ET+2: punnyadás

Hát,a  mai napról kábé ezt tudom elmondani. Az égvilágon semmit sem csináltunk, a kanapén seggeltünk, videókat néztünk, illetve ő játszott a Playstation-nel. Na jó, amikor eluntam a sok hülye videót, én némileg hasznosba kezdtem.

Ezt még nem meséltem, pedig már régi történet, kereken egy éve finoman ejtegettem róla emlékeim szerint, de karácsony előtt nem akartam róla konkrétat írni, mert régebben előfordult, hogy Ő is olvasta a blogot. Aztán közben ugye akkor is negatív eredménnyel zárult az akkori fagyibabás transzfer, így utána meg szokás szerint elvonultam a sebeimet nyalogatni.

Akkor most elmesélem, úgysincs más sztorim mára. Szóval az úgy volt, hogy szereti a sci-fiket, olvasni is azt szeret. Természetesen az Asimov féle Teljes Alapítvány sorozat alap, a polcon figyel az összes kötet. Aki maga is olvasta, az tudja, hogy az eredeti, mester által írt sztoriban vannak nagy időbeli ugrások, és ezeket a lyukakat más irók kezdték el utólag feltöltögetni, a saját történeteikkel, amik kapcsolódnak is az alap történetvonulatba, meg nem is. Na, a Kedves ilyen könyveket keresgélt magának tavaly nyáron, és elpanaszolta, hogy megtalálta Mark W. Tiedemanntól a Káprázatot magyarul, de az egy kisebb, három könyvből álló ilyen beékelt új sztori része, és a többi könyv nélkül nincs értelme elolvasni, de már a következő rész, a Chimera sehol sincs meg magyarul. Itthon én vagyok az ebook ellátó, anyukámnak is én szállítom a könyveket. Persze rögtön elöntött az önhittség: majd én! Én a föld alól is előkerítem azt a könyvet!

Nos, nem kerítettem elő, mivel még le sincs fordítva magyarra, mint kiderült. És akkor jött a szokásos elmebeteg ötleteim egyike: akkor én lefordítom! No comment, hogy mennyire vagyok eszement. Maga a fordítás ugyan nem áll távol tőlem, habár nem vagyok fordító, viszont megfelelő segítséget tudtam hozzá igénybevenni. Így valamikor július környékén nekiálltam, hogy karácsonyi ajándékként megkaphassa. Titokban. Ettől volt igazán nehéz. Ő mindig korábban ér haza, mint én, ha itthon vagyok, 99%-ban együtt vagyunk. A lakás kicsi, nem tudok nagyon félrevonulni, még annyira sem, hogy ne lásson rá, hogy mit csinálok, tehát csak olyankor dolgozhattam, amikor biztosan nem látta. Igen, amikor aludt... Jelen esetben mondhatni, hogy hál' istennek fizikai jellegű, egész nap talpon lévős, ugrálós munkát végez, és aztán az őszi-kora téli hónapokban, amikor korán sötétedik, átáll téli üzemmódba, és képes már 9 körül aludni. Innentől kezdve azon voltam (én kis számító :)), hogy minél előbb álomba simogassam, hogy aztán dolgozhassak. Volt, hogy a feje fölött klimpíroztam a laptopon a kanapén, de hát annak azért van hangja, így idővel kiszoktam a konyhapulthoz. És éjszakánként dolgoztam, volt hogy éjjel kettő - fél háromig is úgy, hogy reggelente fél hétkor szoktam kelni... Hál' istennek nagyon kevés alvással is be tudom érni, de azért amikor heteken át ez ment, meglátszott... Hulla voltam, hétvégente aludtam délutánonként, amikor ő fenn volt, csak akkor tudtam pótolni.

De készen lett, karácsony előtt kb. két nappal elkészült a laza 116 000 szó fordítása (460 standard oldal), formázása, és megfelelő filefomrátumba alakítása, felmásolva az új tablet-jére, amit "csomagolásként" vettem ajándékként a könyvhöz.

Vagyis majdnem készen volt. Az az első nyersfordítás volt, nagyon át kellett volna még egyszer nézni, de arra már egyszerűen nem volt időm. Így azzal a kikötéssel kapta meg, hogy nem olvashatja el, amíg újra át nem nézem, és javítom a hibákat. Mert hát egy 9-10 órás munkanap után éjjel kettőkor, ki tudja, miket írkáltam össze(-vissza) fordítás közben.

Nos, ezzel az átnézéssel viszont mindmáig adósa vagyok sajnos... A hónapokig tartó éjszakázás eléggé leszívott, utána már nem voltam rá képes, pláne, mivel karácsony után, januárban kezdtünk el edzésre is járni, na az meg annyit kivett még fizikailag belőlem, hogy esténként legkésőbb 11 körül bekómáztam. Később sem sikerült nagyon rávenni magam, most novemberig mindössze a 10 %-át néztem csak át.

Hát, ezt kezdtem most el újra, hiszen már van rá időm, pláne, mivel a karácsonyi dekorálgatással nagyjából végeztem. Így most újra a nyakamba vettem a lehetetlen küldetést, hogy idén karácsonyra megkaphassa végre olvasható állapotban is a könyvet.

Tudom, hülye vagyok, de ez legalább megint le fog foglalni.

Na, hát ez a nagy karácsonyi ajándék története.

És ha már karácsony, a Cukiságok rovatban ma a végre elkészült adventi koszorú következik. Ez szerintem viszonylag könnyedén lopható. :) Recept a képek alatt. :)

Kell hozzá:

- fenyőalap (én szóló galyakkal csináltam, mert volt külön spéci kovácsoltvas gyertyatartóm, ami olyan, mint egy fémkoszorúalap, eleve ráaplikált gyertyatartótalpakkal, csak azt borítottam be a fenyővel)

- gyertyatüskék

- Ikeás gyertyatálca, vagy egyéb, pofásabban kinéző nagy lapos tányér vagy alátét

- tömbgyertya

- karácsonyias szalag (bármelyik kreatívboltban, papírírószerben, vagy akár DM-ben lehet szerválni ilyesmit)

- karácsonyi díszek, lehetőleg rusztikusabb, fából, vagy szalmából, bárhol szerezhető, OBI-ban, a kínainál, utcasarkon, virágboltban, a piacon, szerintem ilyenkor még a török büfés is árul ilyesmit

Mindezek lehetőleg színben harmonizáljanak, legyenek kicsit viccesek, vagy cukik, és kész.

Na tessék, már tényleg úgy osztom itt az észt, mintha én lennék a fő virágkötő-guru, vagy ilyesmi. :) Bocsánat, de marhára élveztem ezt a karácsonyi kreatívkodást!

Hát, mára ennyit, szép jó éjszakát!