Bocsánat, ismét le vagyok maradva, tegnap kimaradt a szokásos naplóbejegyzés, most pótolom. :)
Tegnap végre nem mentem sehová, ezt meg is ünnepeltem - egész napos házimunkával. Előbb átpakoltam a szekrényeim felét (46 nm kicsit kevés 2 embernek, legalábbis ha abból az egyik én vagyok, így állandó helyhiánnyal küzdök :)), aztán pár órán át vasaltam, mert egy ideje gyűlt már a dolog, aztán megjött a futár is a várva várt karácsonyi dekorációs cuccaimmal (két szép nagy doboz), azt elrámoltam a korábban nagy kínkeservvel felszabadított helyre, majd amikor mindezekkel végeztem, porszívózás, végül pihentető zárásként egy kis főzés.
Ettől függetlenül nem volt rossz a nap, csak két negatívum volt benne: egyrészt a torkom és a köhögésem semmit nem javult. Persze mitől is javult volna, ha az immunrendszerem gyakorlatilag ki van kapcsolva, bevenni meg semmit sem vehetek be...
A másik, hogy a szuri-kúrában a Gonal mellett új versenyző váltotta a korábbi Suprefact-ot: a Clexane. Hát, ha eddig panaszkodtam az ampullás rendszerű Suprefact légtelenítési cécója miatt, az csak azért volt, mert nem tudtam, hogy milyen jó dolgom is van. Mert az igaz ugyan, hogy a Clexane előretöltött fecskendőkben csücsül a dobozban, és még csak nem is kell vacakolni a buborékok eltávolításával, ám van egy ennél sokkal fontosabb különbség is a két injekció között: a Clexane tűje még a Suprefacténál is vastagabb. Alighanem a hagyományoshoz képest még ez is vékony, de a Gonaléval összevetve horror. Legalábbis nekem. Első ránézésre mondjuk szinte fel sem tűnt, na de amikor szúrni akartam! Akkor nem ment. Egyszerűen nem akarta átlyukasztani a bőröm. Csak a legfelső rétegen ment át, aztán semmi, megakadt. Próbáltam finoman tolni, de nem ment. Oké, akkor szúrunk máshová. Ott sem ment. Már vagy 6 helyen szúrtam, vérezgettem is több helyen, de nem akart bemenni rendesen az istennek sem. Dühömben már majdnem sírva fakadtam. Nem, én nem és nem fogom magamba vágni azt a hülye tűt. De akkor mi lesz? Végül kis pihentetés után kb. a nyolcadik szúrás összejött, az viszont már baromira fájt, és csípett. Paff voltam. Én ezt nem fogom tudni állandóan csinálni!
Na jó, hisztit félretettem, és megnyugtatásként inkább készítettem nektek egy kis ízelítő fotót a dekorációs cuccról. :)
5. nap vége. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése