Előbb-utóbb biztosan utol fogom érni magam az időrendben, de most még mindig "visszafelé" írok, jöjjön a harmadik nap, azaz a szerda.
A reggel már rosszul kezdődik, bár legalább végre nem vérvételre indulok. Fáj a torkom, be vagyok rekedve és köhögök. Ennek alapból sem örülnék beültetés előtt, de most különösen rossz ötlet bármilyen baci vagy vírus, mert megy a szteroid-kúra is. Azaz az immunrendszerem ennek köszönhetően elvileg meglehetősen tompa már. És ha emiatt elfajul ez a kis torokfájás, még antibiotikumot sem szedhetek csak majd amikor a Doxycyclin esedékes lesz. Egyszóval hurrá, más sem hiányzott...
Állapotfelmérés után elkezdem összeszedni magam, a SOTE-ra megyek randizni az endokrinológussal, alapbajom, a hyperprolaktinémia ügyében. A készülődés hosszúra nyúlik, miután döbbenten fedezem fel, hogy tényleg jó pár kilót sikerült felszedni és szinte semmi nem jön rám... Hiába tudom, hogy leginkább a hiper-szuper új vitaminkomplex B12 tartalmának köszönhetem a dolgot (egyszerűen állandóan farkaséhes vagyok tőle), ez a tükör előtt állva nem vigasz...
Végül persze találok olyan göncöt, amit fel tudok venni, így elszáguldok a Klinikákhoz.
Az orvos eléggé pikk-pakk lerendez, most sem ér rá egy betegre 10 percnél tovább, ráadásul én már 13 éve nem és nem gyógyulok, így nagyon nem tud velem mit kezdeni, vagy újat mondani. Tisztázzuk a jelenlegi gyógyszeradagjaimat, és hogy az Euthyroxot újabb lombik miatt emeltem meg ismét, így az ukáz a szokásos: minden menjen úgy tovább, ahogy a Kaáliban elrendelték. Ha terhes leszek, akkor majd ők megmondják, hogy mit milyen adagban folytassak, ha nem jön össze, akkor a Norprolac marad, ahogy eddig, az Euthyroxot pedig megint csökkentsem. Bólogatok, nem kötöm az orrára, hogy mindkét gyógyszert csak a baba miatt szedem egyáltalán, és ha nem jön össze, és nem lesz több próbálkozás, akkor a franc se fog olyasmit szedni tovább, amitől egyébként többnyire majd' lehátazok a vérnyomásomtól megválva.
És végre megnyitja a vérvételi leletem file-ját is. A monitorba kukucskálva kellemes meglepetés ér: a tsh-m 1,093, ami tökéletes a babához (habár fura, mert májusban ugyanekkora adagtól már inkább a nullát közelítette), a prolactin pedig pedig 30 ng/ml (24,2 a felső határ). Ez az avatatlan szemnek soknak tűnik, de nekem nem és nem szokott ennél kevesebb lenni. És ez két okból jó hír: egyrészt még a vérvétel előtti napokban is eléggé össze-vissza szedtem a gyógyszert, többször is kimaradt az esti (nagyobb) adag, és mégis, ennél jobb értéket akkor sem szoktam produkálni, amikor rendesen szedem jó ideje a gyógyszert. Másrészt pedig biztosan most is ott van a pakliban a makroprolaktin. Régebbi olvasók talán emlékeznek rá, írtam már, hogy a prolaktinmolekulák sokszor összekapcsolódnak egymással a vérben, és gyakorlatilag egy zárt gyűrűt alkotnak, ami a sejtekhez már nem tud kapcsolódni, így nincs is hatása a szervezetre. Valójában csak az aktív, vagyis szóló molekulák mennyisége számít, amit lehet ugyan külön mérni, de ez gondolom drágább, így államilag mindig csak a teljes szintet nézik. Mi azonban az orvosommal (és én saját magam, privátban) többször megnézettük már külön is, és ezek alapján úgy tűnik, hogy nálam a teljes prolaktinmennyiség legalább negyede ilyen hatástalan makroprolaktin szokott lenni. És ha így kalkulálok, akkor az aktív prolaktinom igenis határon belül kell, hogy legyen, még az is lehet, hogy az ideális szinten.
Egyszóval jó híreket kapok, így örömömben és a reggeli trauma utózmányaként elmegyek shoppingolni. És hogy igazoljam az egyik kedves hozzászóló meglátását: optimistán csupa L-es méretű felsőt veszek, amik most még nagyok is rám, így egy darabig terhes pocak és cicik is beleférnek majd. Mert terhes leszek, és slussz. (Tényleg de hülye szó rá ez a terhes!)
A délután ismét a szurikkal zárul, de ezúttal valahogy béna vagyok. A Suprefactos fecskendő tűje nem akarja az igazat, egyszerűen nem szúrja át a bőröm. Már vagy 5 helyen megszúrom magam félig, épp csak nem "szakad" át rendesen. Kezd kitörni rajtam a hiszti, mert magamba vágni nem és nem fogom azt a nyavalyás tűt, az "hóttziher". Végül a hatodik, vagy hetedik szúrás sikerül.
Csak letudom ezt a napot is végre. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése