Punkció + 1 nap: csimótáink

Csimótáink, azaz gyermekeink egy naposak. :) Már a hogylétükről is érdeklődtem, beszéltem az intézet biológusával. 

Kérdésemre, miszerint mi újság a kis embriókkal, mosolygós, lelkesítőnek szánt hangon közölte, hogy minden szuper, 8 embriónk van. Abban a pillanatban végigsöpört rajtam a jeges rémület... 8 embrió? 13 petesejtből? Komoly? Jézusom! Tavaly májusban 17 petesejtből lett 13 embrió első napra. Akkor ez most rosszabb arány, mint akkor, pedig az egész új stimulációs cécóval az volt a célom, hogy lehetőség szerint jobb minőségű petesejtek és belőlük nyilván életképesebb embriók legyenek. Viszont ha 13-ból csak 8 termékenyült meg, akkor nem tűnnek jobbnak a múltkorinál, sőt... A lélegzetem is elakadt, amíg ez a gondolat átfutott a fejemen.

Közben a biológus félretette a telefont, időpontot nézni nekem a beültetésre. Még szerencse, mert ezidő alatt éppoly gyorsan, mint ahogyan az első rémület legyűrt, már érkezik is a megváltást hozó második gondolatmenet. 8 embrió, a doki pedig 5-8 petesejtre számított, tehát ők nyolcan lehetnek azok, akik ezekből a "várt" petesejtekből lettek. Az utolsó ultrahangon 6 tüszőm volt, melléjük alighanem a doki számításainak megfelelően még ketten tudtak érdemben felzárkózni, nekik még volt idejük a stimuláció leállítása és a tüszőrepesztő beadása előtt nemcsak megnőni, de "be is érni". A többi 5, amelyik nem termékenyült meg, alighanem már csak nagyjából a megfelelő méretet tudta elérni, a kellő érettségi fokot már nem. A doki azonban nyilván őket is leszívta, mert nem tudhatta, melyik a jó sejtet tartalmazó tüsző, és melyik nem. Én legalábbis a józan paraszti logika mentén csak erre tudok gondolni. Ha igazam van ezzel a gondolatmenettel, akkor nem is baj egyáltalán, hogy 8 embrió van, ha kell, még azzal is kibékülök, ha a 3. napra csak hatan maradnak majd, az eredeti 6 szépen fejlődő petesejtből. Ők viszont reményeim szerint tényleg jó minőségűek lesznek majd.

Mire ez a vigasztaló gondolat is keresztülfutott az agyamon, a biológus már mondta is, hogy csütörtökön fél 11-re menjek beültetésre. Ez nem volt meglepetés, a doki is a csütörtököt prognosztizálta tegnap a transzferre. Azt viszont, hogy hány embriót kapok vissza, még mindig nem tudom.

A doki attól tartok nem véletlenül írta elő a sok mozgást, és az ő megfogalmazása szerint is vízi erőmű-jellegű folyadékbevitelt. Nyilván ismét a túlstimuláció következményeitől, azaz a vizesedéstől tartunk. Tegnap ugyanis óriási volt a hasam, bár igaz, ami igaz, az infúzió mellett jó kislány voltam, és még plusz kb. 2,5 litert bedöntöttem. Pisiltem is tényleg, mint egy lyukas főnyomócső, állandóan vécére rohangáltam. Ma már jobb a helyzet, nagyon bízom benne, hogy most nem fog annyi víz felgyülemleni a hasüregben, mint múltkor, amikor azt az egy embriót is lényegében csak könyörgésre rakta vissza a doki...

Egyébként jól vagyok, de most jobban megviselt a punkció, mint elsőre, emlékeim szerint. Tegnap úgy fájt a hasam, mintha hasbarúgtak volna izomból, még a pisilés is fájdalmas volt (de persze nem felfázásszerűen, egyszerűen fájt, ahogy a tele hólyag nyomott...). És kínomban még a Clexane beadását is elrontottam. Ilyen még nem volt, szerintem totálisan telibekaptam egy eret a tűvel, mert baromira csípett azonnal, és ahogy kihúztam a tűt, elkezdett csorogni a vérem, meg attól tartok a tetves injekció tartalma is egy helyes kis patakban le a hasamon. Gyorsan leragasztottam, amihez azóta sem mertem nyúlni, így fogalmam sincs, hogy nézhet ki, de az biztos, hogy annyira fáj, hogy hajolni sem tudok rendesen miatta. Azt hiszem ideje lesz keresnem valami oktató anyagot a beadásáról, mert ami a tájékoztatóban volt, az alapján csak ezeket a szörnyű bénázásokat csinálom...

Ma egyébként pihengetek, de tevékenyen, elvégre mozognom is kell. Továbbra is kreatívkodom, de nem csak ücsörgök, hanem jövök-megyek is közben elég sokat. Délután majd főzök egy kicsit light-osan (nem kell aggódni, van egy szuper gőzpárolónk, csak beledobálom a dolgokat, elindítom az időzítőt, és onnantól hozzá sem kell nyúlni...).

Fotóként ma is a kreatívoskodásomról kaptok, ez a nappaliban lévő karácsonyfánk, és mellette egy gyertyatartó. Nálunk évek óta nincs élő fenyő, idén ezt a kis műcuccot szerváltam, szerintem egész kis helyes ezzel az ikeás tartóval.

Na, mára csók, jövök majd holnap is!