A mai napot sírással kezdtem. Nem, nincs semmi baj nem történt semmi, csak a Facebook-on szembetalálkoztam azzal a német reklámmal, amit nyilván jó páran láttatok már, de ha nem, akkor a mai fotó helyett ezt osztom meg veletek. Vigyázat, nagyon kemény! Mondom, én elbőgtem magam, igaz én épp azon filózgattam elég sokat az elmúlt hetekben, amiről szól ez a kisfilm. És épp ezért szeretnék most már nagyon babát: mert családot szeretnék végre, úgy értem sajátot, és annyiszor elképzeltem már, hogy milyen jó lesz a kicsiket hazavinni a nagyihoz meg a nagyapához... Na tessék, mindjárt megint elbőgöm magam. :) Mielőtt bárki azonnal arra gondolna, hogy a hormonok, mondom, hetek óta bennem van ez már, csak ez a reklámfilm nagyon keményen beletrafált a hangulatomba.
Ha valakit sérteni fog a kifejezésmódja (érzelmileg elég kemény és kényes húrokat penget), azoktól elnézést kérek, de nekem nagyon tetszik, ezért osztom meg. Eredetileg németül van, angol feliratot kapott, így remélhetőleg érteni fogjátok, de akinek esetleg még így is gondot okoz, az elején a telefonban az alábbi szöveg hangzik el: „Szia apu, én vagyok. Csak azért hívtalak, hogy szóljak: idén sem tudunk hazajönni karácsonyra. Jövőre majd újra megpróbáljuk összehozni. Menni fog, ígérem! Boldog karácsonyt, apu! Nemsokára találkozunk.” A többi szöveget nem akarom előre leírni, hogy ne lőjem le a "poént", de innentől a lényeg teljesen jól érthető a szöveg nélkül is.
Szóval erősítsétek meg a szíveteket és nézzétek meg:
A link új ablakban fog megnyílni.
Na, hát így indult a napom. Egyébként ettől függetlenül eléggé jó hangulatban, mert a cicik nagyon szép nagyra nőttek reggelre. Igaz, a hasam tegnap este mégiscsak elkezdett görcsölni, kétszer vagy háromszor hirtelen éles, erős mentstruációs görcs hasított belé. Gyorsan toltam rá Magnosolv-ot, így reggel nem is volt görcsölés, volt viszont a már túl jól ismert lassan meg fog jönni jellegű reggeli rossz közérzet. Ez aztán változatos típusú hasfájással társítva gyakorlatilag egész nap kitartott.
Délutánra pedig menetrend szerint elkezdtek leereszteni a cicik is... ET+8, 11. dpo, pont itt volt az "ideje"... Hát, innentől én már olyan sok reményt nem fűzök a dologhoz. Tudom, addig nincs veszve semmi, amíg a szemembe nem mondja a doki megint a nagy nullás HCG-t, de sajnos tényleg mindig ez a forgatókönyv, mindig így kezdődik, így már nem vagyok olyan pozitív.
Más nem nagyon van, tegnap este bepusziltam a maradék csemegeubit. Csak azért nem ettem többet, mert elfogyott, így viszont utána majd' megőrültem, annyira kívántam még, ezért kénytelen voltam mindenféle hülyeséget enni rá, hátha a szervezetem rákattan valami más ízre helyette.
Remélem ma már nem vesz elő ez a kívánósság, mert balga módon elfelejtettem utánpótlást venni... :)
Ma is nyugisan, pihengetősen voltam, semmi extrát nem csináltam. Minimális kreatívkodás, piszmogások, bevásárlás, sütés (szigorúan kímélő üzemmódban mirelit kész kajákat :D), ilyenekkel repült el a mai nap.
És köszönöm nagyon, hogy szerdán hiányoltatok, nagyon aranyosak vagytok!
Holnap jövök újra. addig szép jó éjszakát!
Jaj ne add fel még, tudom Te ismered a szervezeted, és hogy hogy szokott lenni, de hátha most más lesz a forgatókönyv! Nagyon szorítok továbbra is!!!
VálaszTörlésMegnéztem a reklámot, nagyon jó és nagyon igaz a mondanivalója.
VálaszTörlés