ET+5 : Uborkaszezon

Méghozzá csemegeuborka. :)

Elhatalmasodott rajtam a csemegeubi iránti vágy, és kezelhetetlenné vált. Tegnap este, illetve... khm, izé... szóval az már ma volt (amióta itthon teszem a semmit, nagyon sokáig fennvagyok, mert nem vagyok fáradt és álmos), minden eddiginél súlyosabb méreteket öltött a dolog, és bepusziltam gyakorlatilag egy egész üveggel. Részben ettem hozzá egy ki mást is, de legalább a felét csak úgy, magában. :D Úgy ettem, ahogyan mondjuk a pörkölt mogyit szokta az ember: már rég tele van, már régen tudja, hogy nem kellene, mert hasfájás lesz belőle, de csak eszi és eszi tovább, mert valahogy kell az íze. Még az sem érdekelt, hogy az uborka nagyobb eséllyel fog hasfájást, de legalábbis gyomorsav gondokat okozni. Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy világéletemben szerettem a savanyú ételeket, méghozzá igazán savanyúan, és rendszeres az is, hogy mondjuk a saláta vagy a savanyúság levét megigyam, de ilyen még sosem volt. Péntek este óta így már jó két üveggel ettem meg.

Végül győzött a kíváncsiságom, és rágugliztam, hogy vajon mi lehet ennek az oka, mert biztos van valami.

A csípős, fűszeres ételekre egyértelműbb magyarázatot találtam (mostanában az ubi mellett ajvárból, füstölt kolbiból, csípős gulyáskrémből és tormából is jócskán fogyott...): állítólag pajzsmirigy problémák esetén kíván(hat)ja az ember. Oké, ez a része nem újdonság, hiszen szedem rá a hormont is, de ugye eddig nem tapasztaltam ilyesmit. A forrás ugyanis azt nem részletezte, hogy milyen jellegű problémára utal ez az ízlésváltozás, így csak tippelgetek. Az Euthyrox-ot emelt adagban szedem a lombik miatt, így nemigen lehet magas a tsh-m. Talán éppen újra túl alacsony lett, tavasszal is lement a referenciatartomány alsó határa alá ugyanilyen gyógyszeradagtól. Mindegy, ezen most nem izgatom magam, meg talán csak a tél beköszöntével kívánom a fűszeresebb ételeket (hiszen nyáron meg a zöldségeket, gyümölcsöket kívánjuk).

A csemegeubira viszont nem találtam épkézláb magyarázatot, csak klasszikus (és a filmekben elcsépelt) terhestünetként emlegették, volt, ahol egyenesen a korai tünetek között. Na ezt viszont nem tartom túl valószínűnek, hiszen még csak most zajlik a beágyazódás (nagyon remélem), az uborkát pedig a transzfer utáni első nap estéjén kívántam meg először. Így marad az, hogy ez csak egy aktuális becsípődés, és majd elmúlik.

Na, ezt jól kiveséztem, itt vagytok még? :)

Ma egyébként elvittem sétálni a gyerekeket, gyakorlatilag egész nap nem voltam itthon. Először a NAV-nál voltam a TB-járulék miatt, aztán átmentem az Árkádba. Egyrészt kontaktlencsét kellett intéznem, másrészt karácsonyi ajándék témában is nyüzsögtem kicsit. És végül gyakorlatilag az egész napot elcsászkáltam, jól esett kimozdulni, emberek között lenni, és mozogni a hétvégi punnyadás után. Picit Ikeáztam is, de alig vettem valamit (azt viszont naná, hogy még némi maradék karácsonyi dekorhoz :)).

El is fáradtam, mire hazajöttem, utána feküdtem kb. egy órán át.

Közérzetileg megvagyok, a cicik mára mintha picit nőttek volna (bár még messze vannak a progeszteronpótlásos szokásos max méretüktől), eléggé érzékenyek. A hasam fájogat, ma volt egy rövidke egyértelműen mensis jellegű görcs, remélem csak a beágyazódás miatt lehetett, mindenesetre ma is figyeltem a magnéziumra (vettem reggel rágótablettát, így mászkálás közben is tudtam pótolni a hiányt). Más nagyon nincs.

És nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, így a 19. szúrás idejére végre kezdek belejönni a Clexane beadásába is. Az elmúlt négy napban háromszor elsőre, legfeljebb másodikra sikerült a szúrás, minimális fájdalommal (az egyetlen kivétel a tegnap volt, amikor inkább az volt a baj, hogy valamiért nagyon előjött a tűfóbiám, és igazából szúrni voltam képtelen, csak szerencsétlenkedtem). Annyit változtattam mindössze, hogy lejjebbre szúrok, ahol, khm... vastagabb a hájacska, gondolom ez segít. :) Végre valamire a pociháj is jó, hurrá! :)

Na, hát kb. ennyi volt a mai nap. A nap fotójaként bizonyítékot kaptok a csemege ubi iránti szenvedélyemről. :)