Páciens (laikus) - Doki 1:0

Vagyis ebben a bejegyzésben sem fogom dicsőíteni a dokimat.

Ott hagytam abba a kis privát folytatásosomat, hogy az előző ciklus 10. napján az ultrahang kellemetlen, ám számomra nem meglepő eredményt hozott: tüszőnek, mármint növekedőfélben lévőnek, pláne dominánsnak nyoma sem volt.
A doki azonnal meghozta a maga ítéletét: most nem lesz peteérés. Én meg persze nem voltam rest, és rögtön felülbíráltam: inkább már túl is vagyok rajta. A doki hitte is meg nem is, de legalább az érveim (tüneteim) alapján elfogadta, hogy akár valóban történhetett így is, ezért végül abban maradtunk, hogy a következő ciklusban legkésőbb a nyolcadik napon jelenjek meg ultrahangon. Ez némileg megnyugtatott ugyan, de azért magamban dúltam-fúltam, mert éreztem, hogy valójában továbbra sem hitt nekem és csak sosem lehet tudni alapon hívott korábbi ultrahangra.

Persze a puffogásom kitartott, és el is homályosította az éleslátásomat egy időre, de mire valók a pasik? Amikor otthon elmeséltem a történteket, a Múzsám hozta a férfiúi lényeglátás példáját - higgadtan és lényegretörően csak ennyit kérdezett: na és nem lehet ezt valahogy utólag kideríteni? Ó én hülye! Hát persze! Homlokon csókoltam a múzsámat (tudom-tudom, ez fordítva szokott lenni :)), majd a ciklus 16. napján, a luteális fázis 7. napján szépen fogtam magam és elgaloppoztam progeszteron vérvételre. Az eredmény számomra nem is volt kétséges, de legalább hál' istennek szép egyértelmű, és nem is utal hormonális gondokra sem:

Név Eredmény Egység F Referencia
---------------------------------------------------------------------------------------------
Progeszteron 48,4 nmol/L

follikuláris fázis : 0,98 - 4,83 nmol/l
luteális fázis : 16,40 - 59,02 nmol/l
posztmenopauza : <0,25 - 2,48 nmol/l
I. trimeszter : 15,04 - 161,35 nmol/l
II. trimeszter : 61,72 - 144,05 nmol/l
---------------------------------------------------------------------------------------------

Örültem az eredménynek nagyon, majd azonnal el is durrant az agyam. Mert hát ez miért is nekem kellett, hogy eszembe jusson? Miért nem a doki javasolta? Miért nem tudta azt mondani, hogy nézze, a jelenlegi információk alapján sem megerősíteni, sem kizárni nem tudom, hogy volt-e peteérése, de egyszerű vérvétellel le tudjuk ellenőrizni. Fáradjon be 1 hét múlva, és megnézzük a progeszteron szintet. Ha megfelelő lesz, akkor  a következő ciklusban legkésőbb a 8. napon jöjjön ultrahnagra, ha pedig nem lesz nyoma peteérésnek, akkor felírom a Clostilbegytet. Ennyi lett volna, akár még a vérvételt is kifizettem volna, hiszen az el sem kezdett FET-transzfernek nyilván nem képezi részét. De nem érdekel, kifizettem volna, amit kell, csak ne hazárdírozzunk megint.

Mert mi is történt? A doki megint velem szórakozott. Az én időmmel. Ha ugyanis az összes nagyképű "Én ismerem a testem működését jobban!" kijelentésem ellenére én tévedtem volna, és valóban nem lett volna peteérésem, akkor jó eséllyel a következő ciklusban sem lenne. Akkor pedig hiába megyek korábban ultrahangra, a nagy semmit fogjuk megint csak fürkészni, és ismét ugrott egy ciklus. Márpedig ha a novembert is elbuknánk, mert nem lenne peteérésem, akkor egyben a decembert is, mert a decemberi ciklusban eléggé karácsony környékére jönnének már ki a dolgok, és szerintem akkor az intézet se nagyon csinál már ilyesmit, de én legalábbis karácsonykor nem ezzel akarok foglalkozni. Szóval ha a dokinak lett volna igaza, hogy nincs peteérésem, és a következő ciklusra nem kaptam volna Clostyt, akkor jó 3 hónapot buktam volna el (október, november, december), ami cseppet sem vicces, tekintve, hogy ráadásul fizetősben járok a kezelésekre.

Mondanom se kell, ezt végiggondolva végképp bepöccentem. Erősen terveztem, hogy egy nagyon goromba levelet írok az intézet orvosigazgatójának, szerencsére nem volt rá időm. Aztán higgadtam kicsit, és elkezdtem gondolkodni is. Arra a következtetésre jutottam, hogy most még maradok ennél a dokinál. Ez a lehető legrosszabb döntésnek tűnik első blikkre, de valójában a leglogikusabb.

Ugyanis akárhányszor új dokim van, bármilyen témakörben, én mindig figyelmeztetem, hogy az én testem nem úgy működik, ahogyan ő az iskolában megtanulta. Erre vagy bólogatnak, vagy nem, de mindegyikük azt gondolja, hogy ahha, persze, azt majd én tudom! És egyébként igazuk is van, a helyükben én is így reagálnék, hiszen ez az ő szakmájuk, én meg egy laikus vagyok. Ők nem tudhatják, hogy én milyen szinten vagyok tisztában a saját testem működésével és a betegségeimmel, és hogy igazam van, és nem okoskodok. Nekik a protokoll szerint kell eljárniuk, és csak az én káromra tudják tapasztalni és belátni, hogy igazam volt. Tehát ha most új dokit követelek ki a következő FET-hez (mert ezt  terveztem), akkor csak annyit érek el, hogy bár bizonyítani tudom most már az előző doki hibáját, akkor is az új dokival ezen újra át kell mennünk. Míg ez a doki már legalább megtanulta, hogy komolyan kell venni, amit mondok. Őt már reményeim szerint lehet "idomítani", és végre figyelembe fogja venni amit mondok. Szóval abban bízok, hogy a progieredmény lobogtatásával és most már keményebb szájalással (ha nem akar partner lenni továbbra sem, meg fogom neki mondani a tutit, meg hogy megyek a főnökéhez a dologgal, esküszöm) nála el tudom már érni, hogy ne szúrjuk el csak azért, mert az én testem a saját szabályait szereti követni.

Egyébként közben hipp-hopp el is repült az idő, hétfőn, a ciklus 7. napján megyek ultrahangra. Meglátjuk mire jutok majd a doktor úrral, mert gondolom a tüszőméret alapján megint lesz egy kis vitánk a tüszőrepesztő szúrásának idejéről. :)
Most egyébként próbálok kissé előkészülni a dologra: szedem az Aspirin protectet és iszom a gránátalmalevet. Augusztusban ezzel a kombóval sikerült a transzfer napjára 10 mm körüli méhnyálkahártyát növeszteni.
Mert hogy FElla felvetésére is válaszoljak: nem, itt, legalábbis ez a doki nem ad semmit a méhnyálkahártya felépítésre. Az első FET előtt forszíroztam is a dolgot a dokinál, de ő megtámogatás címszóval akkor is csak a Clostyt emlegette. Ha jól emlékszem konkrétan rá is kérdeztem, hogy nem kellene-e  a méhnyálkahártyára valamit kitalálni, erre visszakereste a stimus beültetéskori vastagságot, és közölte, hogy felesleges, jó volt az (valami 8,6 mm volt akkor). Szóval szó sincs Suprafactról, vagy ilyemsiről, és őszintén szólva nem is bánom. A stimunál túlnyomtuk a hormonokat, minden uh-nál kellett nézni az ösztrogént is, ami rögtön az elején elszállt, és csak nagy nehezen állt helyre. És túl is lettem stimulálva, kellemetlen tünetekkel, ami miatt csak egy embriót kaphattam vissza, sőt, még azt is csak szájhúzogatva tették be. Plusz endometriózisom van, aminek enyhén szólva nem tesz jót a túl sok ösztrogén. A doki nyilván emiatt nem erőlteti a hormonozást a FET-hez, és ebben maximálisan egyetértek vele.

Nos, ennyi van most, max. 10 nap múlva transzfer lesz.