...............................................................

...............................................................
...............................................................

2014. november 12., szerda

Első uh - jól indul

Ez most egy elmaradt bejegyzés még hétfőről:

Halleluja, zengjenek a fanfárok! Ez a pillanat is eljött: elégedetten távoztam a dokitól! :) Igen, én, és ez még ugyanaz a doki. :)

A vizsgálat a szokásos módon indult: a doki kikérdezett, hogy mi lesz, mit csinálunk és hol tartok a ciklusban. Mivel a kartonomat ilyenkor nem viszik be hozzá előtte, hanem mellém hozzák a vizsgálóba, ezekért a kérdésekért nem jár hibapont. Persze tartottam tőle, hogy ha megmondom, hogy a ciklus 7. napján vagyok, akkor lesz némi hiszti. Így azonnal hozzátettem, miért jöttem ilyen korán, és láss csodát, a dokinak beugrott a múltkori szitu, és ráadásul nem úgy emlékezett rá, hogy kérdéses volt a dolog, hanem úgy, hogy igen, már túl voltam az ovuláción. Rögtön megnyugodtam kissé, hogy talán mégsem kell majd balhéznom.
Aztán elkezdte a vizsgálatot, és azonnal örömteli hírt közölt: a méhnyálkahártya 9,8 mm. Hurrá, éljen a gránátalmalé! Ezután viszont kissé megijedtem, mert a jobb oldalon nem talált domináns tüszőt, csak csupa 10 mm-est... Aztán jött a meglepi: a domináns egyed a maga 12 mm-ével ezúttal a bal oldalon növekszik. Rögtön meghatott büszkeség töltött el: lám, szegény nyomika bal petefészkem is összeszedte magát, és a rajta lévő 2 centis ciszta ellenére most ő dolgozik. Ez számomra egyébként külön megnyugtató, mert tökéletes példa arra, hogy a szervezetem az összes betegségem ellenére is működik és teszi a dolgát. Oké, meglehetősen sajátos koreográfia szerint, de mégiscsak... :)

Az uh ezzel véget is ért, az irodájában folytattuk a randinkat. A döntés evidens volt: kell még egy ultrahang, hogy be tudja lőni az ovuláció és a tüszőrepesztő szuri, na meg a transzfer idejét. Ekkor a dokim hatalmas fejlődésről tett tanúbizonyságot: felajánlotta, hogy válasszak, szerdán vagy csütörtökön akarok menni a következő petefürkészésre. Ha már ő ilyen udvarias volt, rögtön azzá váltam én is, és visszadobtam a labdát, mondvàn ő tudja, hogy milyen tüszőnövekedési tempó várható és mikor lenne jobb. Na ekkor érdemelte ki igazán a piros pontot: visszalapozott a kartonomban, ellenőrizte az előzményeket, majd megszavazta a szerdát, hiszen múltkor a 10. napon már túl is voltam a peteérésen. Vagyis végre nem az alapján döntött, hogy mi az átlagos tapasztalat, hanem hogy én mit produkáltam eddig. Ez nem kis fejlődés. :)
(Zárójel: Aztán rájöttem persze, hogy miért volt ilyen kezesbárány: biztosan megtudta, hogy kértem Krizsához időpontot. És az intézet alighanem valamilyen módon szankcionálja, ha egy doki elveszít egy beteget, még akkor is, ha az intézeten belül vált orvost. Én legalábbis tutira így csinálnám, ha én lennék a vezető, hiszen az intézetnek, mint gazdálkodó egységnek az az érdeke, hogy a vevői elégedettek legyenek és új ügyfeleket hozzanak. Ez pedig hosszú távon csak úgy lehetséges, ha minden páciens a saját orvosával elégedett, mert különben az lenne a vége, hogy nagyon kevés, vagy egy dokihoz akarna menni mindenki, ami persze azt eredményezné, hogy annak a dokinak túl sok beteget kellene vállalnia, ami miatt irdatlan hosszú várólista alakulna ki, és az egy betegre fordítható kezelési idő is drasztikusan csökkenne, ami miatt mind azok a betegek, akik bejutnak hozzá, mind azok akik nem, végül elégedetlenül távoznának most már az egész intézettől. Vagyis összességében akkor tudnak jól működni, ha minden orvosuk jól működik. Zárójel bezár, okoskodás vége. :) )
Mindezekkel a fejleményekkel elégedetten már csak mintegy mellékesen dugtam az orra alá a progieredményemet, és bár nagyon a nyelvemen volt, nem azzal a kommentárral, hogy nem értem, ezt miért nekem kellett megnézetnem, hanem csak annyival, hogy én azért a saját megnyugtatásom érdekében csináltattam egy ilyet. Cserébe ő is visszafogta magát, és csak annyit mondott, hogy oké, rendben volt a peteérésem az előző ciklusban, nem pedig olyasmit, hogy már megint minek pörgök feleslegesen dolgokon. (Na mondjuk azt próbálta volna meg, akkor rázúdítottam volna mindent.)
 Mindegy legalább úgy tűnik, hogy végre megtanulta a leckét.

Tehát a következő lépés egy újabb ultrahang szerdán, aztán kiderül, hogy mikor mehetek újabb buborékkupacokért, hogy átvegyem őket megőrzésre.

1 megjegyzés: