3 nappal a műtét után... Madzagok fogják össze a hasamon lévő 3 kis sebet. Fáj. Érdekes módon nem is ott a sebnél, hanem odébb. Persze, tudom én, végigturkáltak rendesen (legalábbis remélem), hogy a hülye endometriózis sehol se bújhasson el... Állítólag aktív telepek most nem voltak, csak a korábbiak miatti összenövések. Attól még fel lettem forgatva rendesen odabent. Kicsit vérezgetek, de Gugli barátomtól tudom, hogy ez normális a műtétet követő kb. 4-7 napban. Ma már rendesen le is tudtam zuhanyozni, nem csak macskamosdás jellegűen. Persze fene nagy igyekezetemben mégiscsak béna voltam, és egy óvatlan mozdulattal sikerült megtörölnöm a köldökömnél lévő legnagyobb sebet. Persze a varratnál rögtön elkezdett vérezni, de hál' istennek nem jobban, mint egy vérvétel helye. Gyors sebtapaszozás, probléma megoldva.
Pasim komolyan vette a doki utasítását, miszerint sétálnom kell, így alig 3 nappal a műtétet követően a közeli büfében lángosoztunk. Oké, a táv kb. 200-250 méter lehet. Egész jól bírtam, alig fájt. A legnagyobb problémát igazából a felöltözés jelentette, mert nem találtam olyan nadrágot, ami ne szorította volna a gáztól még mindig eléggé puffadt hasamat. Végül az ő farmerjében "kocogtam" le a lángososhoz.
Ő egyébként sokat segít, bár nem hagyom el magam, igyekszem normálisan tenni-venni, csak sok pihenéssel megszakítva. Na jó, hétvégi takarításnak és egyebeknek nem kell nekiugranom, ő mindent megcsinált, amíg a kórházban voltam, és egyébként is ő a házitündér, nem én, ezt be kell vallani. :) Vasárnapi kajának meg 2 hete gyárilag előkészített töltött husit vettünk, csak be kell vágni a tepsibe, majd a sütőbe, és slussz, egyéb teendő nincs vele.
Szóval egyelőre nagyon óvatosan, lassacskán próbálok lábadozni.
...............................................................
...............................................................
