Murphy, az inszomniás

Huhhhuhhh, de rég nem jártam már erre! De azt hiszem nem kell emiatt mentegetőznöm, legalábbis nem fogok, bocsi. :). Aki tudná, miről beszélek, ha részletezném az okokat, az így is, enélkül is érti. Aki meg nem tudja, miről beszélek, annak azt kívánom, soha ne is kelljen megértenie...

Azért egy nagyon rövidke összefoglalót adok a kiesett időről: betelt a pohár, dühömben nem érdekelt az egész  lombik-dolog, még a diétát és a gyógyszerszedést is felrúgtam egy időre. Próbáltunk pihenni, jártunk Prágában és Horvátországban, jó is volt, de még az utazások alatt is voltak összezördüléseink, amik apróságokból indultak, de végül mindig kilyukadtunk a minden bajok okozójához: azaz, hogy nem és nem tudok teherbe esni. Egyszóval időnként felszínre kerül, hogy mennyire megvisel mindkettőnket ez az egész, másik időnként meg a szőnyeg alá söpörjük a kérdést, hiszen erre csak az lehet megoldás, ha végre egyszer két nyavalyás csík lesz azon a hülye teszten. Egyszerre, ugyanazon a teszten. :P
Közben privát projekttel is lefoglaltam magam, ha otthon gépközelbe kerültem, azzal foglalkoztam inkább, mert határidős a dolog, és marha nagy meló, ezért sem írtam ide eddig. Majd ha elkészül a dolog, eldicsekszem vele.

És akkor rá is térnék, miért is emlegetem megint Murphyt, aki még annyit sem alszik, mint az ördög...
Elérkezett a következő FET (fagyasztott embrió transzfer) ideje. Konkrétan ma, azaz szerda reggel volt jelenésem a kötelező uh-n, 10. ciklusnapon. Idegesen érkeztem, mert enyhén szólva is rosszat sejtettem. Az előző három napon bőséges és kiváló minőségű tojásfehérje méhnyaknyákot produkáltam, ma reggelre pedig 3 tizedet ugrott a hőm. Amikor megláttam a lázmérőn, hogy még 36,6 után is emelkedik, már tudtam, hogy gáz van. Persze reménykedtem: a viharos idő és az extra korai kelés miatt rosszul aludtam, sokszor felébredtem, és Vele annyira összebújtunk, hogy végül izzadásig fűtöttük egymást. Biztos csak azért lett a hülye hőm 36,9.
Oké, vizsgálóba behívnak, asztalra immár rutinosan felpattanok, eligazgatom magamnak a lábtartókat, egyszóval már-már otthon vagyok. Jön a doki, informálódik a ciklusom aktuális állásáról, majd letelepszik a két térdem közé. Első közlése: méhnyálkahártya 8,2 mm. Nem vagyok elájulva, de most valahogy állandóan elfelejtettem meginni a napi gránátalmalé adagomat, szóval nem lep meg. Aztán jön a lázas keresgélés: na nem a kést, csak az ultrahang fejet forgatja vadul bennem. Hm-hm, nagy a csend. Majd: hát, jobb oldalon csak apró tüszők vannak. Én már tudom, amit talán a doki is sejt: ezzel itt is a dolog vége, mert a bal petefészkem a rátelepedett endometrióma miatt nem is szokott használható tüszőt produkálni. Persze azért a remény bágyadt szele még megérint, de csak egy pillanatra - jön az ítélet: hát, itt most nincs nyoma peteérésnek. Rögtön praxisba lendül bennem a robotpilóta, és miközben hülledezem magamban, nem túl vidáman, de felvilágosítom a dokit, hogy inkább már túl is vagyok a nyavalyás ovuláción. Persze hitetlenkedik, mint mindig, de miután ecsetelem az egyértelmű tüneteket, majd körkörösen tisztázzuk az átlagos, és legutóbbi ciklusaim hosszát (nahát, meglepetés: az előző 26, az azelőtti meg 23 napos volt!), újra szétnéz odabent, és megállapítja, hogy végülis van kb. 2 ml-nyi folyadék a Douglasban, ami akár a kirepedt tüszőből is származhat, és ha tényleg tegnap volt a peteérés, akkor ennél többet még nem is feltétlenül kell látnia.
Öltözzek, vár az irodájában. Kemény vagyok én, persze, de miközben ráncigálom magamra vissza a ruhákat, kis híján elbőgöm magam.
Átcsattogok a doki után az irodájába. Innentől homályosak az emlékeim, mert a figyelmem legalább fele leragadt a "Franc essen bele, tudtam-tudtam, ez nem lehet igaz!" mondat hajtogatásánál. A lényeg, hogy a doki még ekkor is hezitál, hogy akkor lehetett-e tényleg peteérésem, majd megkérdi, hogy a következő próbálkozásnál is spontán ciklust akarok-e. Elsőre nem értem mit akar, rávágom, hogy persze, és elkanyarodok valahova máshová, majd leesik végre, hogy ez a nyomorék mire gondol: akarok-e hormonokkal felépített ciklust? Hát akar a fészkes fene, nekem semmi bajom a peteérésemmel. A gond ott van, hogy a hülye doki vagy nem figyelt, amikor az általa feltett kérdésre korábban többször is válaszoltam, vagy megint elfelejtette megnézni, amit felírt a válaszomból, vagy már megint azt hitte, hogy a tankönyvek jobban tudják, hogy bennem mi hogyan zajlik. Mert hogy az elmúlt hónapok alatt, ha rákérdezett, én mindig készségesen informáltam, hogy nem, nem 28 naposak a ciklusaim, átlagban 25-26 naposak, de valójában 23 és 29 között ingadozik a hosszuk. Namármost ebből vagy csak a 26-ot írta fel, vagy semmit, vagy mindent, de eldöntötte anélkül, hogy bizonyítva lett volna, hogy a 23 napos ciklusaimban nincs peteérésem. Hát pedig de! 22 éve menstruálok ebben a testben és laza 6 éve figyelem tudatosan a ciklusomat, készülvén arra, hogy ha egyszer majd gyereket akarok, bizony nagyon kell majd tudnom, hogy nálam mi hogyan szokott működni. Bizton állíthatom, hogy ciklushossztól és az összes meddőségi nyavalyámtól függetlenül csak elvétve vannak anovulatórikus ciklusaim. Ergo: rövid ciklusban hamar van a peteérésem, mert még azt is tudom (de ezt már mondani se merem, mert leszedi a fejem), hogy a luteálishosszam is megfelelő szokott lenni. Tehát: az Ő iránymutatása, miszerint a ciklus 10. napján kell jönnöm uh-ra, marha nagy szakmai baki. Még a 25-26 napos ciklusnál is lehet simán az, de 23 napnál egyenesen röhej.
"Mindegy", most végre eljutott a felismerésig, így a következő ciklusban legkésőbb a 8. napon, de inkább a hetediken kell mennem uh-ra. A Clostyt meg maga is leszavazta, mert vékonykának találta a méhnyálkahártyát, a Closty meg tovább vékonyítja.

Így ma végül a sírás határán, eszméletlenül dühösen, egy 10 000 Ft értékű rossz hírrel távoztam a neves intézetből.
Ha igazam van a peteérésemet és így a várható ciklushosszat illetően, akkor kb. 3 hét múlva megyek a következő ultrahangra. Elhatározás: inni fogom a gránátalmát rendesen, mint a múltkor, de főleg: jövő hét kedd-szerda környékén benevezek egy progeszteron vérvételre, és ha igazam van, nagyon látványosan fogom a következő találkozásunkkor lecsapni a leletet az asztalra. Mert mindezek után is biztos vagyok benne, hogy a doki továbbra is inkább abban hisz, hogy most egyáltalán nem lesz peteérésem, csak biztonságképpen rendelt be korábbra ultrahangra legközelebbre, mert legfeljebb két ultrahangot csinál egy helyett, és nem vethetek semmit a szemére.

Jelzem a fentiekkel végképp betelt a pohár, már kértem is Krizsához időpontot. Persze mindenki őt akarja, így január végére kaptam csak, addig még megpróbálom a következő ciklusban a FET-et ezzel a szerencsétlennel, hátha végre nem tolja el nekem.