A hisztin túl :)

Reggel elég rendesen bepörgettem magam, azt hiszem. :) Csak az ember mindig olyan szarul érzi magát, amikor úgy tűnik, hogy nem kap meg minden támogatást, és pont az orvosától nem... Most már nyugodtabb vagyok, mert beszéltem az Intézettel infúzió ügyben. A dokit nem értem el, de egy kedves asszisztens megnyugtatott. Elmondta, hogy egyébként az infúzióban is fehérje van, tehát csak annyi a különbség, hogy olyankor már direktben vénába nyomják. És akkor szokták alkalmazni, amikor már olyan szintű a folyadék felszaporodása a hasban, hogy a páciens csak ülve tud aludni, különben nem kap rendesen levegőt, és a rekeszt nyomja, így például már a táplálkozás sem megy. De nyugodjak meg, ha a doki az ultrahang alapján szükségét látta volna, mindenképp elrendelte volna. Egyébként igyak sokat, és főleg ellenőrizzem a bevitt és távozó folyadék mennyiségét, és ha nincsenek arányban, azaz nem jön ki annyi, amennyi bemegy, meg ha már a fent említett panaszaim lennének, telefonáljak.
Nos, azóta jegyzetelek, hogy mennyit iszom és járok a mosdóba. Utóbbi esetében konkrét mércét nem használok, arra képtelen lennék, olyan sacc-per-kábé alapon becsülöm meg a mennyiséget. A helyzet egyelőre mondjuk nem túl rózsás, dél óta fele annyi jött ki, mint amennyi bement. Majd még belehúzok a fehérjével, ma még például semmi túrót nem ettem. :)
Szóval kissé lenyugodtam, de azt továbbra sem értem, hogy miért nem lehetett 5 naposig elvinni az embriókat, vagy hogy a zárójelentésen miért nem szerepel a hiperstimuláció ténye. Az jutott eszembe, hogy ha hétvégén valami gáz lenne, és ügyeletre kellene menni, hiába vinném a papírt, azon semmi nincs erről...
Na mindegy. Most már lenyugodtam, majdcsak kimegy az a fránya víz, ha más nem, kiizzadom majd ebben a melegben. :)

Inkább arra koncentrálok, hogy a kis Pöttyömnek szurkolok, elvégre rajta a világ szeme. Ma is megnéztem élete első sztárfotóját, és próbálom vizualizálni, hogy szépen tovább osztódik a kis buborékkupackám, miközben szépen elkezdi belefúrni magát a méhnyálkahártyába. Ja, egyébként a tegnapi nap egyetlen jó híre, hogy a méhnyálkahártyám 8,8 mm volt. Tudom, ez nem sok, de mivel előtte, a stimu legvégén csak 8,2 volt, és azt is csökkenő tendenciában hoztam, így ez a 8,8 egészen kiváló.

Na, mára már eldugulok. :)