9. nap - mikor fogok már unatkozni?

Hát, a mai napon még mindig nem jött össze, az biztos. :) A változatosság kedvéért reggel kelek, és vele együtt indulok. Lassan 1,5 hete vagyok itthon, abból eddig egyetlen reggel jött össze, amikor nem kellett mennem sehová.

Legalább viszont jól kezdődik a reggel, ismét konszolidálódni látszik a feszült viszony köztem és a mérleg között: 1,5 kilót fogytam! Hurrá! Már tegnap örültem, mert rámjött az a nadrág, ami múlt hét közepén még nem (és nem cipőkanállal kellett belefeszegetnem magam), de mára végre számszerűsödött is a változás. Persze a versenysúlyomtól még mindig messze vagyok, de legalább már nem is az eddigi legnagyobb súlyom miatt kell keseregnem. Ezek után viszonylag frissen vágok neki a napnak.

Ma hivatalos ügyeket próbáltam intézni, persze naív voltam, amikor azt hittem, hogy majd én ezt ma rögtön el is sikálom. A NAV-nál tettem vizitet, hogy lejelentsem magam egyéni egészségbiztosítás fizetésére. Erre azért van szükségem, mert az 5 hét szabadságból kettő fizetés nélküli lesz, és mivel erre az időre a munkáltató nem fog fizetni járulékokat utánam, ha a TB ellátást igénybe akarom venni, magamért kell fizetnem. Szerintem az egész eleve nevetséges, mert ha most nem "felfüggesztődne", hanem megszűnne a biztosítási jogviszonyom, azaz a munkáltató felmondana, akkor még 45 napig járna utólag is az ellátás. De így, hogy mindössze 11 munkanapot nem fogok dolgozni, így már nem... Ez milyen már?

Na mindegy, ezen sajnos nem lehet velük vitát nyitni, marad tehát, hogy arra a két hétre fizetek saját magamért. Ezzel nincs is gond, az ember elmegy, bejelenti, aztán fizet, aztán amikor újra visszakerül a hagyományos kerékvágásba, akkor megint lejelenti, hogy ne legyen duplán fizetve a járulék.

Csakhogy... Mint kiderült, nem akármikor jelentheted le magad. A törvény és a tájékoztató oldalak világossá teszik, hogy legkésőbb meddig kell jelentkezned és fizetned, de azt persze sehová sem írják le, hogy a tényleges jogviszonymódosulás kezdeténél hamarabb oda se menj, mert nem állnak szóba veled. Így velem ma kedvesen közölték, hogy fáradjak vissza 7-én, vagy 1-2 nappal később (remélem nem épp dögrováson leszek hiperstimu miatt...), és vigyek magammal egy papírost a munkáltatótól, hogy ők erre az időtartamra tényleg elengedtek engem fizetés nélküli szabira. Haha, persze, mert különben cécóznék azzal, hogy külön szaladgáljak a NAV-hoz, ugye? Na mindegy. A lényeg, hogy így majd be kell menjek még egyszer a munkahelyemre is a papírért, és aztán valamikor majd beültetés után pár nappal bumlizhatok a NAV-hoz vissza, a fél városon át persze megint.

Na, hát ennyit az ügyintézésről.

Viszont ha már úgyis ott jártam, elugrottam az OBI-ba, ami mindössze 1 (- 1,5) megállóra van onnan, mert tegnap ez egyik virágosnál isteni adventi koszorú ötletet láttam, és meg akarom csinálni, mert a legfontosabb kellékeim megvannak hozzá. Illetve majdnem, mert erre annyira nem készültem, így kellett egy-két kifejezetten virágkötészeti alapanyag (tűződrót, tűzőhab, stb.), amit persze virágosnál nem lehet megvenni. Így viszont az OBI-ban legalább sikerült. Ha össze tudom hozni majd tényleg az elképzelt végeredményt, hozok róla képet.

Ami az egészségemet illeti, hát olyanom továbbra sincs még. Az antibiotikumot csak ma délben kezdtem el, így annak még nincs hatása, fájt is a torkom rendesen. Ennél nagyobb gond a hurut. Elkezdett ugyan felszakadni, de nagyon nehezen, és többnyire olyan kínkeservesen válik fel, hogy majd' megfulladok közben. És ez sajnos jelen esetben nem csak egy szófordulat, rendesen el szokta zárni a levegő útját, néha kissé ijesztő is... De azért talán lassacskán mintha javulna a helyzet ezen a téren is.

A szurikkal ma egész jól boldogultam, mindkettő bement második próbálkozásra. Csóri hasam már tiszta kék-zöld folt, elég rendesen szétszurkáltam már...

Hát, ez a nagy helyzet most, holnap megyek második ultrahangra, az emelt Gonal adaggal, meglátjuk, hogy hány tüszőm lesz.

A mai fotó lehet, hogy elmarad, de még később lehet lövök nektek valamit. :)