ET+9 : Fuss el véle!

Itt a vége...

Igen hölgyek, itt a vége, megjött. Konkrétan ET+9-en, 12. dpo-n, napi 3 x 2 Utrogestan mellett egész egyszerűen megjött.

Erre már nem tudok mit mondani, egyszerűen nem értem. Késő délelőtt elkezdtem pecsételni. Már akkor tudtam, hogy mi újság, zokogva hívtam fel Őt. Vígasztalt, de tudtuk mindketten, hogy nálam ilyen esetben már nincs visszaút. Aztán délután mégis próbáltam nyugtatni magam. Vannak azok az elméletek, hogy a szervezet emlékszik, mikor kellene menstruálnia, és produkál némi vérzést. De ha az csak maszatolás, nincs élénkpiros, folyós vér, és az egész max. 2 napig tart, akkor hurrá, mégis terhes az ember. Vagy esetleg beágyazódásos vérzés? Keresgéltem a fertilityfriend-en a lombikos terhes hőgörbék között olyanokat, ahol beágyazódási vérzés volt. Igen ám, de max. a 10-11. dpo-n kezdődött/volt nekik, nem a 12.-en. Na jó, picit le vagyok maradva. De ez nem egy-két csepp, lényegesen több. Persze ember legyen a talpán, aki pontosan meg tudja állapítani a (már bocsánat) napi háromszori Utrogestan mellett ürülő trutyi közöpette... De akkor is, ez többnek tűnik annál. Esetleg a véralvadásgátló miatt erősebb ez annál, mint amilyennek gondolom egy ilyen vérzésnek lenni kellene? Mire ezzel az elmélettel mégiscsak kezdtem volna megnyugtatni magam, megjelent a szép piros vér is...

Tehát megjött, a 12. dpo-n, progipótlás mellett, holott természetes ciklusban is meg szokott lenni legalább a 12 napos luteális fázis, még a legrövidebb ciklusokban is. Egyébként mostanában ezzel is volt bajom, a májusi FET transzfer óta 21-23 naposra állt be a ciklusom. Az igaz, hogy világ életemben rövidebb ciklusaim voltak, és még a legmagasabb prolaktinszint mellett is (ami pedig erősen nyújtja a ciklust) az utóbbi 5-6 évben maximum 29 napos volt, nagy átlagban azonban 25 nap körül mozog, időnként 23-24 napossal megtűzdelve. Eddig ugyanis ilyen rövidebb ciklusaim sormintaszerűen voltak csak: a hosszabb, 27-29 naposok után jött egy-egy rövid (vagy fordítva), és így tartottam az átlagot. Olyan korábban még sosem volt, hogy egymás után 4-5 ilyen rövid ciklusom legyen, csak most, május után.

Őszintén szólva emiatt is aggódtam már korábban is: lehet, hogy a menopauza kerülget? Anyukám 38 évesen kezdte - emlékeim szerint pont úgy, hogy a ciklusai rövidültek, miközben maga a vérzés egyre jobban elhúzódott, míg végül lassan már körköresen menstruált-, és a SOTE-s endokrinológusom szerint a menopauza kezdete anyáról lányára jó eséllyel +/- 2 éves eltéréssel örökítődik. Most már elárulhatom, hogy egyébként a 35-öt töltöttem májusban, most már közelebb vagyok a bűvös 36-hoz, azaz a 38-2 évhez... Lassan egy éve lesz már, hogy utoljára nézettem az amh-t (januárban, mielőtt Krizsához átmentem volna, az első randira vittem neki a leletet), és bár még nem volt rossz, de jelentősen csökkent az egy évvel korábbihoz képest. Lehet azóta máris gáz lett? Olvastam egy blogon valakiről (és ő is fiatal volt), hogy az első stimu után kb. egy évvel csináltak egy újat, és egyszerűen nem lett egyetlen tüszője sem, mert addigra kimerült a petefészke...

Jó, nem idegelem magam ezzel, legfeljebb majd megnézetem újra.

De a lényeg: egyszerűen nem értem, sem azt, hogy mi a fene történt, sem azt, hogy mit lehetne még tenni. Remélem a dokinak lesz ötlete, mert én már igazán mindent megtettem.

Az egyetlen jó hír ugyanis az, hogy egyelőre úgy fest, megyünk tovább a fagyibabákkal, mégsem ez lesz az utolsó lombikom. De azt csak akkor, ha rájövünk, hogy mi lehet a baj, mert sem idegileg, sem macerában (főleg a munkahelyemen), sem anyagilag nem lehet ezt már így tovább bírni. Semmi értelme eleve vesztes helyzetbe visszapakolgatni azokat az embriókat. Muszáj lesz valamit kitalálni.

De az nem most lesz. Bár lehet dög módon annyit megjátszom majd, hogy mégiscsak elmegyek vérvételre kedden, mert ha leveszik a vért, megvárhatom az eredményt, amit kötelezően a dokinak kell közölnie, így beszélhetnék vele, hogy most mi legyen... Meglátjuk, hogy lesz.

Egyébként elvagyok, attól eltekintve, hogy a világ genetikai hulladékának érzem magam, hiszen rajtam kívül mindenkinek sikerül előbb-utóbb. Bocsánat, nem akarok senkit megsérteni, de sikerül azoknak, akik évente jó, ha kétszer menstruálnak, sikerül az enyhén szólva moletteknek (mondom, no offense, de ha azért kövér, mert bármit csinál, képtelen lefogyni, akkor egyértelmű, hogy beteg; ha meg csak lustaságból nem fogy le - kétlem, hogy túl sok esetben lenne erről szó - akkor mondjuk no komment, habár szíve joga, és ebben az esetben is csak azzal van a bajom, hogy akkor mi a tökömnek csesztetik az egészséges életmóddal az embert, miközben a duciknak meg sikerül teherbe esniük), sikerül annak, akinek egy petefészke van, vagy fél lába, vagy kampókeze, vagy mittudomén, előbb-utóbb mindenkinek sikerül, csak én vagyok ilyen szerencsétlen! Na jó, dehogyis csak én, tudom jól, de most egy kicsit igenis elmerülök az önsajnálatban! Tudom jól, hogy csodák márpedig vannak, csak az a baj, hogy mindig csak másokkal történnek meg. És én már annyira unom a szívfacsaró sztorikat, hogy mennyi küzdelem és milyen kilátástalan helyzet után kinek hogy jött össze, hogy azt el nem tudom mondani. Közben meg hallgatom az alattunk lakó "anyukát", amint már kb. 28 hónapja kiabál az ugyanilyen idős kisfiával, aki mostanra maga is idegbeteg lett, olyannyira, hogy ketten közös erővel kergetnek az őrületbe, és legszívesebben lemennék, becsengetnék, és a csaj képébe ordítanám, hogy Te bezzeg tudtál szaporodni mi, de minek???

Egyszóval nem vagyok túl kisimult most, de biztosan ezen is túl leszek majd. Jövök majd még, ha lesz valami újság.

Köszönöm, hogy most is szorítottatok értem!

ET + 8: menetrend szerint

A mai napot sírással kezdtem. Nem, nincs semmi baj  nem történt semmi, csak a Facebook-on szembetalálkoztam azzal a német reklámmal, amit nyilván jó páran láttatok már, de ha nem, akkor a mai fotó helyett ezt osztom meg veletek. Vigyázat, nagyon kemény! Mondom, én elbőgtem magam, igaz én épp azon filózgattam elég sokat az elmúlt hetekben, amiről szól ez a kisfilm. És épp ezért szeretnék most már nagyon babát: mert családot szeretnék végre, úgy értem sajátot, és annyiszor elképzeltem már, hogy milyen jó lesz a kicsiket hazavinni a nagyihoz meg a nagyapához... Na tessék, mindjárt megint elbőgöm magam. :) Mielőtt bárki azonnal arra gondolna, hogy a hormonok, mondom, hetek óta bennem van ez már, csak ez a reklámfilm nagyon keményen beletrafált a hangulatomba.

Ha valakit sérteni fog a kifejezésmódja (érzelmileg elég kemény és kényes húrokat penget), azoktól elnézést kérek, de nekem nagyon tetszik, ezért osztom meg. Eredetileg németül van, angol feliratot kapott, így remélhetőleg érteni fogjátok, de akinek esetleg még így is gondot okoz, az elején a telefonban az alábbi szöveg hangzik el: „Szia apu, én vagyok. Csak azért hívtalak, hogy szóljak: idén sem tudunk hazajönni karácsonyra. Jövőre majd újra megpróbáljuk összehozni. Menni fog, ígérem! Boldog karácsonyt, apu! Nemsokára találkozunk.” A többi szöveget nem akarom előre leírni, hogy ne lőjem le a "poént", de innentől a lényeg teljesen jól érthető a szöveg nélkül is. 

Szóval erősítsétek meg a szíveteket és nézzétek meg:

Edeka - ideje hazajönni

A link új ablakban fog megnyílni.

Na, hát így indult a napom. Egyébként ettől függetlenül eléggé jó hangulatban, mert a cicik nagyon szép nagyra nőttek reggelre. Igaz, a hasam tegnap este mégiscsak elkezdett görcsölni, kétszer vagy háromszor hirtelen éles, erős mentstruációs görcs hasított belé. Gyorsan toltam rá Magnosolv-ot, így reggel nem is volt görcsölés, volt viszont a már túl jól ismert lassan meg fog jönni jellegű reggeli rossz közérzet. Ez aztán változatos típusú hasfájással társítva gyakorlatilag egész nap kitartott.

Délutánra pedig menetrend szerint elkezdtek leereszteni a cicik is... ET+8, 11. dpo, pont itt volt az "ideje"... Hát, innentől én már olyan sok reményt nem fűzök a dologhoz. Tudom, addig nincs veszve semmi, amíg a szemembe nem mondja a doki megint a nagy nullás HCG-t, de sajnos tényleg mindig ez a forgatókönyv, mindig így kezdődik, így már nem vagyok olyan pozitív.

Más nem nagyon van, tegnap este bepusziltam a maradék csemegeubit. Csak azért nem ettem többet, mert elfogyott, így viszont utána majd' megőrültem, annyira kívántam még, ezért kénytelen voltam mindenféle hülyeséget enni rá, hátha a szervezetem rákattan valami más ízre helyette.

Remélem ma már nem vesz elő ez a kívánósság, mert balga módon elfelejtettem utánpótlást venni... :)

Ma is nyugisan, pihengetősen voltam, semmi extrát nem csináltam. Minimális kreatívkodás, piszmogások, bevásárlás, sütés (szigorúan kímélő üzemmódban mirelit kész kajákat :D), ilyenekkel repült el a mai nap.

És köszönöm nagyon, hogy szerdán hiányoltatok, nagyon aranyosak vagytok!

Holnap jövök újra. addig szép jó éjszakát!

ET+7 : féltáv

Ezer bocsánat, hogy tegnap nem jöttem, de annyira nem történt semmi, hogy nem tudtam volna miről írni.

Ma vagyok kereken egy héttel a transzfer után, a luteális fázis 10 napján. Nagyjából innentől kezdve lehet létjogosultsága az állítólagos tünetek figyelésének.
Tegnap elég sokat görcsöltem sajnos, amikor meg nem volt görcs, akkor is éreztem a hasam. Igyekszem a magnéziumot nagy mennyiségben tolni. Ma még nem is volt görcs, csak olyan... Nem is tudom, olyan nehéznek érzem az alhasamat. Olyan tompa nyomás-féleség van benne.
Cicikkel egyelőre elégedett vagyok, méretesek, és mintha igazából az elmúlt két napban kezdtek volna jobban nőni. Persze a ciciméret igazából majd a következő 2-3 napban lesz igazi indikátor, ilyenkor még általában nem szoktak elkezdeni összemenni.
Más nem nagyon van, csak az eddigiek: sok pisilés (alighanem gyógyszer és sok ivás miatt), és a csemegeubi (tegnap lecsúszott újabb bő fél üveg :)).
Egyébként elvagyok csendeskén, light-osan teszek-veszek, semmi komolyabb megerőltetés, de minden napra jut valami kis tennivaló is, hogy azért mozogjak is.

A kreatívkodásban is belassultam, bár ma ezen a téren visszatértem kicsit az általános iskola alsó tagozatába: papír hópelyheket vagdaltam. A lakásba maximum már csak ilyeneket tudok felaplikálni, a többi készen van.
Illetve jajj dehogyis, de hülye vagyok! Idén úgy fest tényleg tradicionálisabb lesz a karácsonyunk, mint az elmúlt években: lehet, hogy lesz igazi fenyőnk! Vágott fát sosem veszünk, pár éve vettünk egyszer dézsás fenyőt, ő anyukám kertjében cseperedik azóta. Többször nem vettünk, mert eléggé húzós áron vannak, és az az egy is majdnem kipusztult első körben. Most viszont a Lidl nagyon jó áron hirdet dézsás fenyőt, így hétvégén megnézzük majd, és ha van, és szép, akkor veszünk.
Na, ha lesz valódi fácskánk, akkor rá még készítek majd egy pár díszt, ami passzol a szobában lévő dekorhoz.
Ezt leszámítva már csak az ajándékok csomagolása van hátra, ami nálam természetesen szintén alapos munka szokott lenni. :)
Viszont újabb jó hír: úgy tűnik lassan meglesz az összes ajándék, és még Neki is sikerült kitalálnom valamit, ma meg is rendeltem. Remélem tényleg meg is jön majd, mert azt írták a webshopban, hogy beszerzés alatt van a termék. Igaz, utána emailben a szokásos megrendelésmegerősítésen kívül jött még egy email, amiben azt írták, hogy tudják szállítani. Így bízom benne, hogy tényleg megjön majd (az ajándék!!!, nem más, semmi más nem jöhet meg!!! :))

Más azt hiszem tényleg nincs. Fotót a kis hópelyheimről kaptok ma. :)

ET+5 : Uborkaszezon

Méghozzá csemegeuborka. :)

Elhatalmasodott rajtam a csemegeubi iránti vágy, és kezelhetetlenné vált. Tegnap este, illetve... khm, izé... szóval az már ma volt (amióta itthon teszem a semmit, nagyon sokáig fennvagyok, mert nem vagyok fáradt és álmos), minden eddiginél súlyosabb méreteket öltött a dolog, és bepusziltam gyakorlatilag egy egész üveggel. Részben ettem hozzá egy ki mást is, de legalább a felét csak úgy, magában. :D Úgy ettem, ahogyan mondjuk a pörkölt mogyit szokta az ember: már rég tele van, már régen tudja, hogy nem kellene, mert hasfájás lesz belőle, de csak eszi és eszi tovább, mert valahogy kell az íze. Még az sem érdekelt, hogy az uborka nagyobb eséllyel fog hasfájást, de legalábbis gyomorsav gondokat okozni. Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy világéletemben szerettem a savanyú ételeket, méghozzá igazán savanyúan, és rendszeres az is, hogy mondjuk a saláta vagy a savanyúság levét megigyam, de ilyen még sosem volt. Péntek este óta így már jó két üveggel ettem meg.

Végül győzött a kíváncsiságom, és rágugliztam, hogy vajon mi lehet ennek az oka, mert biztos van valami.

A csípős, fűszeres ételekre egyértelműbb magyarázatot találtam (mostanában az ubi mellett ajvárból, füstölt kolbiból, csípős gulyáskrémből és tormából is jócskán fogyott...): állítólag pajzsmirigy problémák esetén kíván(hat)ja az ember. Oké, ez a része nem újdonság, hiszen szedem rá a hormont is, de ugye eddig nem tapasztaltam ilyesmit. A forrás ugyanis azt nem részletezte, hogy milyen jellegű problémára utal ez az ízlésváltozás, így csak tippelgetek. Az Euthyrox-ot emelt adagban szedem a lombik miatt, így nemigen lehet magas a tsh-m. Talán éppen újra túl alacsony lett, tavasszal is lement a referenciatartomány alsó határa alá ugyanilyen gyógyszeradagtól. Mindegy, ezen most nem izgatom magam, meg talán csak a tél beköszöntével kívánom a fűszeresebb ételeket (hiszen nyáron meg a zöldségeket, gyümölcsöket kívánjuk).

A csemegeubira viszont nem találtam épkézláb magyarázatot, csak klasszikus (és a filmekben elcsépelt) terhestünetként emlegették, volt, ahol egyenesen a korai tünetek között. Na ezt viszont nem tartom túl valószínűnek, hiszen még csak most zajlik a beágyazódás (nagyon remélem), az uborkát pedig a transzfer utáni első nap estéjén kívántam meg először. Így marad az, hogy ez csak egy aktuális becsípődés, és majd elmúlik.

Na, ezt jól kiveséztem, itt vagytok még? :)

Ma egyébként elvittem sétálni a gyerekeket, gyakorlatilag egész nap nem voltam itthon. Először a NAV-nál voltam a TB-járulék miatt, aztán átmentem az Árkádba. Egyrészt kontaktlencsét kellett intéznem, másrészt karácsonyi ajándék témában is nyüzsögtem kicsit. És végül gyakorlatilag az egész napot elcsászkáltam, jól esett kimozdulni, emberek között lenni, és mozogni a hétvégi punnyadás után. Picit Ikeáztam is, de alig vettem valamit (azt viszont naná, hogy még némi maradék karácsonyi dekorhoz :)).

El is fáradtam, mire hazajöttem, utána feküdtem kb. egy órán át.

Közérzetileg megvagyok, a cicik mára mintha picit nőttek volna (bár még messze vannak a progeszteronpótlásos szokásos max méretüktől), eléggé érzékenyek. A hasam fájogat, ma volt egy rövidke egyértelműen mensis jellegű görcs, remélem csak a beágyazódás miatt lehetett, mindenesetre ma is figyeltem a magnéziumra (vettem reggel rágótablettát, így mászkálás közben is tudtam pótolni a hiányt). Más nagyon nincs.

És nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, így a 19. szúrás idejére végre kezdek belejönni a Clexane beadásába is. Az elmúlt négy napban háromszor elsőre, legfeljebb másodikra sikerült a szúrás, minimális fájdalommal (az egyetlen kivétel a tegnap volt, amikor inkább az volt a baj, hogy valamiért nagyon előjött a tűfóbiám, és igazából szúrni voltam képtelen, csak szerencsétlenkedtem). Annyit változtattam mindössze, hogy lejjebbre szúrok, ahol, khm... vastagabb a hájacska, gondolom ez segít. :) Végre valamire a pociháj is jó, hurrá! :)

Na, hát kb. ennyi volt a mai nap. A nap fotójaként bizonyítékot kaptok a csemege ubi iránti szenvedélyemről. :)

ET+4: beágyazódás

Legalábbis melegen ajánlom  a szervezetemnek, hogy végre az legyen! :)

Egyébként csak a napok száma alapján gondolom, hogy kb. ott tartok, tünet természetesen nincs.

Ma olyan semmilyen-nyugis napom volt, apróságokat tettem-vettem, gyógyszertárban voltam (fincsi, újabb adag Clexane-ért... ), papírboltban, sütöttem, hajat mostam, egyszóval éltem a nem dolgozók eseménydús életét. :)

Érezni nem érzek kb. semmit, csak a reggeli enyhén mensis görcsök vannak, bár már rájöttem, hogy alighanem részben attól, hogy mostanában sokat pisilek (sokat is iszom, de szerintem valamelyik gyógyszer is hajthatja a vizet), és reggelente úgy ébredek, hogy már nagyon-nagyon kell. És szerintem annyira tele van már addigra a hólyag, hogy nyomja a méhemet. De mivel az elmúlt napokban voltak lábizomgörcseim is, megnéztem már a vitaminkomplexem összetételét is, hogy mennyi magnézium van benne. Hát, az persze pont nem olyan sok (mert ennek még értelme is lenne a lombik alatt -ha már a gyártó főleg a lombik sikerességi arányának növelésével promótálja a cuccot -, ellentétben a lórúgás adag B12-vel, ami csak hízlal, mint egy kocát), mindössze a napi ajánlott mennyiség 26%-a. A korábbi normál "bolti" multivitaminom emelt adagot tartalmazott magnéziumból, így ez most tutira kevés a szervezetemnek. Gyorsan át is álltam MagneB6-ról Magnesolv-ra, annak elvileg jobb a felszívódása (gyógyszerészt kértem, hogy valami tutit ajánljon).

Jajj, meg ha már gyógyszertár, jut eszembe! Hát nem elcsábultam, amíg sorban álltam a Clexane-ért? Naná, hogy terhességi tesztet vettem, méghozzá 10-es, azaz extra érzékenységűt. Ha már esetleg tesztelek a vérvétel előtt, ami szerintem 1 hét múlva lesz, a transzfer utáni 12. napon (15. dpo-n, az mondjuk már nem annyira korai), akkor olyan tesztem legyen, ami még esélyes is, hogy kimutassa.

Na jó, most már tényleg kezdek összekavarodni a napokkal. Vagyis a doki kavart meg teljesen. Én eddig mindig kb. ET+11-re kalkuláltam a vérvétellel, ami 3 napos embrió esetén ugye a 14. dpo (azaz peteérés utáni nap), ami vérből való ellenőrzéshez is már bőven a biztonsági játék kellene, hogy legyen, mert addigra a pisilős tesztnek is nagy eséllyel mutatnia kell. Az intézet ehhez képest ugye mindig kerek két hetet ír elő a transzferhez képest a pisilős tesztelésre. Na, az már tényleg a biztosra "menés", mert az már a 17. dpo. Ha akkor nem mutat semmit a teszt, ott már szerintem sok értelme nincs is a másnapi ismétlésnek (tudom, persze, van akinek a 8-10. hétig se mutatja ki...).

Vissza a számolgatáshoz. Doki most is a két hetet mondta, amikor szóltam, hogy inkább vérvételre jönnék, akkor mondta, hogy igen, az 1-2 nappal korábban is ki tudja mutatni, mehetek 14-étől, nem is, 15-16-án menjek. Na most, könnyű számolni - mivel november utolsó napján volt a petesejtleszívás, azaz a luteális fázisom napjainak száma mindig az adott napi dátummal egyezik -, hogy 16-án például a 16. dpo-n leszek (egyben ET+13-n). Na ne már, hogy ilyen későn kelljen mennem vérvételre, ez teljesen nonszensz! Egyébként  a nyakamat merném tenni rá, hogy az történt, hogy a doki a napok száma alapján számolta nekem először a 14-ét, amikor már mehetek vérvételre (14. dpo, ET+12, teljesen jó időpont), aztán ránézett a naptárra, és látta, hogy az hétfő. És mivel újabban nincs nyitva vasárnap az intézet, hétfőn teljesen bolondokháza van, és szerintem egész egyszerűen emiatt nem akarta, hogy akkor menjek...

Hm, most, hogy ezt így levezettem, tutira kedden, 15-én fogok menni vérvételre. Na, akkor ez is kész, haditerv rendben. :) Persze így már végképp csábító az otthoni tesztelés gondolata még a vérvétel előttre, hiszen már előző napon is a 14. dpo-n leszek, ott már egy 10-es tesztnek kb. mindenképp mutatnia kellene. Ezt majd még meglátom, tutira attól függ majd, hogy hogyan állok majd a tünetekkel (cicik méretével, görcsöléssel, esetleg pecsételésels, de legfőképp az akut idegbajjal :D).

Hát, a mai napról kb. ennyit is. :) Annyira nem történt semmi extra, hogy értelmes fotót sem tudok hozni, így kaptok egy értelmetlent. :) A CBA-ban bóklászva botlottam ebbe a meghökkentően megmosolyogtató termékbe. Egyszerűen ott ácsorog a többi lekvár között, méghozzá az extra minőségűek polcán. :)

Jó éjszakát!

ET+3: a 6. nap

Mi is történt ma?

Kezdjük a tegnappal:

5. nap:

120 órával a megtermékenyítés után. A szedercsíra közepén megjelenik egy üreg. A sejtjei kétfelé kezdenek válni, kialakul egy külső és egy belső sejtcsoport, ez lesz a hólyagcsíra, a blasztociszta. A belső sejtcsoportból (embrioblaszt) lesznek a csíralemezek, majd a magzat és később a baba. A külső sejtrétegből (trofoblaszt) lesz majd a méhlepény. A hólyagcsíra falából  fog majd kialakulni a külső magzatburok (chorion).

1. Korai blasztociszta

2. Blasztociszta

Ezek után ma:

6. nap:

144 órával a megtermékenyítés után. Bővülő hólyagcsíra vagy hatching-elő (a védőburokból "kikelő")  blasztociszta stádiumban kell lennie. 

1. Bővülő hólyagcsíra

2. Hatching-elő hólyagcsíra

(Forrás:

http://www.reprofit.cz/hu/ivf/vyvoj-embrya és

https://piszenpisze.hu/terhesseg/mindenfele/petesejttol-az-ujszulottig-i-resz/)

Nos, tehát, elvileg az embriók ma szabadultak ki a burokból, hogy aztán megkezdhessék a beágyazódást. Őszintén remélem, hogy ez volt a mai leglényegesebb történés. :)

Ezen kívül nem sokat tudok elmondani, ma bevásároltunk, főztem, és pihentünk.

Ami a testi dolgaimat illeti, van már egy-két érdekes dolog, de ezek egyelőre még nem lehetnek tünetek.

1. Cicik: újra elkezdtek végre nőni, és érzékennyé váltak, ez azonban csak a progeszteronpótlás eredménye, hiszen a beágyazódás még csak most kezdődik, a szervezetem még nem "tudhat" róla, hogy ott vannak az embriók.

2. Kajálás: hát, ezen a téren elkeserítő változások vannak. Az, hogy rengeteget eszem, nem meglepő, alighanem elsősorban az új vitaminkomplex magas B12 tartalmának köszönhető elsősorban. Viszont mostanában csak a fűszeres, intenzív izű dolgokat vagyok képes megenni, így az elmúlt 3 napban sok fogyott ajvárból, tejszínes tormából, chilis barbecue szószból, jó kis ecetes káposztasaliból (kizárólag a tormával együtt, így a kettő együtt nagyot üt :)), hagymából, füstölt kolbászból és csemege ubiból. Az utóbbit szinte klasszikus terhestünetként, 3 napja főleg magában fogyasztom, egyre nagyobb mennyiségben. Ha nem lenne teljesen korai, erre már simán ráfognám, hogy biztos nem véletlen. :)

3. Illatok: ma először mintha érzékenyebb lennék a szokásosnál az illatokra.

4. Hasfájás: hát, továbbra is van, sőt, mintha több lenne, menzesz előtti jellegű. Meg is emeltem a magnézium adagot.

Hát, kb. ennyi, amit most el tudok mondani. Fotót sajátot most nem is hoztam, most az embrió fejlődési fotókat kapjátok. :)

Jövök holnap is, jó éjszakát!

ET+2: punnyadás

Hát,a  mai napról kábé ezt tudom elmondani. Az égvilágon semmit sem csináltunk, a kanapén seggeltünk, videókat néztünk, illetve ő játszott a Playstation-nel. Na jó, amikor eluntam a sok hülye videót, én némileg hasznosba kezdtem.

Ezt még nem meséltem, pedig már régi történet, kereken egy éve finoman ejtegettem róla emlékeim szerint, de karácsony előtt nem akartam róla konkrétat írni, mert régebben előfordult, hogy Ő is olvasta a blogot. Aztán közben ugye akkor is negatív eredménnyel zárult az akkori fagyibabás transzfer, így utána meg szokás szerint elvonultam a sebeimet nyalogatni.

Akkor most elmesélem, úgysincs más sztorim mára. Szóval az úgy volt, hogy szereti a sci-fiket, olvasni is azt szeret. Természetesen az Asimov féle Teljes Alapítvány sorozat alap, a polcon figyel az összes kötet. Aki maga is olvasta, az tudja, hogy az eredeti, mester által írt sztoriban vannak nagy időbeli ugrások, és ezeket a lyukakat más irók kezdték el utólag feltöltögetni, a saját történeteikkel, amik kapcsolódnak is az alap történetvonulatba, meg nem is. Na, a Kedves ilyen könyveket keresgélt magának tavaly nyáron, és elpanaszolta, hogy megtalálta Mark W. Tiedemanntól a Káprázatot magyarul, de az egy kisebb, három könyvből álló ilyen beékelt új sztori része, és a többi könyv nélkül nincs értelme elolvasni, de már a következő rész, a Chimera sehol sincs meg magyarul. Itthon én vagyok az ebook ellátó, anyukámnak is én szállítom a könyveket. Persze rögtön elöntött az önhittség: majd én! Én a föld alól is előkerítem azt a könyvet!

Nos, nem kerítettem elő, mivel még le sincs fordítva magyarra, mint kiderült. És akkor jött a szokásos elmebeteg ötleteim egyike: akkor én lefordítom! No comment, hogy mennyire vagyok eszement. Maga a fordítás ugyan nem áll távol tőlem, habár nem vagyok fordító, viszont megfelelő segítséget tudtam hozzá igénybevenni. Így valamikor július környékén nekiálltam, hogy karácsonyi ajándékként megkaphassa. Titokban. Ettől volt igazán nehéz. Ő mindig korábban ér haza, mint én, ha itthon vagyok, 99%-ban együtt vagyunk. A lakás kicsi, nem tudok nagyon félrevonulni, még annyira sem, hogy ne lásson rá, hogy mit csinálok, tehát csak olyankor dolgozhattam, amikor biztosan nem látta. Igen, amikor aludt... Jelen esetben mondhatni, hogy hál' istennek fizikai jellegű, egész nap talpon lévős, ugrálós munkát végez, és aztán az őszi-kora téli hónapokban, amikor korán sötétedik, átáll téli üzemmódba, és képes már 9 körül aludni. Innentől kezdve azon voltam (én kis számító :)), hogy minél előbb álomba simogassam, hogy aztán dolgozhassak. Volt, hogy a feje fölött klimpíroztam a laptopon a kanapén, de hát annak azért van hangja, így idővel kiszoktam a konyhapulthoz. És éjszakánként dolgoztam, volt hogy éjjel kettő - fél háromig is úgy, hogy reggelente fél hétkor szoktam kelni... Hál' istennek nagyon kevés alvással is be tudom érni, de azért amikor heteken át ez ment, meglátszott... Hulla voltam, hétvégente aludtam délutánonként, amikor ő fenn volt, csak akkor tudtam pótolni.

De készen lett, karácsony előtt kb. két nappal elkészült a laza 116 000 szó fordítása (460 standard oldal), formázása, és megfelelő filefomrátumba alakítása, felmásolva az új tablet-jére, amit "csomagolásként" vettem ajándékként a könyvhöz.

Vagyis majdnem készen volt. Az az első nyersfordítás volt, nagyon át kellett volna még egyszer nézni, de arra már egyszerűen nem volt időm. Így azzal a kikötéssel kapta meg, hogy nem olvashatja el, amíg újra át nem nézem, és javítom a hibákat. Mert hát egy 9-10 órás munkanap után éjjel kettőkor, ki tudja, miket írkáltam össze(-vissza) fordítás közben.

Nos, ezzel az átnézéssel viszont mindmáig adósa vagyok sajnos... A hónapokig tartó éjszakázás eléggé leszívott, utána már nem voltam rá képes, pláne, mivel karácsony után, januárban kezdtünk el edzésre is járni, na az meg annyit kivett még fizikailag belőlem, hogy esténként legkésőbb 11 körül bekómáztam. Később sem sikerült nagyon rávenni magam, most novemberig mindössze a 10 %-át néztem csak át.

Hát, ezt kezdtem most el újra, hiszen már van rá időm, pláne, mivel a karácsonyi dekorálgatással nagyjából végeztem. Így most újra a nyakamba vettem a lehetetlen küldetést, hogy idén karácsonyra megkaphassa végre olvasható állapotban is a könyvet.

Tudom, hülye vagyok, de ez legalább megint le fog foglalni.

Na, hát ez a nagy karácsonyi ajándék története.

És ha már karácsony, a Cukiságok rovatban ma a végre elkészült adventi koszorú következik. Ez szerintem viszonylag könnyedén lopható. :) Recept a képek alatt. :)

Kell hozzá:

- fenyőalap (én szóló galyakkal csináltam, mert volt külön spéci kovácsoltvas gyertyatartóm, ami olyan, mint egy fémkoszorúalap, eleve ráaplikált gyertyatartótalpakkal, csak azt borítottam be a fenyővel)

- gyertyatüskék

- Ikeás gyertyatálca, vagy egyéb, pofásabban kinéző nagy lapos tányér vagy alátét

- tömbgyertya

- karácsonyias szalag (bármelyik kreatívboltban, papírírószerben, vagy akár DM-ben lehet szerválni ilyesmit)

- karácsonyi díszek, lehetőleg rusztikusabb, fából, vagy szalmából, bárhol szerezhető, OBI-ban, a kínainál, utcasarkon, virágboltban, a piacon, szerintem ilyenkor még a török büfés is árul ilyesmit

Mindezek lehetőleg színben harmonizáljanak, legyenek kicsit viccesek, vagy cukik, és kész.

Na tessék, már tényleg úgy osztom itt az észt, mintha én lennék a fő virágkötő-guru, vagy ilyesmi. :) Bocsánat, de marhára élveztem ezt a karácsonyi kreatívkodást!

Hát, mára ennyit, szép jó éjszakát!

ET+1: első nap hármasban

Máris eltelt (nagyjából) az első nap, amikor az ikrek velem voltak. :)

Tegnap kérdeztem a dokit, hogy mi a használatai utasítás, mire figyeljek, mondjuk ne hajolgassak, vagy ilyesmi, amire azt válaszolta, hogy mindent csinálhatok mától. Hát jó, akkor én mindent csináltam, amit csak gondoltam. Amikor meg elfáradtam, akkor megpihentem kicsit, volt, hogy le is feküdtem egy jó háromnegyed órára.

Egyébként semmi vészeset nem műveltem, egy mosás ment le, ott a teregetés volt a legnehezebb része - már amennyire egy teregetés nehéz :) -, aztán kreatívkodtam gyakorlatilag egész nap. Viszont nagyjából készen is van a karácsonyi dekor, innentől már csak apró finomítások jönek, ha lesz hozzá kedvem.

Megmondom őszintén, hogy ez a dekorálás annyira jól sikerült figyelemelterelő, hogy ma volt olyan, amikor el is felejtkeztem az "állapotomról".

Érezni túl sokat még természetesen nem érzek, a hasam fájogatott kicsit, de ez szerintem csak a tegnapi macera utózmánya, hiszen hétfőn meg szétszurkáltak, akkor eléggé fájt is, azóta sem múlt el teljesen, szóval nem vagyok meglepve, hogy ma is éreztem. De a biztonság kedvéért a MagneB6-ot is elindítottam ma, egyelőre csak napi 1-2 szemet gondolok még, hiszen szedem a multivitamint is, biztosan abban is van (őszintén szólva fogalmam sincs, mivel az a pajzsmirigyes "csodakészítmény", amit  a doki rendelt el, így túlzottan nem is foglalkoztam vele, mi van benne, ha azt mondják nekem kifejezetten az való, akkor azt szedem alapon).

Más most még nem is érezhetek, nincs is semmi más.

És ha már Piros felvetette, akkor ejtsünk szót máris a tesztkérdésről. Ami biztos, hogy mindenképp fogok menni vérvételre. Biztos eredményt akarok tudni, mert talán emlékeztek, hogy nekem aztán fura halvány szellemcsíkokat szoktak produkálni a tesztek, na meg hall az ember mindenfélét, még a saját családjából is. Szóval vérvétel lesz, a dokinak is mondtam. Azt mondta, hogy ha otthon pisilek, akkor kereken két hét múlva tegyem, a vérvétel 1-2 nappal hamarabb is kimutathatja. Aztán ehhez képest jól kiszámolta nekem, hogy legkorábban 16-án menjek vérvételre, ami a transzfer után 13 nappal van. Őszintén szólva én azt kicsit későinek érzem, nem hiszem el, hogy transzfer után a 10-11. napon a vérből ne tudnák kimutatni, hiszen az már a 13-14. nap az ovuláció után, normál terhességnél is a sima pisilős teszt is kimutatja addigra... Így úgy saccolom, hogy 15-én megyek majd vérvételre, legkésőbb 16-án. Azt nem tudom, hogy fogok-e előtte tesztelni itthon, mondjuk Clearblue-val, vagy valami mással, ami korán képes kimutatni. Szerintem sokan vagytok, akik régebb óta olvastok, így tudjátok, mennyire türelmetlen tudok lenni, de most szeretném normálisan csinálni, nem akarok totális idegbajt magamnak. 

Filózok azon is, hogy egyáltalán nem tesztelek a vérvétel előtt, de ez nem biztos, hogy jó ötlet. Bármi lesz is az eredmény (és esetleg nekem ráutaló jelek és tünetek révén nem is lesz róla elképzelésem előre, hogy mi lehet a helyzet), azzal ott helyben kell majd megküzdenem, valószínűleg egy tele lévő váróban. Ha pozitív, ha negatív lesz, nem adhatom majd nagyon ki az érzelmeimet, márpedig afelől nincs kétségem, hogy addigra eléggé felfokozott idegállapotban leszek. Szóval ezen még rágódom, meg meglátjuk, hogy mennyire bírom cérnával.

De azért azt szeretném kérni, hogy legyetek olyan kedvesek, és ne bíztassatok tesztelésre, vagy ha lehet, eszembe se juttassátok! :D Ezen a téren kicsi az önuralmam, elég egy példa, hogy valakinek milyen korán mutatta ki a teszt, és már rohanok is a mosdóba. :) Köszi!

Na, az első napi elmélkedés végére jöjjön a Karácsonyi Cukiságok rovat, ezúttal a hálóba, az ágy fölé készített csüngi-büngivel. Több képet is kaptok, a könnyebb ötletmerítés végett. :)

2. nagy nap - transzfer: minden szuper

Jelentem kettő csimótát hoztam ma haza. :) Köszönöm a drukkokat, ügyesek voltatok! :)

Szóval reggel a munkahelyemen kezdtem a NAV-os papír miatt, ami a fizetésnélküli szabadság alatti egyéni egészségbiztosítási járulék fizetéshez kell. Nem is volt rossz kezdés, sokan megörültek nekem, és mivel mindenki tudja már a cégnél, hogy mi a helyzet, sok kedves szót, drukkolást kaptam ott is. Aztán átgaloppoztam az intézetbe. Kár volt sietnem, mert bár fél 11-re hívtak oda, a műtőbe csak délben kerültem be. Na de ne ugorjuk át az egyik lényeges momentumot, a dokival való előzetes konzultációt.

Szóval amikor bejutottam hozzá, közölte, hogy nyolc embriónk van, és ő hármat gondolna beültetni. A nyolcnak nagyon megörültem, mert ezek szerint mindannyian megérték a harmadik napot, és ezúttal nem volt lemorzsolódás a csapatból (az első stimunál 13 embrióból 11 maradt a harmadik napra). Ez szerfelett megnyugtatott, ezek szerint ők nyolcan mokány kis kölykök, teljesen életképesek és erősek, hurrá!

A hármas beültetési tervvel azonban vitába szálltam, én kettőre licitáltam helyette. A doki kérte az érveimet, mondtam mi lesz, ha mindannyian megmaradnak? Mire ő: és ha még osztódnak is esetleg? Na ugye, pláne!?! Tudom, három babát is ki lehet hordani és meg lehet szülni, és alapvetően én is három gyereket szeretnék, de nem egyszerre. :) Bocsánat, de tudom, hogy ahhoz az én erőm is kevés lenne. :) Belenyúlni meg semmiképp sem szeretnék, habár lehetséges a "redukáló" műtét, de arra sem lennék képes. Így maradtunk a kettőnél, aztán ha valaki úgy rendelte el nekem, hogy hárman legyenek végül, az még mindig lehetséges, és akkor úgyis úgy lesz. :)

Az egyezkedést követően megint eltelt vagy fél óra legalább, mire felvittek minket műtőhöz, ahol olyan szinten televoltak, hogy mi hárman, akiket akkor vittek, átöltözés után az öltözőben kellett maradjunk, kint már nem volt hely. Amikor egyikünket kivitték, a másik lánnyal elcsacsogtunk kicsit, mivel a punkción is pont egyszerre voltunk. Mint kiderült, neki is ugyanaz volt az első dokija az intézetben, mint nekem, és ugyanúgy K-hoz jött át. Ezen a témán elrágódtunk kicsit, így egész jól elrepült az idő.

Aztán végül bejutottam a műtőbe. A buborékkupacokat meg sem néztem, K doki már az előző alkalommal mondta, hogy nem nagyon tesz jót nekik a levegőztetés, így én "Majd a kiságyban, alvás közben nézegetem őket inkább!" felkiáltással inkább fel is pattantam a kengyelbe. Jött az ultrahang, a szívem szabályosan feldübörgött, amikor a doki elkezdte. De nem történt semmi, csak valami fura adatokat diktált le, de egy szót sem szólt, hogy víz lenne bennem, vagy bármi más baj lenne, ami miatt nem kaphatom meg a srácokat. Már kezdte is a transzfert, én meg a döndülést hallgattam, ahogy a szikladarab lezuhant a szívemről. :)

És kb ennyi is volt, még csak egy méhnyálkahártyavastagságot sem tudtam meg, egyáltalán semmit. Csak annyit, hogy az ikreket hazahozhatom, Erről bizonyítékként megkaptam szokás szerint az UH fotót is, mai Cukiságok rovatunkban ezt láthatjátok. :)

Zárójel: Hezitáltam, hogy tényleg jó ötlet-e a kedves olvasókat a méhem keresztmetszeti képével riogatni, de egyrészt arról volt szó, hogy minden napról az arra a napra jellemző fotót hozok, másrészt azt hiszem ennél meredekebb dolgokat is megosztottam már veletek, még ha szavakkal is. Zárójel bezárva.

A pihengetés és öltözés után még egy újabb órát vártam a zárójelentésre, majd hazataxiztam (Ő most nem tudott velem jönni). Itthon a nagy izgalmakra jól beebédeltem rakott káposztából, aztán bokros teendőim után néztem, azaz elvágódtam a kanapén, ahonnan csak most keltem fel, hogy megírjam Nektek a helyzetjelentést. :)

Na, hát ez történt ma, már hárman vagyok. :)

(A kép közepén lévő krumpliszerű izében bal oldalon lévő fehér pöttynél vannak ők)

Transzfer mínusz egy nap

Újabb izgalmas nap előestéjén járunk, holnap kapom vissza  a babákat. Legalábbis nagyon remélem, hogy visszakapom őket, és egynél többet.

Aggodalmamat a túlstimuláció lehetséges következményei táplálják. A doki ugyan nem mondta ki konkrétan, de rengeteg folyadékot és sok mozgást rendelt el. A folyadák esetében külön javasolta az izotóniás sportital fogyasztását, gondolom vízhajtó hatású lehet. Szóval aggódom, hogy nehogy az legyen, mint a tavaly májusi, első stimulációs transzfernél, amikor egy embriót is csak azért kaphattam vissza, mert szinte kikönyörögtem.

Ezért igyekeztem ma is tenni az ügy érdekében. Tegnap több, mint 3 liter folyadékot toltam le, abból 7 deci ilyen izotóniás izé volt. Ma pedig a mozgást iktattam be nagyobb mennyiségben: lépcsőzés a tizedikről (khm, igen, csak lefelé, mert visszafelé annyira meg voltam pakolva, hogy a plusz súlytól még sík terepen is fájt a hasam), séta a bankhoz, majd a HÉV állomáshoz bérletért, aztán irány a DM egy pár cuccért, majd hazafelé útbaejtettem a konditermet (még sportitalért) és a CBA-t, ahol kicsit bevásároltam. Ez így cakli-pakli olyan 1,5 km-es séta lett, így megvolt szerintem a kellő mozgásadag.

Ma az ivással vagyok lemaradva, még csak 2-2,2 liternél járok, habár abból legalább 1,2 liter izotóniás ital volt. Még egy kicsit belehúzok este, és simán meglesz közel 3 liter is.

A mai napom egyébként kb. ennyi, ezen kívül kis főzés (a párolóval egyszerű minden nap frisset főzni, hamár úgyis itthon vagyok), nasi készítés, minimális kreatívkodás, és huss, már el is repült a nap.

A kreatívkodáshoz visszatérve, Karácsonyi Cukiságok rovatunkban (copyright by Piros :)) a készültségük különböző fázisaiban már többször bemutatott filc és textil díszek szerepelnek. Legutóbb alighanem már úgy tűnt, hogy készen vagyok velük, de most megmutatom, hogy valójában hogyan és hová kerültek. :)

(A kanapét és a párnákat most nem nagyon kell nézni, ütik erősen a piros díszeket, de ők még nem kapták meg a karácsonyi ünneplős ruhájukat, ami sötétbarna - óarany színvilág lesz.)

Holnap tehát transzfer, azaz az embriók visszaültetése, fél 11-kor lehet rám gondolni! :) Köszi!

Punkció + 1 nap: csimótáink

Csimótáink, azaz gyermekeink egy naposak. :) Már a hogylétükről is érdeklődtem, beszéltem az intézet biológusával. 

Kérdésemre, miszerint mi újság a kis embriókkal, mosolygós, lelkesítőnek szánt hangon közölte, hogy minden szuper, 8 embriónk van. Abban a pillanatban végigsöpört rajtam a jeges rémület... 8 embrió? 13 petesejtből? Komoly? Jézusom! Tavaly májusban 17 petesejtből lett 13 embrió első napra. Akkor ez most rosszabb arány, mint akkor, pedig az egész új stimulációs cécóval az volt a célom, hogy lehetőség szerint jobb minőségű petesejtek és belőlük nyilván életképesebb embriók legyenek. Viszont ha 13-ból csak 8 termékenyült meg, akkor nem tűnnek jobbnak a múltkorinál, sőt... A lélegzetem is elakadt, amíg ez a gondolat átfutott a fejemen.

Közben a biológus félretette a telefont, időpontot nézni nekem a beültetésre. Még szerencse, mert ezidő alatt éppoly gyorsan, mint ahogyan az első rémület legyűrt, már érkezik is a megváltást hozó második gondolatmenet. 8 embrió, a doki pedig 5-8 petesejtre számított, tehát ők nyolcan lehetnek azok, akik ezekből a "várt" petesejtekből lettek. Az utolsó ultrahangon 6 tüszőm volt, melléjük alighanem a doki számításainak megfelelően még ketten tudtak érdemben felzárkózni, nekik még volt idejük a stimuláció leállítása és a tüszőrepesztő beadása előtt nemcsak megnőni, de "be is érni". A többi 5, amelyik nem termékenyült meg, alighanem már csak nagyjából a megfelelő méretet tudta elérni, a kellő érettségi fokot már nem. A doki azonban nyilván őket is leszívta, mert nem tudhatta, melyik a jó sejtet tartalmazó tüsző, és melyik nem. Én legalábbis a józan paraszti logika mentén csak erre tudok gondolni. Ha igazam van ezzel a gondolatmenettel, akkor nem is baj egyáltalán, hogy 8 embrió van, ha kell, még azzal is kibékülök, ha a 3. napra csak hatan maradnak majd, az eredeti 6 szépen fejlődő petesejtből. Ők viszont reményeim szerint tényleg jó minőségűek lesznek majd.

Mire ez a vigasztaló gondolat is keresztülfutott az agyamon, a biológus már mondta is, hogy csütörtökön fél 11-re menjek beültetésre. Ez nem volt meglepetés, a doki is a csütörtököt prognosztizálta tegnap a transzferre. Azt viszont, hogy hány embriót kapok vissza, még mindig nem tudom.

A doki attól tartok nem véletlenül írta elő a sok mozgást, és az ő megfogalmazása szerint is vízi erőmű-jellegű folyadékbevitelt. Nyilván ismét a túlstimuláció következményeitől, azaz a vizesedéstől tartunk. Tegnap ugyanis óriási volt a hasam, bár igaz, ami igaz, az infúzió mellett jó kislány voltam, és még plusz kb. 2,5 litert bedöntöttem. Pisiltem is tényleg, mint egy lyukas főnyomócső, állandóan vécére rohangáltam. Ma már jobb a helyzet, nagyon bízom benne, hogy most nem fog annyi víz felgyülemleni a hasüregben, mint múltkor, amikor azt az egy embriót is lényegében csak könyörgésre rakta vissza a doki...

Egyébként jól vagyok, de most jobban megviselt a punkció, mint elsőre, emlékeim szerint. Tegnap úgy fájt a hasam, mintha hasbarúgtak volna izomból, még a pisilés is fájdalmas volt (de persze nem felfázásszerűen, egyszerűen fájt, ahogy a tele hólyag nyomott...). És kínomban még a Clexane beadását is elrontottam. Ilyen még nem volt, szerintem totálisan telibekaptam egy eret a tűvel, mert baromira csípett azonnal, és ahogy kihúztam a tűt, elkezdett csorogni a vérem, meg attól tartok a tetves injekció tartalma is egy helyes kis patakban le a hasamon. Gyorsan leragasztottam, amihez azóta sem mertem nyúlni, így fogalmam sincs, hogy nézhet ki, de az biztos, hogy annyira fáj, hogy hajolni sem tudok rendesen miatta. Azt hiszem ideje lesz keresnem valami oktató anyagot a beadásáról, mert ami a tájékoztatóban volt, az alapján csak ezeket a szörnyű bénázásokat csinálom...

Ma egyébként pihengetek, de tevékenyen, elvégre mozognom is kell. Továbbra is kreatívkodom, de nem csak ücsörgök, hanem jövök-megyek is közben elég sokat. Délután majd főzök egy kicsit light-osan (nem kell aggódni, van egy szuper gőzpárolónk, csak beledobálom a dolgokat, elindítom az időzítőt, és onnantól hozzá sem kell nyúlni...).

Fotóként ma is a kreatívoskodásomról kaptok, ez a nappaliban lévő karácsonyfánk, és mellette egy gyertyatartó. Nálunk évek óta nincs élő fenyő, idén ezt a kis műcuccot szerváltam, szerintem egész kis helyes ezzel az ikeás tartóval.

Na, mára csók, jövök majd holnap is!

1. nagy nap: punkció

Kevés alvás, bőséges forgolódás, és sok hülyeség összeálmodása után felvirradt az első nagy nap: a petesejt leszívás, azaz punkció napja.

Reggel hétkor indulunk, hogy időben ott legyünk. A leadandó nyilatkozataim körül van még kis gubanc, de a helyszínen korrigáljuk. Bevágódok a mosdóba, arra számítva, hogy előbb egy ultrahang lesz, ellenőrizendő, hogy van-e egyáltalán értelme altatni. Hát nem, a doki karonragad a köszönés után, és már szaladunk is az emeletre, a műtőbe. Oké, akkor most így lesz.

Öltözés közben jön az őrzős nővérke, hogy dehogyis vannak rendben a nyilatkozataim, az egyiken elegánsan átugrottam azt a 30 kérdést, ami az altatáshoz szükséges (szedett gyógyszerek, allergia, betegségek, korábbi műtétek, stb.). Oké, akkor miután kimentem, legyek kedves kitölteni. Rendben, a kis hálóingben, derekamon lepedőszárival lecsücsennek pótolni a mulasztásomat. Átadom a kérdőívet, a nővérke rutinosan egyből lapoz: ott is kitöltöttem? Hát persze, hogy nem, csak az első oldalt! Nem megy ez nekem most. :) Aztán megyünk a műtőbe, infúzió be, lekötözés, minden nyalánkság, ami csak kell, majd kapom is a bódítókoktélt. Az altatóorvos szerint szédülni és elálmosodni fogok. Álmosodik a fene, csak szédülök, de valami teljesen szokatlan módon. Aztán féleszméleten azt kérdezem valakitől, aki a kerekes ágyamat parkírozza éppen, hogy hány sejtem lett. 13. Megdöbbenek, majd valamit makogva alszom tovább. Igen, ennyi volt, simán átestem rajta. Kicsivel később már frissebben ébredezem, majd a tolós ágyról vagy miről kiültetnek a fotelbe, kapok enni-inni. Ismét rákérdezek: bocsánat, rémlik valami félkómából, de hány sejtem is lett? Tizenhárom, hangzik a válasz. Puff neki. Nem vagyok elégedett, én fele ennyit szerettem volna, ez már majdnem annyi, mint az első stimunál. A fenébe a hülye szervezetem ezek szerint megint keresztülhúzta a számításokat. Na mindegy, ezen nem túráztatom magam.

Lemegy az infúzió, kiveszik, még pihegek egy 20 percet, aztán mehetek le a földszintre. Mondom Neki, hogy 13-an vannak a gömbik, első reakciója: akkor ezt megint elrontották. Bár halványan nekem is ez az érzésem, azzal győzködöm mindkettőnket, hogy de legalább most mindketten kaptuk a szupervitaminokat, amiktől tutira összejön a baba, majd azok segítenek.

Vele együtt megyek be a dokihoz a továbbiakat egyeztetni. Megbeszéljük a gyógyszereket, amik közül csak az az egyébként cseppet sem váratlan fordulat keserít el egyedül, hogy a Clexane végig kell, hogy menjen (tegnap kétszer váltottam oldalt, és kb. 35-ször próbálkoztam, mire bement...). A sejtek számán nem rugózunk különösebben, és a beültetésről csak annyit beszélünk meg, hogy holnap telefonáljak, és megmondják, hogy mikor kapom vissza az embriókat. Még azt sem tudom, hogy hányat közülük, majd ez is kiderül. Egyébként igyak és mozogjak sokat. Elsőre ezt általános helyzetjavító tanácsnak véltem, de kezdek rájönni, hogy alighanem tényleg megint túl vagyok stimulálva...

Beavatkozás után elmentünk kajálni gyorsan, aztán irány haza. Délután nagyon light-os dolgok, főleg pihenés volt. Mostanra viszont már teljesen fáj a hasam, így el is dőlök mindjárt inkább. A mai fotó egy délutáni tüneményről jön, úgy döntöttünk Vele, hogy ez csak jót jelenthet. :)

Holnap jövök a hírekkel, hogy mi újság az embriókkal, és mikor lesz a transzfer.

Köszönöm, hogy drukkoltatok!

14. nap - punkció előtti utolsó nap

Eljött az utolsó nap a nagy események előtt. Mivel az elmúlt napokban eléggé tevékenyek voltunk, szerencsére tegnap már semmit nem kellett csinálnom, még főzni sem, mert kaja is volt bőven. Így egész nap hobbizhattam. A karácsonyi dekorral nagyon el voltam maradva, menetközben kellett rájönnöm, hogy marha pepecselős, meg amit az ember tök jól kitalál, mert látszólag pofonegyszerű, arról persze menetközben derül ki, hogy nem eszik olyan forrón a kását... :)

Így az egész tegnapi napot arra szántam, hogy ezekkel pepecseljek, Így legalább a figyelmem is kellően el volt terelve, nem túráztattam magam azon, hogy jajj, csak nehogy idő előtt kidurranjanak a tüszőim, vagy hány sejt lesz, meg hasonlók. És persze még mindig nem végeztem, a tervezett dekorációnak teljes egészében még csak kevesebb, mint a fele készült el, de sebaj, lesz még időm jövő héten is.

Ezzel el is ment teljes egészében a tegnapi nap. Viszont sikerült megcsinálnom azt a dekort, amit említettem pár napja, hogy tök jó ötletet láttam, csak virágkötészeti alapanyagokat kellett beszereznem hozzá az OBI-ban, és kaptok róla képet, ha sikerül megcsinálnom.

Nos, akkor jöjjön ez a kép, bár teszem hozzá, hogy kicsit ütősebbet szerettem volna, de szerintem így is aranyos lett végül. Ő egyébként a konyhában látja el az adventi koszorú szerepét. A többi dekorról pedig a következő napokban kaptok majd képeket.

Hát, ennyit az utolsó "előkészítős" napról.

Íme tehát "Bödönke" karácsonyi ruhában. :)

13. nap - fehér szombat

Hát, a szombati nap majdnem fehér lett, ahogy zuhogott a hó, épp csak nem volt elég hideg hozzá, hogy meg is maradjon. A cím azért marad, ez volt az idei első hóesés, amit láttam.

A nap egyébként tevékenyen telt, takarítottunk, ágyat húztunk, függönyt cseréltünk, mostunk, átrámoltam a fürdőszobát, egyszóval gyakorlatilag egész nap pörögtem. Úgy voltam vele, hogy még most igyekszem megcsinálni minden olyasmit, amihez hajolgatni - emelgetni kell, mert a punkció utántól már nem akarok semmi ilyesmit.

Na, hát ezzel a "gályázással" el is ment a nap, mást nem is nagyon tudok mesélni róla, de még igazából fotót sem tudok hozni. Talán azt kellett volna lekapni, amikor a fürdőszobapolcokról minden kis vicik-vacak szanaszét volt pakolva. :)

Ami a stimut illeti, az szerencsésen véget ért, szombat délután már csak a Clexane-t adtam, Gonal már nem ment. Este fél 10-kor pedig beadtam a tüszőrepesztőt, remélhetőleg ezzel végképp megpecsételve a sorsunkat. :)

Az egészségi állapotom egyébként szépen alakul, emlékeim szerint a szombati nap volt az első , amikor úgy ébredtem, hogy nem fájt a torkom. Ennyi idő kellett a Doxycyclin-nek, hogy kifejtse hatását, de még óriási szerencse, hogy egyébként is kellett szednem, hiszen egyben légúti megbetegedésekre is jó.

A szombat ennyiben nagyjából ki is merült, már csak egy napot kellett átvészelni a punkcióig.

12. nap - fekete péntek

Nagyon úgy tűnik, hogy naív elképzelés volt részemről a gondolat, hogy majd lesz időm minden nap írni, bocsánat.

Az elmúlt pár nap is elrepült, és nem jutottam oda, hogy leüljek a gép elé, így marad ismét az utólagos pótlás.

Péntek.

Nyugalom, a cím csak a kereskedelmi megmozdulásra utal, ami a karácsonyi vásárlási dömpinget hivatott hamarabb elindítani. Minket is elkapott a hév, így karácsonyra új tévé lesz új hangprojektorral. A nap első felét ez a projekt tette ki, vadul pörgettünk az ajánlatok között, versenyt futva az idővel is. Mire végeztünk a strapás vásárlással, meg is éheztünk, igy elmentünk hamburgerezni (mondtam én, hogy semmi diéta), és intézni néhány dolgot karácsonyi ajándék ügyben.

Délután nyugi volt, itthon kreatívkodtam, erről jön majd fotó is. A nap híre az volt, hogy elérkezett az utolsó Gonal adásának ideje, innentől a tüszőrepesztőt nem számítva már csak napi egy injekció lesz, hurrá!

Este pedig a délután személyesen karácsonyi ajándék ügyben végzettek alapján újabb netes megrendelés, hát használjuk ki rendesen azokat a fekete pénteki állítólagos nagy akciókat (szánalmas, hogy itthon többségében mindössze 5-20% kedvezményeket adnak, sokszor azt is úgy, hogy előtte még gyorsan felárazzák a termékeket...). Mindenesetre lassan meglesz már az összes ajándék, épp csak Neki nincs még semmi. Köztünk ez egyébként is érdekesen alakul, Ő mindig ragaszkodik hozzá, hogy beszéljük meg, jelentsük be egymásnak, hogy mit szeretnénk, hogy ne legyen kellemetlenség belőle. Én persze leptem már meg ezzel-azzal, többnyire azért sikerült kellemes meglepetéseket okoznom, de valóban volt olyan is, amivel valóban mellé nyúltam. Most viszont már gondban vagyunk, mert már tényleg megvan mindene, az összes szükséges (és messze nem szükséges) kütyü, minden, így mondani se tud nekem semmilyen kívánságot. Ezúttal nekem se nagyon van ötletem, így érdekes lesz a dolog...

Hát, a pénteki napon a karácsonyi ajándékok intézésén kívül más érdekes nagyon nem történt.

11. nap - itthon kettecskén

A mai nap nyugisan telik: végre sehová sem kell mennem. Ő is itthon van, tényleg kiíratta magát, a héten már betegácsiban lesz. Csendeskén pihizgetünk, amit én tarkítok kis házimunkával, de csak light-osan. Emellett a változatosság kedvéért a karácsonyi dekorral hobbizok, és mint mindig, ahányszor csak hasonló kézimunkára / kreatív hobbitevékenységre szánom el magam, menetközben már szidom magam, hogy ezt már megint minek kellett nekem kitalálnom. :)

Persze a választ azonnal tudom: azért hatalmasodott el rajtam ez a karácsonyi díszítés-őrület, mert amíg ezzel lekötöm magam, kisebb az esély, hogy azon agyaljak, hogy ez az utolsó lombik, és mi lesz, ha ez sem sikerül.

Nos, a lekötés sikeres, még mindig bőven van teendőm a dologgal, de azért lassacskán kezdenek körvonalazódni a dolgok, így kezd némi élvezetem is lenni benne.

Ma a szurizások is jól mennek, mindkettő bemegy elsőre, kis fájdalommal. Gonal-t már csak kétszer kell szúrnom, a vérhígítót úgy számítok, hogy végig adnom kell majd, de legalább már majd csak napi egy szúrás lesz vasárnaptól.

Hát, mást nagyon nem is tudok a mai napról leírni, akkora volt a nyugi. Fotóként most a karácsonyi díszek egy másik fajtájából kaptok ízelítőt, egyelőre még félkész állapotban.

10. nap - második ultrahang: örülünk

Hajjaj, már megint le vagyok maradva. :) Akkor most ismét utólag pótolok.

Ez tehát a szerdai nap összefoglalója.

Az első és legfontosabb történés a második ultrahang volt. Az első ugye hétfőn volt, 6 napon át adott 112,5 egységnyi Gonal után. Akkor 4 db tüsző volt, 10-12 mm-esek, 6 mm-es méhnyálkahártyával. Erre a doki lépése az volt, hogy emeljük 150-re a Gonalt, és két nap múlva kontroll.

Ez a kontroll volt tehát tegnap (szerdán).

Már az első mondat boldoggá tett: méhnyálkahártya nagyon szép! - így kezdte a doki. 8 mm, ami már akkor is elegendő lenne, ha ennyi maradna, de csak fog még hízni a punkcióig. Aztán következett a tüszők sorolása: jobb oldalon kettő, 15 x 16 mm és 12 x 14 mm, másik oldalon három, emlékeim szerint 12-14 mm közötti méretekkel. Aztán a végén felsorol még egy negyediket is bal oldalra, szintén 15-16 mm körül. Homlokráncolva számolok: akkor végülis 6 db tüsző van? Igen, én annyit számoltam! Hurrá, lett még kettő, és ezzel elértük az ideális tüszőszámot!

Öltözés után a doki iodájában megkapom az instrukciókat: péntekig megy a Gonal, szombat este pedig a tüszőrepesztő, és hétfőn reggel szüretelünk. A doki nagyon komolyan veszi magát, még az Ember szexét is beütemezi, hogy mindketten megfelelően időzített sejtekkel érkezzünk a nagy napon. A biztonság kedvéért rákérdezek: jól értettem, 6 tüszőm van jelenleg? Igen, jól, ő 5-8 petesejtre számít. Emlékszem az első megbeszélésre: ez az ideális mennyiség, aminél jó minőségre is lehet egyben számítani, így boldog vagyok. Igen, ezért akartam új stimulációt, egyelőre úgy tűnik, hogy elérjük vele az elsődleges célt (a megfelelő számú és minőségű petesejtet - a másodlagos cél nyilván az, hogy 19 év múlva összeszorulhasson anyai szívem, amikor a gyermekem/gyermekeim kirepülnek a családi fészekből).

Feldobva távozom tehát az intézetből, több uh-ra sem kell már jönnöm.

A nap további része a karácsony jegyében telik, nekizuhanok a dekorációkészítésnek, amivel sokkal rosszabbul haladok, mint reméltem...  Dél körül befut a GLS futár is a netről rendelt ajándékokkal. Elégedett vagyok a láttukon, olyannyira, hogy anyukám egyik ajándékába (mint azt már a neten szereplő fotók alapján sejtettem), élőben végképp teljesen beleszeretek. Esélyes, hogy hamarosan újra jön az a GLS futár, ilyen nekem is kell, pláne jóárasítva. Ennél többet azonban nem árulhatok el a dologról, lévén, hogy anyukám is olvassa ezt a blogot. :)

Este a Kedves rettenetesen méltatlankodva és átfagyva érkezik haza. A BKV/MÁV koprodukciónak köszönhetően aznap összesen legalább egy órát fagyoskodott kint a kemény mínuszokban (és még a munkahelyén sincs igazán meleg), mire hazaér, a dereka a veséje fölött teljesen jéghideg. Már az előző napokban is mutatta annak jeleit, hogy sikerült némileg ráragasztanom a torokgyuszimat, most már viszont biztosra vehető, hogy ő sem ússza meg. Így dönt: másnap irány az orvos, mert ha dolgozni megy, akkor tényleg beteg lesz. Most a lomboik a legfontosabb, ha tényleg megfázott a veséje, akkor még gondok is lehetnek, így (inkább megelőző jelleggel) inkább kiíratja magát már a hétre. Amióta együtt vagyunk (5 éve) talán kétszer volt táppénzen, abból az egyik munkahelyi baleset miatt, így várhatóan nem fog kötözködni a házidokija 1-2 nap táppénz miatt, ha elmagyarázza neki a helyzetet.

Hát, ennyi a szerdai nap zanzásítva. Fotóként most egy "poénos" képet kaptok, hagy forogjanak a szemek. :) Már vagy 2 hete majd' megvesztem, hogy ehessek egy kis bacon-t újhagymával, így úgy döntöttem, hogy a szép uh eredményért cserébe megérdemlem ezt a kis "luxust". Ezért a jó kis parasztos vacsimról kaptok fotót, amivel már megint áthágtam a lassan már nem is létező diétám szabályait. (Bocs mindenkitől, aki kőkemény diétán van!) És ha már parasztvacsora, a témához illően festményszerű effekttel érkezik a kép. :)

9. nap - mikor fogok már unatkozni?

Hát, a mai napon még mindig nem jött össze, az biztos. :) A változatosság kedvéért reggel kelek, és vele együtt indulok. Lassan 1,5 hete vagyok itthon, abból eddig egyetlen reggel jött össze, amikor nem kellett mennem sehová.

Legalább viszont jól kezdődik a reggel, ismét konszolidálódni látszik a feszült viszony köztem és a mérleg között: 1,5 kilót fogytam! Hurrá! Már tegnap örültem, mert rámjött az a nadrág, ami múlt hét közepén még nem (és nem cipőkanállal kellett belefeszegetnem magam), de mára végre számszerűsödött is a változás. Persze a versenysúlyomtól még mindig messze vagyok, de legalább már nem is az eddigi legnagyobb súlyom miatt kell keseregnem. Ezek után viszonylag frissen vágok neki a napnak.

Ma hivatalos ügyeket próbáltam intézni, persze naív voltam, amikor azt hittem, hogy majd én ezt ma rögtön el is sikálom. A NAV-nál tettem vizitet, hogy lejelentsem magam egyéni egészségbiztosítás fizetésére. Erre azért van szükségem, mert az 5 hét szabadságból kettő fizetés nélküli lesz, és mivel erre az időre a munkáltató nem fog fizetni járulékokat utánam, ha a TB ellátást igénybe akarom venni, magamért kell fizetnem. Szerintem az egész eleve nevetséges, mert ha most nem "felfüggesztődne", hanem megszűnne a biztosítási jogviszonyom, azaz a munkáltató felmondana, akkor még 45 napig járna utólag is az ellátás. De így, hogy mindössze 11 munkanapot nem fogok dolgozni, így már nem... Ez milyen már?

Na mindegy, ezen sajnos nem lehet velük vitát nyitni, marad tehát, hogy arra a két hétre fizetek saját magamért. Ezzel nincs is gond, az ember elmegy, bejelenti, aztán fizet, aztán amikor újra visszakerül a hagyományos kerékvágásba, akkor megint lejelenti, hogy ne legyen duplán fizetve a járulék.

Csakhogy... Mint kiderült, nem akármikor jelentheted le magad. A törvény és a tájékoztató oldalak világossá teszik, hogy legkésőbb meddig kell jelentkezned és fizetned, de azt persze sehová sem írják le, hogy a tényleges jogviszonymódosulás kezdeténél hamarabb oda se menj, mert nem állnak szóba veled. Így velem ma kedvesen közölték, hogy fáradjak vissza 7-én, vagy 1-2 nappal később (remélem nem épp dögrováson leszek hiperstimu miatt...), és vigyek magammal egy papírost a munkáltatótól, hogy ők erre az időtartamra tényleg elengedtek engem fizetés nélküli szabira. Haha, persze, mert különben cécóznék azzal, hogy külön szaladgáljak a NAV-hoz, ugye? Na mindegy. A lényeg, hogy így majd be kell menjek még egyszer a munkahelyemre is a papírért, és aztán valamikor majd beültetés után pár nappal bumlizhatok a NAV-hoz vissza, a fél városon át persze megint.

Na, hát ennyit az ügyintézésről.

Viszont ha már úgyis ott jártam, elugrottam az OBI-ba, ami mindössze 1 (- 1,5) megállóra van onnan, mert tegnap ez egyik virágosnál isteni adventi koszorú ötletet láttam, és meg akarom csinálni, mert a legfontosabb kellékeim megvannak hozzá. Illetve majdnem, mert erre annyira nem készültem, így kellett egy-két kifejezetten virágkötészeti alapanyag (tűződrót, tűzőhab, stb.), amit persze virágosnál nem lehet megvenni. Így viszont az OBI-ban legalább sikerült. Ha össze tudom hozni majd tényleg az elképzelt végeredményt, hozok róla képet.

Ami az egészségemet illeti, hát olyanom továbbra sincs még. Az antibiotikumot csak ma délben kezdtem el, így annak még nincs hatása, fájt is a torkom rendesen. Ennél nagyobb gond a hurut. Elkezdett ugyan felszakadni, de nagyon nehezen, és többnyire olyan kínkeservesen válik fel, hogy majd' megfulladok közben. És ez sajnos jelen esetben nem csak egy szófordulat, rendesen el szokta zárni a levegő útját, néha kissé ijesztő is... De azért talán lassacskán mintha javulna a helyzet ezen a téren is.

A szurikkal ma egész jól boldogultam, mindkettő bement második próbálkozásra. Csóri hasam már tiszta kék-zöld folt, elég rendesen szétszurkáltam már...

Hát, ez a nagy helyzet most, holnap megyek második ultrahangra, az emelt Gonal adaggal, meglátjuk, hogy hány tüszőm lesz.

A mai fotó lehet, hogy elmarad, de még később lehet lövök nektek valamit. :)