A mai napon ünnepeltem 30. születésnapom néhányadik évfordulóját. :)
Ő kitett magáért: Budapest közeli, mégis vidéki kis szálloda éttermébe vitt. Szép időnk volt, a nyitott teraszajtó mellett lengedező kellemes langymelegben költöttük el egyáltalán nem borsos árú, ám kulináris élvezetekben bővelkedő ebédünket. A kertben, amivel a teraszajtó egybenyitotta az éttermet, szépen gondozott gyep, virágok és kis konyhakert mellett medence, körülötte eklektikus egyvelegben rusztikus pihenőalkalmatosságok: fából ácsolt kerti hinta, öreg kanapé nagyi ágytakarójával letakarva, fél-baldachinos ágykanapé. A gyerekeknek játszósarok, és láss csodát: még az apróságokra is hatott a hely nyugalma: játékuk alig hallható zsivajjal járt, épp csak annyival, ami még kellemes is a fülnek, mert azt érzed emberek között vagy, mint egy nagy családi vasárnapi ebéden.
Degeszre ettük magunkat, majd kiültünk a kertbe pihegni nagyi kanapéjára, hogy egyáltalán képesek legyünk beülni a kocsiba. Majd' egy órát pihentünk a félárnyékban, beszélgetve az élet nagy dolgairól, részben a lombikról is, és ott még azt is el tudtam mondani neki, amit eddig nem. És egy újabb félelmem múlt el, egy terhet otthagytam a kertben a kanapé mellett letéve. Újra pozitívan látom a dolgokat, újra szinte teljes mértékben bízom.
Aztán hazajövet újabb meglepetés ért, habár nem volt teljesen az, mert Ő egy nagy gyerek, és mindig mindent kikotyog előre, képtelen magában tartani bármit, amit meglepetésnek szán.
Hatalmas, gyönyörű vörös rózsákból álló csokorral kedveskedett a jeles napon. Amolyan igazi lánykérős csokor. Tudtam, hogy valami ilyesmit kapok, és azt is, hogy persze kér(d)és nem fog járni mellé. Mégis kissé rosszul esett, valahogy annyira illett volna ebbe a csodás napba és a helyzetünkhöz. Na sebaj, majd egyszer.:)
Na de ne szomorkodjunk semmiségeken, mai bejegyzésem zárásaként inkább néhány fotó a szépséges bokrétáról:
Így utólagosan is boldog születésnapot kívánok! :) Örülök, hogy kellemesen telt el, a lánykérés is eljön, hidd el :))
VálaszTörlés