(Vissza)számlálás

Sosem hittem különösebben a számmisztikában, de ez a hét tényleg a számok bűvöletében telik.

Persze az alábbi kérdések kapcsán repkednek a számok:
- mennyi az ösztrogén?
- milyen vastag a méhnyálkahártya?
- hány tüsző érik?
- mekkorák a tüszők?
- hány nap még a leszívásig?

(Na és a "kevésbé" fontosak:
- hány napig kell még szúrnom magam?
- hányszor kell még vérvétel?
- hányszor kell még kora reggel a fél városon átbumliznom az "Istenek Hegyére"?
- hány nap még, mire végre pihenhetek kicsit?)

A héten átestem már 2 ultrahangon és vérvételen. Tüszőcskéim ha nem is túl gyorsan, de megbízhatóan növekszenek. Jelenleg a jobb oldalon 8, a balon 6 jelölt fejlődik, a legnagyobb 18 mm-es, aztán van 17, 16, jó pár 15 mm-es és jónéhány, ami még ennél is kisebb, de "még lehet belőle valami". Azon túlzottan nem szomorkodom, hogy lassacskán nőnek, mert mint arra egy kedves sorstárs felhívta a figyelmem: a tempó a minőség rovására mehet. Így bízom benne, hogy én most extra minőséget termelek épp. :D A vérvételre viszont azért volt szükség a 2. és 3. ultrahang alkalmával is, mert az ösztradiolom gyorsabb növekedésbe kezdett, mint a peték. Mostanra viszont állítólag szépen helyreállt a rend, így több vérvétel már nem lesz. Hipp-hipp hurrá, legalább nyomi vénám regenerálódhat kissé az altatásig.
A méhnyálkahártya az előző uh-n 8,4, most 8,6 mm volt. Az előző alkalommal még elégedett is voltam vele, most már nem annyira. Picit még vastagodhatna, úgy rémlik a 8 mm az elfogadható alsó határa beültetéshez. Azt hiszem elkezdem önállósítani magam, és egy kis Rutascorbinnal megtámogatom a dolgokat...
Tegnaptól viszont már megy reggelente a Cetrotide. Na, vele ezidáig nem sikerült megbékélnem, és szerintem már nem is fogok. Macerás az összeállítás, a fecskendő levegőtlenítése, na és nagyobb és vastagabb a tű, ezt már nehezemre esik szúrni. Persze kisebb hiszti mellett, de azért csinálom, csak fáj. De hát már - ha jól számolom, - 12-szer szúrtam magam hasba, naná, hogy fáj...

A menetrend pedig jelenleg az, hogy pénteken még egy uh, az utolsó, amelyen eldől, hogy a punkció vasárnap, vagy hétfőn lesz-e. Az igazi izgalmak pedig csak onnantól jönnek.

Egyébként fáradt vagyok. Az intézetbe járkálós napokon 1,5 órákat hiányzom, az ezen időre eső munkát, hacsak tudom, előző nap megcsinálom, hogy a csapat többi tagját a lehető legkevésbé terheljem a helyettesítésemmel, na meg a hiányzó időket is pótolni kell, hogy átlagban továbbra is meglegyen a napi 8 óra munka. Így az van, hogy intézetis napok előtt 1-1,5 órákat túlórázom, azokon a napokon viszont már akkor el kell otthonról indulnom, amikor máskor még csak felkelek (jelzem, mivel reggelente tetűlassan tudom csak összevakarni magam, ez a szokásosnál jó 1,5 órával korábbi kelést igényel, pláne mivel csak a reggeli szurival is eltökölök laza 10 percet). Viszont az intézetis napokon is, előre dolgozás ide, vagy oda, az aznap beérkező új munkát meg kell csinálni, így végül jó eséllyel a késés miatt mégiscsak lesz túlórám megint. Múlt szombaton is dolgoztam, így most már lassan hulla vagyok, alig várom, hogy a punkció, de legkésőbb a transzfer után itthon maradhassak kicsit. Fejben is eléggé készen vagyok már, a munkahelyem roppant stresszes, rövid határidejű, de nagyszámú projekttel dolgozom, aminek eredményeként egyszerre szó szerint legalább 5-6 felé kell figyelnem, nem ritkán inkább 10-12 felé... Mostanra már nehezen bírom a stresszt, elegem van, és egyre kevésbé érdekel az a sok hülyeség, ami bent van. A koncentráció is nehezemre esik, néha legszívesebben felvilágosítanám a kollégákat, hogy amivel nyúznak, azok valójában hulla lényegtelen dolgok, és az az igazán fontos, ami most velem történik. Persze mostanra már jó páran tudják, hogy min megyek keresztül -elkerülhetetlen volt, hogy kiderüljön -, de aki sosem volt ebben benne, vagy nem látott ilyet közvetlen közelről, pláne nem szembesült a meddőség kemény ellenfelével sosem, az nem fogja fel, hogy min megyek keresztül.
Sebaj, holnap már csütörtök, és már csak pár nap a leszívásig, azt már kibírom. Utána pedig pihi remélhetőleg, mind fizikailag, mind szellemileg.