Érdekességek

Szép napot a Hölgyeknek!

Jelentem a negatív hangulatom máris elmúlt, gyönyörűen süt a nap, és engem majd' szétfeszít a boldog várakozás. Ezúttal semmi baba-vonatkozás, mielőtt valaki későn beeső felkapná a fejét, hogy sutyiban terhes vagyok. :) A tavaszt várom (már vagy 6 hónapja :D), és végre-végre itt van már a kanyarban! Májusi születésű lévén ki nem állhatom a telet, február közepére már mély letargiába szoktam taszulni, és egészen addig nyűgösködöm, míg újra tartósan elő nem bújik a nap, és reggelente indulás előtt minimum két réteggel kevesebb ruhát nem kell magamra ráncigálni (asszem csöppet fázós vagyok! :))
Na, és mivel ez most végre bekövetkezni látszik, az én hangulatom is emelkedésnek indult. Amire csak rátesz egy lapáttal, hogy a május végi nyaralásunk szervezése is a célegyenesbe fordult: 2 hét Olaszország következik, előbb Nápoly-Amalfi, majd Dél-Toszkána, alighanem a tengerparti részen. Mi sosem szoktunk igazán nyáron menni nyaralni, hanem tavasz végén és ősszel. Lényegesen olcsóbb, nem kap az ember hőgutát a 40 fokban, nincs (vagy legalábbis kisebb a) tömeg, és sokkal könnyebb a munkahelyen is leegyeztetni az időpontot.
Most tehát már kevesebb, mint 2 hónap, és indul a nyár (vicces, csak most kezdtem el örömködni, hogy lassan itt a tavasz, és 7,5 hét múlva már indulunk a nyárba).

Na de, akkor a címnek is adjunk némi létjogosultságot, miféle érdekességekkel is jöttem? A napokban tűnődtem el néhány olvasói megjegyzés nyomán, hogy vajon milyen is lehet nektek engem olvasni. Mármint az elmúlt években elég sokáig hallgattam, meg kevésszer is jelentkeztem, most meg ahhoz képest szinte dömping van, de összességében mindkét verziónál az átlag feletti szájmenés ellenére is igazából szinte teljes mértékben a lombik- és babatémára korlátozom magam. Oké, ez az alaptéma, de vajon jó-e ez így nektek, ha már Ti vagytok kénytelenek elviselni az eszmefuttatásaimat és sztorijaimat. Nem vagyok-e egyébként túlzottan bezárkózó, és emiatt unalmas? Nem örülnétek-e neki, ha néha valami kis "színes" is keveredne a sok egészségügyi herce-hurcás poszt közé? (Például anno, amikor a karácsonyi kreatívkodásaimról töltögettem fel fotókat, úgy érzékeltem, hogy élveztétek.) Vagy netán épp így jó, hiszen erre vagytok kíváncsiak? Indíthatnék akár erről is egy szavazást, de inkább úgy döntöttem, hogy helyette kipróbálom élesben a dolgot, aztán kiderül, hogy van-e rá kereslet. :)

Szóval most kaptok egy kis betekintést az egyéb dolgaimba is, de hogy ne szakadjak el teljesen a fő sodortól, olyasmival jövök, ami kapcsolódik a hormonos témákhoz is, és szerintem nagyon kevesen tudják.

Szóval. Az azt hiszem senkinek nem lesz meglepetés, ha azt mondom, hogy a nőiségem felől nézvést is igen nehezen élem meg a lombik sikertelenségét. Persze mindig tudtam, hogy nehéz menet lesz teherbe esnem, de az, ameddig már eljutottunk, azt eredményezi, hogy megrendült a saját nőiségembe/nőiességembe vetett bizalmam is. Hiszen nem vagyok képes arra, amire teremtettem, és ami a világ legegyszerűbb dolga kellene, hogy legyen. Márpedig ebből az érzésből muszáj kikeveredni, ha az ember nem akarja teljesen felőrölni sem magát, sem a párkapcsolatát. Ráadásnak testileg is megviselnek a kezelések, illetve az alapproblémák is, így muszáj is odafigyelnem magamra.
Mi szokott tehát a megoldásom lenni arra, amikor épp elkap az utálom magam, selejtes vagyok érzés? Nőből vagyok én is, ilyenkor jön az, hogy kényeztetem magam. Ne tessék semmi csúnyára gondolni! :D :P Ilyenkor jönnek a már-már kényszeres vásárlások: ha már nem is érzem magam normális nőnek, legalább annak nézzek ki jeligére. Otthon  már dagad a szekrény a ruháktól (némileg cipőktől és táskáktól, habár nem jövök eksztázisba tőlük, pusztán kiegészítőként tekintek rájuk) és főleg: a kozmetikai cuccoktól. Az utóbbi főként azért vicces, mert sminkelni nagyjából egyáltalán nem sminkelek, van viszont mindig legalább 6-8 féle tusfürdőm, testápolóm, arckrémeim és főleg: parfümjeim.
Parfümmániás vagyok, be kell valljam. Évekkel ezelőtt kezdődött, elkezdtem keresgélni a nekem igazán tetszőt és megfelelőt. Nagyon érzékeny és finnyás orrom van, ráadásul élt a fejemben egy elképzelés, hogy pontosan milyen illatot szeretnék, amit persze a valóságban nem és nem találtam. Nem adtam fel a keresést, viszonylag hamar rátaláltam egy webshopra, ahonnan rengetegféle illatból lehet 1-2 ml-es mintákat rendelni. Főleg ilyeneket vásárolgattam, de nagy kiszerelésben is vettem jó néhány üveggel, akár vakon vásárolva, netes vélemények alapján. Mostanra a teljes illatgardróbom azt hiszem 150 féle illat fölé rúg. :D (Mondtam, hogy kényszeres vásárlás!) Ennek a nagy része természetesen csak minta, de az üvegesekből is 27 darabot számlál a kollekció. :) Akadnak különlegességek is, ma például Christian Dior La Collection Couturier Parfumeur kollekciójából viselem a Milly-La-Forét nevű kis csodát. Belőle csak egy 7,5 millis kisüvegesem van, mert a 100 ml-s kiszerelés laza 100 ezerbe kerül...
A legutóbbi szerzeményem egyébként kb. 1 éves vacillálás és több minta elfogyasztása után a Balenciaga-tól a B. Balenciaga, ami egy csodás, vibráló, virágos, zöld tavaszi-nyári illat. Nem túl édes, és nagyon friss, vidám. Azért húztam ilyen sokáig a megvásárlását, mert egyrészt belőle is olyan 17-18 ezer Ft szokott lenni a 30 ml-s kiszerelés is, másrészt tisztában vagyok vele, hogy összességében elképesztő mennyiségű pénzt tapsolok el csak parfümökre, és igyekeztem visszafogni magam. Egészen mostanáig sikerült, amikor is potom 12 ezerért kínálták az 50 ml-st. Még így is 1,5 hét volt, mire elszántam magam, és a végső lökést az adta meg, hogy visszaemelték az árát, de mivel nekem benn volt a kosárban az alacsonyabb áron már, még meg tudtam venni ennyiért.

(Ő az, illetve ilyen, mert hirtelenjében nem tudtam elugrani egy profi fotóstúdióba, hogy lekapjam nektek. :D)


Egyébként időközben már régen feladtam, hogy megtaláljam Az Én Illatomat. Ugyanis azért is tartok ennyi fajtát belőlük, mert annyira változik a szaglásom, vagy nem is tudom mim, hogy míg egyik nap majd megőrülök egy illatért, és teljesen elvarázsol, addig másnap ugyanattól az illattól megőrülök, nem tudom elviselni magamon, és akár fizikailag is rosszul vagyok tőle. Gyanítom ennek az is az oka, hogy a hormonjaim rendszeresen vitustáncot járnak. :)

És hogy mindez hogyan is kapcsolódik a blogom alaptémájához? 
Nos, a helyzet az, hogy én már elég sokszor ostoroztam magam azért, amennyit költök, és hol finomabban, hol erősebben ezt a családom is megtette már jó párszor. De akármit próbálok is, csak ideiglenesen vagyok képes visszafogni magam, aztán ismét elúrhodik rajtam a kényszer. Persze azért nagyon nem kell aggódni, ilyesmi miatt sosem kerültem adósságba, és ha nem volt annyi jövedelmem, akkor nem vásároltam. Illetve még most is, mindig megnézem, hogy mennyiért vásárolok, és a lehető legjobb ár-érték arányra törekszem, és szinte csak akciósan vásárolok, az egyébként is megfizethető árú helyeken (például kb. a teljes ruhatáram az Orsay-ből származik, és szinte semmit sem vettem teljes áron soha).
Na de, vissza a gondolatmenethez: szóval családostul értetlenül álltunk a problémám előtt sokáig, miért is nem vagyok képes jobban megfogni a pénzt. Aztán egyszer, pár éve valami miatt újra olvastam a magas prolaktinszintre szedett gyógyszerem, a Norprolac betegtájékoztatóját. Nem hittem a szememnek, és ti sem fogtok. Ez egy gyógyszer! És ilyen mellékhatása lehet: 

- Képtelen ellenálni az ösztönzésnek, késztetésnek vagy kisértésnek, hogy olyan cselekedeteket hajtson végre, amelyek veszélyesek lehetnek Önre vagy másokra, melyek lehetnek:
- Erős késztetés a túlzott mértékű szerencsejátokokra az önre vagy családjára vonatkozó súlyos következmények ellenére.
- Megváltozott vagy növekedett szexuális érdeklődés és viselkedésének jelentős érintettsége az önmagához vagy másokhoz való viszonyában, például növekedett nemi vágy.
- Ellenőrizhetetlen és mérhetetlen vásárlási vagy pénzköltési kedv.
- Habzsolás (rövid időn belül nagy mennyiségű étel elfogyasztása) mértéktelen evés (a szokásosonál és az éhség elűzéséhez szükséges ételnél több étel elfogyasztása)

Ez most szó szerinti idézet volt a tényleges betegtájékoztatóból. Döbbenten kezdtem keresgélni a neten ezzel kapcsolatban, és azt találtam, hogy például volt olyan férfi beteg külföldön, aki valamilyen okból szintén kapott ilyen gyógyszert, és konkrétan elkaszinózta a teljes vagyonát, plusz tetemes adósságot csinált, holott soha életében nem érdekelte a szerencsejáték.

Elképesztő, és egyben már értem, hogy a felnőtt, önálló életem egészére miért volt jellemző a hullámokban rám törő vásárlási láz, hiszen 22 éves (egyetemista) koromtól szedtem előbb Bromocriptint, majd Norprolacot.
Szóval Hölgyek, nagyon óvatosan ezzel a két gyógyszerrel (a Bromocriptin ugyanilyen tüneteket okozhat, szintén benne van a tájékoztatójában), és ha valami pszichésen fura dolgot, különös késztetéseket  éreztek, vagy ellenállhatatlan vágyak kezdenek gyötörni, legyen szó bármiről, feltétlen jelezzétek az orvosotoknak!

Én azt hiszem ezzel a poszttal is híven demonstráltam a pszichózisomat, így mára elég is lesz. :D 
Kommentben ér phujjolni és kritizálni, ha a jövőben nem szeretnétek ehhez hasonló "érdekességeket" megtudni rólam! :D