Új tervek

Gondolom már önmagában az is elég, hogy nem jöttem, hogy kitaláljátok a történet végét (na meg a cím se árul zsákbamacskát).

A HCG most is egy büdös nagy nulla lett. Vagyis el sem indult semmi, a halvány álpozitív teszteket alighanem a cisztám okozza, legalábbis a fórumokon nevelődött szakértők (no offense! - én is ilyen vagyok) ezt szokták mondani.

Nem állítom, hogy jól vagyok, bár ugye nem vágott mellbe a dolog, erre számítottam igazából onnantól, hogy menetrendszerint leeresztettek a cicik. Ezt sokan írjátok vigasztalásul, hogy ne foglalkozzak vele, mert Nektek sem azonnal nőtt terhességnél sem, de most már azt hiszem 3 eset empirikus adatgyűjtése után kijelenthetem, amit eddig is sejtettem: ha egyszer rögtön az elején felfújódnak, de aztán a beágyazódás befejeztének idejére (már legalábbis amikorra meg kellene történnie, azaz ET+ 7-8. nap) leeresztenek, és úgy maradnak, hát az nem arra utal, hogy egy terhesség kezdődött el.

Na szóval, vissza a főmenübe: meglepetést az eredmény legfeljebb egyetlen okból hozott: most először ültem úgy ott az eredményhirdetésre várva, hogy még nem is pecsételtem. 16. dpo, ET+13, első, stimus próbálkozásnal ilyenkorra már menstruáltam (1 nap pecsételést követően), augusztusban, az első FET-nél meg ugyan még nem jött meg, de már harmadik napja volt pecsételő vérzésem. Most meg semmi. Na mindegy, azért nem dédelgettem hiú ábrándokat, miután ehhez képest még ma reggel is csutka negatív volt a pisilős teszt.

Ami rosszul esett a dologban, az például egy apró momentum, és azzal kapcsolatban két érzés/gondolat volt. Mellettem a váróban az elején egy tipikus újgazdag pár ült. Nem részletezném, szerintem mindenki el tudja képzelni és senkit nem is akarok megbántani, legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy ők nem az elegáns trendi, hanem a sportos trendi kategóriából valók voltak.
Eléggé harsányan voltak, ami azt illeti. Aztán odapattant hozzájuk az egyik asszisztens hölgyike, és megnyugtatásképp, mivel a doktor úr még egy darabig nem ér rá, hogy ne izguljanak, elárulta, hogy minden oké, jó lett az eredmény, 400-as a HCG. Ők rezdületlenül, sőt, bambán ültek, miközben én helyettük is majdnem lefordultam a székről - valljuk be, részben azonnal fellángoló irigységem okán is. Aztán meg a döbbenetem és keserűségem is fellángolt: a boldog anyuka értetlenül visszakérdezett, hogy és az jó? Asszisztens felvilágosította: 100 fölött már bőven jó. Ugyan nem tudtam, hogy hányadik napon van a csaj, de hogy előre lelőjem a poént, kedvem lett volna beköpni, hogy és valószínűleg ikrek.....

Oké, tudom én, hogy az a nem normális, ahogyan én viszonyulok az egész lombikosdihoz, meg amit laikus létemre tudok a témáról. Meg lehet, hogy neki ez volt az első, még naív próbálkozás, ezért nem tudnak semmit a dologról. Bár az is igaz, hogy én, még ha nem is lennék ilyen túlspirázott lombikamazon, akkor is érdekelne már vérvétel előtt, hogy lehetek-e terhes (hiszen mi másért csináltatnék magamnak babát, minthogy piszkosul szeretnék gyereket) és csinálnék legalább egy tesztet (igen, normális ember egy tesztet, max kettőt csinál, tudom :P), és ha már megcsinálom, elolvasnám a tájékoztatóját, ha még sosem láttam ilyet. Mert ha nem tudom, hogy egy pisilős teszt, ami pozitív eredményt mutat, 25 fölött érzékeli a hcg-t, akkor még nem láttam ilyet. És ha még sosem láttam/használtam ilyet, akkor most első alkalommal elolvasom, hogy mi a szösz ez, és megtudom, hogy a teszt 25-ös. Vagyis így, vagy úgy, de tudnom kellene, hogy a 25 a határ, és ha nekem 400-as eredményt mondanak ehhez képest vérből, akkor az hűha!
Tudom, megint naív vagyok. De rosszul esett, hogy valakinek, aki eddig vagy nem szorult rá, hogy ilyen ismereteket szerezzen, ergo kb. elsőre futott neki a dolognak, vagy ne adj' isten (á, az kizárt!), egyszerűen csak nem érdekli semmi ilyesmi, mert pont ennyire fontos neki az egész, azzal ilyen kegyes volt a természet. Tudom-tudom, a hiba az én készülékemben van, mindig magamból indulok ki...
Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy pici, egyáltalán nem látványos örömködés után (biztosan csak zavarban voltak a tömeg miatt), egykedvűen folytatták a telefonjaik nyomogatását.

Na szóval röviden: ott evett meg a sárga irigység. Nem tehetek róla, de tényleg nagyon rosszul érintett.

A másik ok, ami miatt ez a közjáték onnantól folyamatosan piszkált, az a gondolat volt, hogy vajon akinek jó az eredménye, azt mindenkit megnyugtatnak így előre az asszisztensek? És csak az ül ott tűkön meg a kemény padon, mint egy elítélt, 3,5 órán át (!!!), aki nem terhes? Vagyis onnantól azon kattogtam, hogy ha én is terhes lennék, akkor engem is megszánna-e az asszisztens, vagy őket esetleg ismerte, azért kedveskedett az örömhírrel? Illetve ha terhes lennék, a doki előbb szakítana-e rám 5 kemény percet, hogy az "én állapotomban" nee kelljen ott ülnöm egy fél napon át? Ahogy teltek az órák, egyre biztosabb voltam benne, hogy csak azért ülhetek ott még mindig, mint akiről megfelejtkeztek, mert nem vagyok terhes. Ez mondjuk bebizonyosodott, azt, hogy ezzel az elmélettel igazam volt-e már nem tudom.

Na, miután ilyen alaposan vázoltam a sötét lelki dolgaimat, térjünk rá a pozitívabb dolgokra. Már ha van itt még valaki... :)

Szóval, a terv. Az van. Technikailag is, és időzítésileg is.

Technikailag a dokival beszéltem meg. Kicsit kifaggattam, hogy mit is jelentett, amikor beültetés előtt azt mondta, hogy az embriók ugyanolyan állapotban voltak, mint lefagyasztás előtt. Jó fej volt, az összes eddigi embriókra vonatkozó adatot kikereste és elmondta a kartonomból. Az egyik lényeg: az akkor azt jelentette csupán, hogy nem károsodtak a fagyasztás során, és nem, addigra még nem kellett (volna) továbbosztódniuk. Viszont elárult egy olyan infót is, amit eddig nem tudtam. Az embriók minőségét. Hát kérem B2-es embriókkal merjük a vizet a lyukas vederbe... Mert hát nem kell nagy ész hozzá, hogy akkor úgy fest az osztályozás, hogy A1, A2, B1 és végül B2. Azaz valóban: gyengécske az eresztés. Nem állítom, hogy lehetetlen ilyen minőséggel is teherbe esni, különben nem pakolgatnák belém őket vissza szorgalmasan, legalábbis őszintén remélem. De azért csökkent az esélyeken. Rögtön be is villant, és rákérdeztem, amiről Vele beszélgettünk: nem lehetne-e legközelebb azt csinálni, hogy ébresztés után, még rajtam kívül, megpróbálják őket elvinni az 5. napig, azaz blasztocita állapotba. Egyrészt kiderülne, hogy egyáltalán továbbosztódnak-e, vagy abban az állapotban szoktak kipurcanni, ahogyan belém kerülnek, másrészt ha sikerülne, az tudtommal jelentősen növelne az esélyeken. Doki ismét jó fej volt, nem vette okoskodásnak a részemről, hogy előhoztam, és azt mondta, hogy de persze, megbeszéli legközelebb a biológusokkal, láttam is, ahogy leírta egy postitre a kartonom elejére.
Így ebben maradtunk, meg még annyiban, hogy legközelebbre nézetek friss tsh-t, makroprolaktint (szigorúan azt, mert a sima prolaktinszint nálam nem informatív túlságosan),esetleg D-vitamint.

És az időzítés. Én azt gondoltam, hogy ezt már Krizsával intézem el, akihez jan. 22-re van időpontom, de Ő más javaslattal állt elő. Ha beleférünk még karácsony előtt, és az intézet is hajlandó rá, akkor most azonnal legyen egy újabb kör. Kb. pont az ünnepek előtti 2-3 napban lehetne a beültetés, ünnepek alatt kicsit tudnék pihenni (az én munkahelyemen már az is nagy szó, hogy idén szenteste nem kell dolgoznom, és nem kellene táppénzre mennem. Egyrészt úgysem mehetnék, másrészt kiderült, hogy nem is ezen múlik a dolog. Mondjuk a két ünnep között sem mehetek szabira, tehát nekem ez a pár nap pihenés csak a dec. 24-28-at jelenti, na de blasztó esetében, kb. dec. 21-23-ra prognosztizálható transzferrel ez épp a beágyazódás időszaka lenne, tehát jók lennénk. 


Így a terv adott: még idén lesz még egy beültetés, ha:

a) az intézet hajlandó dolgozni az ünnepek előtti napokban is,
b) ha időben megjön most ahhoz, hogy ne épp dec. 24-28. közé essen a transzfer ideje (hiszen most peteérés után 5 napot kell várni),és 
c) ha hajlandó lesz legalább egy embrió eljutni a visszaültethető blasztocita állapotba.

Először kicsit berzenkedtem a gondolatra, hogy épp karácsonykor legyem, de Ő nagyon aranyos volt, villámgyorsan még azt is eltervezte, hogy az ünnepi kaját megfőzeti nekünk az anyukájával, nekem nem kell csinálnom semmit. Így valahogy egy pillanat alatt visszajött az a karácsonyvárós hangulatom, amivel ezt a FET-et kezdtem. Valahogy jó érzéssel töltött el, hogy talán mégis teljesülhet még az a vágyam, hogy szép karácsonyunk (vagy hát majd inkább már boldog új évünk) legyen.

Na, azt hiszem kiírtam magamból mindent. :)
Köszönöm az eddigi támogatást, drukkokat! Nem is tudjátok, milyen sokat segít! Puszi mindenkinek!

Lassacskán...

Elnézést, látom sikerült felfokoznom a közhangulatot, aztán meg csalárd módon eltűntem... :) A tegnapi és mai nap kissé zűrösre sikerült.

De hogy ne csigázzak tovább senkit: egyenlőre negatív. És most már egyértelműen az, szép hófehér tesztek. :P

De nyugalom, magamtól is eljutottam oda, amit Csigusz is írt: valamikor kitisztult szemmel felnéztem a tesztekből, és a fejemhez kaptam - hát mit is várok én, amikor eredetileg még az ET+10-et (azaz a mai napot) is túl korainak tartottam még a vérvételhez is? Sajnos nagyon könnyű elültetni a bogarat az én fülemben holmi 11. dpo-n pozitív tesztekkel, ami aztán mint láttuk combos elmebajjá növi ki magát. :) Biztos van, akinek tényleg látszik már valami 10-11. dpo-n, de az intézet is biztos nem véletlenül találta ki, hogy legkorábban ET+12-n teszteljen az ember. 
Szóval nem vagyok letörve, egyenlőre maga a teszt még nem sokat jelent szerintem. Az már inkább jelenthet, hogy egyre többször és határozottabban mensis jellegű hasfájásaim és jajj, mindjárt megjön! érzéseim vannak. A cicik még tűrhető méretűek.

Szóval meglátjuk, hogy mi lesz. A hétvégén legfeljebb külön kérésre fogok tesztelni. Azaz ha esetleg Ő kéri. De egyébként biztos nem, mert észrevenné, és pasiból lévén, bármi lenne is az eredmény, azonnal 100%-ban elfogadná. Szóval azt akarom, hogy ő ha valamit megtud, az már a biztos eredmény legyen. (Erre mi történt? Leült most mellém a kanapéra, és ránézett a monitorra, és mi szúrta ki egyből a szemét? a szép hófehér tesztek... Kérdés azonnal: Nem lesz gyerekünk? Majd: és ezt miért a monitorba beleolvasva kell megtudnia? Hát pont azért, mert most sem tudtam neki megmagyarázni, hogy ez MÉG nem jelent semmit. Pfff....)

Hétvégén egyéb tekintetben is hírzárlatban leszek. Mozizós hétvége lesz, ilyenkor az én laptopom a vetítőgép, és nem nagyon lehet kiszedni a konfigurációból. :)
Tehát sajnálom, de most pár napig nemigen jövök majd. A menetrend pedig: ha addig nem jön meg, hétfőn reggel pisilős teszt itthon, csak azért, hogy felkészülhessek lelkileg, aztán megyek vérvételre. Az akkor ET+13, egyben 16. dpo lesz. Igazából addigra valószínűleg meg is fog jönni, de legalábbis pecsételni fogok, ha nincs baba.... Sőt, ha így nézem már vasárnap tudni fogom, hogy mi a helyzet szerintem, a pecsételés kérdése el fogja dönteni.

Na hát, ennyi van most. Nagy semmi. És érzésre azt mondanám, hogy 100%, hogy most sem sikerült.
De köszi mindenkinek az eddigi drukkokat!

Kálvária

De akár szimpla szerencsétlenkedésnek is mondhatnám. Mindenesetre nem is én lennék, ha nem így történt volna, és alighanem "büntetésül" kaptam a sorstól, amiért türelmetlen vagyok már megint.

Igen, jól sejtitek, a tesztelésről van szó. Mert természetesen nem bírtam magammal. :) Viszont most még valahogy a tesztek sem működnek nekem, nem is értem.

Tegnap reggel még megálltam a dolgot, meg nem is lettek volna alkalmasak a körülmények. Aztán elmentem a házidokihoz a táppénz miatt, és hazafelé bementem a gyógyszertárba. Eleve tesztet akartam venni, mert normálisabb minőségű nem volt itthon, és valahogy belémjött a "harctéri ideg", hogy ha most leszek terhes, még egy olyan tesztem sincs, amit úgy el is lehetne tenni emlékbe. Tudom, fujj, meg minden, de akkor is...

Szóval berongyoltam egy plázás nagyobb gyógyszertárba, ahol a polcokon szabadon válogathat az ember a cuccok között, Clearblue compactot akartam venni. És akkor megláttam az Amazont. Korábbi idegbajos tesztelések kapcsán találtam rá, a neten legalábbis, mert még sosem használtam, de tudtam, hogy valami érzékenyebb fajta. Bingó, a doboz elejéről ordított, hogy 10 ml/ L vagy mi a mértékegység. Mindegy, a lényeg, hogy a normál tesztek 25-ösek, ez meg 10-es. Természtesen tisztában vagyok a 10-es tesztek hibájával (fene nagy érzékenységükben hajlamosak összekeverni a HCG-t az LH-val, és fals pozitív eredményt adni). De mivel tudtam, hogy ez benne van a pakliban, megkockáztattam.

Nagy boldogan hazatéptem vele, aztán nem tudtam mi legyen. Szerettem volna eltenni ma reggelre, de persze hogy nem ment. Majd' 6 órás nem pisilés és nem ivás után ellőttem.
Nos kérem, én mér elég tapasztalt vagyok, szerintem a fél iparágat egyedül el tudnám tartani, annyi tesztet csináltam már, de ilyet még sosem láttam: még a kontroll csík sem jött elő. Pontosabban, ami előjött, a várt csík felső negyedénél inkább, azt a rövidsége miatt inkább csak kontroll pöttynek nevezném.... Cserébe, hogy ne legyek híján a csíkoknak, a tesztcsík helyén, és attól jobbra vízszintes csíkok futottak végig a teszten, mintha túlszívta volna magát a folyadékból, hogy ne legyek undi. Ez meg elvileg lehetetlen, mert kazettás-pipettás rendszerű volt, azaz csak kézremegés, és a tízes számkörben való nagyon súlyos számolási hibák esetén lehet elrontani, hogy megfelelő mennyiségű folyadék kerüljön a mintaablakba. Később nézegetve nagyon halványan mintha lett volna függőleges csík a vízszintes mintázat alatt, de erről a tesztről még a gyártója sem tudta volna megmondani, hogy mit mutat. Azaz első kísérlet érvénytelen.

Na sebaj, majd ma reggel, ET+8, 11. dpo. Mára egy angyali, Gabriel nevű teszttel készültem, amit szintén netes kutakodások révén ismertem meg. Ez is egy vicces teszt, eleve ott kezdődik a dolog, hogy a neten minden forrás azt állítja,hogy 20-as érzékenységű. Magán a teszten meg 25 szerepel... Sebaj, mert cserébe a tájékoztatója azt állította, hogy extrém vakmerő (leendő) várandósok, akiknek az agyát már úgyis megborította a sok hormon, tehát képtelenek józan racionális döntéseket hozni, akár már a 10. dpo-tól megpróbálkozhatnak a használatával. Teljesen egyértelmű volt, hogy ezzel csak rám gondolhattak, így eleve ezzel a teszttel kezdtem.
Szintén kazettás, csepegtetős. Erősen koncentráltam, hogy nehogy tévedés essék a cseppek számát illetően. Ez a teszt szépen működött, azonnal teljes, erős kontroll csík jelent meg. Miközben várakoztam, bizonyítandó a beteges tesztelési szokásaimat, azonnal csináltam egy X-epilest is. Ez most 200 FT/darab áron szerezhető be, tehát egyrészt kit érdekel egy elpazarolt teszt; másrészt főleg ezzel szoktam tesztelgetni, ez szokta az átverős halvány csíkokat produkálni, így kiválóan alkalmas referenciának, annak eldöntéséhez, hogy egy esetleges halvány csík a  szokásos átejtés-e, vagy ezúttal némileg komolyabban lehet venni. 
Szóval megcsináltam az X-epilt, aztán visszatértem a Gabrielhez, és bár ez is elkezdett némileg vízszintesen is sávozódni, lassan kezdett kibontakozni egy függőleges vonal a tesztcsík vélhető helyén is. Egyre határozottabban látható volt, épp csak mintha a színe nem stimmelt volna. Halvány volt, persze, nagyon halvány, és ilyenkor döntse el az ember, pláne ha felette meg szép színesen keresztbesávos a hülye teszt, hogy ez most nagyon halvány rózsaszín, vagy szürke. Mert ha szürke, akkor arról a bizonyos szellemcsíkról van szó, ami csak átverés, és igazából csak ezért jelenik meg, mert valószínűleg túlszívta magát a teszt, átázott, és látszik a tesztcsík helye. A helye, és nem egy tesztcsík. Nade. Elvileg ez a bizonyos szellemcsík arról ismerszik fel, hogy csak bizonyos szögből látszik, egyébként fehér a teszt. Az én tesztem ugyan eleve nem volt fehér a keresztbecsíkoknak köszönhetően, de ez a második csík bizony minden irányból, fényfelé, vagy attól elfordítva, egy méteres távolságból is látszott. Nabakker, akkor ez most mi?
Nézem az X-epilest: azon a szokásos szintű, átverős kategóriájú második csík látszik. Ez nem segít. Hogy ismét bizonyítsam a teszt tájékoztatójánál leírt vakmerő, sőt idegbajos tesztelő természetemet, ugrottam a  harmadik tesztért. Igen, mekkora állatság már, de van itthon még bőven "játszós", és jobb minőségű is, a költség az összes lombikos cucchoz képest most már nevetséges, én meg megőrülök, tehát nyitottam az intézetist. Az összes közül a legjobb, határozott kontrollcsík, semmi keresztbesávok, tiszta, hófehér.

Na jó, pihentessük őket kicsit, mert felrobbanok. De előtte még a legpozitívabb Gabrielt alávetem a legkeményebb tesztnek (hehe, én már a tesztet is tesztelem, ezt csinálja utánam valaki! :D): jön a fotózás. Ugyanis eddig akárhányszor is volt nagyon halványka második csíkom, fotón sosem látszott, számomra az egy etalon, ha az én cseppet sem objektív emberi szemem mellett a kamera is látja. Ha ő is látja, akkor ott is van. Telefon elő, kattintgatás, majd képvisszanézegetés. Juhujj, látszik! Az optika is látja a csíkot!
Na jó, rutinos vén róka vagyok, még ettől sem ugrálok a plafonig örömömben. Inkább elslattyogtam zuhanyozni, aztán majd megnézem őket újra.

Pihent szemmel és pihentetett tesztekkel folytatom a mustrát, és nem akarok hinni a szememnek. Az intézetis teszt hófehérnek tűnő papírján nagyon-nagyon-szemmeresztős halványan ott a szokásos átverős szellemcsík szerű izé. Oké, ilyet évek óta produkálok szinte mindig, a gyerekeim száma viszont még mindig nulla, tehát ez egy negatív teszt.
Menjünk tovább, X-epil. És a kis nyomorék olyat produkált, mint még sosem: fogta és ő is túlszívta magát. Na de hogy hogy! A tesztcsík helyén konkrétan meggyűrődött, beráncosodott a papír, míg közte és a kontrollcsík között egyenletes rózsaszínbe váltott. A tesztcsík helyén csak gyűrődés, immár értékelhetetlen, azaz 4-ből két érvénytelen teszt...

Jöjjön a gyönyörűséges kétcsíkos Gabriel. Amit dühömben majdnem a földhöz vágtam, merthogy az összes csepegtetési odafigyelésem ellenére bizony ez is túlszívta magát. Tovább erősödtek a tesztcsík környékén a vízszintes csíkok, míg a tesztcsík elhalványult! Konkrétan szinte teljesen eltűnt!!! Olyan lett kb, mint az intézetisen. Ha nagyon meresztem a szemem, látom. De most ennél meg mit vegyek eredménynek? Amit a tájékoztató is mond, azaz amilyen frissen volt, vagy amilyenné "száradt"??? Eredmény: ez is érvénytelen.
4-ből három érvénytelen.... Ááááá!!!!

Maradunk a holnap reggeli ismétlésnél. Holnap 12. dpo, csak sima X-epillel fogok szórakozni. Azon kívül Clearblue van még itthon, ahhoz péntek előtt nem nyúlok. Plusz ha a holnapi eredmény reményre ad okot, akkor veszek még egy Gabrielt péntekre, csak hogy eldőljön, hogy "erősödik-e" a csík, azaz a mai második csík mi volt.

Bocsánat a kisregényért, de ezt muszáj voltam leírni, mert teljesen az idegeimre ment.
Köszönöm mindenkinek a bíztatást! A remény még nem teljesen halott, csak nagyon megcsappant a cicikkel együtt....
Szerintem jövök holnap is.

Billegve...

Ingadozok. Harmóniának, nyugalomnak nyoma sincs. Persze aki képes lenne rá ilyen helyzetben, annak csak gratulálni tudok. Minden csodálatom az övé, de én nem tudok kiegyensúlyozott maradni.

Egyrészt persze a korai tesztelős sztorikkal beletettétek a bogarat a fülembe, vadul számolgatok, hogy mikortól nem lenne már teljes agyatlanság tesztelni... Már a szerdánál, ET+8 és 11. dpo-nál tartok... Hacsak addigra jobb belátásra nem térek, vagy be nem ijedek.

Ami a tüneteket illeti... Két napja szarul vagyok. Fáj a hasam most már, bár még nem az igazi menzeszes görcsöléssel, és olyan szédelgős gyenge vagyok. Elég sokszor érzem úgy, hogy rögtön összeesek és/vagy rókázni fogok. A stimus transzfer utáni napokban, májusban éreztem hasonlót. Akkor a transzfer után 1-2 nappal jelentkezett, és az asszisztensnő azt mondta, hogy ha a 4-5. nap körül jobban leszek, akkor nincs baba, ha rosszabb lesz, akkor van. Akkor ugye az első változat jött be. Most a 4. napon lettem rosszul, két napja tart. Nagyon remélem azért van ez a rosszullét, mert most végre terhes leszek. Bár megmondom őszintén most elmúlt a fene nagy bizakodásom. Megint olyan, mintha megcsappantak volna a cicik, tegnap nagyobb lufik voltak.  Bár a luteális fázis közepe felé járok, ilyenkor még egyszer meg szokott ugrani az ösztrogén szintje, és gyakran leesik az ébredési hő is egy napra, gondolom esetleg a cicikre is tud hatni.
Na mindegy, testi dolgokról ennyit.

Lelkileg... Hát, délután már sírhatnékom is volt. Eltűnt a bizakodás, helyette elkapott a rettegés, hogy mi lesz, ha most sem sikerül. Hogy milyen karácsonyunk lesz akkor. Na persze nem azért, mert a faünnep miatt lenne fontos, de nagyon szerencsétlen időzítés lesz, ha mégsem lesz most sem baba. Épp elég nehéz lesz ezt önmagában is feldolgozni, hát még az évnek ebben a közkeletűen  legszebbnek nevezett időszakában. Már az előző kudarc is nehéz volt, de eddig (habár világéletemben utáltam a valószínűségszámítást) a puszta statisztikába kapaszkodtam: elvileg lombikkal kb. 30-35% az esély 35 éves kor alatt. Vagyis durván 1:3 az arány. Eddig tehát azzal bíztattam magam, hogy a háromból az a két negatív jött be, na de majd most jön a szerencsés 1! De ha megint csak egy nagy büdös nullás HCG értéket fogok produkálni... Oké, tudom, erre ne is gondoljak, de ki ne gondolna erre a harmadik próbálkozásnál?
Szóval rettegek, azt hiszem. Közben örülök, hogy már eltelt 5 nap a beültetés óta, 3-4 nap múlva tulajdonképp akár már tesztelhetek is. Ha merek.

Na jó, nem ragozom tovább, a lényeg: totálisan zizi vagyok már. Még jó, hogy van, amivel némileg le tudom foglalni magam.
És a karácsonyi ajándékaim is megvannak, azaz a sajátjaim, amiket én kapok majd, szépen megrendelgettem őket, a hét elején érkeznek. Csini, minőségi villantós sznob technikai darabok (habár minden csak viszonyítás kérdése, nem az /új/gazdagok játékszereire kell gondolni). :) Mert megérdemlem, meg mert féláron sikerült őket megszerezni. Majd ha tudok, mutatok róluk képet. A többiek ajándékai is megvannak már, már csak a sajátkészítésű részt kell befejezni. Neki olyasmit adok, amit még soha senkinek, amit Ő sem kapott még soha senkitől, és abban is biztos vagyok, hogy az emberiség elenyésző hányada kapott ilyesmit valaha is ajándékba. Mondjuk már tudom, miért: irgalmatlan meló. Mondanám, hogy soha többet, de ahhoz, hogy értelme legyen, még legalább egyszer, igazából inkább kétszer kellene ilyet csinálnom. Ó, én címeres ökör! :)

Na, akkor most adtam kicsit a karácsonyi hangulatnak is. Zárom a mai kusza sorokat, jövök, ha majd tisztábban tudok gondolkodni (vagy ha még ennél is rosszabb lesz a helyzet :P).

ET + 3. nap

Első helyzetjelentés.

Jól vagyunk. Remélem mind a hárman. :)

Nincs semmi különös. Ella kérdésére válaszul: nem, nem érzek semmi extrát a hasamban, sőt, épp azon csodálkozom, hogy az előző két transzfer után jobban fájt a hasam rögtön a transzfertől. Na nem mondom, hogy most egyáltalán nem érzem a hasam, de felrobbanok érzés közel sincs.

Cicik kellően nagyok, más tünetszerűség nincs. Pihenek, fekszem, kevés, könnyű teendővel vagy sétával fűszerezve.

Ja igen, a házidokival sikerült leboltolnom a táppénzes papírt is, szerdán csak telefonon bediktáltam a BNO-kódot, és kedden, időpontra megyek majd, hogy bevigyem a papírt is.

A tesztet egyenlőre nem nagyon tudom. A biztos része a vérvétel, ET+13. napon, hétfőn megyek, és mindenképp megyek. Pénteken nem akarok menni, mert még csak ET+10 lesz, azt kicsit korainak érzem. Valószínűleg pisilős tesztet is csinálok majd, csak nem tudom, hogy mikor. Őt nem akarom stresszelni vele, bármi is lesz az eredmény, mert 100 %-ig bele fogja élni magát. Így viszont nehéz lesz az időzítés, mert ET+11-12. nap hétvégére esik,Ő is otthon lesz, esélyem sem lesz sutyiban tesztelni. Marad a hétfő reggel, amit meg a saját lelkivilágom miatt érzek rossznak, ha csak akkor szembesülök egy esetleges szűzfehér tesztcsíkkal, akkor nagy bili füle lesz. Maradna a péntek, ami totális logikai bukfenc lenne, hiszen ET+10, vérvételes tesztre korainak érzem, ehelyett pisilőset csináljak? Amikor a pisiben sokkal kevesebb HCG van? Szóval nem tudom, hogyan lesz, alighanem akkor tesztelek majd, amikor elkap a gépszíj. :D

Hát, ennyit tudok most mondani. Majd jövök, ha lesz valami ennél informatívabb is. :)

Transzfer, avagy igyátok azt a gránátalmát! :)

14 mm. Esetleg 17, mert épp belekattogott valami gép, amikor a doki mondta, én pedig nem mertem visszakérdezni, elvégre nem nekem diktálta az adatokat. :) A tizen után még egy é-t értettem belőle. Mindenesetre háromszor is megdícsért, hogy milyen szép vastag a méhnyálkahártya, még a végén az uh képen is megmutatta. Valóban, nagyon jól látszik, hogy a méh méretéhez képest már-már döbbenetesen vastag. Előszedtem a májusi stimus transzfer és az augusztusi első FET uh-képeit is. Az előbbin nevetséges, ami nyálkahártyaként látszik (most már tudom, hogy mit kell nézni), igaz, akkor alig volt több 8 mm-nél. Az augusztusi emlékeim szerint 12 mm körül volt, de arányaiban, a méh méretéhez képest az is lényegesen vékonyabbnak tűnik, így lehet nem 14, hanem 17 mm most. Mindegy is, a 14 mm is 'botrányosan" jó érték tőlem, szóval áldassék a neve annak, aki felhívta a figyelmem a gránátalmára! Mondjuk ha mégis mensi lesz a vége ennek a ciklusnak is, akkor már biztosan nem leszek ilyen boldog, mire ez a nyálkahártya lejön... Pfff... :) De nem lesz ilyen, mert ilyen vastag dunyhában muszáj megtapadnia legalább egy bogyókának.

Egyébként kettőt kaptam vissza, szépek voltak, de azt mondta a doki, hogy ugyanolyan állapotban voltak, mint lefagyasztáskor. Ezt az infót nem tudtam értelmezni. Ez most jó, mert hurrá, nem sérültek, vagy rossz, mert kb. 6 órával a felengedés után már újra osztódniuk kellett volna? Végül csakazértse kérdeztem meg, mint ahogy a biológusnőt sem, hogy végülis hány sejtesek. A nő azt mondta, hogy szépek, én is annak láttam őket természetesen (korán kezdem, hogy anyai büszkeséggel nézzek rájuk :D), és úgy döntöttem, hogy ezt a "szép" jelzőt a biológustól a minőségükre utalónak tekintem, és kész.

A doki is normális volt, simán ráírta nekem a BNO-kódot a papírra, sőt, ő maga is rácsodálkozott, hogy jé, tényleg, miért nincs rajta (most döbbentem rá, hogy miért van a zárójelentésen is háromféle BNO-kód, viszont semmi konkrét infó arról, hogy pl. túl voltam stimulálva: akkora a pörgés, hogy ezek gyakorlatilag séma doksik, csak a beteg adatait helyettesítik be, egyébként szövegesen csak annyit tartalmaznak, ami minden betegre, illetve az egyes beavatkozáskategóriákra igaz, és a pár adat átírásával pillanatok alatt nyomtatható is). Továbbá kértem és kaptam még progeszteront, mert az Utro nem fog kitartani a tesztig, Crinone-t írt, hát erről már sok "szépet" olvastan, biztos vicces lesz. Állítólag sokkal fujjabb, mint az Utro, holott szerintem az se piskóta.

Most itthon vagyok, fekszem a kanapén, és pihenek. Délután a házidokival kellene elintéznem a táppénzes papírt (ja, a kaális doki, miután ecseteltem, hogy miért kell a BNO kód, és a táppénz, még pluszban rá is írta a papíromra, hogy hosszabb pihenés és kímélet javasolt, szóval megint jó fej volt, piros pont). A gond csak az, hogy szó szerint a város másik végén van a  házidoki, több, mint egy óra zötyögés oda az út BKV-val, aztán meg ülhetek egy másik órát a hideg váróteremben a sok köhögőssel. Így arra gondoltam, hogy a rendelés legelején felhívom, és megkérdezem, hogy lehetne-e úgy, mint májusban, hogy most csak bediktálom a kódot, állományba vesznek, és mondjuk jövő hétre valamikorra adnak egy időpontot, hogy azonnal bemehessek, ne kelljen a betegek között ücsörögnöm. Remélem beleegyeznek, semmi kedvem a transzfer utáni első napon 3-4 órát bkv-zással és vírusgyűjtögetéssel tölteni. :)

Na, hát ennyi van most.

A gránátalmát tehát igyátok nyugdtan nagyobb (2-2,5 decis) adagban, de vigyázat, egy dolgot felejtettem el talán eddig: endometriózis és endometritis esetén TILOS!!!! Ezek az ösztrogéndominancia miatt alakulnak ki, a gránátalmában meg rengeteg fito- (azaz növényi) ösztrogén van.

Mára ennyit, csók, majd jövök! :)

A gránátalma dícsérete :)

Köszönöm a kedves hozzászólásokat, különösen Kittinek, aki gondoskodott róla, hogy ne "maradjak le" a tízmilliószoros napról. Nagyon kedves, hogy szóltál! Utána már eszembe is jutott, hogy tényleg 13-án volt, szóval ez a nap már duplán is különös jelentősséggel bírt. Hál' istennek végül a megfelelő vizualizálható képet is megtaláltam hozzá, hogy megteremtsem a pozitív végkifejletet, remélem tényleg ettől működik a dolog. :)

És akkor térjünk rá a gránátalmára picit, mert tényleg megér egy külön bejegyzést. Nekem egy lombikos fórumon ajánlották szintén a méhnyálkahártya vastagítására, így picit utánaolvastam, és arra jutottam, hogy még ha arra végül nem is lesz jó, mindenképp jót fog tenni, ha elkezdem inni. Ugyanis igazi "szupergyümölcs", nagyon jó a szívnek és az érrendszernek, különböző keringési betegségek megelőzésére, elképesztően erős antioxidáns, ami miatt kiválóan alkalmas rák megelőzésére vagy akár kezelésére is. Emellett gombák, baktériumok, vírusok ellen is nagyon hatásos, olyannyira, hogy állítólag az egyetlen növény, ami képes a candidát is kiirtani. Én ezért is kezdtem el inni, mert hajlamos vagyok ilyen-olyan fertőzésekre, és a többi hasonló, bár ezek szerint gyengébb hatású gyógynövénnyel szemben nem a pajzsmirigy hormonokat macerálja.

És ha már hormonok, térjünk rá, hogy nekünk, meddő nőknek miért lehet fontos: fito, azaz növényi ösztrogént tartalmaz, ami segít(het) a ciklus rendezésében, a változókori tünetek megelőzésében és kezelésében. És mivel stimukor is ösztrogént adnak, a gránátalma gyakorlatilag természetes "házi" stimulációra használható.

Az adagolásával én is gondban voltam, erre vonatkozóan nem kaptam eredetileg tanácsot. Természetesen utánaolvasgattam, de megmondom őszintén, most ezt újra megnéztem Alíz kérdésére és rá kellett jönnöm, hogy vagy rosszul emlékeztem, vagy szégyenszemre eleve elszámoltam a helyiértékeket. Mert nekem 3 deci körüli előírt mennyiség rémlett, most meg azt olvastam, hogy napi 35-40 ml javasolt, ami kb. egy korty, kevesebb, mint egy fél deci. Ezt mondjuk "logisztikai" szempontból is hülyeségnek tartom, ugyanis még a legkisebb kiszerelés is, amivel eddig találkoztam, két decis, és rá van írva, hogy felbontás után még hűtve tárolva is maximum 3 napig fogyasztható. Márpedig a 40 ml-nyi napi adaggal számolva két deci 5 napra elég. Én augusztusban napi 1 decit ittam meg. Nem cifráztam, simán esténként egyben letoltam egy fél pohárral. Akkor 12 mm-es lett a méhnyálkahártyám ha jól emlékszem a 17. ciklusnapra. Ugyanez a stimus ciklusban, amikor Gonalt kaptam 12 napig napi 150 egységnyi adagban, emlékeim szerint a 9 mm-t sem érte el a transzfer idejére.
Most napi 2 -2,5 decit ittam a 9. napig, a 7. napon 9,8, a 9. napon 9 mm volt a méhnyálkahártya. A 10. napon már csak 1 decit ittam, mert alighanem a gránátalmalének (is) köszönhetően 2 nap alatt 5 mm-t nőtt a domináns tüsző, és nem akartam, hogy hamar kirepedjen. Tegnap este meg elaludtam a kanapén még mielőtt az összes gyógyszert és vitamint bedönthettem volna, így végül ma (péntek) reggel ittam meg 2 decit, amolyan egyet az előző napra, egyet aznapra alapon. Ma este így már nem ittam, holnap meg elvileg ovu, így onnantól pláne nem iszom majd az ösztrogén miatt. Majd megírom, hogy mennyi lesz a nyálkahártya így a transzfer idejére.

Szóval szerintem mindenképp érdemes inni, csak arra nem árt figyelni, hogy mivel ösztrogén van benne, szerintem csak a follikuláris fázisban, azaz mensitől peteérésig célszerű inni. Kicsit érdekes íze van, eléggé savanykás-kesernyés, de kibírható. És jól fel kell rázni ivás előtt.

Nálam azóta egyébként nincs sok minden, tegnap este bement a tüszőrepesztő, ennek megfelelően mára szép erős lett az ovuteszt, bár feszítést már nem nagyon éreztem a petefészkeknél, csütörtökön erősebb volt.
Holnap indul a szteroid és az Utrogestan. Utóbbival vagyok kissé gondban, mert a doki nem írt új adagot, ugyanis állítólag épp nem lehet kapni. Nekem emlékeim szerint két teljes dobozzal van, azaz összesen 15 napra való adag, de azzal csak ET+11. napig fogom kihúzni, ami ráadásul szombat lesz. Vagyis szerintem most ET+13. napon, hétfőn megyek majd vérvételre, viszont a 12. napon már nem lesz Utro-m.... Azt hiszem transzferkor majd kiverem a huppot, hogy akkor valami mást, akár Duphastont, vagy Crinone-t, vagy valamit írjon már fel. Nehogymár ezen múljon.

Na, mára ennyit. Jövök majd legkésőbb a transzfer után. Addig szurkoljunk együtt, hogy az embriók szépen felébredjenek majd kedden! Köszi! :)

Második uh - picit már keserédes, de csak a maximalistáknak

Na, miután pótoltam az elmaradásomat, jöjjön a mai ápdét.

Szorgalmasan iszom a gránátalmalevet továbbra is, illetve már az első uh előtt úgy döntöttem, hogy bebiztosítom magam a doki hülyesége ellen, amennyire csak lehet, így a 6. ciklusnaptól szorgalmasan ovutesztelek. Ez a módszer ugyan nálam nem mindig működik, de mégsem járhatok naponta vérvételre... A teszt egyenlőre egyébként csak vonogatja a vállát: fogalma sincs még, hogy mikor ovulálok.

Ilyen előzményekkel mentem ma (azaz tegnap, szerdán) a második ultrahangra, két nappal az előző után. Érzésre egyébként úgy tippeltem, hogy már 16-17 mm-es lehet a tüsző. Igen, tudom, ez megmosolyogtató, hogy érzésre, de mivel van egy ciszta azon a petefészkemen, hát tényleg érzem, hogy milyen tempóban nő az a tüsző. Mellesleg nem tévedtem, 2 nap alatt laza 5 mm-et növekedve ma már 17 mm-es volt a gömbi. Az okoskodó-tudálékos-aggódó skizóénem rögtön rá is zendített a fejemben: na ugye, hogy megmondtam az augusztusi FET-nél, hogy túl későre számolta a doki a peteérést azzal az állítólagos napi 1-1,5 mm-es növekedéssel... És így még boldogabb voltam, hogy most úgy jött ki a (ló)lépés, hogy két uh is kellett, és bebizonyosodott, hogy aki rövid(ebb) ciklusokat produkál, az gyorsabban érleli a tüszőt is.

A boldogságom egyébként ennyiben ki is merült, mert a méhnyálkahártya már csak 9 mm volt... Én ezt nem értem. Bár eddig túl sokszor nem méregették cikluskövetéssel, viszont amikor meg igen ( az első stimus transzfernél ugye), akkor is csinált ilyet, hogy átmenetileg soványabb lett, majd a transzfer idejére újra belehúzott kicsit. Mindegy, végülis ha ennél már nem lesz vékonyabb, akkor rendben van a dolog.
Az ítélet pedig az, hogy csütörtök este szúrok, és kedden lesz a transzfer. Kicsit meglődtem, mert így szombatra számolta a doki a peteérést, ami még 3 nap, és ilyen tempóval a tüsző elvileg 22-23 mm-esre nőne meg, amit én kizártnak tartok, hogy repedés nélkül kihúzzam addig, de megálltam, hogy megint belekontárkodjak, mert valami olyasmit ejtegetett a doki, hogy túl gyorsan nőtt, hagyjuk még egy kicsit érni. Ebből a mondatocskából arra a következtetésre jutottam, hogy megvan ennek a maga oka, és a doki tudja mit csinál. Remélem tényleg így is lesz.

Szóval 13-án szuri, 18-án beültetés. Kicsit furán érzem magam, mert már hetekkel ezelőtt biztosan tudtam, hogy 13-án kell majd szúrnom, amikor még az sem volt biztos, hogy ez a ciklus mikor kezdődik majd el. Én úgy érzem, hogy megvan annak az oka, hogy miért így lesz... Egyébként pedig ET+12. napon  (nov. 30.) ha jól emlékszem újabb tízmilliószoros nap lesz, nem kérdés, hogy mire fogok koncentrálni.
A kis család is összefogott a siker érdekében: anyukám mélyen "hívő" ateista létére zarándoklatra ment, és azért imádkozott (vagy csak szimplán arra kérte az illetékeseket), hogy most aztán jól teherbeessek. Van közeli ismerős, akiknél ez bevált, reméljük mi is pozitív példa leszünk.
Innen is és ezúton is köszönöm anyukámnak a támogatást, amit próbál adni az egész herce-hurca során. És hogy még fokozzam a másoknak biztosan szirupos hangvételt: Szeretlek Anyuci! :)))

Nahát. Azt akartam ebből az egészből kihozni, hogy különböző, leginkább cseppet sem racionális okokból most valahogy tényleg jó érzésem van ezzel a beültetéssel kapcsolatban. Na nem mondom, hogy nem tör rám időnként már most a pánik, hogy jajj, mi lesz ha... , de összességében kicsit olyan érzésem van, mint karácsony előtt. És nem, itt most nem a felnőtt, háztartást vezető, tehát az ünnepeket leginkább végiggüriző nő szemszögéből értem a karácsonyvárást, hanem a gyermekéből: amikor az emberben benne van az az édes bizonyság, hogy mindjárt elérkezik amit olyan régóta vár, és biztosan megkapja amit szeretne, hiszen ő olyan nagyon jó kislány volt, biztosan az angyalka is tudja ezt. Szóval egy ilyen melengető várakozás-bizonyosság érzés van bennem. Most még. Az igazi pánik majd később jön. :D

Tehát kedden transzfer, és onnantól ezúttal táppénzen leszek egészen a tesztig. Az elmúlt időszak megint olyan stresszesre és kimerítőre sikeredett a munakhelyemen, hogy egyszerűen nem is lehet másként. Az sem érdekel, hogy ezzel most már "feszítem a húrt" a főnököknél, egyszerűen ez a legfontosabb, és kész. Tudom, érzem, hogy szükségem van erre a pihenésre, és nem kell aggódni, annak elelnére, hogy nem fogok dolgozni, meglesz az elfoglaltságom, és talán nem fogok annyit kattogni, hogy jajjjajajjjaj, vajon-ugye-dehát-á,biztos-úristen-mileszha... :)
Jövök majd a fejleményekkel, amikor időm engedi, meg amikor lesznek persze. :)

Első uh - jól indul

Ez most egy elmaradt bejegyzés még hétfőről:

Halleluja, zengjenek a fanfárok! Ez a pillanat is eljött: elégedetten távoztam a dokitól! :) Igen, én, és ez még ugyanaz a doki. :)

A vizsgálat a szokásos módon indult: a doki kikérdezett, hogy mi lesz, mit csinálunk és hol tartok a ciklusban. Mivel a kartonomat ilyenkor nem viszik be hozzá előtte, hanem mellém hozzák a vizsgálóba, ezekért a kérdésekért nem jár hibapont. Persze tartottam tőle, hogy ha megmondom, hogy a ciklus 7. napján vagyok, akkor lesz némi hiszti. Így azonnal hozzátettem, miért jöttem ilyen korán, és láss csodát, a dokinak beugrott a múltkori szitu, és ráadásul nem úgy emlékezett rá, hogy kérdéses volt a dolog, hanem úgy, hogy igen, már túl voltam az ovuláción. Rögtön megnyugodtam kissé, hogy talán mégsem kell majd balhéznom.
Aztán elkezdte a vizsgálatot, és azonnal örömteli hírt közölt: a méhnyálkahártya 9,8 mm. Hurrá, éljen a gránátalmalé! Ezután viszont kissé megijedtem, mert a jobb oldalon nem talált domináns tüszőt, csak csupa 10 mm-est... Aztán jött a meglepi: a domináns egyed a maga 12 mm-ével ezúttal a bal oldalon növekszik. Rögtön meghatott büszkeség töltött el: lám, szegény nyomika bal petefészkem is összeszedte magát, és a rajta lévő 2 centis ciszta ellenére most ő dolgozik. Ez számomra egyébként külön megnyugtató, mert tökéletes példa arra, hogy a szervezetem az összes betegségem ellenére is működik és teszi a dolgát. Oké, meglehetősen sajátos koreográfia szerint, de mégiscsak... :)

Az uh ezzel véget is ért, az irodájában folytattuk a randinkat. A döntés evidens volt: kell még egy ultrahang, hogy be tudja lőni az ovuláció és a tüszőrepesztő szuri, na meg a transzfer idejét. Ekkor a dokim hatalmas fejlődésről tett tanúbizonyságot: felajánlotta, hogy válasszak, szerdán vagy csütörtökön akarok menni a következő petefürkészésre. Ha már ő ilyen udvarias volt, rögtön azzá váltam én is, és visszadobtam a labdát, mondvàn ő tudja, hogy milyen tüszőnövekedési tempó várható és mikor lenne jobb. Na ekkor érdemelte ki igazán a piros pontot: visszalapozott a kartonomban, ellenőrizte az előzményeket, majd megszavazta a szerdát, hiszen múltkor a 10. napon már túl is voltam a peteérésen. Vagyis végre nem az alapján döntött, hogy mi az átlagos tapasztalat, hanem hogy én mit produkáltam eddig. Ez nem kis fejlődés. :)
(Zárójel: Aztán rájöttem persze, hogy miért volt ilyen kezesbárány: biztosan megtudta, hogy kértem Krizsához időpontot. És az intézet alighanem valamilyen módon szankcionálja, ha egy doki elveszít egy beteget, még akkor is, ha az intézeten belül vált orvost. Én legalábbis tutira így csinálnám, ha én lennék a vezető, hiszen az intézetnek, mint gazdálkodó egységnek az az érdeke, hogy a vevői elégedettek legyenek és új ügyfeleket hozzanak. Ez pedig hosszú távon csak úgy lehetséges, ha minden páciens a saját orvosával elégedett, mert különben az lenne a vége, hogy nagyon kevés, vagy egy dokihoz akarna menni mindenki, ami persze azt eredményezné, hogy annak a dokinak túl sok beteget kellene vállalnia, ami miatt irdatlan hosszú várólista alakulna ki, és az egy betegre fordítható kezelési idő is drasztikusan csökkenne, ami miatt mind azok a betegek, akik bejutnak hozzá, mind azok akik nem, végül elégedetlenül távoznának most már az egész intézettől. Vagyis összességében akkor tudnak jól működni, ha minden orvosuk jól működik. Zárójel bezár, okoskodás vége. :) )
Mindezekkel a fejleményekkel elégedetten már csak mintegy mellékesen dugtam az orra alá a progieredményemet, és bár nagyon a nyelvemen volt, nem azzal a kommentárral, hogy nem értem, ezt miért nekem kellett megnézetnem, hanem csak annyival, hogy én azért a saját megnyugtatásom érdekében csináltattam egy ilyet. Cserébe ő is visszafogta magát, és csak annyit mondott, hogy oké, rendben volt a peteérésem az előző ciklusban, nem pedig olyasmit, hogy már megint minek pörgök feleslegesen dolgokon. (Na mondjuk azt próbálta volna meg, akkor rázúdítottam volna mindent.)
 Mindegy legalább úgy tűnik, hogy végre megtanulta a leckét.

Tehát a következő lépés egy újabb ultrahang szerdán, aztán kiderül, hogy mikor mehetek újabb buborékkupacokért, hogy átvegyem őket megőrzésre.

Páciens (laikus) - Doki 1:0

Vagyis ebben a bejegyzésben sem fogom dicsőíteni a dokimat.

Ott hagytam abba a kis privát folytatásosomat, hogy az előző ciklus 10. napján az ultrahang kellemetlen, ám számomra nem meglepő eredményt hozott: tüszőnek, mármint növekedőfélben lévőnek, pláne dominánsnak nyoma sem volt.
A doki azonnal meghozta a maga ítéletét: most nem lesz peteérés. Én meg persze nem voltam rest, és rögtön felülbíráltam: inkább már túl is vagyok rajta. A doki hitte is meg nem is, de legalább az érveim (tüneteim) alapján elfogadta, hogy akár valóban történhetett így is, ezért végül abban maradtunk, hogy a következő ciklusban legkésőbb a nyolcadik napon jelenjek meg ultrahangon. Ez némileg megnyugtatott ugyan, de azért magamban dúltam-fúltam, mert éreztem, hogy valójában továbbra sem hitt nekem és csak sosem lehet tudni alapon hívott korábbi ultrahangra.

Persze a puffogásom kitartott, és el is homályosította az éleslátásomat egy időre, de mire valók a pasik? Amikor otthon elmeséltem a történteket, a Múzsám hozta a férfiúi lényeglátás példáját - higgadtan és lényegretörően csak ennyit kérdezett: na és nem lehet ezt valahogy utólag kideríteni? Ó én hülye! Hát persze! Homlokon csókoltam a múzsámat (tudom-tudom, ez fordítva szokott lenni :)), majd a ciklus 16. napján, a luteális fázis 7. napján szépen fogtam magam és elgaloppoztam progeszteron vérvételre. Az eredmény számomra nem is volt kétséges, de legalább hál' istennek szép egyértelmű, és nem is utal hormonális gondokra sem:

Név Eredmény Egység F Referencia
---------------------------------------------------------------------------------------------
Progeszteron 48,4 nmol/L

follikuláris fázis : 0,98 - 4,83 nmol/l
luteális fázis : 16,40 - 59,02 nmol/l
posztmenopauza : <0,25 - 2,48 nmol/l
I. trimeszter : 15,04 - 161,35 nmol/l
II. trimeszter : 61,72 - 144,05 nmol/l
---------------------------------------------------------------------------------------------

Örültem az eredménynek nagyon, majd azonnal el is durrant az agyam. Mert hát ez miért is nekem kellett, hogy eszembe jusson? Miért nem a doki javasolta? Miért nem tudta azt mondani, hogy nézze, a jelenlegi információk alapján sem megerősíteni, sem kizárni nem tudom, hogy volt-e peteérése, de egyszerű vérvétellel le tudjuk ellenőrizni. Fáradjon be 1 hét múlva, és megnézzük a progeszteron szintet. Ha megfelelő lesz, akkor  a következő ciklusban legkésőbb a 8. napon jöjjön ultrahnagra, ha pedig nem lesz nyoma peteérésnek, akkor felírom a Clostilbegytet. Ennyi lett volna, akár még a vérvételt is kifizettem volna, hiszen az el sem kezdett FET-transzfernek nyilván nem képezi részét. De nem érdekel, kifizettem volna, amit kell, csak ne hazárdírozzunk megint.

Mert mi is történt? A doki megint velem szórakozott. Az én időmmel. Ha ugyanis az összes nagyképű "Én ismerem a testem működését jobban!" kijelentésem ellenére én tévedtem volna, és valóban nem lett volna peteérésem, akkor jó eséllyel a következő ciklusban sem lenne. Akkor pedig hiába megyek korábban ultrahangra, a nagy semmit fogjuk megint csak fürkészni, és ismét ugrott egy ciklus. Márpedig ha a novembert is elbuknánk, mert nem lenne peteérésem, akkor egyben a decembert is, mert a decemberi ciklusban eléggé karácsony környékére jönnének már ki a dolgok, és szerintem akkor az intézet se nagyon csinál már ilyesmit, de én legalábbis karácsonykor nem ezzel akarok foglalkozni. Szóval ha a dokinak lett volna igaza, hogy nincs peteérésem, és a következő ciklusra nem kaptam volna Clostyt, akkor jó 3 hónapot buktam volna el (október, november, december), ami cseppet sem vicces, tekintve, hogy ráadásul fizetősben járok a kezelésekre.

Mondanom se kell, ezt végiggondolva végképp bepöccentem. Erősen terveztem, hogy egy nagyon goromba levelet írok az intézet orvosigazgatójának, szerencsére nem volt rá időm. Aztán higgadtam kicsit, és elkezdtem gondolkodni is. Arra a következtetésre jutottam, hogy most még maradok ennél a dokinál. Ez a lehető legrosszabb döntésnek tűnik első blikkre, de valójában a leglogikusabb.

Ugyanis akárhányszor új dokim van, bármilyen témakörben, én mindig figyelmeztetem, hogy az én testem nem úgy működik, ahogyan ő az iskolában megtanulta. Erre vagy bólogatnak, vagy nem, de mindegyikük azt gondolja, hogy ahha, persze, azt majd én tudom! És egyébként igazuk is van, a helyükben én is így reagálnék, hiszen ez az ő szakmájuk, én meg egy laikus vagyok. Ők nem tudhatják, hogy én milyen szinten vagyok tisztában a saját testem működésével és a betegségeimmel, és hogy igazam van, és nem okoskodok. Nekik a protokoll szerint kell eljárniuk, és csak az én káromra tudják tapasztalni és belátni, hogy igazam volt. Tehát ha most új dokit követelek ki a következő FET-hez (mert ezt  terveztem), akkor csak annyit érek el, hogy bár bizonyítani tudom most már az előző doki hibáját, akkor is az új dokival ezen újra át kell mennünk. Míg ez a doki már legalább megtanulta, hogy komolyan kell venni, amit mondok. Őt már reményeim szerint lehet "idomítani", és végre figyelembe fogja venni amit mondok. Szóval abban bízok, hogy a progieredmény lobogtatásával és most már keményebb szájalással (ha nem akar partner lenni továbbra sem, meg fogom neki mondani a tutit, meg hogy megyek a főnökéhez a dologgal, esküszöm) nála el tudom már érni, hogy ne szúrjuk el csak azért, mert az én testem a saját szabályait szereti követni.

Egyébként közben hipp-hopp el is repült az idő, hétfőn, a ciklus 7. napján megyek ultrahangra. Meglátjuk mire jutok majd a doktor úrral, mert gondolom a tüszőméret alapján megint lesz egy kis vitánk a tüszőrepesztő szúrásának idejéről. :)
Most egyébként próbálok kissé előkészülni a dologra: szedem az Aspirin protectet és iszom a gránátalmalevet. Augusztusban ezzel a kombóval sikerült a transzfer napjára 10 mm körüli méhnyálkahártyát növeszteni.
Mert hogy FElla felvetésére is válaszoljak: nem, itt, legalábbis ez a doki nem ad semmit a méhnyálkahártya felépítésre. Az első FET előtt forszíroztam is a dolgot a dokinál, de ő megtámogatás címszóval akkor is csak a Clostyt emlegette. Ha jól emlékszem konkrétan rá is kérdeztem, hogy nem kellene-e  a méhnyálkahártyára valamit kitalálni, erre visszakereste a stimus beültetéskori vastagságot, és közölte, hogy felesleges, jó volt az (valami 8,6 mm volt akkor). Szóval szó sincs Suprafactról, vagy ilyemsiről, és őszintén szólva nem is bánom. A stimunál túlnyomtuk a hormonokat, minden uh-nál kellett nézni az ösztrogént is, ami rögtön az elején elszállt, és csak nagy nehezen állt helyre. És túl is lettem stimulálva, kellemetlen tünetekkel, ami miatt csak egy embriót kaphattam vissza, sőt, még azt is csak szájhúzogatva tették be. Plusz endometriózisom van, aminek enyhén szólva nem tesz jót a túl sok ösztrogén. A doki nyilván emiatt nem erőlteti a hormonozást a FET-hez, és ebben maximálisan egyetértek vele.

Nos, ennyi van most, max. 10 nap múlva transzfer lesz.

Murphy, az inszomniás

Huhhhuhhh, de rég nem jártam már erre! De azt hiszem nem kell emiatt mentegetőznöm, legalábbis nem fogok, bocsi. :). Aki tudná, miről beszélek, ha részletezném az okokat, az így is, enélkül is érti. Aki meg nem tudja, miről beszélek, annak azt kívánom, soha ne is kelljen megértenie...

Azért egy nagyon rövidke összefoglalót adok a kiesett időről: betelt a pohár, dühömben nem érdekelt az egész  lombik-dolog, még a diétát és a gyógyszerszedést is felrúgtam egy időre. Próbáltunk pihenni, jártunk Prágában és Horvátországban, jó is volt, de még az utazások alatt is voltak összezördüléseink, amik apróságokból indultak, de végül mindig kilyukadtunk a minden bajok okozójához: azaz, hogy nem és nem tudok teherbe esni. Egyszóval időnként felszínre kerül, hogy mennyire megvisel mindkettőnket ez az egész, másik időnként meg a szőnyeg alá söpörjük a kérdést, hiszen erre csak az lehet megoldás, ha végre egyszer két nyavalyás csík lesz azon a hülye teszten. Egyszerre, ugyanazon a teszten. :P
Közben privát projekttel is lefoglaltam magam, ha otthon gépközelbe kerültem, azzal foglalkoztam inkább, mert határidős a dolog, és marha nagy meló, ezért sem írtam ide eddig. Majd ha elkészül a dolog, eldicsekszem vele.

És akkor rá is térnék, miért is emlegetem megint Murphyt, aki még annyit sem alszik, mint az ördög...
Elérkezett a következő FET (fagyasztott embrió transzfer) ideje. Konkrétan ma, azaz szerda reggel volt jelenésem a kötelező uh-n, 10. ciklusnapon. Idegesen érkeztem, mert enyhén szólva is rosszat sejtettem. Az előző három napon bőséges és kiváló minőségű tojásfehérje méhnyaknyákot produkáltam, ma reggelre pedig 3 tizedet ugrott a hőm. Amikor megláttam a lázmérőn, hogy még 36,6 után is emelkedik, már tudtam, hogy gáz van. Persze reménykedtem: a viharos idő és az extra korai kelés miatt rosszul aludtam, sokszor felébredtem, és Vele annyira összebújtunk, hogy végül izzadásig fűtöttük egymást. Biztos csak azért lett a hülye hőm 36,9.
Oké, vizsgálóba behívnak, asztalra immár rutinosan felpattanok, eligazgatom magamnak a lábtartókat, egyszóval már-már otthon vagyok. Jön a doki, informálódik a ciklusom aktuális állásáról, majd letelepszik a két térdem közé. Első közlése: méhnyálkahártya 8,2 mm. Nem vagyok elájulva, de most valahogy állandóan elfelejtettem meginni a napi gránátalmalé adagomat, szóval nem lep meg. Aztán jön a lázas keresgélés: na nem a kést, csak az ultrahang fejet forgatja vadul bennem. Hm-hm, nagy a csend. Majd: hát, jobb oldalon csak apró tüszők vannak. Én már tudom, amit talán a doki is sejt: ezzel itt is a dolog vége, mert a bal petefészkem a rátelepedett endometrióma miatt nem is szokott használható tüszőt produkálni. Persze azért a remény bágyadt szele még megérint, de csak egy pillanatra - jön az ítélet: hát, itt most nincs nyoma peteérésnek. Rögtön praxisba lendül bennem a robotpilóta, és miközben hülledezem magamban, nem túl vidáman, de felvilágosítom a dokit, hogy inkább már túl is vagyok a nyavalyás ovuláción. Persze hitetlenkedik, mint mindig, de miután ecsetelem az egyértelmű tüneteket, majd körkörösen tisztázzuk az átlagos, és legutóbbi ciklusaim hosszát (nahát, meglepetés: az előző 26, az azelőtti meg 23 napos volt!), újra szétnéz odabent, és megállapítja, hogy végülis van kb. 2 ml-nyi folyadék a Douglasban, ami akár a kirepedt tüszőből is származhat, és ha tényleg tegnap volt a peteérés, akkor ennél többet még nem is feltétlenül kell látnia.
Öltözzek, vár az irodájában. Kemény vagyok én, persze, de miközben ráncigálom magamra vissza a ruhákat, kis híján elbőgöm magam.
Átcsattogok a doki után az irodájába. Innentől homályosak az emlékeim, mert a figyelmem legalább fele leragadt a "Franc essen bele, tudtam-tudtam, ez nem lehet igaz!" mondat hajtogatásánál. A lényeg, hogy a doki még ekkor is hezitál, hogy akkor lehetett-e tényleg peteérésem, majd megkérdi, hogy a következő próbálkozásnál is spontán ciklust akarok-e. Elsőre nem értem mit akar, rávágom, hogy persze, és elkanyarodok valahova máshová, majd leesik végre, hogy ez a nyomorék mire gondol: akarok-e hormonokkal felépített ciklust? Hát akar a fészkes fene, nekem semmi bajom a peteérésemmel. A gond ott van, hogy a hülye doki vagy nem figyelt, amikor az általa feltett kérdésre korábban többször is válaszoltam, vagy megint elfelejtette megnézni, amit felírt a válaszomból, vagy már megint azt hitte, hogy a tankönyvek jobban tudják, hogy bennem mi hogyan zajlik. Mert hogy az elmúlt hónapok alatt, ha rákérdezett, én mindig készségesen informáltam, hogy nem, nem 28 naposak a ciklusaim, átlagban 25-26 naposak, de valójában 23 és 29 között ingadozik a hosszuk. Namármost ebből vagy csak a 26-ot írta fel, vagy semmit, vagy mindent, de eldöntötte anélkül, hogy bizonyítva lett volna, hogy a 23 napos ciklusaimban nincs peteérésem. Hát pedig de! 22 éve menstruálok ebben a testben és laza 6 éve figyelem tudatosan a ciklusomat, készülvén arra, hogy ha egyszer majd gyereket akarok, bizony nagyon kell majd tudnom, hogy nálam mi hogyan szokott működni. Bizton állíthatom, hogy ciklushossztól és az összes meddőségi nyavalyámtól függetlenül csak elvétve vannak anovulatórikus ciklusaim. Ergo: rövid ciklusban hamar van a peteérésem, mert még azt is tudom (de ezt már mondani se merem, mert leszedi a fejem), hogy a luteálishosszam is megfelelő szokott lenni. Tehát: az Ő iránymutatása, miszerint a ciklus 10. napján kell jönnöm uh-ra, marha nagy szakmai baki. Még a 25-26 napos ciklusnál is lehet simán az, de 23 napnál egyenesen röhej.
"Mindegy", most végre eljutott a felismerésig, így a következő ciklusban legkésőbb a 8. napon, de inkább a hetediken kell mennem uh-ra. A Clostyt meg maga is leszavazta, mert vékonykának találta a méhnyálkahártyát, a Closty meg tovább vékonyítja.

Így ma végül a sírás határán, eszméletlenül dühösen, egy 10 000 Ft értékű rossz hírrel távoztam a neves intézetből.
Ha igazam van a peteérésemet és így a várható ciklushosszat illetően, akkor kb. 3 hét múlva megyek a következő ultrahangra. Elhatározás: inni fogom a gránátalmát rendesen, mint a múltkor, de főleg: jövő hét kedd-szerda környékén benevezek egy progeszteron vérvételre, és ha igazam van, nagyon látványosan fogom a következő találkozásunkkor lecsapni a leletet az asztalra. Mert mindezek után is biztos vagyok benne, hogy a doki továbbra is inkább abban hisz, hogy most egyáltalán nem lesz peteérésem, csak biztonságképpen rendelt be korábbra ultrahangra legközelebbre, mert legfeljebb két ultrahangot csinál egy helyett, és nem vethetek semmit a szemére.

Jelzem a fentiekkel végképp betelt a pohár, már kértem is Krizsához időpontot. Persze mindenki őt akarja, így január végére kaptam csak, addig még megpróbálom a következő ciklusban a FET-et ezzel a szerencsétlennel, hátha végre nem tolja el nekem.

The End

Gyors leszek, a buszon ülök hazafelé. Nincs baba, a hcg egy nagy büdös nulla. Most megyek és telezabálom magam junk food-dal. Majd jövök, amikor összekapartam magam. Sziasztok!

Repkednek a mínuszok

Nahát drágáim! Most teljesen elérzékenyültem! Nagyon aranyos tőletek, hogy ennyire drukkoltok.

Hát jó hír az nincs egyenlőre. Híresen idegbajos tesztelő vagyok, így nem kevesebb, mint 3-féle tesztet lőttem el ma reggel. Természetesen az aduász Clearblue-t, egy "játszós" X-epilt, és aztán dühömben az intézetist is.
Hát, ha nagyon akarom (és ezzel nálam sosincs gond :) :P) nagyon-iszonyat halványan látok valamit. Csakhogy ilyen már rengetegszer volt, még a lapar előtti spontán ciklusokban is, tehát ezt vehetjük úgy, hogy nincs ott semmi. Az eredmény tehát ET+10-en 3 darab negatív teszt.

Ami a testi tüneteket illeti: cicik azt hiszem még rendben, a hőm is, pecsételésnek még nincs nyoma, vannak viszont elszórtan mensis jellegű hasfájások, görcsölések. Ha összegezni kellene, inkább hajlok afelé, hogy nincs baba, mint afelé, hogy még lehet, hogy van.

Mondjuk ha nagyon akarok, egy dologba bele tudok kapaszkodni, ez pedig a pecsételés kérdése. Ma vagyok a 27. ciklusnapon, ami már a szokásos átlagos ciklushosszam felett van. Azt mondanom se kell, hogy spontán ciklusban, még ha hosszabbra is sikerül ennél, már régen pecsételek ilyenkor. Viszont most jön a kérdés, hogy akkor hol is tartok a luteális fázisban:

1)  Ha a doki számolt jól, akkor a 13. napon. Már ez sem rossz, mert a legrosszabb  esetben 12 napos szokott lenni,  a legjobban 15, utóbbi esetében természetesen a 13. napon már szintén szoktam pecsételni.

2) Ha a hőm alapján nekem kellene megítélni, akkor szerintem ma vagyok a 14. dpo-n, normális esetben ilyenkor már szintén mindig pecsételek.

3) Viszont ha a mégis a fertilityfriend-nek van igaza, ami az ott vezetett kb. 54 eddigi hőgörbe alapján számol, akkor ma már a 15. dpo-n vagyok. Mellesleg eredetileg én is úgy számoltam, hogy akkor lesz a peteérésem, mint amikorra a ferty jelzi (talán emlékeztek, ezen "vitáztunk" össze a dokival is). Ez a verzió egyetlen szempontból bír jelentőséggel: a stimus protokollban a 15. dpo reggelén kezdtem el pecsételni (igaz, akkor ugye az ET+12. nap volt). Tehát ha mégis a fertynek lenne igaza, akkor nekem már pecsételnem "kellene".

Na jó, tudom, ez már tényleg a szalmaszálba kapaszkodás kategóriája. De ha holnap reggel nem kezdek el pecsételni, akkor azt hiszem már jobban fogok állni, mint a múltkor. És akkor lesz némi esélyem arra, hogy jó híreket kapjak az intézetben.

Na, hát ez a helyzet jelenleg. Ha bármilyen változás lesz, jövök, ha nem, akkor majd holnap valamikor a hírekkel.

Köszi mindenkinek, aki szorít!

9. nap

Hát itt volnék ismét. Csak azt nem tudom, mit írjak. A tények: transzfer utáni 9. napon, egyben a ciklus 26. napján vagyok. A luteális fázisnak meg minimum a 12. napján. Ezer bocsánat, de én ezt továbbra is így számolom, hiszen 3 napos embriókat a doki szerint a 3. dpo-n kaptam vissza, nemigazán látom a logikát abban, hogy miért a transzfertől kellene számolni a dpo-t. Már csak azért sem, mert legutóbb, ha a punkciótól számolom, akkor 15 napos lett a luteális fázisom, ha ezt a transzfertől számolnám, akkor csak 12, ami még tőlem is meglepő lenne 17 sárgatest és napi 3 x 2 Utro mellett... De persze lehet, hogy én gondolom rosszul, ez ügyben nem vagyok még annyira kikupálódva.
Na mindegy, a lényeg: pecsételésnek egyelőre nyoma sincs. Viszont a cicik csak nem nőnek, sőt, mintha elkezdtek volna leereszteni, bár már komolyan nem tudom, annyit nézegetem őket. :)
Ma éjszaka elég erősen, igazi menzesz eleji-jellegűen begörcsöltem. A jó hír az, hogy már bocsánat, de vécézés közben, tehát nem magától történt, hanem nyilvánvalóan a hasi simaizmok normális összehúzódásai terjedhettek át a méhizmokra is. 5 perc múlva el is múlt, bár ma már napközben is eléggé mensi előjel-szerűen fájogatott a hasam. Most, amikor ezt írom, éppen ismét a mindkét csípőmbe kisugárzó fájdalmat érzem.
Más tünet azt hiszem nincs. A ma éjszakai görcsölésig a hasam se nagyon fájt, a Magne B6 adagját is szépen le tudtam vinni.

Holnap reggel teszt Clearblue-val, péntek reggel meg megyek vérvételre az intézetbe. Remélem nem jön meg addig, jó lenne ezúttal úgy várni az eredményre, hogy legalább egy hangyakukinyi esélyem még van.

Egyébként a hitem megrendült azzal, hogy a cicik mintha apadnának, és megérkeztek a mensi előjel hasfájások is. El vagyok kenődve, magamban feladtam ezt a próbálkozást is, azt hiszem. Halványan azért még reménykedem, hogy hátha átejt a szervezetem a mensi mellett szóló tünetekkel, de ez azért nagyon meglepne.
Na, majd holnap reggel okosabbak leszünk!
Addig is szép jó éjszakát mindenkinek!

A 7. napon

Elveszett bárányka jelen... :) Ha esetleg valaki aggódott volna, megnyugtathatom: nincs semmi baj. Két okból nem jöttem az elmúlt napokban. Egyrészt most azért nem vagyok annyira rázsongva a dologra, mint az első stimus protokollnál. Másrészt a hétvégén foglalt volt a laptopom, házimozizásra használtuk egy projektorral (mellesleg nagyon buli dolog egy 20 nm-es szobában egy kb. 190 cm-es átlójú "képernyőn" nézni filmeket, tiszta mozi élmény :)).

De lássuk, mi a helyzet. Először a biztos tények: a ciklus 24. napján, 7 nappal a transzfer után vagyok. A kevésbé biztos tények: a 10-12. dpo-n (days past ovulation = ovuláció utáni napok száma). Ez azért nem biztos, mert ha a doki számolt jól, és az Ovitrelle beadásához képest számolok, akkor a 10. Ha a hőgörbémet nézem, akkor szerintem a 11., a Fertilityfriend nevű hőgörbevezetős alkalmazás/oldal szerint meg a 12. A Ferty-t mondjuk simán felülbírálom, 53-54 ciklus után bátran állíthatom, hogy elég jól tudok hőgörbét elemezni (na és ez például egy olyan terület, ahol a közgázon feleslegesen tanultak mégiscsak hasznosíthatóak - 1 éven át tanultam függvényanalízist, ennél sokkal rondább görbékkel is).
Szóval mondjuk a 11. dpo.

Pecsételés egyenlőre nincs még, hál' istennek. A cicik most nem olyan lufik, de nem is kicsik. Múltkor brutális lehetett a progiszintem, hiszen 70-es értéknél jött meg, és hát ugye 17 sárgatest termelte, ráadásul 50%-kal több Utrogestant is kaptam. Most még egyenlőre elfogadható ez a ciciméret, mától-holnaptól számítanék némi növekedésre, ha minden jól megy, mert ma-holnap fejeződik be a beágyazódás, ha megtörtént.

A hasam fájdogál, de nem vészes, Magne B6-tal kordában tartható. Egy furcsa új "tünetem" van: csütörtök estétől-péntektől furán feszül a hasfalam. Összehúzódik magától, vagy én húzom össze önkételenül, mintha be akarnám húzni a hasam, vagy mintha hasprést csinálnék. De tényleg olyan önkéntelenül, hogy egyszer csak azt veszem észre, hogy be van húzva megint. Ilyenkor szó szerint erővel-akarattal kell kiengednem az izmokat, de még úgy is nehezen megy, és 1 perc múlva újra be van húzva. Amikor meg nem csinálja ezt a satuzást a hasam, akkor olyan izomlázszerűt érzek. Tök béna ez az egész, de ez van.

Ezen kívül még jobb és bal oldalon is szokott lenni a csípőcsontom felé kisugárzó fájdalom-féleség, illetve kicsit az oldalam-hátam felé közvetlenül a medence csontnál. Nem kifejezetten a derekamba, épp csak az oldalamnál egy picikét hátrébb. Kétlem, hogy a veséimet érezném, az nagyon ritkán szokott fájni, és jóval bentebb, közelebb a gerincemhez. Mondanám, hogy biztos az endometriózis, de az meg tudtommal csak a bal petefészkemnél van, ez a fájdalom meg egyforma mindkét oldalon.

Na mindegy, nem spirázom túl ezeket a tüneteket, majd lesz valahogyan. Ma-holnap megpróbálok szerezni egy Clearblue tesztet, mármint a hagyományosat. A Compact verziója van itthon, de csak a hagyományos alkalmas "előrejelző" tesztelésre, azaz ad egész pontos eredményt már a nemvárt menzesz előtt is. Ezzel tesztelnék nem is tudom... Ha ma meg tudnám venni, akkor lehet már holnap, amilyen türelmetlen vagyok. Ha csak holnap tudom megvenni, vagy ha győz a józan eszem, akkor csütörtökön.

A nemvárt ideje egyébként kb. szerda-szombat, mivel 12-15 napos luteális fázisokat szoktam produkálni, a stimus prtokollban 15 napos volt. Pénteken pedig megyek az intézetbe vérvételre.

3 nap után

Jöjjön egy kis összefoglaló az első 3 napról.

Nincs túl sok minden. Fáj a hasam, menstruációs görcsökre emlékeztető módon, és tegnap rengeteget pisiltem. Előbbire elkezdtem napi 3 x 2 Magne B6-ot szedni, utóbbinak nem tudom mi az oka, mert szerintem nem vagyok felfázva, tünetnek meg még nagyon korai lenne.
Az első nap idegbajt okozó munkamennyisége után tegnapelőtt már kevesebb (stresszel járó) munka volt, a tegnapi nap pedig már egész kellemesen teljesíthető volt. A mai nap pedig még jobb lesz, mert a legnagyobb ügyfél/ügyfelek ma szabin vannak nemzeti ünnep miatt. Így, ha minden jól megy, akár még hétfőre is fogok tudni előre dolgozni, úgy, hogy ma sem lesz vészes még ezzel együtt sem, és hétfőn is sokkal könnyebb lesz teljesíteni a napi adagot.

Egyébként meg innentől kezd izgalmas lenni a dolog, mától indul a bugyimustra. :) Kissé korainak tűnhet ez, hiszen még csak ET + 4-en vagyok (azaz 4 nappal a beültetés után), de egyben a 21. ciklusnapon, és a 20-21. naptól sokszor már el szokott kezdődni a pecsételés. Persze most elvileg nem fog, hiszen megy a progeszteron pótlás, de a múltkorihoz képest kisebb mennyiségben (3 x 2 Utrogestan helyett most csak 2 x 2 megy), és "ránézésre" is kisebb most a progiszintem. Természetesen ennek megállapítására a népi megfigyeléseket használom: a cicik nincsenek különösebben megnőve még. Múltkor emlékeim szerint ilyenkorra már hatalmasak voltak, igaz, elsősorban valószínűleg azért, mert 17 tüszőm volt érett petesejttel, ergo ennyi sárgatest képződött, ami már hatalmas mennyiségű hormont képes termelni.

Mindegy, egyébként igazából csak a ciciket figyelgetem, a többi tünet, vagy érzet nem foglalkoztat túlzottan. Továbbra is pozitívan állok a dologhoz, igyekszem minden nap vizualizálni, hogy a csöppségek hol tartanak a fejlődésben, néha beszélek is hozzájuk, hogy motiváljam őket. :D Tudom, ez marhaság, de segít abban, hogy fejben meg tudjam teremteni a sikert. És ha ez utóbbi sikerül, talán a testem nem nyírja ki őket. :)

Ja, meg tegnap este rendeltem "segítőket" is. Személy szerint rajongok az ékszerekért, pláne a csillogó, színes féldrágakövekkel vagy ásványokkal díszítettekért. Nem vagyok egy túlzottan ezoterikus-spirituális beállítottságú, de valahogy az ásványok "erejében" hiszek (bár talán tényleg csak azért, mert gyönyörűek :)). A lényeg az, hogy most elsősorban ásványgyöngyöket rendeltem, amiből magamnak fogok ékszert összeállítani, és ezek közé tettem smaragdot és krizokollát is. Előbbi állítólag a gyermeket vállalók talizmánja, utóbbi pedig a terhesség alatt segít, hogy minden rendben legyen. Ráadásul mindkettő a csillagjegyem alapján is az "én kövem", és nem utolsó sorban elvileg gyönyörűek lesznek. Jövő héten kedden vagy csütörtökön fog megérkezni, majd ha összeállítottam belőlük az ékszert, teszek fel róla képet. :)

Mint látjátok elvagyok. Türelmetlen vagyok most is, minden nap számolom a napokat, hogy hol tartok, és mikor derül már ki. :) Azt hiszem az idő múlásával majd most is egyre idegbajosabb hangvételű bejegyzések fognak születni. :)

Első nap - a pokolba kívánom

Túl vagyunk az első napon. Egy tapasztalattal és ebből eredő konklúzióval máris gazdagabb lettem: azok a sorstársak, akik dilemmáznak azon, hogy dolgozzanak-e a transzfer után, mondván, hogy mi értelme otthon maradni, vagy nem értenek meg másokat, akik azonnal táppénzre vonulnak hasonló esetben; nos, ők valószínűleg csak a "lábukat lógatják" a munkahelyen. Oké, ez biztos túlzás, de az tuti, hogy semmi különösebben megterhelő nem lehet a munkájukban. Vagy van, de a kirúgástól rettegnek.
Én mindenesetre ilyet többet nem csinálok. Az, hogy itthonról dolgozok, nem sokat segít, sőt, bizonyos szempontból nehezíti is a dolgot. Odabenn az irodában azonnali technikai segítséget kaphatok, plusz a kolléga is, akivel "párban" vagyunk, és össze szoktunk dolgozni, kérés nélkül is jobban látja, hogy mikor van szükségem egy kis segítségre. És mivel tudja, mi  a szitu, igyekszik is megkönnyíteni a dolgomat. Ma itthonról csak a problémákkal szembesültem, és tiszta ideg voltam. Ez így nagyon nem jó, erre a stresszre nagyon nem lenne most szükségem, de nem nagyon van választásom. Helyettesítenem is kell, ezért "nem mehetek" táppénzre. Persze tiltva nincsen, de ha megteszem, és aztán mégsem leszek terhes, kanyar nélkül kirúgnak szerintem...
Szóval csinálnom kell ezt péntekig minimum. Hétfőn már visszajön, akit helyettesítek, és bár más meg elmegy szabira, vele legalább nem keresztezzük egymás útjait, csak a többiek szívnák meg, hogy mindkettőnket kell helyettesíteni. Ez azonban csak 1 nap lenne, kibírtak ennél már többet is. Van az a szint, ahol az egészséges önzésnek kell győznie.

Egyébként elvagyok, fájogat a hasam... Azt hittem ez múltkor a túlstimuláció és a hormonok miatt volt, de most is érzem, igaz, kevésbé. Ahhoz túl korai, hogy jelnek foghassam fel, és nem is nagyon akarok semmi ilyet keresgélni. Ezt csak egyszerűen érzem. Nem spirázom magam rajta, csak szimplán feltűnt.

Kb. ennyi van eddig. Igyekszem szuggerálni a kis bogyókat, hogy szépen, ügyesen osztódjanak tovább, aztán kezdjék meg a kannibál kapcsolódást, azaz essenek neki a méhnyálkahártyának. Tudom, ez a bogyózásosdi nem kicsit nyálas, de azt hiszem nekem segít a pozitív hozzáállásban, ha máris megszemélyesítem őket, és így próbálom elképzelni és egyben szuggerálni, hogy mi történik.

Na, mára ennyi elég volt, felborulok a fáradtságtól. Jó éjszakát!

Day Zero

Egy rövid helyzetjelentés: immár hárman vagyok. Már csak meg kellene tartanom ezt az állapotot cirka 38 hétig.... :)
Szóval a kis buborékkupacok szépen hazajöttek velem. Igazából minden simán ment, mindössze két momentum emelhető ki: 

1, Az embriók 6 és 8 sejtesek voltak. Ettől ugyan nem vagyok elájulva, de túlzottan nem is érdekel. Ezen én most nem vagyok hajlandó aggódni. Majd belehúznak és kész. :)

2, A méhnyálkahártya 12 mm. A múltkor emlékeim szerint 9,2 mm-t produkáltam. Tehát a spontán ciklus és/vagy a gránátalmalé és/vagy a ciklus elejétől szedett Aspirin protect, avagy mindezek együtt megtették a hatásukat.
De ami ennél is megnyugtatóbban hatott rám, - és jelentem én innentől fogva nem vagyok hajlandó a méhnyálkahártya vastagságán sem aggódni -, az egy nem is tudom, talán műtő asszisztens egyetlen mondata volt. Beszélgettünk arról, hogy most aztán sikerülni fog, mert úgy döntöttem, és hogy vajon múltkor mi lehetett a baj. Az utóbbit ő kérdezte. Tőlem. Én meg megemlítettem, hogy talán vékonyka volt a méhnyálkahártya is. Mire ő (Hofit idézve: Hé haver, figyelj!): Na és mi van a méhenkívüli terhességnél, ott hol van a méhnyálkahártya?
Az állam leesett. Basszuskulcs, hogy ez nekem nem jutott eszembe! Hát mondjuk a petevezetékben hol van méhnyálkahártya? Igen, a helyes megfejtés az, hogy SEHOL! Vagyis a megtapadásnak nem feltétele a dolog. Igen tudom, most sokan felszisszentek, de nyugalom, én is tudom, hogy végső soron mégiscsak szükség van rá, mert valamiből ki kell alakulnia egy normális méhlepénynek, de itt most nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ha az a blasztocita eléggé életképes, még egy leeresztett gumilabda belsejébe is be tudja fúrni magát. Tehát pont ennyire érdemes a méhnyálkahártya vastagságán túráztatni magunkat. Az a minimális 7-8 mm kb. legalább legyen meg, de onnantól tök mindegy, hogy pontosan mennyi.
Innen is csókoltatom a hölgyet, aki rányitotta erre a szememet. :)

Egyébként most kicsit fájt a katéterezés, és már most este érzek némi nyomást vagy mit a hasamban, de ezt alighanem pszichésen csinálom csak most még. :)

Innentől kímélő életmód, amennyire lehet. Tesztelni persze elvileg 2 hét múlva kell, de azon a héten a dokim már szabin lesz, így azt találtam ki, hogy jövő hét pénteken megyek el vérvételre az intézetbe, akkor úgyis szabin leszek. Az már ET+11 lesz, tehát vérből egyértelmű eredménynek kell mutatkoznia, és ha pozitív lesz, akkor tudok kérni táppénzes papírt. 

Most egyébként abszolút pozitív vagyok, nagyon bizakodom. Majd meglátjuk.

Na, mára ennyit, szép jó éjszakát!