Én ezt nem értem... - Mérföldkő Nr. 2: Transzfer

Hogy pontosan mit? Megmondom őszintén kissé szkeptikus voltam a dokimmal szemben az elejétől fogva. Talán annyi idős lehet, mint én, de talán még fiatalabb is. Oké, attól még érthet hozzá, és talán lelkesebb is, nem fásult még bele a meddő párok áradatába. De most úgy érzem, talán nem volt alaptalan a fenntartásom vele szemben...

Na de a konkrétumok:

A punkció során 17 petesejtet nyertünk, és hirtelen kiderült a késői túlstimuláció ténye, így a doki elkezdett riogatni, hogy csak egy, vagy egyetlen babácskát sem kapok vissza, ha túl sok folyadék gyűlik fel a hasamban. A probléma kezelésére mindössze annyit kaptam utasításba, hogy igyak sokat, egyek sok fehérjét, és mozogjak is, mert úgy könnyebben távozik a víz. Ugyanakkor a szépszámú sejtem ellenére sem merült fel, hogy esetleg 5 napos korukig el lehetne vinni az embriókat, hogy több idő legyen a probléma leküzdésére, ha szükséges. A punkciót 3 nappal követő transzfer-időpontot már a punkció előtt kitűzték...

A transzfer napján én nyugodt voltam, mert minden utasítást betartottam, és a kötelező reggeli mérlegelések (ellenőrizendő, hogy gyűlik-e bennem a víz) nemhogy súlygyarapodást, hanem éppenhogy csökkenést mutattak. Kezdésnek megbeszélés a doki irodájában: a 13 megtermékenyült sejtből addigra 10 embrió maradt, mennyit tegyünk vissza? Ragaszkodtunk a kettőhöz, bár a doki most is emlegette, hogy lehet egyet is... Na nem! Oké, bevéstük a kettőt, a többi nyolc megy fagyiba.

A műtőbe Ő is bejött, mindketten megnézhettük a szappanbuborék kupacokat, akik kettőnk sejtjeiből jöttek létre. Aztán felpattantam az asztalra, kezdés: ultrahang. És jön a doki aggodalmas hangja a bal térdem mellől: hát nagyon sok folyadék van a hasüregben... Kétségbeestem rögtön, hogy nem is lesz transzfer, de azt mondta, hogy egy babácska beültetését javasolja így. Próbáltam picit kötni az ebet a karóhoz, de érdeklődésemre, hogy baj lenne-e a kettőből, a doki azonnal rávágta: az Ön élete is fontos! Oké, vettem a lapot, 1 babácskát kapok csak.

Onnantól nagyon lehangolt voltam. Kaptam róla ugyan uh-sztárfotót is, pontosabban a légbuborékról, ami a méhem leghátsó zugában remélhetőleg biztonságba került.
De kint az őrzőben is csak pörgött az agyam, és amikor egy sorstársat kitoltak utánam, aki lelkendezett a nővérkének, hogy itt mennyire szuper mindenki, és mennyire elégedett, és mindenkinek csak ajánlani fogja az Intézetet, azon gondolkodtam, hogy az én helyemben is ezt mondaná-e?

Mert hát miért is nem lehetett akkor még 2 napot várni? Miért nem lehetett azelőtt csinálni ultrahangot, hogy az embriókat előkészítették beültetésre, illetve lehet, hogy a többit már el is küldték fagyasztásra? (Egyébként a 2 jelöltből a másik szintén ment a fagyiba végül). Hova a francba siettünk, amikor rengeteg embrió volt, én meg minden valószínűség szerint túlstimulálva, és ezt már a punkciókor, illetve az azt követő napon tudtuk (amikor kiderült, hogy 13 sejt termékenyült meg)?

Jó, mindegy, a műtéti örzőből való távozás után még vissza kellett mennünk a dokihoz, mert a zárójelentést át kellett írni a csökkent embriószám miatt. Itt mondjuk rendes volt a doki, elmagyarázta, hogy szükséges volt, hogy csak egyet kapjak vissza, mert ha továbbra is fenn fog állni a túlstimuláció, és a visszaültetett 2 babából mindkettő megmaradt volna, később akár a terhesség művi befejezésére is szükség lehetett volna még akkor is, ha a babákkal egyébként rendben lett volna minden, hogy ne  kockáztassuk az életemet. Oké, ennyit valóban nem ért volna meg a dolog.

De... A hasamban lévő sok víz ellenére továbbra is csak annyit kaptam utasításba, hogy sok fehérje és folyadék, és kíméletes mozgás, hogy ürüljön.
Kérdeztem: táppénz? Már a punkciótól betegszabira vetettem magam, ezt vele meg is beszéltem előre. Szinte ki kellett könyörögnöm, hogy adjon javaslatot, holott a 17 sejtes leszívást követően azért nem voltam olyan fitt, és mégis, hiperstimuláció veszélye ide, 17 leszívott sejt oda, a doki még az előzetes megbeszélésünk ellenére sem adott volna magától táppénzes javaslatot a hétfői punkció után. Amikor figyelmeztettem, hogy miben maradtunk, végül kaptam, azzal, hogy majd a transzfer után is kapok másikat, ezen még csak a punkció ténye, és annyi szerepel, hogy néhány nap pihenés javasolt...
Na, most transzfer után azért búcsúzóul kérdem: megkaphatom akkor a második táppénzes javaslatot?  Válasz: hát már adott. De mondom arról volt szó... Á, nem jó lesz az első is, az alapján is tartható vagyok továbbra is táppénzen, na meg ott a zárójelentés, abban benne van, hogy azóta mi történt. Jó, és meddig legyek táppénzen? Hát, 1 hét mindenképp javasolt, de lehet kettő is (na a munkahelyem miatt egyértelmű, hogy kettő kell). De erről hiába kértem ismét, nem adott papírt, ott az előző. Oké, ha ő mondja....


Szóval ez van: egy babát kaptam vissza, túl vagyok stimulálva, de a zárójelentésemre fel sem került. Táppénz-javaslatot csak szóban kaptam, kezelést pedig semmit, holott ilyenkor infúziót szoktak adni. Mindössze annyi volt a zárómondat a doki részéről, hogy tesztelés 14 nap múlva teszttel vagy vérvétellel. Még ezt sem volt képes határozottan megmondani, hogy menjek be vérvételre, vagy pisiljek otthon.

Bocsánat a "szófosásért", de ezt ki kellett dohognom magamból.