Apró örömök

Mai bejegyzésemet a reggeli mérlegelés eredménye ihlette. Annyira örülök neki, hogy muszáj világgá kürtölnöm.

Világéletemben eléggé mozgékony volt a súlyom, még akkor is, ha sosem voltam klasszikus értelemben túlsúlyos. Az IR előtt 54 és 64 kg között mozgott, mindehhez 175 centi társult (ez utóbbi nem ingadozott természetesen :D). Amikor az Emberrel 3,5 éve összejöttem, épp 54 kiló voltam, ami már szinte kórosan soványnak számított, de lelki okai voltak. Aztán ahogy a kapcsolatunk elérte a stabilnak tekinthető állapotot, természetesen a súlyom is elkezdett emelkedni, 58-59 kiló körül voltam. Aztán a munkahelyi stressznek, az emiatti össze-vissza, és elsősorban szénhidrátalapú étkezésnek köszönhetően kialakult az IR, és természetesen a súlyom is nekilódult.

Amit még a kedves állandó fórumos társaságomnak sem vallottam be: egészem 67 kilóig sikerült kihúzatnom... (szégyenlős smiley). Na jó, a 67-et sosem láttam a mérlegen, 66,9 volt a max.

Mint írtam, február elején  Ő fogyási céllal hirdette meg a közös diétázásunkat, amit én a saját részemre IR diéta jellegűvé upgrade-eltem, így elkezdődött a fogyás is. A végső célom 58 kilóra visszafogyni, de a szülinapomra csak annyit akartam elérni, hogy végre újra 5-tel kezdődjön a mérleg által mutatott szám.

És igen! Megcsináltuk! Ma reggel 59,4 voltam! 3 hónap alatt 7,5 kiló, az induló súlyom több mint 10%-a, és a végső célhoz is csak 1,5 kiló kell már!

Most boldog vagyok, mert egy célt már elértem. Jöhet  a többi!