Új diagnózis: kezdődő gutaütés

:) Most már vicceskedni is tudok vele, de egyébként teljesen idegállapotban voltam. :D Ha engedném megszólalni a fatalista énemet, akkor azt mondanám, hogy a jó Istenke sem akarja, hogy engem Lázár doktornő kezeljen a Gynatren beadásán kívül is.

Már lassan két hónapja lesz, hogy jártam nála, és elrendelte a hőmérőzést, illetve megbeszélte velem, hogy nézzünk ciklus eleji és végi hormonokat. Abban a ciklusban már nem lehetett, a következőben a 3-4. ciklusnap hétvégére esett, az első kettőn meg olyan szarul voltam, hogy dolgozni is otthonról dolgoztam.
Egyébként is sokat vacilláltam, hogy ne inkább szokás szerint privát laborban csináltassam-e meg ezt a vérvételt. Eléggé macerásnak tűnt ugyanis a dolog logisztikai része: kaptam egy vizsgálatkérő lapot, amin egy másik orvos neve szerepelt, ezzel menjek el a vérvételre, majd aznap délelőtt hívjam fel a  doktornőt a TAJ számommal, ő majd az alapján elkéri a leletemet a kórháztól, én pedig két nap múlva telefonon hívjam fel a doktornőt az eredményekért.
Végül miután ellenőriztem, hogy a kiírt vizsgálati sor mennyibe kerülne egy magánlaborban (újabb 20 ezernek inthettem volna búcsút, holott idén már több, mint 200 ezret költöttem vizsgálatokra és dokikra, és a gasztroenterológus által kért dolgokhoz még hozzá sem kezdtem), megszavaztam, hogy jó, legyen, ezt a macerát végülis megéri.

Másfél hete, egy gyönyörű március eleji reggelen, mínusz 7 fokban és szakadó hóesésben reggel 6-kor átbumliztam a városon a vérvételre. Délelőtt felhívtam a doktornőt a TAJ-számommal, majd izgatottan vártam. Legjobban a prolaktinom izgatott, mivel januárban kétszeres emelkedést mutatott, de azóta már sokkal nagyobb  adagban szedem a gyógyszert jó ideje, így reménykedtem egy jelentős csökkenésben.
Két munkanap múlva, kedd este telefonáltam is az eredményeimért. A doktornő előkereste, majd bediktálta az ösztradiol, a tesztoszteron és a tsh értékét. Ennyit, és semmi mást, holott nyolcféle dolgot nézettünk. Elbizonytalanodva meg is kérdezte tőlem rögtön: csak ennyit kértünk? Döbbenten hebegtem a választ: dehogyis, volt még FSH, LH, prolaktin, kortizol és D vitamin is a papíron beikszelve, azok hol vannak? Hát ő nem tudja, de itt nincs... Rögtön elkezdett kerülgetni a gutaütés szele. Na jó, nyugalmat erőltettem magamra és megkérdeztem: és akkor most mi legyen? Hát, nem tudja, de akkor majd egy következő ciklusban újra megnézzük. Disztingváltam, nem mondtam semmit, mert hát mit is mondhattam volna, majd leraktam. Miután eleresztettem az ilyen helyzetekben még hölgyek esetében is kötelező cirkalmakat, elkezdtem gondolkodni is. Oké, én nem megyek még egyszer ide egy vérvételre, mi lesz, ha megint összekeverik a dolgokat, nem fogok állandóan a fél városon átrohangálni vérvételekre feleslegesen. Akkor megyek mégis magánba, az legalább tuti. Aztán amikor még jobban lehiggadtam, abban maradtam magammal, hogy ez eléggé kizárt, tisztán és jól láthatóan voltak beikszelve a dolgok a vizsgálatkérő lapon, nincs olyan béna és vak asszisztens, aki képes lenne több mint a felét lefelejteni. Akkor már inkább az lehet, hogy amikor a doktornő elkérte a leletemet, a többi még folyamatban volt. A következő napon nem, két nappal később sikerült elérnem a labort, ahol voltak olyan kedvesek és utánanéztek nekem, és természetesen kész volt a teljes leletem, így másnap el is mentem érte.
Miután a fél városon való újabb átbumlizás után végre kézbe kaptam a teljes leletet, természetesen azonnal rávetettem magam, mihelyst kiléptem az ajtón. Az eredmények az alábbiak:

TSH  0,7656  uIU/mL (0,35-4,94)
Ösztradiol  44 pg/mL (21-251)
Prolactin 26,9 ng/mL (1,9-25,0)
FSH  3,5 mU/mL (2,8-14,4)
LH  2,3 mU/mL (1,1-11,6)
Tesztoszteron  31,67 ng/dL (5-73)
Cortisol  17,2 ug/dL (5,0-18,0)
D vitamin  44,1 ng/mL (elegendő: 30-100)

Az egyetlen csillagos természetesen a prolaktin volt, én mégis annak örültem a legjobban. :) Januárban kétszeres emelkedést mutatott, 1,5 hónap múlva pedig a felső határon van gyakorlatilag. Tudni kell, hogy nekem nagyjából  ez a legalacsonyabb szint, amit valaha is mértünk, bármennyi gyógyszert szedtem is. És azt is tudni kell, hogy ez azért is jó érték, mert a prolaktin úgy működik, hogy a molekulák képesek összeállni egy nagy, zárt makromolekulába, amely a receptorokhoz már nem tud kötődni, ezért a testre ténylegesen nincs hatással, az egyszerű laborvizsgálat azonban a teljes prolaktinszintet mutatja ki, azaz nem csak az aktív, hanem a makroprolaktin is megjelenik a mért mennyiségben. Természetesen van lehetőség külön is mérni őket, de ezt csak indokolt esetben szokták megtenni. Nekem természetesen elég sok ilyen mérésem is volt, és ezek alapján meglehetős magabiztossággal állíthatom, hogy nekem az összprolaktin legalább 20-25%-a mindig makroprolaktin szokott lenni. Ez pedig azt jelenti, hogy jelen esetben egy ilyen értékkel az aktív prolaktinom határértéken belül van, azaz hurrá! A többi érték is jó, egyedül a kortizol van még a felső határ közelében, de gyors utánaguglizás után rögtön ki is derült, hogy az emelkedett kortizol egyik gyakori oka az agyalapi mirigyben lévő jóindulatú daganat. Nekem meg ugye van ilyenem, így alighanem ő a ludas a kortizolban is, és sokat úgysem lehet tenni vele.

Még aznap, hogy ezt a boldogságos leletet megkaptam, voltunk oltáson is a doktornőnél, így elvittem neki. Nem gondoltam, hogy helyben megbeszéljük, csak oda akartam adni neki. Ő persze azonnal megnézte, és mint arra tétre, helyre, befutóra fogadni mertem volna, az első mondata ez volt: Magas a prolaktinja, azt le kell vinni! Oké, nem konzultáción voltam, a kartonom nem volt előtte, és nem oltás miatt csak egyszer, két hónappal korábban jártam nála, így nyilván nem emlékezett rá, hogy mi a szitu nálam. Mégis, azonnal felment a pumpa, mert lassan 6 éve játszuk azt, hogy minden egyes orvosnak, akinél jártam, vagy akivel beszéltem meddőség-teherbeesés témában, azzal kezdem a sztorimat, hogy hiperprolaktinémiám van, amit (most már) 16 éve kezelnek, gyógyszert szedek rá. Majd ugyanez az orvos, mihelyst lát egy konkrét prolaktin értékemet, rögtön feltalálja a spanyol viaszt, és roppant büszkén magára, hogy ő azonnal rájött, miért nem esek teherbe, kivágja, hogy a prolaktinommal kell csinálni valamit.
Szóval ismétlem: igyekeztem észben tartani, hogy a doktornő nem is emlékezhet rá, hogy nálam ez a szitu, de mégis azonnal berágtam kissé, így némileg ingerülten sikerült válaszolnom: nem, ez nem magas, hanem alacsony érték, nekem ennél alacsonyabb sosem szokott lenni, pedig 16 éve kezelnek vele. Na, erre a doktornő is olyan gúnyosan kérdezett vissza, és olyan szinten hülyének nézett, hogy már komolyan moderálnom kellett magam: „Igen? És mégis mivel kezelik?” Norprolackal, azt szedek 16 éve, illetve mri-kre is járok. Erre valamit hümmögött, már nem is emlékszem mit, mert majd' felrobbantam. Aztán azt is kifejtettem, hogy a kezelésem során elég sokszor néztük már a makroprolaktint is, így azt is tudom, hogy legalább 20-25% szokott lenni, tehát jelen esetben az aktív prolaktinom alighanem tökéletesen határon belül van. Némi kínos csend következett, majd egyszercsak nekem szegezte a kérdést, alig gonosz módon: „Szeretne maga gyereket?” Összenéztünk Vele, majd egyszerre vágtuk rá a választ, amire nyilván a doktornő is számított, hiszen ha valaki párosával jár Gynatrent oltatni, az meddőség miatt teszi ezt: „ Azért vagyunk itt!” A válasszal elégedetten a doktornő megeresztette az utolsó verbális gonoszságát: „ Na, ha akar gyereket, akkor a prolaktinját igenis le kell vinni, mert ilyen magas értékkel lehet sosem lesz gyereke!”
Nem szóltam semmit, nem néztem rá, nem reagáltam. Tudomásul vettem, hogy kb. a legdurvább, habár egyben legőszintébb orvos is, akivel valaha találkoztam. Igen, tudom, hogy a magas prolaktin megakadályozhatja a teherbeesést, bár elvileg leginkább azzal, hogy a peteérést nehezíti vagy lehetetlenné teszi, márpedig nálam ezzel nincs gond, se spontán, se lombikban stimulálva. Tehát igaza van alapvetően, ha semmi mást nem tud rólam, csak a prolaktinszintemet, a kórtörténetemet nem.
Ugyanakkor ezzel a kijelentéssel mégis mi a frászt akart? Megfenyegetni engem? Miért is? Két mondattal korábban tisztáztuk, hogy 16 éve állok kezelés alatt, és szedem a gyógyszert. Magyarországon csak kétféle gyógyszer van hiperprolaktinémiára: Bromocryptin és Norprolac.  A kettő közül a Norprolac nagyságrendekkel jobb és hatásosabb, tehát ha én ezt szedem, akkor az elérhető legjobb kezelést kapom. Egyébként világviszonylatban sincs semmilyen más kezelése ennek a betegségnek, csak ennyi van: gyógyszerszedés, a daganat monitorozása, és ha kell, műtéti eltávolítása. Az utóbbi azonban már orron keresztül végzett agyműtét, aminek során egy borsószemnyi szervből (az agyalapi mirigyből) kell eltávolítani valamit, ami esetemben kb. 2-3 mm-es... Ilyen méretű daganatot egyébként egyáltalán nem is műtenek, csak 1 cm felett, ha súlyos tüneteket okoz. Magyarul nincs semmi más lehetőség, mint ahogyan jelenleg is kezelnek. Innentől kezdve nem értem, miért kell fenyegetőznie azzal, hogy ha gyereket akar...? Mintha én lennék az oka, hogy magas a hormonszintem! Most vagy teljesen antiszociális a doktornő (hajlok erre egyéb megnyilvánulásai alapján is), vagy fogalma sincs róla, miről beszéltem, amikor a Norprolac-ot emlegettem, mert nem ismeri, így nem tudja, hogy az a lehető legjobb kezelés. Ha esetleg erről van szó, akkor meg nem szeretném minősíteni, milyen orvos az, aki meddőségi "specialistának" vallja magát, de nem ismeri a magas prolaktinszintre való mindkét gyógyszert...
A harmadik opció az, hogy azért fenyegetőzött, mert úgy gondolta, hogy ha valóban szedném a gyógyszert, vagy legalábbis az előírt adagban, akkor nem lehetne ennyi a prolaktinom. Az ugyan igaz, hogy rendszeresen abbahagyom a gyógyszerszedést, amikor nem bírom, és egy-egy újabb sikertelen lombik után nem látom értelmét, hogy a mellékhatásaként jelentkező állandó rosszullétet elviseljem, de ez most lényegtelen, mert bármilyen adagban, és bármennyire rendesen szedtem is valaha is a gyógyszert, az összprolaktinom akkor sem ment sosem a felső határnál sokkal lejjebb (talán egyetlen egyszer volt 23 körül, ha jól emlékszem...). Az meg megintcsak meredek következtetés a részéről, hogy egyetlen érték alapján úgy dönt, biztosan nem szedem rendesen a gyógyszeremet, ha ezért fenyegetett meg. Bár őszintén szólva szerintem nem erre gondolt.

Nem kevéssé idegesen távoztam az oltás után, de úgy döntöttem, hogy leszarom. Továbbra is ő az egyetlen, aki legalább foglalkozik a teljes hormonális képpel, és felmerült benne, hogy talán az alapokat kellene mindenestül helyre tenni a siker érdekében. Így mindezek ellenére el fogok menni még a ciklus végi progeszteron vérvételre is, sőt, mivel egy ikszelős módszerrel lehet a vizsgálatkérő lapon jelezni, hogy mit nézzenek meg, én bizony be fogom ikszelni a progeszteron mellé a makroprolaktint is, hogy a doktornő is lássa, miről beszélek. Aztán ha a leletem indokol egy újabb konzultációt, ott majd rendesen átbeszéljük a dolgokat, és újra felvilágosítom mindenről, amit rólam tudnia kell. Ha meg megint csökönyös lesz, és nem hiszi el nekem a dolgokat, vagy marhaságokkal áll elő, mint ez a csodálatos, korszakalkotó ötlet, hogy le kellene vinni a prolaktinszintemet, akkor hagyom a fenébe az egészet.

Hát, itt tartok a legújabb, átfogó nőgyógyászati kezelésem kapcsán.  Komolyan mondom, kezd tragikomédiára emlékeztetni az egész. :D

A gasztroeneterológiai vonalról majd legközelebb mesélek, de addig is szeretném megköszönni a hozzászólásokat, sokat segítettetek!