Túllőttünk (?) a célon...

Igazából nem is tudom, miért gondoltam azt, hogy a szervezetem majd pont a lombik alatt fog másként viselkedni, mint szokott. Talán azért, mert a stimuláció alatt adott hormonokkal elvileg erős külső kontroll alá kellett volna kerülnie. De ha belegondolok, 12 éve kezelnek hormonális problémákkal, és ezidő alatt vastagon bebizonyosodott, hogy nincs az a hormon(szint), ami mellett az én drágaszép szervezetem ne a maga útját járná.

Ezúttal a "nehezen szánjuk rá magunkat, de ha egyszer belelendültünk, már le sem állunk" hoppáré van soron.
Vagyis nehezen, lassan indultak érésnek a tüszőcskéim, most viszont már abba sem akarják hagyni. Már az előző ultrahangon is egy komplett focicsapat (tartalékjátékosokkal és edzővel  együtt) nemzésére elegendő kisgömböcöt számolt a doki, de közülük, illetve rajtuk kívül sokan még kicsikék voltak. Na, hát ők mostanra nem elhaltak, vagy megálltak, vagy visszafejlődtek, hanem versenyszellemtől hajtva csakazértis továbbnőttek... Így mostanra 17 (!) db tüszővel büszkélkedhetek. Doki meg is lepődött, és ijedtében azonnal vérvételt kért, tartván a hiperstimulációtól. Nos, pánikra semmi ok, az ösztradiol annyi, amennyinek ennyi pete-jelölttel lennie kell, azaz tényleg ennyi érik. A mennyiségért cserébe viszont még mindig nem hatalmasak: a legnagyobb is 19 mm-es volt, a többség 16-18 (16 mm felettiből 9-et számoltam), a többiek még csak 15-nél tartanak.

Így az ítélet: punkció hétfőn. Ma még csökkentett adagban ment egy utolsó Gonal, holnap reggel egy utolsó Cetrotide, és vasánap hajnali kettőkor mehet az Ovitrelle. Hétfőn 1-kor punkció, transzfer, azaz beültetés pedig jelen állás alapján valószínűleg 3 nap után lesz.

Azért volt rossz hír is, én legalábbis annak vettem: a méhnyálkahártya 8,2 mm. Hétfőn 8,4, szerdán 8,6 volt, bíztam benne, hogy mára elérjük a 9-et. Amikor meghallotam a 8,2-t, ott helyben, a vizsgálóasztalon hátazva bepánikoltam. Csökkent, vékonyodott? Hogy a frászkarikába? Oké, még éppen elég, tudtommal 8-tól megfelelő, de mi lesz, ha tovább csökken? Persze a dokiból hiába próbáltam kihúzni bármit, ő csak annyit mondott, hogy ez megfelel, és úgyis megmérik punkció és transzfer előtt is. Isssteni. Ezek szerint ha transzferkor már ennyi sem lesz, akkor nem lesz beültetés sem?
Na mindegy, gondoltam megpróbálom majd valahogy házilag orvosolni a dolgot. 

Azt tudom, hogy a méhpempő elvileg nagyon hatásos, gyógyszertárban sikerült is vennem valami kapszulát. Annyi eszem azért a TSH kapcsán megszívott grapefruit csepp után már volt, hogy nem kapkodtam be azonnal, előbb alapos guglizás, hogy mégis melyik hormont óhajtja szabályozni a cucc, mert valamelyikbe biztosan megpróbál beleszólni. Talált-süllyedt: állítólag LH-t tartalmaz. Na puff neki, akkor erről ennyit, punkció, tüszőrepesztés előtt más sem hiányzik, mint egy kis plusz LH. Aztán hétfőre egy árva lufi sem marad a sok kis gömbimből... Na jó, méhpempő marad a polcon, ha esetleg ez most mégsem jönne össze, majd spontán ciklusra...
Azért a netes kutakodásom annyit eredményezett, hogy állítólag a C vitaminnal kell vigyázni, a túl sok vékonyíthatja a méhnyálkahártyát. Na bakker, ezt is elbactam, eddig ultradózisban ettem azt a vackot, megelőzendő, hogy az egész irodát teleköhögő kollégáktól pont most kapjak el valamit. Plusz C vitamin tehát leáll, elég az, ami az Elevitben van, ha van...

Így most marad a malmozás, szurkolás, hogy hétfőig legalább ez a 8 mm maradjon meg, meg a beültetésre is, aztán majd vastagodhat, ha már méhlepénnyé kell lassan alakulnia! :)

Hát, ennyi a mai nagy sztori.