Túl vagyunk az első napon. Egy tapasztalattal és ebből eredő konklúzióval máris gazdagabb lettem: azok a sorstársak, akik dilemmáznak azon, hogy dolgozzanak-e a transzfer után, mondván, hogy mi értelme otthon maradni, vagy nem értenek meg másokat, akik azonnal táppénzre vonulnak hasonló esetben; nos, ők valószínűleg csak a "lábukat lógatják" a munkahelyen. Oké, ez biztos túlzás, de az tuti, hogy semmi különösebben megterhelő nem lehet a munkájukban. Vagy van, de a kirúgástól rettegnek.
Én mindenesetre ilyet többet nem csinálok. Az, hogy itthonról dolgozok, nem sokat segít, sőt, bizonyos szempontból nehezíti is a dolgot. Odabenn az irodában azonnali technikai segítséget kaphatok, plusz a kolléga is, akivel "párban" vagyunk, és össze szoktunk dolgozni, kérés nélkül is jobban látja, hogy mikor van szükségem egy kis segítségre. És mivel tudja, mi a szitu, igyekszik is megkönnyíteni a dolgomat. Ma itthonról csak a problémákkal szembesültem, és tiszta ideg voltam. Ez így nagyon nem jó, erre a stresszre nagyon nem lenne most szükségem, de nem nagyon van választásom. Helyettesítenem is kell, ezért "nem mehetek" táppénzre. Persze tiltva nincsen, de ha megteszem, és aztán mégsem leszek terhes, kanyar nélkül kirúgnak szerintem...
Szóval csinálnom kell ezt péntekig minimum. Hétfőn már visszajön, akit helyettesítek, és bár más meg elmegy szabira, vele legalább nem keresztezzük egymás útjait, csak a többiek szívnák meg, hogy mindkettőnket kell helyettesíteni. Ez azonban csak 1 nap lenne, kibírtak ennél már többet is. Van az a szint, ahol az egészséges önzésnek kell győznie.
Egyébként elvagyok, fájogat a hasam... Azt hittem ez múltkor a túlstimuláció és a hormonok miatt volt, de most is érzem, igaz, kevésbé. Ahhoz túl korai, hogy jelnek foghassam fel, és nem is nagyon akarok semmi ilyet keresgélni. Ezt csak egyszerűen érzem. Nem spirázom magam rajta, csak szimplán feltűnt.
Kb. ennyi van eddig. Igyekszem szuggerálni a kis bogyókat, hogy szépen, ügyesen osztódjanak tovább, aztán kezdjék meg a kannibál kapcsolódást, azaz essenek neki a méhnyálkahártyának. Tudom, ez a bogyózásosdi nem kicsit nyálas, de azt hiszem nekem segít a pozitív hozzáállásban, ha máris megszemélyesítem őket, és így próbálom elképzelni és egyben szuggerálni, hogy mi történik.
Na, mára ennyi elég volt, felborulok a fáradtságtól. Jó éjszakát!
...............................................................
...............................................................
Az biztos nem jó, hogy idegeskedsz, mondjuk a munka el is terelheti a gondolataidat. Én a beültetés után a 8. napon mentem vissza dolgozni, igaz, minusz kettővel közlekedtem, mert gyorsabban elfáradtam és már akkor lihegtem néhány mozdulattól, de mivel elmúlt minden hasfájásom és "mellékhatás", teljesen lemondtam a lombik sikerességéről az 5-6. nap után. Még a kertben is dolgoztam, mert hogy minek vigyázzak... valószínű lelki okai voltak ennek, utólag butaság volt, de nem akartam nagyot csalódni, pedig úgy indultam az egésznek, hogy 30% esély van, nagyobb eséllyel nem sikerül, mint igen... férjem majdnem 50-nek látta és végig hitt a sikerben és neki lett igaza.
VálaszTörlésSajnálom, hogy dolgoznod kell otthonról, de mindjárt itt a hétvége, akkor csak nem kell... Kitartás, és mondogasd és képzeld el minden nap, hogy a pici babáid éppen ágyazódnak. Én naponta megnéztem youtube-on is az ehhez tartozó kis filmeket :) Hajrá!! Gondolok rád/rátok! :)