Lassacskán...

Elnézést, látom sikerült felfokoznom a közhangulatot, aztán meg csalárd módon eltűntem... :) A tegnapi és mai nap kissé zűrösre sikerült.

De hogy ne csigázzak tovább senkit: egyenlőre negatív. És most már egyértelműen az, szép hófehér tesztek. :P

De nyugalom, magamtól is eljutottam oda, amit Csigusz is írt: valamikor kitisztult szemmel felnéztem a tesztekből, és a fejemhez kaptam - hát mit is várok én, amikor eredetileg még az ET+10-et (azaz a mai napot) is túl korainak tartottam még a vérvételhez is? Sajnos nagyon könnyű elültetni a bogarat az én fülemben holmi 11. dpo-n pozitív tesztekkel, ami aztán mint láttuk combos elmebajjá növi ki magát. :) Biztos van, akinek tényleg látszik már valami 10-11. dpo-n, de az intézet is biztos nem véletlenül találta ki, hogy legkorábban ET+12-n teszteljen az ember. 
Szóval nem vagyok letörve, egyenlőre maga a teszt még nem sokat jelent szerintem. Az már inkább jelenthet, hogy egyre többször és határozottabban mensis jellegű hasfájásaim és jajj, mindjárt megjön! érzéseim vannak. A cicik még tűrhető méretűek.

Szóval meglátjuk, hogy mi lesz. A hétvégén legfeljebb külön kérésre fogok tesztelni. Azaz ha esetleg Ő kéri. De egyébként biztos nem, mert észrevenné, és pasiból lévén, bármi lenne is az eredmény, azonnal 100%-ban elfogadná. Szóval azt akarom, hogy ő ha valamit megtud, az már a biztos eredmény legyen. (Erre mi történt? Leült most mellém a kanapéra, és ránézett a monitorra, és mi szúrta ki egyből a szemét? a szép hófehér tesztek... Kérdés azonnal: Nem lesz gyerekünk? Majd: és ezt miért a monitorba beleolvasva kell megtudnia? Hát pont azért, mert most sem tudtam neki megmagyarázni, hogy ez MÉG nem jelent semmit. Pfff....)

Hétvégén egyéb tekintetben is hírzárlatban leszek. Mozizós hétvége lesz, ilyenkor az én laptopom a vetítőgép, és nem nagyon lehet kiszedni a konfigurációból. :)
Tehát sajnálom, de most pár napig nemigen jövök majd. A menetrend pedig: ha addig nem jön meg, hétfőn reggel pisilős teszt itthon, csak azért, hogy felkészülhessek lelkileg, aztán megyek vérvételre. Az akkor ET+13, egyben 16. dpo lesz. Igazából addigra valószínűleg meg is fog jönni, de legalábbis pecsételni fogok, ha nincs baba.... Sőt, ha így nézem már vasárnap tudni fogom, hogy mi a helyzet szerintem, a pecsételés kérdése el fogja dönteni.

Na hát, ennyi van most. Nagy semmi. És érzésre azt mondanám, hogy 100%, hogy most sem sikerült.
De köszi mindenkinek az eddigi drukkokat!

Kálvária

De akár szimpla szerencsétlenkedésnek is mondhatnám. Mindenesetre nem is én lennék, ha nem így történt volna, és alighanem "büntetésül" kaptam a sorstól, amiért türelmetlen vagyok már megint.

Igen, jól sejtitek, a tesztelésről van szó. Mert természetesen nem bírtam magammal. :) Viszont most még valahogy a tesztek sem működnek nekem, nem is értem.

Tegnap reggel még megálltam a dolgot, meg nem is lettek volna alkalmasak a körülmények. Aztán elmentem a házidokihoz a táppénz miatt, és hazafelé bementem a gyógyszertárba. Eleve tesztet akartam venni, mert normálisabb minőségű nem volt itthon, és valahogy belémjött a "harctéri ideg", hogy ha most leszek terhes, még egy olyan tesztem sincs, amit úgy el is lehetne tenni emlékbe. Tudom, fujj, meg minden, de akkor is...

Szóval berongyoltam egy plázás nagyobb gyógyszertárba, ahol a polcokon szabadon válogathat az ember a cuccok között, Clearblue compactot akartam venni. És akkor megláttam az Amazont. Korábbi idegbajos tesztelések kapcsán találtam rá, a neten legalábbis, mert még sosem használtam, de tudtam, hogy valami érzékenyebb fajta. Bingó, a doboz elejéről ordított, hogy 10 ml/ L vagy mi a mértékegység. Mindegy, a lényeg, hogy a normál tesztek 25-ösek, ez meg 10-es. Természtesen tisztában vagyok a 10-es tesztek hibájával (fene nagy érzékenységükben hajlamosak összekeverni a HCG-t az LH-val, és fals pozitív eredményt adni). De mivel tudtam, hogy ez benne van a pakliban, megkockáztattam.

Nagy boldogan hazatéptem vele, aztán nem tudtam mi legyen. Szerettem volna eltenni ma reggelre, de persze hogy nem ment. Majd' 6 órás nem pisilés és nem ivás után ellőttem.
Nos kérem, én mér elég tapasztalt vagyok, szerintem a fél iparágat egyedül el tudnám tartani, annyi tesztet csináltam már, de ilyet még sosem láttam: még a kontroll csík sem jött elő. Pontosabban, ami előjött, a várt csík felső negyedénél inkább, azt a rövidsége miatt inkább csak kontroll pöttynek nevezném.... Cserébe, hogy ne legyek híján a csíkoknak, a tesztcsík helyén, és attól jobbra vízszintes csíkok futottak végig a teszten, mintha túlszívta volna magát a folyadékból, hogy ne legyek undi. Ez meg elvileg lehetetlen, mert kazettás-pipettás rendszerű volt, azaz csak kézremegés, és a tízes számkörben való nagyon súlyos számolási hibák esetén lehet elrontani, hogy megfelelő mennyiségű folyadék kerüljön a mintaablakba. Később nézegetve nagyon halványan mintha lett volna függőleges csík a vízszintes mintázat alatt, de erről a tesztről még a gyártója sem tudta volna megmondani, hogy mit mutat. Azaz első kísérlet érvénytelen.

Na sebaj, majd ma reggel, ET+8, 11. dpo. Mára egy angyali, Gabriel nevű teszttel készültem, amit szintén netes kutakodások révén ismertem meg. Ez is egy vicces teszt, eleve ott kezdődik a dolog, hogy a neten minden forrás azt állítja,hogy 20-as érzékenységű. Magán a teszten meg 25 szerepel... Sebaj, mert cserébe a tájékoztatója azt állította, hogy extrém vakmerő (leendő) várandósok, akiknek az agyát már úgyis megborította a sok hormon, tehát képtelenek józan racionális döntéseket hozni, akár már a 10. dpo-tól megpróbálkozhatnak a használatával. Teljesen egyértelmű volt, hogy ezzel csak rám gondolhattak, így eleve ezzel a teszttel kezdtem.
Szintén kazettás, csepegtetős. Erősen koncentráltam, hogy nehogy tévedés essék a cseppek számát illetően. Ez a teszt szépen működött, azonnal teljes, erős kontroll csík jelent meg. Miközben várakoztam, bizonyítandó a beteges tesztelési szokásaimat, azonnal csináltam egy X-epilest is. Ez most 200 FT/darab áron szerezhető be, tehát egyrészt kit érdekel egy elpazarolt teszt; másrészt főleg ezzel szoktam tesztelgetni, ez szokta az átverős halvány csíkokat produkálni, így kiválóan alkalmas referenciának, annak eldöntéséhez, hogy egy esetleges halvány csík a  szokásos átejtés-e, vagy ezúttal némileg komolyabban lehet venni. 
Szóval megcsináltam az X-epilt, aztán visszatértem a Gabrielhez, és bár ez is elkezdett némileg vízszintesen is sávozódni, lassan kezdett kibontakozni egy függőleges vonal a tesztcsík vélhető helyén is. Egyre határozottabban látható volt, épp csak mintha a színe nem stimmelt volna. Halvány volt, persze, nagyon halvány, és ilyenkor döntse el az ember, pláne ha felette meg szép színesen keresztbesávos a hülye teszt, hogy ez most nagyon halvány rózsaszín, vagy szürke. Mert ha szürke, akkor arról a bizonyos szellemcsíkról van szó, ami csak átverés, és igazából csak ezért jelenik meg, mert valószínűleg túlszívta magát a teszt, átázott, és látszik a tesztcsík helye. A helye, és nem egy tesztcsík. Nade. Elvileg ez a bizonyos szellemcsík arról ismerszik fel, hogy csak bizonyos szögből látszik, egyébként fehér a teszt. Az én tesztem ugyan eleve nem volt fehér a keresztbecsíkoknak köszönhetően, de ez a második csík bizony minden irányból, fényfelé, vagy attól elfordítva, egy méteres távolságból is látszott. Nabakker, akkor ez most mi?
Nézem az X-epilest: azon a szokásos szintű, átverős kategóriájú második csík látszik. Ez nem segít. Hogy ismét bizonyítsam a teszt tájékoztatójánál leírt vakmerő, sőt idegbajos tesztelő természetemet, ugrottam a  harmadik tesztért. Igen, mekkora állatság már, de van itthon még bőven "játszós", és jobb minőségű is, a költség az összes lombikos cucchoz képest most már nevetséges, én meg megőrülök, tehát nyitottam az intézetist. Az összes közül a legjobb, határozott kontrollcsík, semmi keresztbesávok, tiszta, hófehér.

Na jó, pihentessük őket kicsit, mert felrobbanok. De előtte még a legpozitívabb Gabrielt alávetem a legkeményebb tesztnek (hehe, én már a tesztet is tesztelem, ezt csinálja utánam valaki! :D): jön a fotózás. Ugyanis eddig akárhányszor is volt nagyon halványka második csíkom, fotón sosem látszott, számomra az egy etalon, ha az én cseppet sem objektív emberi szemem mellett a kamera is látja. Ha ő is látja, akkor ott is van. Telefon elő, kattintgatás, majd képvisszanézegetés. Juhujj, látszik! Az optika is látja a csíkot!
Na jó, rutinos vén róka vagyok, még ettől sem ugrálok a plafonig örömömben. Inkább elslattyogtam zuhanyozni, aztán majd megnézem őket újra.

Pihent szemmel és pihentetett tesztekkel folytatom a mustrát, és nem akarok hinni a szememnek. Az intézetis teszt hófehérnek tűnő papírján nagyon-nagyon-szemmeresztős halványan ott a szokásos átverős szellemcsík szerű izé. Oké, ilyet évek óta produkálok szinte mindig, a gyerekeim száma viszont még mindig nulla, tehát ez egy negatív teszt.
Menjünk tovább, X-epil. És a kis nyomorék olyat produkált, mint még sosem: fogta és ő is túlszívta magát. Na de hogy hogy! A tesztcsík helyén konkrétan meggyűrődött, beráncosodott a papír, míg közte és a kontrollcsík között egyenletes rózsaszínbe váltott. A tesztcsík helyén csak gyűrődés, immár értékelhetetlen, azaz 4-ből két érvénytelen teszt...

Jöjjön a gyönyörűséges kétcsíkos Gabriel. Amit dühömben majdnem a földhöz vágtam, merthogy az összes csepegtetési odafigyelésem ellenére bizony ez is túlszívta magát. Tovább erősödtek a tesztcsík környékén a vízszintes csíkok, míg a tesztcsík elhalványult! Konkrétan szinte teljesen eltűnt!!! Olyan lett kb, mint az intézetisen. Ha nagyon meresztem a szemem, látom. De most ennél meg mit vegyek eredménynek? Amit a tájékoztató is mond, azaz amilyen frissen volt, vagy amilyenné "száradt"??? Eredmény: ez is érvénytelen.
4-ből három érvénytelen.... Ááááá!!!!

Maradunk a holnap reggeli ismétlésnél. Holnap 12. dpo, csak sima X-epillel fogok szórakozni. Azon kívül Clearblue van még itthon, ahhoz péntek előtt nem nyúlok. Plusz ha a holnapi eredmény reményre ad okot, akkor veszek még egy Gabrielt péntekre, csak hogy eldőljön, hogy "erősödik-e" a csík, azaz a mai második csík mi volt.

Bocsánat a kisregényért, de ezt muszáj voltam leírni, mert teljesen az idegeimre ment.
Köszönöm mindenkinek a bíztatást! A remény még nem teljesen halott, csak nagyon megcsappant a cicikkel együtt....
Szerintem jövök holnap is.

Billegve...

Ingadozok. Harmóniának, nyugalomnak nyoma sincs. Persze aki képes lenne rá ilyen helyzetben, annak csak gratulálni tudok. Minden csodálatom az övé, de én nem tudok kiegyensúlyozott maradni.

Egyrészt persze a korai tesztelős sztorikkal beletettétek a bogarat a fülembe, vadul számolgatok, hogy mikortól nem lenne már teljes agyatlanság tesztelni... Már a szerdánál, ET+8 és 11. dpo-nál tartok... Hacsak addigra jobb belátásra nem térek, vagy be nem ijedek.

Ami a tüneteket illeti... Két napja szarul vagyok. Fáj a hasam most már, bár még nem az igazi menzeszes görcsöléssel, és olyan szédelgős gyenge vagyok. Elég sokszor érzem úgy, hogy rögtön összeesek és/vagy rókázni fogok. A stimus transzfer utáni napokban, májusban éreztem hasonlót. Akkor a transzfer után 1-2 nappal jelentkezett, és az asszisztensnő azt mondta, hogy ha a 4-5. nap körül jobban leszek, akkor nincs baba, ha rosszabb lesz, akkor van. Akkor ugye az első változat jött be. Most a 4. napon lettem rosszul, két napja tart. Nagyon remélem azért van ez a rosszullét, mert most végre terhes leszek. Bár megmondom őszintén most elmúlt a fene nagy bizakodásom. Megint olyan, mintha megcsappantak volna a cicik, tegnap nagyobb lufik voltak.  Bár a luteális fázis közepe felé járok, ilyenkor még egyszer meg szokott ugrani az ösztrogén szintje, és gyakran leesik az ébredési hő is egy napra, gondolom esetleg a cicikre is tud hatni.
Na mindegy, testi dolgokról ennyit.

Lelkileg... Hát, délután már sírhatnékom is volt. Eltűnt a bizakodás, helyette elkapott a rettegés, hogy mi lesz, ha most sem sikerül. Hogy milyen karácsonyunk lesz akkor. Na persze nem azért, mert a faünnep miatt lenne fontos, de nagyon szerencsétlen időzítés lesz, ha mégsem lesz most sem baba. Épp elég nehéz lesz ezt önmagában is feldolgozni, hát még az évnek ebben a közkeletűen  legszebbnek nevezett időszakában. Már az előző kudarc is nehéz volt, de eddig (habár világéletemben utáltam a valószínűségszámítást) a puszta statisztikába kapaszkodtam: elvileg lombikkal kb. 30-35% az esély 35 éves kor alatt. Vagyis durván 1:3 az arány. Eddig tehát azzal bíztattam magam, hogy a háromból az a két negatív jött be, na de majd most jön a szerencsés 1! De ha megint csak egy nagy büdös nullás HCG értéket fogok produkálni... Oké, tudom, erre ne is gondoljak, de ki ne gondolna erre a harmadik próbálkozásnál?
Szóval rettegek, azt hiszem. Közben örülök, hogy már eltelt 5 nap a beültetés óta, 3-4 nap múlva tulajdonképp akár már tesztelhetek is. Ha merek.

Na jó, nem ragozom tovább, a lényeg: totálisan zizi vagyok már. Még jó, hogy van, amivel némileg le tudom foglalni magam.
És a karácsonyi ajándékaim is megvannak, azaz a sajátjaim, amiket én kapok majd, szépen megrendelgettem őket, a hét elején érkeznek. Csini, minőségi villantós sznob technikai darabok (habár minden csak viszonyítás kérdése, nem az /új/gazdagok játékszereire kell gondolni). :) Mert megérdemlem, meg mert féláron sikerült őket megszerezni. Majd ha tudok, mutatok róluk képet. A többiek ajándékai is megvannak már, már csak a sajátkészítésű részt kell befejezni. Neki olyasmit adok, amit még soha senkinek, amit Ő sem kapott még soha senkitől, és abban is biztos vagyok, hogy az emberiség elenyésző hányada kapott ilyesmit valaha is ajándékba. Mondjuk már tudom, miért: irgalmatlan meló. Mondanám, hogy soha többet, de ahhoz, hogy értelme legyen, még legalább egyszer, igazából inkább kétszer kellene ilyet csinálnom. Ó, én címeres ökör! :)

Na, akkor most adtam kicsit a karácsonyi hangulatnak is. Zárom a mai kusza sorokat, jövök, ha majd tisztábban tudok gondolkodni (vagy ha még ennél is rosszabb lesz a helyzet :P).

ET + 3. nap

Első helyzetjelentés.

Jól vagyunk. Remélem mind a hárman. :)

Nincs semmi különös. Ella kérdésére válaszul: nem, nem érzek semmi extrát a hasamban, sőt, épp azon csodálkozom, hogy az előző két transzfer után jobban fájt a hasam rögtön a transzfertől. Na nem mondom, hogy most egyáltalán nem érzem a hasam, de felrobbanok érzés közel sincs.

Cicik kellően nagyok, más tünetszerűség nincs. Pihenek, fekszem, kevés, könnyű teendővel vagy sétával fűszerezve.

Ja igen, a házidokival sikerült leboltolnom a táppénzes papírt is, szerdán csak telefonon bediktáltam a BNO-kódot, és kedden, időpontra megyek majd, hogy bevigyem a papírt is.

A tesztet egyenlőre nem nagyon tudom. A biztos része a vérvétel, ET+13. napon, hétfőn megyek, és mindenképp megyek. Pénteken nem akarok menni, mert még csak ET+10 lesz, azt kicsit korainak érzem. Valószínűleg pisilős tesztet is csinálok majd, csak nem tudom, hogy mikor. Őt nem akarom stresszelni vele, bármi is lesz az eredmény, mert 100 %-ig bele fogja élni magát. Így viszont nehéz lesz az időzítés, mert ET+11-12. nap hétvégére esik,Ő is otthon lesz, esélyem sem lesz sutyiban tesztelni. Marad a hétfő reggel, amit meg a saját lelkivilágom miatt érzek rossznak, ha csak akkor szembesülök egy esetleges szűzfehér tesztcsíkkal, akkor nagy bili füle lesz. Maradna a péntek, ami totális logikai bukfenc lenne, hiszen ET+10, vérvételes tesztre korainak érzem, ehelyett pisilőset csináljak? Amikor a pisiben sokkal kevesebb HCG van? Szóval nem tudom, hogyan lesz, alighanem akkor tesztelek majd, amikor elkap a gépszíj. :D

Hát, ennyit tudok most mondani. Majd jövök, ha lesz valami ennél informatívabb is. :)

Transzfer, avagy igyátok azt a gránátalmát! :)

14 mm. Esetleg 17, mert épp belekattogott valami gép, amikor a doki mondta, én pedig nem mertem visszakérdezni, elvégre nem nekem diktálta az adatokat. :) A tizen után még egy é-t értettem belőle. Mindenesetre háromszor is megdícsért, hogy milyen szép vastag a méhnyálkahártya, még a végén az uh képen is megmutatta. Valóban, nagyon jól látszik, hogy a méh méretéhez képest már-már döbbenetesen vastag. Előszedtem a májusi stimus transzfer és az augusztusi első FET uh-képeit is. Az előbbin nevetséges, ami nyálkahártyaként látszik (most már tudom, hogy mit kell nézni), igaz, akkor alig volt több 8 mm-nél. Az augusztusi emlékeim szerint 12 mm körül volt, de arányaiban, a méh méretéhez képest az is lényegesen vékonyabbnak tűnik, így lehet nem 14, hanem 17 mm most. Mindegy is, a 14 mm is 'botrányosan" jó érték tőlem, szóval áldassék a neve annak, aki felhívta a figyelmem a gránátalmára! Mondjuk ha mégis mensi lesz a vége ennek a ciklusnak is, akkor már biztosan nem leszek ilyen boldog, mire ez a nyálkahártya lejön... Pfff... :) De nem lesz ilyen, mert ilyen vastag dunyhában muszáj megtapadnia legalább egy bogyókának.

Egyébként kettőt kaptam vissza, szépek voltak, de azt mondta a doki, hogy ugyanolyan állapotban voltak, mint lefagyasztáskor. Ezt az infót nem tudtam értelmezni. Ez most jó, mert hurrá, nem sérültek, vagy rossz, mert kb. 6 órával a felengedés után már újra osztódniuk kellett volna? Végül csakazértse kérdeztem meg, mint ahogy a biológusnőt sem, hogy végülis hány sejtesek. A nő azt mondta, hogy szépek, én is annak láttam őket természetesen (korán kezdem, hogy anyai büszkeséggel nézzek rájuk :D), és úgy döntöttem, hogy ezt a "szép" jelzőt a biológustól a minőségükre utalónak tekintem, és kész.

A doki is normális volt, simán ráírta nekem a BNO-kódot a papírra, sőt, ő maga is rácsodálkozott, hogy jé, tényleg, miért nincs rajta (most döbbentem rá, hogy miért van a zárójelentésen is háromféle BNO-kód, viszont semmi konkrét infó arról, hogy pl. túl voltam stimulálva: akkora a pörgés, hogy ezek gyakorlatilag séma doksik, csak a beteg adatait helyettesítik be, egyébként szövegesen csak annyit tartalmaznak, ami minden betegre, illetve az egyes beavatkozáskategóriákra igaz, és a pár adat átírásával pillanatok alatt nyomtatható is). Továbbá kértem és kaptam még progeszteront, mert az Utro nem fog kitartani a tesztig, Crinone-t írt, hát erről már sok "szépet" olvastan, biztos vicces lesz. Állítólag sokkal fujjabb, mint az Utro, holott szerintem az se piskóta.

Most itthon vagyok, fekszem a kanapén, és pihenek. Délután a házidokival kellene elintéznem a táppénzes papírt (ja, a kaális doki, miután ecseteltem, hogy miért kell a BNO kód, és a táppénz, még pluszban rá is írta a papíromra, hogy hosszabb pihenés és kímélet javasolt, szóval megint jó fej volt, piros pont). A gond csak az, hogy szó szerint a város másik végén van a  házidoki, több, mint egy óra zötyögés oda az út BKV-val, aztán meg ülhetek egy másik órát a hideg váróteremben a sok köhögőssel. Így arra gondoltam, hogy a rendelés legelején felhívom, és megkérdezem, hogy lehetne-e úgy, mint májusban, hogy most csak bediktálom a kódot, állományba vesznek, és mondjuk jövő hétre valamikorra adnak egy időpontot, hogy azonnal bemehessek, ne kelljen a betegek között ücsörögnöm. Remélem beleegyeznek, semmi kedvem a transzfer utáni első napon 3-4 órát bkv-zással és vírusgyűjtögetéssel tölteni. :)

Na, hát ennyi van most.

A gránátalmát tehát igyátok nyugdtan nagyobb (2-2,5 decis) adagban, de vigyázat, egy dolgot felejtettem el talán eddig: endometriózis és endometritis esetén TILOS!!!! Ezek az ösztrogéndominancia miatt alakulnak ki, a gránátalmában meg rengeteg fito- (azaz növényi) ösztrogén van.

Mára ennyit, csók, majd jövök! :)

A gránátalma dícsérete :)

Köszönöm a kedves hozzászólásokat, különösen Kittinek, aki gondoskodott róla, hogy ne "maradjak le" a tízmilliószoros napról. Nagyon kedves, hogy szóltál! Utána már eszembe is jutott, hogy tényleg 13-án volt, szóval ez a nap már duplán is különös jelentősséggel bírt. Hál' istennek végül a megfelelő vizualizálható képet is megtaláltam hozzá, hogy megteremtsem a pozitív végkifejletet, remélem tényleg ettől működik a dolog. :)

És akkor térjünk rá a gránátalmára picit, mert tényleg megér egy külön bejegyzést. Nekem egy lombikos fórumon ajánlották szintén a méhnyálkahártya vastagítására, így picit utánaolvastam, és arra jutottam, hogy még ha arra végül nem is lesz jó, mindenképp jót fog tenni, ha elkezdem inni. Ugyanis igazi "szupergyümölcs", nagyon jó a szívnek és az érrendszernek, különböző keringési betegségek megelőzésére, elképesztően erős antioxidáns, ami miatt kiválóan alkalmas rák megelőzésére vagy akár kezelésére is. Emellett gombák, baktériumok, vírusok ellen is nagyon hatásos, olyannyira, hogy állítólag az egyetlen növény, ami képes a candidát is kiirtani. Én ezért is kezdtem el inni, mert hajlamos vagyok ilyen-olyan fertőzésekre, és a többi hasonló, bár ezek szerint gyengébb hatású gyógynövénnyel szemben nem a pajzsmirigy hormonokat macerálja.

És ha már hormonok, térjünk rá, hogy nekünk, meddő nőknek miért lehet fontos: fito, azaz növényi ösztrogént tartalmaz, ami segít(het) a ciklus rendezésében, a változókori tünetek megelőzésében és kezelésében. És mivel stimukor is ösztrogént adnak, a gránátalma gyakorlatilag természetes "házi" stimulációra használható.

Az adagolásával én is gondban voltam, erre vonatkozóan nem kaptam eredetileg tanácsot. Természetesen utánaolvasgattam, de megmondom őszintén, most ezt újra megnéztem Alíz kérdésére és rá kellett jönnöm, hogy vagy rosszul emlékeztem, vagy szégyenszemre eleve elszámoltam a helyiértékeket. Mert nekem 3 deci körüli előírt mennyiség rémlett, most meg azt olvastam, hogy napi 35-40 ml javasolt, ami kb. egy korty, kevesebb, mint egy fél deci. Ezt mondjuk "logisztikai" szempontból is hülyeségnek tartom, ugyanis még a legkisebb kiszerelés is, amivel eddig találkoztam, két decis, és rá van írva, hogy felbontás után még hűtve tárolva is maximum 3 napig fogyasztható. Márpedig a 40 ml-nyi napi adaggal számolva két deci 5 napra elég. Én augusztusban napi 1 decit ittam meg. Nem cifráztam, simán esténként egyben letoltam egy fél pohárral. Akkor 12 mm-es lett a méhnyálkahártyám ha jól emlékszem a 17. ciklusnapra. Ugyanez a stimus ciklusban, amikor Gonalt kaptam 12 napig napi 150 egységnyi adagban, emlékeim szerint a 9 mm-t sem érte el a transzfer idejére.
Most napi 2 -2,5 decit ittam a 9. napig, a 7. napon 9,8, a 9. napon 9 mm volt a méhnyálkahártya. A 10. napon már csak 1 decit ittam, mert alighanem a gránátalmalének (is) köszönhetően 2 nap alatt 5 mm-t nőtt a domináns tüsző, és nem akartam, hogy hamar kirepedjen. Tegnap este meg elaludtam a kanapén még mielőtt az összes gyógyszert és vitamint bedönthettem volna, így végül ma (péntek) reggel ittam meg 2 decit, amolyan egyet az előző napra, egyet aznapra alapon. Ma este így már nem ittam, holnap meg elvileg ovu, így onnantól pláne nem iszom majd az ösztrogén miatt. Majd megírom, hogy mennyi lesz a nyálkahártya így a transzfer idejére.

Szóval szerintem mindenképp érdemes inni, csak arra nem árt figyelni, hogy mivel ösztrogén van benne, szerintem csak a follikuláris fázisban, azaz mensitől peteérésig célszerű inni. Kicsit érdekes íze van, eléggé savanykás-kesernyés, de kibírható. És jól fel kell rázni ivás előtt.

Nálam azóta egyébként nincs sok minden, tegnap este bement a tüszőrepesztő, ennek megfelelően mára szép erős lett az ovuteszt, bár feszítést már nem nagyon éreztem a petefészkeknél, csütörtökön erősebb volt.
Holnap indul a szteroid és az Utrogestan. Utóbbival vagyok kissé gondban, mert a doki nem írt új adagot, ugyanis állítólag épp nem lehet kapni. Nekem emlékeim szerint két teljes dobozzal van, azaz összesen 15 napra való adag, de azzal csak ET+11. napig fogom kihúzni, ami ráadásul szombat lesz. Vagyis szerintem most ET+13. napon, hétfőn megyek majd vérvételre, viszont a 12. napon már nem lesz Utro-m.... Azt hiszem transzferkor majd kiverem a huppot, hogy akkor valami mást, akár Duphastont, vagy Crinone-t, vagy valamit írjon már fel. Nehogymár ezen múljon.

Na, mára ennyit. Jövök majd legkésőbb a transzfer után. Addig szurkoljunk együtt, hogy az embriók szépen felébredjenek majd kedden! Köszi! :)

Második uh - picit már keserédes, de csak a maximalistáknak

Na, miután pótoltam az elmaradásomat, jöjjön a mai ápdét.

Szorgalmasan iszom a gránátalmalevet továbbra is, illetve már az első uh előtt úgy döntöttem, hogy bebiztosítom magam a doki hülyesége ellen, amennyire csak lehet, így a 6. ciklusnaptól szorgalmasan ovutesztelek. Ez a módszer ugyan nálam nem mindig működik, de mégsem járhatok naponta vérvételre... A teszt egyenlőre egyébként csak vonogatja a vállát: fogalma sincs még, hogy mikor ovulálok.

Ilyen előzményekkel mentem ma (azaz tegnap, szerdán) a második ultrahangra, két nappal az előző után. Érzésre egyébként úgy tippeltem, hogy már 16-17 mm-es lehet a tüsző. Igen, tudom, ez megmosolyogtató, hogy érzésre, de mivel van egy ciszta azon a petefészkemen, hát tényleg érzem, hogy milyen tempóban nő az a tüsző. Mellesleg nem tévedtem, 2 nap alatt laza 5 mm-et növekedve ma már 17 mm-es volt a gömbi. Az okoskodó-tudálékos-aggódó skizóénem rögtön rá is zendített a fejemben: na ugye, hogy megmondtam az augusztusi FET-nél, hogy túl későre számolta a doki a peteérést azzal az állítólagos napi 1-1,5 mm-es növekedéssel... És így még boldogabb voltam, hogy most úgy jött ki a (ló)lépés, hogy két uh is kellett, és bebizonyosodott, hogy aki rövid(ebb) ciklusokat produkál, az gyorsabban érleli a tüszőt is.

A boldogságom egyébként ennyiben ki is merült, mert a méhnyálkahártya már csak 9 mm volt... Én ezt nem értem. Bár eddig túl sokszor nem méregették cikluskövetéssel, viszont amikor meg igen ( az első stimus transzfernél ugye), akkor is csinált ilyet, hogy átmenetileg soványabb lett, majd a transzfer idejére újra belehúzott kicsit. Mindegy, végülis ha ennél már nem lesz vékonyabb, akkor rendben van a dolog.
Az ítélet pedig az, hogy csütörtök este szúrok, és kedden lesz a transzfer. Kicsit meglődtem, mert így szombatra számolta a doki a peteérést, ami még 3 nap, és ilyen tempóval a tüsző elvileg 22-23 mm-esre nőne meg, amit én kizártnak tartok, hogy repedés nélkül kihúzzam addig, de megálltam, hogy megint belekontárkodjak, mert valami olyasmit ejtegetett a doki, hogy túl gyorsan nőtt, hagyjuk még egy kicsit érni. Ebből a mondatocskából arra a következtetésre jutottam, hogy megvan ennek a maga oka, és a doki tudja mit csinál. Remélem tényleg így is lesz.

Szóval 13-án szuri, 18-án beültetés. Kicsit furán érzem magam, mert már hetekkel ezelőtt biztosan tudtam, hogy 13-án kell majd szúrnom, amikor még az sem volt biztos, hogy ez a ciklus mikor kezdődik majd el. Én úgy érzem, hogy megvan annak az oka, hogy miért így lesz... Egyébként pedig ET+12. napon  (nov. 30.) ha jól emlékszem újabb tízmilliószoros nap lesz, nem kérdés, hogy mire fogok koncentrálni.
A kis család is összefogott a siker érdekében: anyukám mélyen "hívő" ateista létére zarándoklatra ment, és azért imádkozott (vagy csak szimplán arra kérte az illetékeseket), hogy most aztán jól teherbeessek. Van közeli ismerős, akiknél ez bevált, reméljük mi is pozitív példa leszünk.
Innen is és ezúton is köszönöm anyukámnak a támogatást, amit próbál adni az egész herce-hurca során. És hogy még fokozzam a másoknak biztosan szirupos hangvételt: Szeretlek Anyuci! :)))

Nahát. Azt akartam ebből az egészből kihozni, hogy különböző, leginkább cseppet sem racionális okokból most valahogy tényleg jó érzésem van ezzel a beültetéssel kapcsolatban. Na nem mondom, hogy nem tör rám időnként már most a pánik, hogy jajj, mi lesz ha... , de összességében kicsit olyan érzésem van, mint karácsony előtt. És nem, itt most nem a felnőtt, háztartást vezető, tehát az ünnepeket leginkább végiggüriző nő szemszögéből értem a karácsonyvárást, hanem a gyermekéből: amikor az emberben benne van az az édes bizonyság, hogy mindjárt elérkezik amit olyan régóta vár, és biztosan megkapja amit szeretne, hiszen ő olyan nagyon jó kislány volt, biztosan az angyalka is tudja ezt. Szóval egy ilyen melengető várakozás-bizonyosság érzés van bennem. Most még. Az igazi pánik majd később jön. :D

Tehát kedden transzfer, és onnantól ezúttal táppénzen leszek egészen a tesztig. Az elmúlt időszak megint olyan stresszesre és kimerítőre sikeredett a munakhelyemen, hogy egyszerűen nem is lehet másként. Az sem érdekel, hogy ezzel most már "feszítem a húrt" a főnököknél, egyszerűen ez a legfontosabb, és kész. Tudom, érzem, hogy szükségem van erre a pihenésre, és nem kell aggódni, annak elelnére, hogy nem fogok dolgozni, meglesz az elfoglaltságom, és talán nem fogok annyit kattogni, hogy jajjjajajjjaj, vajon-ugye-dehát-á,biztos-úristen-mileszha... :)
Jövök majd a fejleményekkel, amikor időm engedi, meg amikor lesznek persze. :)

Első uh - jól indul

Ez most egy elmaradt bejegyzés még hétfőről:

Halleluja, zengjenek a fanfárok! Ez a pillanat is eljött: elégedetten távoztam a dokitól! :) Igen, én, és ez még ugyanaz a doki. :)

A vizsgálat a szokásos módon indult: a doki kikérdezett, hogy mi lesz, mit csinálunk és hol tartok a ciklusban. Mivel a kartonomat ilyenkor nem viszik be hozzá előtte, hanem mellém hozzák a vizsgálóba, ezekért a kérdésekért nem jár hibapont. Persze tartottam tőle, hogy ha megmondom, hogy a ciklus 7. napján vagyok, akkor lesz némi hiszti. Így azonnal hozzátettem, miért jöttem ilyen korán, és láss csodát, a dokinak beugrott a múltkori szitu, és ráadásul nem úgy emlékezett rá, hogy kérdéses volt a dolog, hanem úgy, hogy igen, már túl voltam az ovuláción. Rögtön megnyugodtam kissé, hogy talán mégsem kell majd balhéznom.
Aztán elkezdte a vizsgálatot, és azonnal örömteli hírt közölt: a méhnyálkahártya 9,8 mm. Hurrá, éljen a gránátalmalé! Ezután viszont kissé megijedtem, mert a jobb oldalon nem talált domináns tüszőt, csak csupa 10 mm-est... Aztán jött a meglepi: a domináns egyed a maga 12 mm-ével ezúttal a bal oldalon növekszik. Rögtön meghatott büszkeség töltött el: lám, szegény nyomika bal petefészkem is összeszedte magát, és a rajta lévő 2 centis ciszta ellenére most ő dolgozik. Ez számomra egyébként külön megnyugtató, mert tökéletes példa arra, hogy a szervezetem az összes betegségem ellenére is működik és teszi a dolgát. Oké, meglehetősen sajátos koreográfia szerint, de mégiscsak... :)

Az uh ezzel véget is ért, az irodájában folytattuk a randinkat. A döntés evidens volt: kell még egy ultrahang, hogy be tudja lőni az ovuláció és a tüszőrepesztő szuri, na meg a transzfer idejét. Ekkor a dokim hatalmas fejlődésről tett tanúbizonyságot: felajánlotta, hogy válasszak, szerdán vagy csütörtökön akarok menni a következő petefürkészésre. Ha már ő ilyen udvarias volt, rögtön azzá váltam én is, és visszadobtam a labdát, mondvàn ő tudja, hogy milyen tüszőnövekedési tempó várható és mikor lenne jobb. Na ekkor érdemelte ki igazán a piros pontot: visszalapozott a kartonomban, ellenőrizte az előzményeket, majd megszavazta a szerdát, hiszen múltkor a 10. napon már túl is voltam a peteérésen. Vagyis végre nem az alapján döntött, hogy mi az átlagos tapasztalat, hanem hogy én mit produkáltam eddig. Ez nem kis fejlődés. :)
(Zárójel: Aztán rájöttem persze, hogy miért volt ilyen kezesbárány: biztosan megtudta, hogy kértem Krizsához időpontot. És az intézet alighanem valamilyen módon szankcionálja, ha egy doki elveszít egy beteget, még akkor is, ha az intézeten belül vált orvost. Én legalábbis tutira így csinálnám, ha én lennék a vezető, hiszen az intézetnek, mint gazdálkodó egységnek az az érdeke, hogy a vevői elégedettek legyenek és új ügyfeleket hozzanak. Ez pedig hosszú távon csak úgy lehetséges, ha minden páciens a saját orvosával elégedett, mert különben az lenne a vége, hogy nagyon kevés, vagy egy dokihoz akarna menni mindenki, ami persze azt eredményezné, hogy annak a dokinak túl sok beteget kellene vállalnia, ami miatt irdatlan hosszú várólista alakulna ki, és az egy betegre fordítható kezelési idő is drasztikusan csökkenne, ami miatt mind azok a betegek, akik bejutnak hozzá, mind azok akik nem, végül elégedetlenül távoznának most már az egész intézettől. Vagyis összességében akkor tudnak jól működni, ha minden orvosuk jól működik. Zárójel bezár, okoskodás vége. :) )
Mindezekkel a fejleményekkel elégedetten már csak mintegy mellékesen dugtam az orra alá a progieredményemet, és bár nagyon a nyelvemen volt, nem azzal a kommentárral, hogy nem értem, ezt miért nekem kellett megnézetnem, hanem csak annyival, hogy én azért a saját megnyugtatásom érdekében csináltattam egy ilyet. Cserébe ő is visszafogta magát, és csak annyit mondott, hogy oké, rendben volt a peteérésem az előző ciklusban, nem pedig olyasmit, hogy már megint minek pörgök feleslegesen dolgokon. (Na mondjuk azt próbálta volna meg, akkor rázúdítottam volna mindent.)
 Mindegy legalább úgy tűnik, hogy végre megtanulta a leckét.

Tehát a következő lépés egy újabb ultrahang szerdán, aztán kiderül, hogy mikor mehetek újabb buborékkupacokért, hogy átvegyem őket megőrzésre.

Páciens (laikus) - Doki 1:0

Vagyis ebben a bejegyzésben sem fogom dicsőíteni a dokimat.

Ott hagytam abba a kis privát folytatásosomat, hogy az előző ciklus 10. napján az ultrahang kellemetlen, ám számomra nem meglepő eredményt hozott: tüszőnek, mármint növekedőfélben lévőnek, pláne dominánsnak nyoma sem volt.
A doki azonnal meghozta a maga ítéletét: most nem lesz peteérés. Én meg persze nem voltam rest, és rögtön felülbíráltam: inkább már túl is vagyok rajta. A doki hitte is meg nem is, de legalább az érveim (tüneteim) alapján elfogadta, hogy akár valóban történhetett így is, ezért végül abban maradtunk, hogy a következő ciklusban legkésőbb a nyolcadik napon jelenjek meg ultrahangon. Ez némileg megnyugtatott ugyan, de azért magamban dúltam-fúltam, mert éreztem, hogy valójában továbbra sem hitt nekem és csak sosem lehet tudni alapon hívott korábbi ultrahangra.

Persze a puffogásom kitartott, és el is homályosította az éleslátásomat egy időre, de mire valók a pasik? Amikor otthon elmeséltem a történteket, a Múzsám hozta a férfiúi lényeglátás példáját - higgadtan és lényegretörően csak ennyit kérdezett: na és nem lehet ezt valahogy utólag kideríteni? Ó én hülye! Hát persze! Homlokon csókoltam a múzsámat (tudom-tudom, ez fordítva szokott lenni :)), majd a ciklus 16. napján, a luteális fázis 7. napján szépen fogtam magam és elgaloppoztam progeszteron vérvételre. Az eredmény számomra nem is volt kétséges, de legalább hál' istennek szép egyértelmű, és nem is utal hormonális gondokra sem:

Név Eredmény Egység F Referencia
---------------------------------------------------------------------------------------------
Progeszteron 48,4 nmol/L

follikuláris fázis : 0,98 - 4,83 nmol/l
luteális fázis : 16,40 - 59,02 nmol/l
posztmenopauza : <0,25 - 2,48 nmol/l
I. trimeszter : 15,04 - 161,35 nmol/l
II. trimeszter : 61,72 - 144,05 nmol/l
---------------------------------------------------------------------------------------------

Örültem az eredménynek nagyon, majd azonnal el is durrant az agyam. Mert hát ez miért is nekem kellett, hogy eszembe jusson? Miért nem a doki javasolta? Miért nem tudta azt mondani, hogy nézze, a jelenlegi információk alapján sem megerősíteni, sem kizárni nem tudom, hogy volt-e peteérése, de egyszerű vérvétellel le tudjuk ellenőrizni. Fáradjon be 1 hét múlva, és megnézzük a progeszteron szintet. Ha megfelelő lesz, akkor  a következő ciklusban legkésőbb a 8. napon jöjjön ultrahnagra, ha pedig nem lesz nyoma peteérésnek, akkor felírom a Clostilbegytet. Ennyi lett volna, akár még a vérvételt is kifizettem volna, hiszen az el sem kezdett FET-transzfernek nyilván nem képezi részét. De nem érdekel, kifizettem volna, amit kell, csak ne hazárdírozzunk megint.

Mert mi is történt? A doki megint velem szórakozott. Az én időmmel. Ha ugyanis az összes nagyképű "Én ismerem a testem működését jobban!" kijelentésem ellenére én tévedtem volna, és valóban nem lett volna peteérésem, akkor jó eséllyel a következő ciklusban sem lenne. Akkor pedig hiába megyek korábban ultrahangra, a nagy semmit fogjuk megint csak fürkészni, és ismét ugrott egy ciklus. Márpedig ha a novembert is elbuknánk, mert nem lenne peteérésem, akkor egyben a decembert is, mert a decemberi ciklusban eléggé karácsony környékére jönnének már ki a dolgok, és szerintem akkor az intézet se nagyon csinál már ilyesmit, de én legalábbis karácsonykor nem ezzel akarok foglalkozni. Szóval ha a dokinak lett volna igaza, hogy nincs peteérésem, és a következő ciklusra nem kaptam volna Clostyt, akkor jó 3 hónapot buktam volna el (október, november, december), ami cseppet sem vicces, tekintve, hogy ráadásul fizetősben járok a kezelésekre.

Mondanom se kell, ezt végiggondolva végképp bepöccentem. Erősen terveztem, hogy egy nagyon goromba levelet írok az intézet orvosigazgatójának, szerencsére nem volt rá időm. Aztán higgadtam kicsit, és elkezdtem gondolkodni is. Arra a következtetésre jutottam, hogy most még maradok ennél a dokinál. Ez a lehető legrosszabb döntésnek tűnik első blikkre, de valójában a leglogikusabb.

Ugyanis akárhányszor új dokim van, bármilyen témakörben, én mindig figyelmeztetem, hogy az én testem nem úgy működik, ahogyan ő az iskolában megtanulta. Erre vagy bólogatnak, vagy nem, de mindegyikük azt gondolja, hogy ahha, persze, azt majd én tudom! És egyébként igazuk is van, a helyükben én is így reagálnék, hiszen ez az ő szakmájuk, én meg egy laikus vagyok. Ők nem tudhatják, hogy én milyen szinten vagyok tisztában a saját testem működésével és a betegségeimmel, és hogy igazam van, és nem okoskodok. Nekik a protokoll szerint kell eljárniuk, és csak az én káromra tudják tapasztalni és belátni, hogy igazam volt. Tehát ha most új dokit követelek ki a következő FET-hez (mert ezt  terveztem), akkor csak annyit érek el, hogy bár bizonyítani tudom most már az előző doki hibáját, akkor is az új dokival ezen újra át kell mennünk. Míg ez a doki már legalább megtanulta, hogy komolyan kell venni, amit mondok. Őt már reményeim szerint lehet "idomítani", és végre figyelembe fogja venni amit mondok. Szóval abban bízok, hogy a progieredmény lobogtatásával és most már keményebb szájalással (ha nem akar partner lenni továbbra sem, meg fogom neki mondani a tutit, meg hogy megyek a főnökéhez a dologgal, esküszöm) nála el tudom már érni, hogy ne szúrjuk el csak azért, mert az én testem a saját szabályait szereti követni.

Egyébként közben hipp-hopp el is repült az idő, hétfőn, a ciklus 7. napján megyek ultrahangra. Meglátjuk mire jutok majd a doktor úrral, mert gondolom a tüszőméret alapján megint lesz egy kis vitánk a tüszőrepesztő szúrásának idejéről. :)
Most egyébként próbálok kissé előkészülni a dologra: szedem az Aspirin protectet és iszom a gránátalmalevet. Augusztusban ezzel a kombóval sikerült a transzfer napjára 10 mm körüli méhnyálkahártyát növeszteni.
Mert hogy FElla felvetésére is válaszoljak: nem, itt, legalábbis ez a doki nem ad semmit a méhnyálkahártya felépítésre. Az első FET előtt forszíroztam is a dolgot a dokinál, de ő megtámogatás címszóval akkor is csak a Clostyt emlegette. Ha jól emlékszem konkrétan rá is kérdeztem, hogy nem kellene-e  a méhnyálkahártyára valamit kitalálni, erre visszakereste a stimus beültetéskori vastagságot, és közölte, hogy felesleges, jó volt az (valami 8,6 mm volt akkor). Szóval szó sincs Suprafactról, vagy ilyemsiről, és őszintén szólva nem is bánom. A stimunál túlnyomtuk a hormonokat, minden uh-nál kellett nézni az ösztrogént is, ami rögtön az elején elszállt, és csak nagy nehezen állt helyre. És túl is lettem stimulálva, kellemetlen tünetekkel, ami miatt csak egy embriót kaphattam vissza, sőt, még azt is csak szájhúzogatva tették be. Plusz endometriózisom van, aminek enyhén szólva nem tesz jót a túl sok ösztrogén. A doki nyilván emiatt nem erőlteti a hormonozást a FET-hez, és ebben maximálisan egyetértek vele.

Nos, ennyi van most, max. 10 nap múlva transzfer lesz.