Helyreigazítás

Kissé higgadtabban immár, újraolvastam a legutóbbi, "Beletenyerelős" posztot, és van egy olyan érzésem, hogy egy dolgot félreérthetően sikerült megfogalmaznom, amivel esetleg sikerült is megbántanom embereket, ezért szeretném most megmagyarázni is, azon túl, hogy természetesen mindenkitől elnézést kérek, akit ezzel a megfogalmazással esetleg megsértettem.

Amikor arról dohogtam, hogy mennyire nincs kedvem 7 lombik után egy ekkora kihívást és ennyi időt igénylő új kivizsgálási és kezelési körbe fogni, amit a gasztroenterológiai vonal jelentene, sikerült egy ilyen mondatot leírnom:
„Mások az első-második lombikból teherbeesnek, és nekem 7 beültetés után még ezzel is kell szerencsétlenkednem?”

Utólag látom, hogy ez így nagyon úgy hangzik, mint az az indulat, ami a sok éve sikertelenül küzdő meddő nőkből tör ki, amikor a segélyért gyermeket vállaló, vagy a baba számára hasonló módon kilátástalan helyzetbe gyereket szülő, kb. két perc alatt teherbe esni tudó anyákról mondják azt elítélő-irigy-kétségbeesetten, hogy neki bezzeg nincs gondja a teherbeeséssel! Természetesen a legkevésbé sem így értettem, hogy mások az első-második lombikból teherbe esnek. Amikor leírtam, még csak fel sem merült bennem, hogy ezt a bezzeg!-et bele lehet érteni a mondatba, esküszöm, tényleg csak utólag átolvasva a szöveget jöttem rá, hogy akár ezt is bele lehet gondolni.
Én valójában arra gondoltam - csak nem sikerült normálisan kifejtenem, mert még eléggé "idegállapotban voltam" -, hogy maga a lombik már nem útkeresés, hanem megoldás kellene, hogy legyen. Az a normális, hogy a hosszú sikertelenség, az okok keresgélése, majd megtalálása után jön a lombik, és (legalábbis a többségnek) ez már azt jelenti, hogy 1-2 alkalom, netán macerásabb esetekben max. 3-4 alkalom, és összejön a baba. Ez így normális, így kellene működnie és többnyire így is történik; és azon akadtam ki, hogy úgy fest, nekem 7 beültetés után is még mindig csak az okok keresgelése jön, méghozzá egy elég hosszúnak és fájdalmasnak ígérkező tortúrával, amihez az eddigiek után úgy érzem nem csak kedvem, de erőm sincs már.
Remélem így már világos, hogy mit akartam mondani, és senkit sem bánt a dolog. Még egyszer: ha valakit megbántottam, elnézést kérek!

Őszinte leszek: természetesen valóban irigykedem mindenkire, akinek 1-2 (3-4-5-6-7) beültetés is elegendő volt a sikerhez, de ebben az irigységben nincs semmi rosszindulat, tudom jól, hogy aki már eleve a lombikig eljutott, az sokat szenvedett a babáért és igazán nagyon, szívből akarja. Az a baba jó helyre érkezik, mert nagyon fogják szeretni, és jó, hogy már megérkezik/megérkezett végre. Látatlanban, vagy ismeretlenül is szorítok mindenkinek, aki kisbabát szeretne, akár az út elején jár még, akár hasonlóakat élt már át, mint én. Azért is írom le a történetemet (túl azon persze, hogy sokszor egyszerűen szükségem van rá, hogy valahogyan kieresszem a gőzt), hogy esetleg másoknak ötleteket adhassak, vagy tanulhassanak az általam elkövetett hibákból, és nyilván nem azért, hogy bárkit is sértegessek ismeretlenül.

Remélem nincs harag senki részéről!