Hajjaj, már megint le vagyok maradva. :) Akkor most ismét utólag pótolok.
Ez tehát a szerdai nap összefoglalója.
Az első és legfontosabb történés a második ultrahang volt. Az első ugye hétfőn volt, 6 napon át adott 112,5 egységnyi Gonal után. Akkor 4 db tüsző volt, 10-12 mm-esek, 6 mm-es méhnyálkahártyával. Erre a doki lépése az volt, hogy emeljük 150-re a Gonalt, és két nap múlva kontroll.
Ez a kontroll volt tehát tegnap (szerdán).
Már az első mondat boldoggá tett: méhnyálkahártya nagyon szép! - így kezdte a doki. 8 mm, ami már akkor is elegendő lenne, ha ennyi maradna, de csak fog még hízni a punkcióig. Aztán következett a tüszők sorolása: jobb oldalon kettő, 15 x 16 mm és 12 x 14 mm, másik oldalon három, emlékeim szerint 12-14 mm közötti méretekkel. Aztán a végén felsorol még egy negyediket is bal oldalra, szintén 15-16 mm körül. Homlokráncolva számolok: akkor végülis 6 db tüsző van? Igen, én annyit számoltam! Hurrá, lett még kettő, és ezzel elértük az ideális tüszőszámot!
Öltözés után a doki iodájában megkapom az instrukciókat: péntekig megy a Gonal, szombat este pedig a tüszőrepesztő, és hétfőn reggel szüretelünk. A doki nagyon komolyan veszi magát, még az Ember szexét is beütemezi, hogy mindketten megfelelően időzített sejtekkel érkezzünk a nagy napon. A biztonság kedvéért rákérdezek: jól értettem, 6 tüszőm van jelenleg? Igen, jól, ő 5-8 petesejtre számít. Emlékszem az első megbeszélésre: ez az ideális mennyiség, aminél jó minőségre is lehet egyben számítani, így boldog vagyok. Igen, ezért akartam új stimulációt, egyelőre úgy tűnik, hogy elérjük vele az elsődleges célt (a megfelelő számú és minőségű petesejtet - a másodlagos cél nyilván az, hogy 19 év múlva összeszorulhasson anyai szívem, amikor a gyermekem/gyermekeim kirepülnek a családi fészekből).
Feldobva távozom tehát az intézetből, több uh-ra sem kell már jönnöm.
A nap további része a karácsony jegyében telik, nekizuhanok a dekorációkészítésnek, amivel sokkal rosszabbul haladok, mint reméltem... Dél körül befut a GLS futár is a netről rendelt ajándékokkal. Elégedett vagyok a láttukon, olyannyira, hogy anyukám egyik ajándékába (mint azt már a neten szereplő fotók alapján sejtettem), élőben végképp teljesen beleszeretek. Esélyes, hogy hamarosan újra jön az a GLS futár, ilyen nekem is kell, pláne jóárasítva. Ennél többet azonban nem árulhatok el a dologról, lévén, hogy anyukám is olvassa ezt a blogot. :)
Este a Kedves rettenetesen méltatlankodva és átfagyva érkezik haza. A BKV/MÁV koprodukciónak köszönhetően aznap összesen legalább egy órát fagyoskodott kint a kemény mínuszokban (és még a munkahelyén sincs igazán meleg), mire hazaér, a dereka a veséje fölött teljesen jéghideg. Már az előző napokban is mutatta annak jeleit, hogy sikerült némileg ráragasztanom a torokgyuszimat, most már viszont biztosra vehető, hogy ő sem ússza meg. Így dönt: másnap irány az orvos, mert ha dolgozni megy, akkor tényleg beteg lesz. Most a lomboik a legfontosabb, ha tényleg megfázott a veséje, akkor még gondok is lehetnek, így (inkább megelőző jelleggel) inkább kiíratja magát már a hétre. Amióta együtt vagyunk (5 éve) talán kétszer volt táppénzen, abból az egyik munkahelyi baleset miatt, így várhatóan nem fog kötözködni a házidokija 1-2 nap táppénz miatt, ha elmagyarázza neki a helyzetet.
Hát, ennyi a szerdai nap zanzásítva. Fotóként most egy "poénos" képet kaptok, hagy forogjanak a szemek. :) Már vagy 2 hete majd' megvesztem, hogy ehessek egy kis bacon-t újhagymával, így úgy döntöttem, hogy a szép uh eredményért cserébe megérdemlem ezt a kis "luxust". Ezért a jó kis parasztos vacsimról kaptok fotót, amivel már megint áthágtam a lassan már nem is létező diétám szabályait. (Bocs mindenkitől, aki kőkemény diétán van!) És ha már parasztvacsora, a témához illően festményszerű effekttel érkezik a kép. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése