Billegve...

Ingadozok. Harmóniának, nyugalomnak nyoma sincs. Persze aki képes lenne rá ilyen helyzetben, annak csak gratulálni tudok. Minden csodálatom az övé, de én nem tudok kiegyensúlyozott maradni.

Egyrészt persze a korai tesztelős sztorikkal beletettétek a bogarat a fülembe, vadul számolgatok, hogy mikortól nem lenne már teljes agyatlanság tesztelni... Már a szerdánál, ET+8 és 11. dpo-nál tartok... Hacsak addigra jobb belátásra nem térek, vagy be nem ijedek.

Ami a tüneteket illeti... Két napja szarul vagyok. Fáj a hasam most már, bár még nem az igazi menzeszes görcsöléssel, és olyan szédelgős gyenge vagyok. Elég sokszor érzem úgy, hogy rögtön összeesek és/vagy rókázni fogok. A stimus transzfer utáni napokban, májusban éreztem hasonlót. Akkor a transzfer után 1-2 nappal jelentkezett, és az asszisztensnő azt mondta, hogy ha a 4-5. nap körül jobban leszek, akkor nincs baba, ha rosszabb lesz, akkor van. Akkor ugye az első változat jött be. Most a 4. napon lettem rosszul, két napja tart. Nagyon remélem azért van ez a rosszullét, mert most végre terhes leszek. Bár megmondom őszintén most elmúlt a fene nagy bizakodásom. Megint olyan, mintha megcsappantak volna a cicik, tegnap nagyobb lufik voltak.  Bár a luteális fázis közepe felé járok, ilyenkor még egyszer meg szokott ugrani az ösztrogén szintje, és gyakran leesik az ébredési hő is egy napra, gondolom esetleg a cicikre is tud hatni.
Na mindegy, testi dolgokról ennyit.

Lelkileg... Hát, délután már sírhatnékom is volt. Eltűnt a bizakodás, helyette elkapott a rettegés, hogy mi lesz, ha most sem sikerül. Hogy milyen karácsonyunk lesz akkor. Na persze nem azért, mert a faünnep miatt lenne fontos, de nagyon szerencsétlen időzítés lesz, ha mégsem lesz most sem baba. Épp elég nehéz lesz ezt önmagában is feldolgozni, hát még az évnek ebben a közkeletűen  legszebbnek nevezett időszakában. Már az előző kudarc is nehéz volt, de eddig (habár világéletemben utáltam a valószínűségszámítást) a puszta statisztikába kapaszkodtam: elvileg lombikkal kb. 30-35% az esély 35 éves kor alatt. Vagyis durván 1:3 az arány. Eddig tehát azzal bíztattam magam, hogy a háromból az a két negatív jött be, na de majd most jön a szerencsés 1! De ha megint csak egy nagy büdös nullás HCG értéket fogok produkálni... Oké, tudom, erre ne is gondoljak, de ki ne gondolna erre a harmadik próbálkozásnál?
Szóval rettegek, azt hiszem. Közben örülök, hogy már eltelt 5 nap a beültetés óta, 3-4 nap múlva tulajdonképp akár már tesztelhetek is. Ha merek.

Na jó, nem ragozom tovább, a lényeg: totálisan zizi vagyok már. Még jó, hogy van, amivel némileg le tudom foglalni magam.
És a karácsonyi ajándékaim is megvannak, azaz a sajátjaim, amiket én kapok majd, szépen megrendelgettem őket, a hét elején érkeznek. Csini, minőségi villantós sznob technikai darabok (habár minden csak viszonyítás kérdése, nem az /új/gazdagok játékszereire kell gondolni). :) Mert megérdemlem, meg mert féláron sikerült őket megszerezni. Majd ha tudok, mutatok róluk képet. A többiek ajándékai is megvannak már, már csak a sajátkészítésű részt kell befejezni. Neki olyasmit adok, amit még soha senkinek, amit Ő sem kapott még soha senkitől, és abban is biztos vagyok, hogy az emberiség elenyésző hányada kapott ilyesmit valaha is ajándékba. Mondjuk már tudom, miért: irgalmatlan meló. Mondanám, hogy soha többet, de ahhoz, hogy értelme legyen, még legalább egyszer, igazából inkább kétszer kellene ilyet csinálnom. Ó, én címeres ökör! :)

Na, akkor most adtam kicsit a karácsonyi hangulatnak is. Zárom a mai kusza sorokat, jövök, ha majd tisztábban tudok gondolkodni (vagy ha még ennél is rosszabb lesz a helyzet :P).