Transzfer, avagy igyátok azt a gránátalmát! :)

14 mm. Esetleg 17, mert épp belekattogott valami gép, amikor a doki mondta, én pedig nem mertem visszakérdezni, elvégre nem nekem diktálta az adatokat. :) A tizen után még egy é-t értettem belőle. Mindenesetre háromszor is megdícsért, hogy milyen szép vastag a méhnyálkahártya, még a végén az uh képen is megmutatta. Valóban, nagyon jól látszik, hogy a méh méretéhez képest már-már döbbenetesen vastag. Előszedtem a májusi stimus transzfer és az augusztusi első FET uh-képeit is. Az előbbin nevetséges, ami nyálkahártyaként látszik (most már tudom, hogy mit kell nézni), igaz, akkor alig volt több 8 mm-nél. Az augusztusi emlékeim szerint 12 mm körül volt, de arányaiban, a méh méretéhez képest az is lényegesen vékonyabbnak tűnik, így lehet nem 14, hanem 17 mm most. Mindegy is, a 14 mm is 'botrányosan" jó érték tőlem, szóval áldassék a neve annak, aki felhívta a figyelmem a gránátalmára! Mondjuk ha mégis mensi lesz a vége ennek a ciklusnak is, akkor már biztosan nem leszek ilyen boldog, mire ez a nyálkahártya lejön... Pfff... :) De nem lesz ilyen, mert ilyen vastag dunyhában muszáj megtapadnia legalább egy bogyókának.

Egyébként kettőt kaptam vissza, szépek voltak, de azt mondta a doki, hogy ugyanolyan állapotban voltak, mint lefagyasztáskor. Ezt az infót nem tudtam értelmezni. Ez most jó, mert hurrá, nem sérültek, vagy rossz, mert kb. 6 órával a felengedés után már újra osztódniuk kellett volna? Végül csakazértse kérdeztem meg, mint ahogy a biológusnőt sem, hogy végülis hány sejtesek. A nő azt mondta, hogy szépek, én is annak láttam őket természetesen (korán kezdem, hogy anyai büszkeséggel nézzek rájuk :D), és úgy döntöttem, hogy ezt a "szép" jelzőt a biológustól a minőségükre utalónak tekintem, és kész.

A doki is normális volt, simán ráírta nekem a BNO-kódot a papírra, sőt, ő maga is rácsodálkozott, hogy jé, tényleg, miért nincs rajta (most döbbentem rá, hogy miért van a zárójelentésen is háromféle BNO-kód, viszont semmi konkrét infó arról, hogy pl. túl voltam stimulálva: akkora a pörgés, hogy ezek gyakorlatilag séma doksik, csak a beteg adatait helyettesítik be, egyébként szövegesen csak annyit tartalmaznak, ami minden betegre, illetve az egyes beavatkozáskategóriákra igaz, és a pár adat átírásával pillanatok alatt nyomtatható is). Továbbá kértem és kaptam még progeszteront, mert az Utro nem fog kitartani a tesztig, Crinone-t írt, hát erről már sok "szépet" olvastan, biztos vicces lesz. Állítólag sokkal fujjabb, mint az Utro, holott szerintem az se piskóta.

Most itthon vagyok, fekszem a kanapén, és pihenek. Délután a házidokival kellene elintéznem a táppénzes papírt (ja, a kaális doki, miután ecseteltem, hogy miért kell a BNO kód, és a táppénz, még pluszban rá is írta a papíromra, hogy hosszabb pihenés és kímélet javasolt, szóval megint jó fej volt, piros pont). A gond csak az, hogy szó szerint a város másik végén van a  házidoki, több, mint egy óra zötyögés oda az út BKV-val, aztán meg ülhetek egy másik órát a hideg váróteremben a sok köhögőssel. Így arra gondoltam, hogy a rendelés legelején felhívom, és megkérdezem, hogy lehetne-e úgy, mint májusban, hogy most csak bediktálom a kódot, állományba vesznek, és mondjuk jövő hétre valamikorra adnak egy időpontot, hogy azonnal bemehessek, ne kelljen a betegek között ücsörögnöm. Remélem beleegyeznek, semmi kedvem a transzfer utáni első napon 3-4 órát bkv-zással és vírusgyűjtögetéssel tölteni. :)

Na, hát ennyi van most.

A gránátalmát tehát igyátok nyugdtan nagyobb (2-2,5 decis) adagban, de vigyázat, egy dolgot felejtettem el talán eddig: endometriózis és endometritis esetén TILOS!!!! Ezek az ösztrogéndominancia miatt alakulnak ki, a gránátalmában meg rengeteg fito- (azaz növényi) ösztrogén van.

Mára ennyit, csók, majd jövök! :)