Kedves Drága Olvasóim! (Az a 2-3 kitartó emberke, akikkel tulajdonképp a közös fórumtopikunkban is tudnék beszélgetni :D) Ismét itt vagyok egy újabb beszámolóval a protokoll előmeneteléről, de továbbra is kétségek között...
Tehát most a fogamzásgátlót szedem (Marvelon), 2 hete. Eredmény: 8,5-9 napnyi menzesz és azt követő pecsételés után 1 nap szünet, majd az addigi barnázós pecsételés helyett friss vérrel újrakezdtem a pecsételést. Az ébredési hőmet merő kíváncsiságból továbbmértem a fogigátló elkezdése után, és most már tényleg aggódom: nem megy le! Egyetlen napra esett le 36,6-ra, majd ahogyan elkezdtem az antibébit, visszakúszott, és most már lassan 2 hete 37 alá nem megy!!! De az antibébi ösztrogén túlsúlyt teremt elvileg, ami meg testhő csökkentő hatású... Hogy van ez akkor?
Az intézetben pénteken, azaz 2 napja voltam ultrahangon. A pecsételésre azt mondta a doki, hogy normális, a hőt nem is említettem neki, még hülyének nézett volna, hogy minek hőmérőzök...
Ami a protokoll folytatását illeti: a fogamzásgátlót még szednem kell jövő hét szerdáig, aztán május 1-4 között pihi, és május 5-től indul a tüszőérlelő Gonal szúrása, május 9-én ultrahang és vérvétel. Leszívás várhatóan május 15-16 körül lesz, de majd még kiderül, hogyan reagálok a hormonokra.
Szóval haladunk, de máris lassabban, 4 napot csúsztunk, mert a fogigátlóra ezek szerint lassabban reagálok. Remélem a többi már jobban fog menni.
Közben voltam a SOTE-n is kontrollon a prolaktin és TSH miatt. Hát... Nem túl fényes az eredmény. A prolaktin 30 ng/ml, 24-es felsőhatár mellett. Nálam ez még normálisnak is tekinthető, sosem szokott alacsonyabb lenni abban a laborban, míg máshol hol belül van a határon, hol kicsit kívül. A TSH-m viszont 3,5 lett... 2 héttel előtte meg 1,7 volt. A doki szerint ekkora ingadozás "belefér", könnyedén előfordulhat, mert szinte minden befolyásolja a hormon mértékét. Én mégsem vagyok boldog, mert ugye az intézeti doki azt mondta, akkor mehet a protokoll, ha 3 alá megy a TSH. Na, hát ezt a leletet így nem is mutattam meg neki... Ő nem kérte, nem kérdezte, nem is feltételezte, hogy van frissebb leletem, így én meg nem reklámoztam. SOTE-s doki ugyanakkor a szedett gyógyszeradag duplázását javasolta, azt el is kezdtem, aztán szerintem jövő héten elmegyek privátba megint vérvételre, hogy most mi a helyzet.... De idegesít a dolog, mert ha nem áll be ez a hülye hormon, akkor az egész procedúrának semmi értelme, úgysem fog megmaradni baba...
Hát ez van, nem vagyok túl fényes hangulatban. Továbbra is tartok tőle, hogy kiújult az endometriózisom, annak köszönhető a magas hő, és az időnként fellépő, vegyes elhelyezkedésű hasi fájdalom. TSH-m szar, prolaktin sem az igazi, és még pecsételek is. Komolyan aggódom, hogy alkalmas vagyok-e én egyáltalán a lombikra?
...............................................................
...............................................................
2014. április 27., vasárnap
2014. április 20., vasárnap
Pár nap után
Valójában ezt a bejegyzést már pénteken megírtam, de azóta nem tudtam közzétenni.
Következzen tehát a megkezdett protokoll első néhány napi tapasztalata (nem is én lennék, ha nem lenne már ez is eseménydús...):
Következzen tehát a megkezdett protokoll első néhány napi tapasztalata (nem is én lennék, ha nem lenne már ez is eseménydús...):
Pár napja fut a protokoll, egyelőre a
fogamzásgátlót szedem. Érdekes élményeim máris vannak. Az első ciklus napon
kezdtem ugye, a másodikat végiggörcsöltem, holott én inkább csak első nap
szoktam. Vérzés nem volt vészes, pedig a második napon nálam az szokott húzós
lenni. Erre föl, felkelek a harmadik nap reggelén, és úgy elönt a vér, hogy
kevés híján pizsamamosás lett belőle…
Ilyen mennyiséggel már nagyon-nagyon rég nem
találkoztam, egyből be is paráztam, hogy most mi van? A fogigátló a hunyó, az 1
héttel korábbi műtét, vagy kiújult az endometriózisom?
A műtétre azért gondoltam, mert a leggyakoribb
szövődménye a méh kilyukadása. Természetesen nem arra gondoltam, hogy nekem is
kilyukadt, mert akkor alighanem a műtét napjától ömlött volna belőlem a vér, de
gondoltam esetleg mégis lett kisebb sérülés, ami a mensis görcsökkel és a méhnyálkahártya
leválásával nagyobb lett, és attól a hirtelen vérzés.
A gyógyszer kapcsán meg azért gyanakodtam,
mert egyrészt felborítja a hormonokat ugye, másrészt az áll a
betegtájékoztatóban, hogy nem ajánlott, ha az ember lánya endometriális
hiperpláziában szenved. Az ugyan nem teljesen endometriózis, de valami hasonló,
és gyors guglizás után kiderült, hogy a tünetei illenek rám…
Szóval kissé bepánikoltam, de nagyon gyorsan
csillapodott a vérzés, napközben már teljesen normális volt, és másnap reggel
nem ismétlődött meg az eset. Így a dokit sem hívtam fel végül, jövő hét
pénteken megyek majd ultrahangra hozzá az intézetbe, majd elmesélem neki az
esetet, meg ha gond lenne, gondolom úgyis látszani fog.
A másik nagyobb esemény, hogy bejelentettem
munkahelyen a dolgot. Muszáj voltam, mert egyrészt majd kétnaponta kell járnom
ultrahangra, amit már nehezen tudnék kimagyarázni az igazság közlése nélkül,
másrészt habár magát a punkciót és transzfert ugyan már beharangoztam (természetesen nem elárulva, hogy miről van szó, csak annyit, hogy kell még két újabb orvosi beavatkozás), amit követően 2-3 hétig táppénzen leszek, de ugye
a petesejtleszívás pontos ideje az alapján dől majd el, hogy hogyan érnek a
tüszők. Azaz valamelyik ultrahangon közli a doki, hogy teszem azt aznap vagy
másnap este szúrjam a tüszőrepesztőt, és 2 nap múlva punkció. A munkahelyen meg
elég hülyén jönne ki, hogy a táppénzem kezdő időpontját csak 1-2 nappal előtte
tudom megmondani… Így hát leültem négyszemközt a főnöknőmmel, és előadtam
magam, meg a lombik sztorit is. Megértő és kedves volt, pláne mivel baráti
körében is vannak többen, akik átestek ilyenen. Kérdezgetett, hogy pontosan mi és
hogyan lesz, és sok sikert és erőt kívánt hozzá.
Így szerintem rendben leszünk.
Most a következő lépés a
hiperprolaktinémiámmal való esedékes kontroll a SOTE-n. Eredetileg múlt hét
szerdára volt időpontom, de aztán a hiszteroszkópiát is akkora tették, így ezt
el kellett halasztani. Jövő hét szerdán megyek, ez ugye endokrinológiai
szakrendelés, így szegény dokira (utoljára augusztusban találkoztunk) rá fogom
zúdítani, hogy időközben lett egy Hashimoto-kór diagnózisom őt kihagyva
privátban, erre szedek is Euthyroxot,( holott ez is az ő szakterülete, de mit
csináljak, ha ő elhanyagolta a pajzsmirigy hormonokat, meg csak 4-6 havonta
jutok be hozzá?), az általa felírt gyógyszer adagolását önhatalmúlag, a tudta
és megkérdezése nélkül a maximálisra emeltem, és még a lombik protokollt is
elkezdtük. Nem hiszem, hogy boldog lesz, de nem tudtam megkérdezni sem, őt
telefonon sem lehet elérni, és már csak hetente egyszer rendel államiban, ahova
az ország minden pontjáról küldik a betegeket, magánrendelése meg nincs… Hát
akkor így járt, más utakra tereltem a dolgot. Remélem azért nem szedi le a
fejemet.
Nagyjából ennyi van most lombik fronton.
2014. április 14., hétfő
Vigyázz, kész, rajt!!!
:)))
Jelentem indulunk! Ma voltam az intézetben, és sikeresen rávettem a dokit, hogy ultrahang nélkül is hajlandó legyen elindítani a protokollt. Végülis bevette a kanyart, mert egyrészt nagyon friss, mindössze 5 napos a hiszteroszkópia eredménye, másrészt vittem neki a hiszterót elvégző doki ambuláns vizsgálatai lapját is. Az mondjuk pechre pont nem szerepel rajta, hogy uh-t is csinált, de az igen, hogy mindent rendben talált.
Így Doki ráállt, hogy akkor kezdjünk. Ma kezdem a fogigátlót, jövő hét pénteken kell visszamennem ultrahangra. Aztán ha akkor rendben lesznek a petefészkeim, és megfelelően "előkészítve", akkor május 5-én, 7-én és 9-én lesz újabb uh a stimuláció alatt, és a május 12-ei hétre tervezi a petesejtleszívást. A babákat 2 vagy 3 vagy 5 naposan fogom visszakapni. Ez majd kiderül, a körülményektől függ, de remélem el tudjuk vinni 5 naposig őket majd. Úgy tudom az 5 napos blasztociták a legerősebbek, és a legvalószínűbb, hogy abból terhesség is lesz.
Na de messze még a messze, odáig el is kell jutni, most kezdésnek életemben először igazi örömmel beveszem a fogamzásgátlómat. (Milyen vicces abszurdum, bármennyire is logikus biológiailag, hogy a babacsinálást fogamzásgátlással kezdjük. :D)
Jelentem indulunk! Ma voltam az intézetben, és sikeresen rávettem a dokit, hogy ultrahang nélkül is hajlandó legyen elindítani a protokollt. Végülis bevette a kanyart, mert egyrészt nagyon friss, mindössze 5 napos a hiszteroszkópia eredménye, másrészt vittem neki a hiszterót elvégző doki ambuláns vizsgálatai lapját is. Az mondjuk pechre pont nem szerepel rajta, hogy uh-t is csinált, de az igen, hogy mindent rendben talált.
Így Doki ráállt, hogy akkor kezdjünk. Ma kezdem a fogigátlót, jövő hét pénteken kell visszamennem ultrahangra. Aztán ha akkor rendben lesznek a petefészkeim, és megfelelően "előkészítve", akkor május 5-én, 7-én és 9-én lesz újabb uh a stimuláció alatt, és a május 12-ei hétre tervezi a petesejtleszívást. A babákat 2 vagy 3 vagy 5 naposan fogom visszakapni. Ez majd kiderül, a körülményektől függ, de remélem el tudjuk vinni 5 naposig őket majd. Úgy tudom az 5 napos blasztociták a legerősebbek, és a legvalószínűbb, hogy abból terhesség is lesz.
Na de messze még a messze, odáig el is kell jutni, most kezdésnek életemben először igazi örömmel beveszem a fogamzásgátlómat. (Milyen vicces abszurdum, bármennyire is logikus biológiailag, hogy a babacsinálást fogamzásgátlással kezdjük. :D)
2014. április 13., vasárnap
Dögöljön meg Murphy!
Elnézést a kissé agresszívnek tűnő címért, de így érzek most.
Mert természetesen naná-csakazértis-mégismitképzeltemén jeligére megjött...Pffff.... 2-3 nappal korábban, direkt a Kaális vizsgálat előtt. Nem is tudom, most mi lesz.
Jobban átgondolva 3 opció van (szerintem):
a) A doki most kihagyja a vizsgálatot, és hajlandó az alig pár napos hiszteroszkópia eredményének, illetve az azt végző orvos műtét előtti alapos vizsgálatának elhinni, hogy egyébként minden rendben. Aztán a stimu alatt úgyis épp eleget ultrahangozhat, meg vizsgálgathat majd. És szépen felírja a gyógyszert, amit a ciklus 1. napjától kell szedni, mert hál' istennek legalább délután 3-kor jött meg, azaz holnap délelőtt még az első napon leszek...
b) A doki nem hisz a más által gyártott papíroknak, avagy nem kerülheti meg a protokollt, ami a kezdés előtt kötelezően előír egy ultrahangot és egy vizsgálatot, és megcsinálja... Igen, vérezni fogok, de látott ő már annál csúnyábbat is, az tuti. Ha ő benne lenne, én is bevállalom, nem érdekel a kellemetlenség, csak emiatt ne kelljen csúszni még egy ciklust.
c) A doki se nem hisz a papíroknak, se nem hajlandó így megvizsgálni, hanem a következő ciklusra tolja a kezdést.
Jelzem a c) változatra nem vagyok hajlandó. Na nem vagyok én olyan akarnok, de nem azért fogok 95 ezret fizetni, hogy aztán tologassuk itt a dolgot, mert 1 nappal hamarabb jött meg, mint kellett volna. Valahogy csak ki tudom sírni a kezdést.
Mindenesetre a holnapi leletes pakkomba már beraktam a hiszterós doki ambuláns vizsgálati lapját is, amin rajta van, hogy mindent rendben talált a vizsgálatkor. Remélem ez tényleg megteszi majd.
Szurkoljatok, hogy így is el tudjuk indítani a protokollt!
Mert természetesen naná-csakazértis-mégismitképzeltemén jeligére megjött...Pffff.... 2-3 nappal korábban, direkt a Kaális vizsgálat előtt. Nem is tudom, most mi lesz.
Jobban átgondolva 3 opció van (szerintem):
a) A doki most kihagyja a vizsgálatot, és hajlandó az alig pár napos hiszteroszkópia eredményének, illetve az azt végző orvos műtét előtti alapos vizsgálatának elhinni, hogy egyébként minden rendben. Aztán a stimu alatt úgyis épp eleget ultrahangozhat, meg vizsgálgathat majd. És szépen felírja a gyógyszert, amit a ciklus 1. napjától kell szedni, mert hál' istennek legalább délután 3-kor jött meg, azaz holnap délelőtt még az első napon leszek...
b) A doki nem hisz a más által gyártott papíroknak, avagy nem kerülheti meg a protokollt, ami a kezdés előtt kötelezően előír egy ultrahangot és egy vizsgálatot, és megcsinálja... Igen, vérezni fogok, de látott ő már annál csúnyábbat is, az tuti. Ha ő benne lenne, én is bevállalom, nem érdekel a kellemetlenség, csak emiatt ne kelljen csúszni még egy ciklust.
c) A doki se nem hisz a papíroknak, se nem hajlandó így megvizsgálni, hanem a következő ciklusra tolja a kezdést.
Jelzem a c) változatra nem vagyok hajlandó. Na nem vagyok én olyan akarnok, de nem azért fogok 95 ezret fizetni, hogy aztán tologassuk itt a dolgot, mert 1 nappal hamarabb jött meg, mint kellett volna. Valahogy csak ki tudom sírni a kezdést.
Mindenesetre a holnapi leletes pakkomba már beraktam a hiszterós doki ambuláns vizsgálati lapját is, amin rajta van, hogy mindent rendben talált a vizsgálatkor. Remélem ez tényleg megteszi majd.
Szurkoljatok, hogy így is el tudjuk indítani a protokollt!
2014. április 12., szombat
És kezdődjék a para...
Pörög az agyam. Talán érthető is, ami most történik az már nem játék, itt már nem csak némi gyógyszerszedésről és programozott szexről szól a történet... :)
Szóval kattognak a fogaskerekek, és egy-egy momentumnál le-leragadok. Aztán jön Gugli barátom, és vagy megnyugszom, vagy nem.
De ez most tényleg bekattant, ezért le kell írnom. Tehát ott tartunk, hogy ma vagyok a ciklus 23. napján, nagy átlagban 25-26 napos ciklusokat produkálva. Hétfőre, azaz a 25. napra van időpontom az intézetbe, amikor is elvileg egy ultrahangos vizsgálaton fogok átesni, leadom az összes leletemet, és a doki felírja a fogamzásgátlót, amit a következő menzesz 1. napjától kb. 2 hétig kell szednem, aztán indul a stimuláció.
Na, alapból csak azon aggódtam, hogy a 3 napja elvégzett hiszteroszkópia miatt, aminek következményeként vérezgetek kissé, nehogy hamarabb jöjjön meg. Húzzuk ki addig, hogy a doki még meg tudjon vizsgálni hétfőn rendesen.
Aztán eszembe jutott, hogy a fogigátlós kezdés elvileg a hosszú protokoll. Nahátakkor, utánaolvasok kicsit. És mit látok? Mindenütt azt írják, hogy a hosszú protokollban a 21. napon állítják le mesterségesen a ciklust antibébivel vagy Suprafact-tal (ha jól emlékszem)... Püff neki! Akkor most mi van? Én vagyok hülye? Vagy a doki..? Rosszul emlékeznék, nem a ciklus 1. napját mondta a fogigátló kezdésének? Hiszen megbeszéltük, ápr. 15. környékére várom a mensit, és azt kérte, április elején menjek vissza valamikor. 9-e volt eredetileg megbeszélve, de persze a hiszteróra is aznapra lett időpont, így át kellett tenni, alig tudtam a várható mensi elé beszuszakolni az új időpontot... Tehát ő a 21. napos kezdést akarta volna? De hát a mensi első napját mondta! Vagy nem? Kérdeztem Őt is, de ő semmi ilyesmire nem emlékszik. Francba, legközelebb esküszöm diktafonnal megyek... Tényleg, nem is lenne hülyeség! :D
B opció is van. Én mindig nagyon hülyén menstruálok, mielőtt a rendes igazi bíborfolyó megérkezne, már napokkal előtte elkezdem ezt az elegánsan (?) csak barnázásnak nevezett maszatolós eresztést. Sokszor akár 4-5 nappal mensi előtt. Ez azt jelenti, hogy (24-)25-26 napos ciklusnál akár már a 19. napon rákezdek. Ezt az infót persze a dokival is megosztottam, így van rá esély, hogy brilliáns elmeként felismerte, hogy nálam egy 21. napon leállított ciklus méhnyálkahártyáját nincs az az isten, vagy hormon, vagy bármiylen protokoll, ami még kb. 1 hónapig fenn tudná tartani. Magyarul vagy nulláról kezdjük a ciklust, és akkor van esély egy jó kis szívós méhnyálkahártyát is összehozni mire visszakapnám a babákat, vagy felejtsük is el, mert valamikor menetközben az összes lórúgás hormon ellenére én bizony mensizni fogok.
Nagyon remélem, hogy erről van szó, ezért mondta a mensi első napját kezdésnek, és nem tévedésből...
A másik kínom a munkahely. Pontosabban annak felvezetése, hogy nekem majd 2 naponta kellene orvoshoz járni ... nem is tudom meddig egyébként. Stimu alatt végig vajon? Az kb. 2 hét? Szóval valószínűleg eléggé hosszú ideig ahhoz, hogy a főnököm elveszítse empátiáját, hacsak nem vallom be, hogy lombikozunk. Ehhez nem sok kedvem, mert bár a törvény véd a kirúgástól kb. 6 hónapig, de most voltak átszervezések, jelen szituban alighanem hosszútávon is nélkülözhető a csapatból 1 ember. A másik oldalról viszont van a kis csapatunkban egy másik lány is, akinél már nagyon esedékes a gólyahír... Tavaly tavasz végén végződött rosszul a terhessége. Azóta nyilván újra próbálkoznak, és ezúttal ha sikerül, tutira az első perctől táppénzen lesz, mint veszélyeztetett. Ezt a főnökség is tudja, így ha én most benyögöm, hogy én meg lobikozok, az lehet, hogy bombaként fog robbani... Szóval nem tudom, hogy mi legyen, de több, mint gyanús, hogy annyit kell majd az intézetbe meg esetleg még ide-oda rohangálnom, hogy nem fogom megúszni.
Na mindegy, majd ez is eldől a hétfői konzultáció után.
Csak lennék már túl rajta!!!! :D
Szóval kattognak a fogaskerekek, és egy-egy momentumnál le-leragadok. Aztán jön Gugli barátom, és vagy megnyugszom, vagy nem.
De ez most tényleg bekattant, ezért le kell írnom. Tehát ott tartunk, hogy ma vagyok a ciklus 23. napján, nagy átlagban 25-26 napos ciklusokat produkálva. Hétfőre, azaz a 25. napra van időpontom az intézetbe, amikor is elvileg egy ultrahangos vizsgálaton fogok átesni, leadom az összes leletemet, és a doki felírja a fogamzásgátlót, amit a következő menzesz 1. napjától kb. 2 hétig kell szednem, aztán indul a stimuláció.
Na, alapból csak azon aggódtam, hogy a 3 napja elvégzett hiszteroszkópia miatt, aminek következményeként vérezgetek kissé, nehogy hamarabb jöjjön meg. Húzzuk ki addig, hogy a doki még meg tudjon vizsgálni hétfőn rendesen.
Aztán eszembe jutott, hogy a fogigátlós kezdés elvileg a hosszú protokoll. Nahátakkor, utánaolvasok kicsit. És mit látok? Mindenütt azt írják, hogy a hosszú protokollban a 21. napon állítják le mesterségesen a ciklust antibébivel vagy Suprafact-tal (ha jól emlékszem)... Püff neki! Akkor most mi van? Én vagyok hülye? Vagy a doki..? Rosszul emlékeznék, nem a ciklus 1. napját mondta a fogigátló kezdésének? Hiszen megbeszéltük, ápr. 15. környékére várom a mensit, és azt kérte, április elején menjek vissza valamikor. 9-e volt eredetileg megbeszélve, de persze a hiszteróra is aznapra lett időpont, így át kellett tenni, alig tudtam a várható mensi elé beszuszakolni az új időpontot... Tehát ő a 21. napos kezdést akarta volna? De hát a mensi első napját mondta! Vagy nem? Kérdeztem Őt is, de ő semmi ilyesmire nem emlékszik. Francba, legközelebb esküszöm diktafonnal megyek... Tényleg, nem is lenne hülyeség! :D
B opció is van. Én mindig nagyon hülyén menstruálok, mielőtt a rendes igazi bíborfolyó megérkezne, már napokkal előtte elkezdem ezt az elegánsan (?) csak barnázásnak nevezett maszatolós eresztést. Sokszor akár 4-5 nappal mensi előtt. Ez azt jelenti, hogy (24-)25-26 napos ciklusnál akár már a 19. napon rákezdek. Ezt az infót persze a dokival is megosztottam, így van rá esély, hogy brilliáns elmeként felismerte, hogy nálam egy 21. napon leállított ciklus méhnyálkahártyáját nincs az az isten, vagy hormon, vagy bármiylen protokoll, ami még kb. 1 hónapig fenn tudná tartani. Magyarul vagy nulláról kezdjük a ciklust, és akkor van esély egy jó kis szívós méhnyálkahártyát is összehozni mire visszakapnám a babákat, vagy felejtsük is el, mert valamikor menetközben az összes lórúgás hormon ellenére én bizony mensizni fogok.
Nagyon remélem, hogy erről van szó, ezért mondta a mensi első napját kezdésnek, és nem tévedésből...
A másik kínom a munkahely. Pontosabban annak felvezetése, hogy nekem majd 2 naponta kellene orvoshoz járni ... nem is tudom meddig egyébként. Stimu alatt végig vajon? Az kb. 2 hét? Szóval valószínűleg eléggé hosszú ideig ahhoz, hogy a főnököm elveszítse empátiáját, hacsak nem vallom be, hogy lombikozunk. Ehhez nem sok kedvem, mert bár a törvény véd a kirúgástól kb. 6 hónapig, de most voltak átszervezések, jelen szituban alighanem hosszútávon is nélkülözhető a csapatból 1 ember. A másik oldalról viszont van a kis csapatunkban egy másik lány is, akinél már nagyon esedékes a gólyahír... Tavaly tavasz végén végződött rosszul a terhessége. Azóta nyilván újra próbálkoznak, és ezúttal ha sikerül, tutira az első perctől táppénzen lesz, mint veszélyeztetett. Ezt a főnökség is tudja, így ha én most benyögöm, hogy én meg lobikozok, az lehet, hogy bombaként fog robbani... Szóval nem tudom, hogy mi legyen, de több, mint gyanús, hogy annyit kell majd az intézetbe meg esetleg még ide-oda rohangálnom, hogy nem fogom megúszni.
Na mindegy, majd ez is eldől a hétfői konzultáció után.
Csak lennék már túl rajta!!!! :D
2014. április 11., péntek
És akkor a konkrétumok...
Na de ne csak lelkizzünk, lássuk, mi is történt ténylegesen.
Tehát februárban megszületett az elhatározás, és követték a tettek:
1. Rövid tanakodás, és internetes helyzetfelmérés után a Kaáli mellett döntöttem, és kértem időpontot. 1 hónappal későbbre, március közepére kaptam is.
2. Ideje volt az elhanyagolt inzulinrezisztencia kérdéskört is elővenni. Február elején hál' istennek Ő elhatározta, hogy némi diétával meg kellene szabadulni az alakunkba szervesen beépült karácsonyi sütiktől végre, így a saját fogyókúrázásomat megspékeltem kicsit, és máris kész volt nagyjából az IR diéta. Ez tehát pipa volt, de persze kértem időpontot vérvételre és a dokihoz is.
A vérvétel lelete hamar meglett, nagy meglepetés nem volt rajta, vagyis de. A prolaktinom jó vacak volt, de előtte már nagyon rendetlenül, alig-alig szedtem a gyógyszert. Az inzulin és cukor viszont az 1 hónapnyi diétát követően máris nagyon szépen alakult. TSH-t, antitestet, pajzsmirigyhormonokat és amh-t kértem még, tudván, hogy a lombikhoz is kell. A TSH elég sok volt, 5 körül, babához 1-1,5 körül jó, szóval nem kérdés, hogy nem túl jó a lelet, de a többi pajzsmirigy vonatkozású érték is érdekes volt...
Előbb a Kaáliban volt jelenésem. Előadtam magam a dokinak. Hát szegénynek párszor fennakadt a szeme: hiperprolactinaemia, endometriózis, IR, pajzsmirigyalulműködés... Remélem szereti a kihívásokat, mert innen szép nyerni... :)
Na, erre ő is előadta magát: sorolta milyen vizsgálatok kellenek, milyen hormonszinteket kell beállítani (a TSH max. 3 lehet, ez volt a legfőbb célkitűzés) az induláshoz. Ami pedig november....
Kissé lepadlóztunk, mert az még 8 hónap. Aztán persze rögtön kiderült, hogy most nagy tavaszi leárazás van, és akciósan a nem OEP támogatott verzió "csak" 95 ezerbe kerül. Mivel a gyógyszerek egy "menetben" még támogatottan is 100-130 ezerbe kerülnek, ez már igazán bagatell... Hát igen, 20 hónap sikertelenség után ez már szinte tényleg bagatell, csak csináljuk végre, így természetesen rábólintottunk.
Gyors egyezkedés következett, hogy akkor mikor, mert persze a doki még szabira is megy, stb. Kijött, hogy az április közepén esedékes mensikor lehetne kezdeni a fogamzásgátló szedést, majd a stimulációt, és valamikor május közepe táján lehetne a petesejt-leszívás, majd a megtermékenyített embriók visszaültetése. Szeretem májust, plusz márciusban is kellően közelinek hangzott, így belementem.
Egyetlen aprócska gond volt - jó 1 hónapom volt az alábbiak beszerzésére illetve teljesítésére:
Nekem:
Cytológia
Chlamydia teszt
HIV, Hepatitis B és C szűrés
3. ciklusnapi hormonok (prolaktin, TSH, LH, FSH és ösztradiol)
Altatáshoz EKG, nagylabor, mellkas röntgen
Mell ultrahang
Endokrinológiai konzultáció: prolaktin és TSH, valamint pajzsmirigyalulműködés rendbetétele (TSH-t 3 alá szorítani)
Hiszteroszkópia, azaz méhtükrözés
új amh szint
Neki:
HIV, Hepatitis B és C szűrés
Spermiogram
Hát, ami ezután következett, azt szerényen csak logisztikai mesterműnek nevezhetném, mert 1 héttel az április közepére várható menzesz előtt, most szerdára minden a kezemben volt.
Időközben persze az inzulinrezisztencia miatt is jártam dokinál, aki megerősítette, hogy IR rendben, csak diétáznom kell továbbra is, de a pajzsmirigyalulműködésem konkrétan autoimmun betegség, Hashimoto-kór. Isssteni, újabb diagnózis, most már 4 darab van, és mind meddőségi betegség... Sebaj, kaptam erre is gyógyszert, ami alig 2 hét után a kitűzött 3 helyett 1,7-re csökkentette a TSH-mat. Prolaktin szintén beállt, amh emelkedett, és teljesen jó, bár majd a doki megmondja (de a korábbi, alacsonyabb értékre sem mondta, hogy gáz lenne). :)
Most tehát ott tartunk, hogy szerdán volt a hiszteroszkópia, azóta itthon vagyok táppénzen, mert azért csak műtét volt, és kicsit vérezgetek is. Azon szurkolok, hogy emiatt nehogy előbb jöjjön meg, mert hétfőn irány a Kaáli, vissza az összes lelettel, egyeztetésre és UH-s vizsgálatra. És ha a doki is mindent rendben talál, akkor felírja a fogamzásgátlót, és indul a protokoll!!! Kb. 5 nap múlva! El sem hiszem! Csak nehogy előbb megjöjjön.
Na, hát "mindössze" ennyi történt velem. Innentől ez egy lombikozós blog lesz, erre készüljetek! :D
Tehát februárban megszületett az elhatározás, és követték a tettek:
1. Rövid tanakodás, és internetes helyzetfelmérés után a Kaáli mellett döntöttem, és kértem időpontot. 1 hónappal későbbre, március közepére kaptam is.
2. Ideje volt az elhanyagolt inzulinrezisztencia kérdéskört is elővenni. Február elején hál' istennek Ő elhatározta, hogy némi diétával meg kellene szabadulni az alakunkba szervesen beépült karácsonyi sütiktől végre, így a saját fogyókúrázásomat megspékeltem kicsit, és máris kész volt nagyjából az IR diéta. Ez tehát pipa volt, de persze kértem időpontot vérvételre és a dokihoz is.
A vérvétel lelete hamar meglett, nagy meglepetés nem volt rajta, vagyis de. A prolaktinom jó vacak volt, de előtte már nagyon rendetlenül, alig-alig szedtem a gyógyszert. Az inzulin és cukor viszont az 1 hónapnyi diétát követően máris nagyon szépen alakult. TSH-t, antitestet, pajzsmirigyhormonokat és amh-t kértem még, tudván, hogy a lombikhoz is kell. A TSH elég sok volt, 5 körül, babához 1-1,5 körül jó, szóval nem kérdés, hogy nem túl jó a lelet, de a többi pajzsmirigy vonatkozású érték is érdekes volt...
Előbb a Kaáliban volt jelenésem. Előadtam magam a dokinak. Hát szegénynek párszor fennakadt a szeme: hiperprolactinaemia, endometriózis, IR, pajzsmirigyalulműködés... Remélem szereti a kihívásokat, mert innen szép nyerni... :)
Na, erre ő is előadta magát: sorolta milyen vizsgálatok kellenek, milyen hormonszinteket kell beállítani (a TSH max. 3 lehet, ez volt a legfőbb célkitűzés) az induláshoz. Ami pedig november....
Kissé lepadlóztunk, mert az még 8 hónap. Aztán persze rögtön kiderült, hogy most nagy tavaszi leárazás van, és akciósan a nem OEP támogatott verzió "csak" 95 ezerbe kerül. Mivel a gyógyszerek egy "menetben" még támogatottan is 100-130 ezerbe kerülnek, ez már igazán bagatell... Hát igen, 20 hónap sikertelenség után ez már szinte tényleg bagatell, csak csináljuk végre, így természetesen rábólintottunk.
Gyors egyezkedés következett, hogy akkor mikor, mert persze a doki még szabira is megy, stb. Kijött, hogy az április közepén esedékes mensikor lehetne kezdeni a fogamzásgátló szedést, majd a stimulációt, és valamikor május közepe táján lehetne a petesejt-leszívás, majd a megtermékenyített embriók visszaültetése. Szeretem májust, plusz márciusban is kellően közelinek hangzott, így belementem.
Egyetlen aprócska gond volt - jó 1 hónapom volt az alábbiak beszerzésére illetve teljesítésére:
Nekem:
Cytológia
Chlamydia teszt
HIV, Hepatitis B és C szűrés
3. ciklusnapi hormonok (prolaktin, TSH, LH, FSH és ösztradiol)
Altatáshoz EKG, nagylabor, mellkas röntgen
Mell ultrahang
Endokrinológiai konzultáció: prolaktin és TSH, valamint pajzsmirigyalulműködés rendbetétele (TSH-t 3 alá szorítani)
Hiszteroszkópia, azaz méhtükrözés
új amh szint
Neki:
HIV, Hepatitis B és C szűrés
Spermiogram
Hát, ami ezután következett, azt szerényen csak logisztikai mesterműnek nevezhetném, mert 1 héttel az április közepére várható menzesz előtt, most szerdára minden a kezemben volt.
Időközben persze az inzulinrezisztencia miatt is jártam dokinál, aki megerősítette, hogy IR rendben, csak diétáznom kell továbbra is, de a pajzsmirigyalulműködésem konkrétan autoimmun betegség, Hashimoto-kór. Isssteni, újabb diagnózis, most már 4 darab van, és mind meddőségi betegség... Sebaj, kaptam erre is gyógyszert, ami alig 2 hét után a kitűzött 3 helyett 1,7-re csökkentette a TSH-mat. Prolaktin szintén beállt, amh emelkedett, és teljesen jó, bár majd a doki megmondja (de a korábbi, alacsonyabb értékre sem mondta, hogy gáz lenne). :)
Most tehát ott tartunk, hogy szerdán volt a hiszteroszkópia, azóta itthon vagyok táppénzen, mert azért csak műtét volt, és kicsit vérezgetek is. Azon szurkolok, hogy emiatt nehogy előbb jöjjön meg, mert hétfőn irány a Kaáli, vissza az összes lelettel, egyeztetésre és UH-s vizsgálatra. És ha a doki is mindent rendben talál, akkor felírja a fogamzásgátlót, és indul a protokoll!!! Kb. 5 nap múlva! El sem hiszem! Csak nehogy előbb megjöjjön.
Na, hát "mindössze" ennyi történt velem. Innentől ez egy lombikozós blog lesz, erre készüljetek! :D
Végre történik valami
Hű, de régen nem jártam erre.... Hát igen, ebből a blogból sem az lett, aminek terveztem.
Ha még csekkolja néha valaki, annak egy "kis" update:
A tavaly május végi laparoszkópia eredménye lesújtó volt: mindkét petevezetőm átjárhatatlan, az elzáródást minden bizonnyal nem sikerült feloldani... Dokim 2-3 hónap spontán próbálkozást, majd ősszel lombikkezelés indítását javasolta.
Mi ennél hosszabb, fél éves időt adtunk magunknak, ez azonban több okból sem vezetett eredményre.
Testileg sem voltam fitt: a műtéti táppénzt követő hónapokban nagyon-nagyon sokat kellett túlóráznom, hulla voltam, a fáradtság és nyári kánikula miatt a prolaktinszintemet karbantartó gyógyszert sem bírtam rendesen szedni, mert folyton el akartam ájulni tőle, és az IR-diéta elkezdésére sem tudam rávenni magam.
És bármennyire is lehetett rá számítani már az elejétől fogva, hogy végül szükséges lehet a lombik ("lehetnek majd gondjai a teherbeeséssel" hangzott el már a prolaktinóma diagnózisakor 10 éve), akkor is mellbevágó volt, hogy igen, alig 10 hónapja próbálkoztunk a babával, de máris itt tartunk, sajnos nincs más opció.
Így teltek a hónapok, természetesen a testi okok miatt eredménytelenül, így végül február táján sor került a beszélgetésre, amikor is úgy határoztunk, most már vágjunk bele, ha lombik kell, akkor legyen lombik.
Ha még csekkolja néha valaki, annak egy "kis" update:
A tavaly május végi laparoszkópia eredménye lesújtó volt: mindkét petevezetőm átjárhatatlan, az elzáródást minden bizonnyal nem sikerült feloldani... Dokim 2-3 hónap spontán próbálkozást, majd ősszel lombikkezelés indítását javasolta.
Mi ennél hosszabb, fél éves időt adtunk magunknak, ez azonban több okból sem vezetett eredményre.
Testileg sem voltam fitt: a műtéti táppénzt követő hónapokban nagyon-nagyon sokat kellett túlóráznom, hulla voltam, a fáradtság és nyári kánikula miatt a prolaktinszintemet karbantartó gyógyszert sem bírtam rendesen szedni, mert folyton el akartam ájulni tőle, és az IR-diéta elkezdésére sem tudam rávenni magam.
És bármennyire is lehetett rá számítani már az elejétől fogva, hogy végül szükséges lehet a lombik ("lehetnek majd gondjai a teherbeeséssel" hangzott el már a prolaktinóma diagnózisakor 10 éve), akkor is mellbevágó volt, hogy igen, alig 10 hónapja próbálkoztunk a babával, de máris itt tartunk, sajnos nincs más opció.
Így teltek a hónapok, természetesen a testi okok miatt eredménytelenül, így végül február táján sor került a beszélgetésre, amikor is úgy határoztunk, most már vágjunk bele, ha lombik kell, akkor legyen lombik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)