FET vs. teljes stimuláció

Akkor következzék most a székfoglalóm fagyasztott embrió transzfer és a teljes stimulált IVF kezelés sikerességéről. :)

Azt hiszem mostanra minden kedves olvasó rájött már, hogy roppant okos vagyok. :D Legalábbis (szinte) kétségek nélkül felülbírálom bármely orvos véleményét vagy akár diagnózisát, és nagyon bátran osztogatom a véleményemet a meddőség-hormonok témában.
A mostani téma előtt szeretném letisztázni: cseppet sem vagyok okos. Vagy talán inkább fogalmazzunk úgy, hogy biológiai-orvosi ismereteim legfeljebb az átlagos páciensén terjednek túl, és igazából kizárólag a saját betegségeimet illetően. A bátorságomat mindössze az alapozza meg, hogy az elmúlt immár 20 évben, amióta csak különféle hormonális és meddőséget okozó betegségekkel kezelnek, gyakorlatilag minden egyes diagnózisom csak azért születhetett meg, mert nem és nem fogadtam el a nagyon tapasztalt orvosok legyintéseit, hogy á, olyanja biztosan nem lehet, ezzel nem kell foglalkozni, stb. Vagyis egyszerűen a magyar egészségügyön nevelkedtem, ahol az ember a túlélés érdekében általában kénytelen valamelyest a saját kezébe venni az irányítást. Utánanéztem, utánaolvastam a dolgoknak, nagyon sokáig több helyen és módon is sorstársakkal beszélgettem, és az ő tapasztalataikból is merítettem.
Ezzel együtt bármit, amit csak mondok, kéretik fenntartásokkal kezelni! Jelen témának szintén csak utánaolvasni tudtam, és nyilván csak egy nagyon szűk szeletét értem el az információknak, lehetséges, hogy a legfrissebb eredmények, vagy egy-egy intézmény magyar realitása teljesen mást mutat. De gondolatébresztőnek jó lehet, nekem is sikerült némileg betájolni, hogyan akarjam folytatni majd a Kaáliban.

És akkor végre a lényeg.

Az előzmény: 
Én magam 7 beültetésen estem át eddig, ebből 2 volt teljes stimu, és 5 FET. Ez utóbbiak közül 3 spontán ciklus, kettő esetében valamilyen módon és mértékben mesterségesen készítettük elő a ciklust. A 7 esetből egyetlenben indult el valami, 3 napnyi viszonylag korai tesztelés és halványodó tesztek után  a FET+13. napon a vérvétel csak 10-es hcg-t mutatott.
Nem olyan régen Életem Pasija beszélgetett a kolléganőjével, akik szintén a Kaáliba járnak. Mint kiderült, hozzánk hasonlóan nekik is mindössze egy rövidke csoda jött össze: de náluk legalább az előírt tesztelési napon a normál teszt határozottan pozitív volt. A jó hírrel a hölgy felhívta az intézetet, ahol is az asszisztens hölgy jól érezhető döbbenettel a hangjában kérdezett vissza: FET-ből tesztelt pozitívat? Komolyan? A hölgy sztoriját innentől pontosan nem ismerem, de a végkifejlet sajnos hamar negatív lett.
Ez az elhangzott kérdés azonban mindannyiunk fejébe szöget ütött. Ekkora meglepetés, ha a FET sikerül? Valóban? Nekem Krizsa doki nem ezt mondta. Akkor hogyan is van ez?
Ezen a ponton kértem tőletek segítséget egy korábbi posztban, azt kérve, írjátok meg, FET-ből vagy stimuból jött létre végül sikeres terhesség.

Az eredmény:
Nos, hát a kis felmérésem ugyebár messze nem tekinthető semmilyen szempontból sem reprezentatívnak. Mindenesetre 6:4-re a stimu nyert. Nem ismerem viszont mellé senki sztoriját, így ebből következtetést nem lehet természetesen levonni, inkább csak kíváncsi voltam.

DE:
Nem meglepő, hogy erre rajtam kívül már sokan és sokszor voltak kíváncsiak, így találtam különféle információkat a neten. Ezekből mazsolázgatva az alábbiakat sikerült leszűrnöm.

A "tények":
Összességében úgy tűnik, hogy vagy nincs különbség a stimulált ciklusban való friss visszaültetés és a FET között, vagy pedig a FET sikeresebb. Ezt azonban nyilván sok tényező befolyásolja, az egyéni körülményektől (és ebbe beleértendő az adott ciklus összes sajátossága is) kezdve az intézményi sajátosságokig.
Ami azonban biztosan kihatással van az eredményességre:

- az embriók minősége:
Azt mindannyian tudjuk, hogy nem minden embrió azonos minőségű. Osztályozásukra létezik egy rendszer, amivel én sem vagyok tisztában, mert engem a Kaáliban például kifejezett kérésemre sem voltak hajlandóak ebbe beavatni. Az intézmények azonban azt a protokollt szokták követni, hogy a legjobb minőségű embriókat ültetik vissza legelőször, ha van elegendő számú embrió a stimulációból, akkor a maradékot fagyasztják le, és őket is a minőségi rangsor alapján olvasztják ki és ültetik be később.
Az embriók minőségét az is befolyásolja, hogy a beültetés és/vagy fagyasztás előtt hány napig nevelgetik őket a tápoldatban: az ötnapos, blasztocita állapotig fejlődött embriók a legéletképesebbek, az ő esélyeik a legjobbak a visszaültetés után, akár azonnal, akár fagyasztást követően történik.
Az intézmények között abban is van eltérés, hogy pontosan mennyi és milyen embriót fagyasztanak le. Vannak, ahol már a lefagyasztás előtt is történik egy minőségi osztályozás, sőt, külföldön akár genetikai szűrés is, ami alapján csak a valóban jó minőségűek kerülnek lefagyasztásra. Máshol (és tapasztalataim alapján a Kaáli is ilyen lehet), az összes fel nem használt embriót lefagyasztják a tényleges minőségüktől függetlenül.

- fagyasztás módszere: 
Úgy gondolom, hogy ideális esetben ennek már nincs jelentősége. Az utóbbi években volt egy jelentős fejlődés a fagyasztási módszerekben, a korábbi lassú fagyasztást felváltotta a gyors fagyasztás. Ennek azért van jelentősége, mert a lassú fagyasztás során jégkristályok keletkezhetnek a sejtekben, amelyek károsítják azokat. Kiengedést követően az ilyen embriók sérültek és életképtelenek lesznek. (Nagyon egyszerűen valahogy úgy kell elképzelni, mint a málna fagyasztását. A málna is azért lesz plöttyedt a fagyasztásból való kiengedés után, mert fagyasztás közben jégkristályok keletkeztek benne, amik roncsolták a szöveteit.)

- a ciklus előkészítése: 
Az igazi titok itt rejlik. A teljes IVF kezelés során a nő szervezetét gyakorlatilag hiperstimulálják, hiszen azt akarják elérni, hogy a szokásosnál lényegesen több petesejt érjen meg. Normális esetben csak egy(-két) domináns tüsző van, és mellette alig 1-2 másik kisebb tüsző. Az IVF során általában legalább 4-5 teljesen érett tüsző lesz, és mellette akár másik 5-10 kisebb méretű. Nem nehéz megérteni, hogy ez nincs jó hatással a női szervezetre, és egy ilyen stimulált ciklus a legkevésbé sem lesz ideális az embriók fogadására. A kutatások azt mutatják, hogy a stimulált ciklusban a méhnyálkahártya kevésbé alkalmas a beágyazódásra, és az un. implantációs ablak (az az időpont, amikor a méhnyálkahártya a legmegfelelőbb állapotban van a  beültetéshez) jelentősen el is csúszhat ahhoz képest, amikorra viszont a megtermékenyült embriók kerülnek a beültetésre legalkalmasabb állapotba (leginkább az 5 napos, blasztocita állapot). Talán meglepő, de például a sok érett tüszőből keletkező nagyszámú sárgatest által termelt, az átlagosnál magasabb progeszteron szint is jelentősen csökkenti a sikeres beágyazódás esélyét (erre a konkrét indoklást nem találtam meg, a magam józan paraszti eszével arra tudok gondolni, hogy ilyenkor már eleve akkora a progeszteronszint, ami inkább már a korai terhességre jellemző normális esetben, ez pedig azt az üzenetet küldheti a szervezetnek, hogy de hiszen már terhes vagy!).
Ráadásul sokan (mint én is) olyan szinten túlstimulálhatóak, hogy már felmerül a hiperstimulációs szindróma veszélye is, ami már kifejezett biológiai veszélyt jelent mind az anya, mind egy létrejött terhesség esetében az embrió egészségére is. Az életveszélyes állapot esélye úgy tűnik nagyobb, ha a terhesség is létrejött, ilyenkor akár az anya életének megmentése érdekében a terhesség megszakítására is szükség lehet.

A fentieket figyelembe véve és újabb kutatásokra alapozva például Nyugat-Európában és az USA-ban vannak olyan intézetek is, ahol csak és kizárólag FET-et csinálnak. Ezekben az intézményekben az embriókat minden esetben 5 napos korig viszik el, genetikai szűrést végeznek rajtuk, majd a valóban életképeseket lefagyasztják, és egy előkészített FET ciklusban adják vissza. Spontán ciklusban csak akkor csinálnak FET-et, ha a hormonális előkészítés ciszta miatt vagy más okból nem lehetséges.
Az előkészített ciklus pedig azt jelenti, hogy teljesen leállítják a páciens ciklusát, majd ösztrogénnel (és nem gonadotropinnal, mint például a Gonal) és progeszteronnal építenek egy mesterséges ciklust.
Nyilván részben marketinges szöveg, de van olyan intézet, amelyik állítja, hogy ilyen módszerrel 30%-kal növelték a sikerességi rátájukat.

Engem mindez nyilván a saját szempontomból érdekelt, így a következőkre jutottam:
Mint az sejthető volt, nálam a hiperstimulációra való hajlam miatt javasolt a FET.
A teljesen spontán, azaz intézetis kezelés nélküli ciklusaim mindegyikére jellemző a menzesz előtti pecsételés. Bármit csinálok, úgy tűnik, hogy saját magamtól nem tudok olyan méhnyálkahártyát növeszteni, amit normálisan fent is tudnék tartani a ciklus végéig. Emiatt, illetve mivel egyedül egy teljesen épített ciklusban indult el valami, már egyébként is arra hajlottam, hogy a következő FET-nél ragaszkodni fogok újra az épített ciklushoz. Ami erősen meglepett, az az volt, hogy az a bizonyos épített ciklus, amiben  valami halvány eredményt tudtam produkálni, pontosan úgy volt felépítve, ahogy az a fentiekben le van írva: a saját ciklusom Suprefacttal volt leállítva, majd Estrofemmel kezdtük építeni a méhnyálkahártyát. Vagyis nem volt véletlen, hogy akkor indult el egyedül a beágyazódás, és most már erősen reménykedem, hogy ha az utolsó hiányzó láncszemet is megtaláljuk végre, akkor egy hasonlóan előkészített ciklusban végre teljes lehet a siker.
Viszont nem is én lennék, ha nem tudnék valamin jóízűen aggódni. :) Ez pedig az embriók minősége. Bár próbáltam már ezt megtudni, sosem kaptam felvilágosítást emlékeim szerint... (Vagy de? Jesszus, ideje lesz visszaolvasnom a saját blogomat...). Az mindenesetre biztos, hogy a két stimulációból összesen 18 megtermékenyült embrióm volt, és még mindig van belőlük elvileg 5 tárolva: 1 az első stimuból, és 4 a másodikból. Viszont a második stimu utáni első FET-ben elfelejtettem szólni, hogy a második stimus babákból kérek vissza, így még az első turnusból engedtek fel kettőt. Erősen érdekelne, de sosem fogom megtudni, hogy azért, mert amolyan "készletkisöprésként" arra törekednek, hogy mindig előbb a régebb óta fagyasztottak fogyjanak el, vagy pedig a minőségi sorrendet követték. Akárhogyan is, majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy az utolsó megmaradt 5 lehet a minőségileg leggyengébb a 18 közül. Ezért nagyon erős kételyeim vannak, hogy velük vajon egyáltalán érdemes-e még próbálkozni. Teljesen esélytelen embriókat nem szeretnék tovább visszapakolgatni, de az előző két stimu tapasztalatai alapján egy új stimut se nagyon szeretnék. De ha mégis javasolt lenne egy új stimu, akkor mindenképp úgy szeretném, hogy az embriókat 5 napig elvinni (mindkét korábbi stimunál ugyanezt kértem, de azért nem lehetett, mert a dokik pont akkor mentek szabadságra...), és mindet lefagyasztani, egyet sem visszatenni frissiben.

Így most az a terv, hogy visszamegyek Krizsához, és kifaggatom, hogy pontosan hány és milyen embrió van, illetve eleve mit javasolna még esetleg egy új beültetés előtt (alighanem megint a lapart fogja ajánlgatni). Aztán ha minden adott hozzá, akkor egy újabb FET jönne, szigorúan a helyesen épített ciklusban. Ha viszont új stimu kell vagy műtét, akkor még nagyon sokára fogok újra egy beültetés közelébe jutni sajnos... Eleve a Kaáliba csak május elején tudok majd menni.
Addig zajlanak a gasztrós vonal vizsgálatai, illetve a doktornővel a hormon vérvételek.

Ja, ez utóbbihoz: némileg rövidre záródott a hőgörbeküldési kérdés: egész egyszerűen elfelejtettem a tőle kapott papír alapú táblázatról másolatot készíteni, így csak egy üres lapom van, amit nem akartam így kitölteni. Persze később kérhetnék egy újabb üreset, ha folytatnom kell a hőmérőzést..
De ennél is problémásabb, hogy teljesen meghülyült a hőm, már én sem vagyok benne teljesen biztos, hogy volt-e most peteérésem, vagy esetleg a pont előtte beadott oltás valamit összezagyvált (nem tartom kizártnak ezt sem). Így még azon is gondolkodom, hogy hétfőn egyáltalán elmenjek-e a vérvételre.
Szerdán biztosan megyek vérvételre: most a gasztrós szúrás jön, allergia, tumormarkerek, gyulladást jelző fehérjék, stb. Mivel előző este kapjuk az utolsó Gynatrent, egy kortizolt akarok még mellé tenni, mert ahogy olvastam, épp a kortizol befolyásolja a só- és vízháztartást, és nekem ilyen problémákat okoz az oltás már a szúrást követő 12 órában is, így meg akarom nézetni, nem a kortizolt keveri-e össze a Gynatren.

A jövő héten jövök az aktualitásokkal.