Bohózat

Nos, kedden lezajlott életem eddigi talán legviccesebb orvosi látogatása is. Természetesen a doktornővel történt az eset.

Emlékeztetőül: a vele való dolgaim kissé elakadtak, mivel a ciklus végi progivérvételre igazából megfelelő időpont a múltheti hosszú hétvégére esett volna, illetve a vizsgálatkérő lapot is a munkahelyem felejtettem, így még egy kissé megkésett hétfői vérvételre sem tudtam elmenni. Már amikor történt is teljesen biztos volt benne, hogy ez nem véletlenül alakult így, most már tudom is, hogy miért. (Említettem már, hogy fatalista vagyok? :))
Szóval a vérvétel a következő ciklusra tolódott.

Kedden viszont az utolsó oltásra voltunk hivatalosak hozzá, de ez a látogatás egy újabb epizódnak bizonyult a komédiánkban.

Pedig egészen jól indult: a rendelőbe tartván a város közepén, az Üllői úton elrepült felettünk-mellettünk egy gólya! Alig 10 méterre lehetett, hangosan lelkendeztünk mindketten, és gyorsan abban maradtunk, hogy ez csakis jó jel lehet.

Amikor bejutottunk a vizsgálóba még az is sima ügynek tűnt: rákérdeztünk, hogy akkor mikortól tekinthető hatásosnak az oltás, kell-e majd valami emlékeztető szúrás, vagy hogy lesz? A doktornő elmondta, hogy 4 hét múlva kell majd egy kontroll vizsgálat nekem, és ennyi. "Mert ugye járt nálam nőgyógyászati vizsgálaton, mielőtt elkezdtük a szúrást?" "Igen, persze, voltam." "És mindent rendben is találtam?" (kérdi a doktornő.) "Igen, gondolom, én igazából csak a citológia eredményét tudom, az P2-es lett." "És a kenet?" (megint a doktornő.) "Kenet? Szerintem nem vett kenetet a doktornő." "Dehogynem, biztosan vettem, mindig szoktam." "Bocsánat, de én nem emlékszem ilyenre, vagy ha vett is, én nem tudom az eredményét." Na, ezzel már magamra haragítottam: "Dehogynem, mindig veszek, és azt rögtön meg is nézem, ott a mikroszkópon!" (és ezzel a mikroszkópra, az irodája egyetlen orvosi műszerére mutatott.) "Ja, hogy az! Elnézést, olyan tényleg volt! Azt mondta, hogy minden rendben!" (Ezen a ponton nem tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak. Életemben nem voltam olyan nőgyógyásznál, akinél a kenetvétel nem azt jelenti, hogy a mintát elküldi a laborba, és majd kapjuk az eredményt. Őszintén szólva annyira vicces az a mikroszkóp - úgy néz ki, mintha a vidéki középiskolám bioszlaborjából selejtezték volna le 20 éve -, hogy valahogy össze sem kapcsoltam, hogy akkor most ez volt a kenet mikrobiológiai ellenőrzése. :D). Na, ezen a ponton elnézést kértem, mondván olyan sok minden volt azon az első beszélgetésen, hogy ez a momentum valahogy kiesett. Ezzel sikerült lenyugtatnom a doktornőt némileg.

Eszébe jutott viszont sajnos rögtön a 10 milliós kérdés: és a hőmérőzésről-hormonos vérvételről nem volt szó? De igen, mondtam, és elmeséltem nagy vonalakban, hogy megbeszéltük, azóta mérek, a 3. napi vérvétel meg is volt, és rendben volt, de most a hosszú hétvégére esett volna a ciklusvégi, így nem mentem el. Na, ezen a ponton az én Drágám kedvesen közbeszólt, és egész egyszerűen beköpött a doktornőnek, hogy de szájban mérem a hőmet! A doktornő addigra már éppen felállt, és hátul az injekcióval kezdett foglalatoskodni, így én elöl pisszegtem a Pasira, hogy maradjon már csöndben, meg hogy milyen hülye. Amikor a doktornővel való első beszélgetés után hazamentem, neki elmondtam, hogy nem vagyok hajlandó végbélben mérni, és ő azt is nagyon jól tudja, hogy mekkora ellenérzés van bennem ezzel kapcsolatban, szóval ez nem egy véletlen elszólás volt. Mint utóbb kiderült, annak köszönhettem a kedvességét, hogy feldühítettem a doktornőt a kenetvételes-mikroszkópos "kötözködésemmel", márpedig az a tapasztalatunk, hogy ha ideges, akkor bizony kevésbé finoman szúr. 
Na erre a beszólásra mindenesetre természetesen harapott megint a doktornő, hogy akkor nincs is értelme a mérésnek, az alaphő csak végbélben mérhető, és jött megint, hogy csak azóta akarnak a nők szájban mérni, amióta beléptünk az EU-ba, mert azóta tudják, hogy nyugaton ott mérnek a nők. Ezután a doktornő már totál mérgesen megint nekem esett, hogy de engem ez az egész nem is érdekel, ugye? Se nem mérek rendesen, se a vérvételre nem voltam képes elmenni, mióta is? 2 hónapja voltam először nála, és azóta nem voltam képes elmenni megméretni a progeszteronomat?
Na, itt már nekem is elgurult a gyógyszer, és kifakadtam, hogy basszus, idén már több, mint 200 ezret költöttem orvosokra és vizsgálatokra, amik jó részét saját kezdeményezésre csináltattam, köztük hormonokat is, szóval nekem ne mondja, hogy engem nem érdekel az egész, mert nem igaz. De nem erre gondolt, hanem én nem hiszek ebben az egészben ugye, ezért nem vagyok képes elmenni a vérvételre. Erre elmagyaráztam neki, hogy nem, nem erről van szó, de a vérvételek pont úgy jöttek ki, hogy az első teljes ciklusban azután, hogy nála jártam, a ciklus eleji vérvétel ideje esett hétvégére, most meg a progeszteroné esett a hosszú hétvégére. Na, erre megint lenyugodott kissé, és amikor a Pasi is elkezdett nekem tapadni, hogy tényleg nem igaz, hogy nem bírtam elmenni valamikor arra a vérvételre, már ő magyarázta a Pasinak, hogy nem lehet akármikor csinálni a mérést, és normál hétvégénél még meg lehet azt tenni, hogy mondjuk ha szombatra esne a vérvétel napja, akkor előtte pénteken megy el a páciens, de egy négynapos hétvégében ez nyilván nem megy.
Én meg lapítottam, és örültem, hogy azt nem kérdezte meg, hogy mégis melyik napra esett volna az a bizonyos peteérés utáni 7. nap, és egyáltalán, miért én döntöttem el, hogy mikor lett volna a megfelelő nap, miért nem neki küldtem át ehhez a hőgörbémet, ahogyan kérte. 
(Megjegyzés: na ezért "kellett" sorsszerűen bent felejtenem a vizsgálatkérő lapot a munkahelyemen. Ha nálam lett volna, akkor vagy elküldöm a görbémet a doktornőnek, hogy mondja meg, mikor kellene mennem szerinte a vérvételre, és akkor azon veszünk össze, hogy amilyen cikkcakkos a görbém biztosan nem is ovuláltam, és én ne akarjam jobban tudni nála; vagy szó nélkül elmentem volna hétfőn reggel a vérvételre, és akkor kedden este, amikor rákérdez, azt kellett volna mondanom, hogy ja, tegnap voltam, csak se nem beszéltem meg vele, hogy mikor kellene mennem, se nem szóltam neki, hogy elmentem, és kérje el a leletemet. Bármelyik verzióból ennél sokkal nagyobb balhé kerekedett volna végül. :D)
Ezek után abban maradtunk, hogy oké, akkor majd a következő ciklusban megyek a vérvételre.
Mindezek közben vagy után, már nem is tudom pontosan mikor, a doktornő Neki is elmagyarázta, hogy miért is olyan fontos ez az egész progeszteron ügy, így ő is rám parancsolt súgva, hogy leszek szíves innentől normálisan mérni a hőmet, nincs kifogás, és elmenni a vérvételre. Erre már én is felkaptam megint a vizet, és mint egy óvodás, ha Ő beköpött a doktornőnek, akkor kölcsönkenyérvisszajár alapon ráuszítottam a doktornőt. :D Az első beszélgetéskor ugyanis kaptam egy vizsgálatkérő lapot egy alapos andrológiai vizsgálatra is, amire Neki kellene elmennie, de Ő persze közölte, hogy nem fog ("Minek, hiszen tudjuk, hogy nálad van a gond?!?"). Na, így én meg megkértem a doktornőt, hogy akkor ha az én progeszetronmérésemet ilyen alaposan átbeszéltük, akkor legyen kedves a Pasit is meggyőzni az andrológiai vizsgálatról. :) A doktornő a Pasi fejét azért nem szedte le, kultúráltan próbált érvelni (persze hiába), de legalább már nem engem szapult mindenki. :D
Mindezek után, nem tudom, hogy szándékosan-e, vagy csak idegességében esetleg kimerültségében, netán én feszültem be, mert "idegállapotban voltam", de nekem most először úgy adta be az oltást, hogy kevés híján hátranyúltam és kivertem a kezéből. Annyira fájt, hogy kényszerítenem kellett magam, hogy ne szóljak és ne tegyek semmi méltatlant.

Ez volt tehát a klasszikus bohózati alapszitu, amit előadtunk: 3 szereplő, és szinte mindenki összeveszett mindenkivel: a doktornő berágott rám, a Pasi berágott rám, én berágtam a  doktornőre, berágtam a Pasira, és végül még a doktornőt is ráuszítottam a Pasira. :D Mindezek ellenére nagyjából szívélyes hangulatban távoztunk a rendelőből. Én azért egész hazaúton majd' felrobbantam, igazából csak egyetlen ok miatt: amiért a doktornő azt mondta, hogy én teszek az egészre.

Addig-addig hergeltem magam, míg végül úgy határoztam, teszek rá, hogy mi az alkalmas időpont, a szerdai szúrásnál megnézetem a progit is. Oké, addigra a luteális fázis 10. napján leszek a 7. helyett, vagyis a 7. napon mérhető legmagasabb szinthez képest csökkenni fog a mennyisége, de talán valamennyire így is lehet majd következtetni. Ha nagyon alacsony lesz a szintje, akkor nyilván a 7. napon sem volt túl jó, ha meg esetleg nem vészesen lesz alacsonyabb annál, amennyinek a doktornő szerint lennie kell, akkor nyilván a megfelelő időben mérve teljesen jó lett volna. Ha meg valahol a két szélsőség között lesz, hát.... Hát akkor majd a következő ciklusban való mérés megmondja pontosan.

A szerdai vérvétel tehát emiatt is izgalmasra sikeredett. Az eredmény meg is lett másnap reggelre: 

Progeszteron 16,6 nmol/L
Referencia:
luteális fázis : 16,40 - 59,02 nmol/l

Nos, minden körítés ellenére, úgy fest, hogy a doktornőnek igaza volt, az alsó határon volt az értékem. A kérdés már csak az, hogy a megadott referenciatartomány vajon kifejezetten a luteális fázis közepén lévő progeszteroncsúcsra vonatkozóan lett-e megállapítva, vagy azért is ilyen széles, mert a ciklus teljes második felére vonatkozik. Igazából akárhogy van is, az én értékem valóban kevés. Hogy mennyire, a következő ciklusban derül majd ki pontosan.

A sztori a doktornővel tehát folytatódik. A hőm mérésén nem fogok változtatni, de azért remélem a következő ciklus görbéje az oltások nélkül már hagyományosabb lefutású lesz, hogy legalább a mérés időpontjából ne legyen vita. A javasolt kezelés meg majd kiderül, hogy mi lesz, de azt már most is előrevetítette, hogy addig kell majd havonta járkálnom a vérvételekre, amíg be nem áll megfelelőre a szintem (vicces lesz az én hiperprolaktinémiámmal, ami ezt nagyjából eleve lehetetlenné teszi).

Hölgyek, még hosszas sztorizgatásra számíthattok! :D