Murphy, Murphy, Murphy...

Túl vagyok a stimuláció melletti első ultrahangon és vérvételen. 4 napon át adott, 150 egységnyi Gonal mellett. És nem meglepő, jönnek a meglepetések...

Pénteki reggel, 7:20-kor cirka 15 másik kismama-jelölttel már ott tobzódunk az Intézetben. Vérvétellel kezdünk, majd jön az első ultrahang, ellenőrizendő, hogy ugye nem tök fölöslegesen szurkálom magam, és érésnek indultak a tüszőim? Doki mindenféle számokat sorol össze-vissza, de az nagyjából tiszta, hogy még csak 5-7 mm-esek a kis bénák, legalábbis a doki szavaiból azt veszem ki, hogy ezzel nem kerülök be a rekordok könyvébe, mint a leggyorsabban stimulálható nő. Összesen talán 10 db környékén lehetnek, de tudja fene, nem számoltam.
Aztán felhangzik a sokkoló kérdés a térdeim közül: Önnek ugye volt endometriózisa? Odafagyok a vizsgálóasztalra, nem is emlékszem, visszakérdeztem-e, vagy magától mondja: a bal petefészken 16 x 18 mm-es endometrióma. Vagyis endós ciszta, az a hülye véres enyőkével teli fajta. Tudom mi az, holott nekem sosem volt még ilyenem. Illetve sosem látták uh-n, ha volt is. A hír sokkol, mert alig 4 napja lett 17,5 a CA-125 szintem, ami részben az endometriózist is jelző tumormarker. A tavalyi, az endometriózis gyanúját beigazoló műtét előtt ez az érték 27 volt (35 a felső határ, de 20 felett már erős a gyanú, hogy ez igenis endo), és akkor sem volt állítólag aktív telep odabent, csak korábbiak nyomán összenövések. Szóval a 17,5-es érték engem megnyugtatott, erre ott van a dög. Persze így már értem, hogy az uh közben miért is hasogat a bal petefészkemnél, ezt a közérdekű infót meg is osztom a dokival. Hümmögés.
Még le vagyok blokkolva, de a robotpilóta már kérdezi is: és akkor most mi lesz? A bal térdem mellől jön a válasz: ez minket nem zavar! Hja, őt lehet nem...! De persze értem én, mire gondol. Vizsgálatnak vége, kitessékelnek a váróba, mert a vérvétel eredményét is meg kell várni.

Kint "vígan" spirázom magam, de legalább, mivel azt hiszem rövidesen meg is lesz a leletem, nem temetkezem bele a netbe. Csak a fejemben pörögnek a kérdések: 2 hete voltam itt uh-n, tisztázandó, mikor kezdjük a stimulációt, akkor még nem volt ott. 2 hét alatt nőtt oda egy két centis trutymógömb? Mi lesz így? Milyen gyorsan fog még továbbnőni, vagy újabbak jönni? Na mindegy, majd a dokit bombázom a kérdéseimmel inkább, én úgyse tudok felelni rájuk.

Fél óra várakozás után mehetek a bőrfotelbe a doki elé.  Magyaráz, hogy fizetősből átkerülök állami protokollba, meg mit tudom én... Gonal-t folytatjuk, hétfőn újabb uh és vérvétel. Eddig csak 1 vérvételről volt szó, így már rutinosan nyúlok a harapófogóért, hogy kihúzzam a dokiból, mi is a helyzet. (Nem egy közlékeny típus, ő gyorsítaná a beszélgetéseinket, elvégre ő már unalomig ismeri a procedúrát, én viszont tudni akarom, mi történik velem.)  Hát, csak annyi a tényállás, hogy a hormonszintem nem fekszik össze a tüszőméretekkel. Tüszőcskéim még fasorban sincsenek, de az ösztradiol máris sebesen kúszik felfelé. Na, hát nem is én lennék, ha normálisan reagálnék valamire. Erről az általános érvényű tételről, miszerint nálam mindig megbuknak a tankönyvben leírt okosságok, tájékoztatom is a dokit, aki nevetve közli: igen, ezt ő is látja. De ne aggódjak, lesznek tüszőim, tutira, előbb-utóbb. Azért kérdezek még: nem lehet, hogy az endometriózis miatt van a kavarty az ösztrogénnel? Rémlik, hogy van valami összefüggés a kettő között. "Hát, lehet..." - de nem meggyőző a válasza. Vagy nem ez az ok, vagy ő is pont annyira emlékszik az összefüggés mibenlétére, mint én...
Hamár itt tartunk, akkor ez most nem gond tényleg? Mármint az a ciszta? Nem, nem gond. Na jó, de két hét alatt növesztettem oda... Gyors papírzörgetés, lapozás vissza a kartonomban, megvan az előző felvétel? Ja de, már múltkor is ott volt! Mosolyogva. Köszönöm, most már tényleg megnyugodtam. Egyrészt miért nem volt képes megmondani múltkor, másrészt: akkor mióta is lehet ott? A tüneteim alapján már vagy 2-3 hónapja, de ezt kettőnk közül csak én tudom, neki uh közben csak annyit mondtam, hogy sejtettem, vannak utaló tünetek.
Mindegy. Doki végkifejlete: semmi gáz, szúrjak tovább, megyünk tovább, jó lesz ez, előbb-utóbb. Mikor, faggatóznék megint, de ezt már megtippelni sem meri. Majd hétfőn okosabbak leszünk.

Ezzel, és egy újabb adag Gonal-lal távozom. És persze rámtelepszik a keserűség: amióta célegyenesbe fordítottam a lombik-ügyet, nemhogy jobbak lennének a dolgok, hanem csak az újabb problémák jönnek: pajzsmirigy-alulműködés/autoimmun, kiújuló endometriózis, azonnal furcsa reakció a stimulációra... Mi van, ha nekem tényleg nem működik a lombik sem? Ja, és a 3 feletti TSH-mról még nem is tud a nyomorú doki. Ez utóbbi alakulását is ellenőriztetem majd jövő héten.

Egyenlőre ennyi... Elindult a dolog, dolgoznak valamennyire a petefészkeim, de hogy mi lesz? Remélhetőleg csak annyi, ami tőlem megszokott: átlag feletti noszogatás árán működik minden. De működik. Ebben bízom. Majd kiderül.