Morgolódós-merengős

Igen, bocsánat, most kevésbé pozitív megnyilvánulás jön tőlem. Néha ilyen is kell, azt hiszem.

Úgy tudom, van itt néhány régi olvasó is, ők talán emlékeznek még rá, hogy a valahányadik sikertelen beültetés utáni friss fájdalmamban valahogy úgy fakadtam ki, hogy nem igaz, hogy még a kampókezűeknek és falábúaknak is sikerül teherbe esniük, csak nekem nem.
Általában nem szoktam túlpörögni a témát, kifejezetten ügyelni szoktam rá, hogy például ne merüljek el túlságosan mások lombikos blogjainak olvasásában, vagy például a fórumozásról is teljesen leálltam már az ép eszem megőrzése érdekében. Mostanában azonban picit olvasgattam, mert ha új irányok vetődnek fel a saját sztorimmal kapcsolatosan, akkor az egyik legbiztosabb forrás annak ellenőrzésére, hogy mit várhatok, vagy hogyan lenne érdemes csinálni, ha mások már lezajlott ügyeiről olvasok.
És bumm, a múlt hétvégén nem belefutottam az emlegetett fakezűekbe és kampólábúakba? (Ja, nem, fordítva!) Illetve bocsánat, ezúton is elnézést kérek az érintett hölgyektől, ha netán olvasnak, biztosan magukra fognak ismerni. Nem akarom őket bántani, nem erről van szó, de azt hiszem érteni fogják ők is, hogy számomra milyen döbbenet azzal szembesülni újra és újra, hogy bizony mások az enyémnél komolyabb problémák mellett is sikeresen teherbe estek és szültek.

Irigylem őket, igen. Őszintén. A sikert azonban egyáltalán nem sajnálom tőlük, sőt, a történetüket olvasgatván nagyon meghatódtam, és szívből örültem, hogy nekik összejött. Megérdemelték, megszenvedtek érte nagyon, és persze mindig szívmelengetőek az ilyen csodaszámba menő történetek.

Csak amikor az ember mindig csak másokról hall-olvas ilyeneket, egy idő után ő maga még keserűbbé válik, még kétségbeejtőbbnek tűnik a saját helyzete, hiszen a kisördög elkezd susogni a fülébe: és ha neki összejött, neked miért nem? Hogy lehet, hogy neked nem és nem? Aztán jön a másik fülhöz az angyalka: de ha neki igen, ha még neki is, akkor te ne szólj semmit, hát hol van a te helyzeted az övéhez képest? Mit nyavalyogsz? Csak légy türelmes, és hamarosan biztosan te is boldogan mesélhetsz majd  a saját csodádról.
De valljuk meg őszintén, az idő múlásával és mások történeteinek szaporodásával (na tessék, még itt is csak a szaporodás!) bizony az ördögöcske hangja lesz az erősebb.

De hogy pontosan mit is olvastam? Például egy kedves sorstársat, akinek nemhogy daganat lett volna az agyalapi mirigyében, mint nekem, de konkrétan agyalapi mirigye sincs!! És basszus, mégis! Én meg itt parázok, hogy és ha mégis az a baj, hogy egyszerűen nem lehet beállítani a prolaktinszintemet normálisra? Erre tessék, neki az egész szerv hiányzik, és mégis megoldották a dokik! Persze az is lehet, hogy egyszerűbb kívülről, ámde pontosan adagolni a hormonokat, mintsem egy mattrészeg sofőr manővereit állandóan a kormányzásba való belenyúlásokkal korrigálni, hogy az úton tartsuk az autót (vagyis egy mindenképp rosszul működő szervet megpróbálni rászorítani a helyes hormonszintek termelésére). Nem tudom, arról sosem olvasgattam, hogy mi van akkor, ha eleve kiveszik az egész mirigyet, mert ebbe bele sem akartam gondolni.
Vagy ott volt a másik kedves sorstárs, akinek kiderült, hogy a petefészkén lévő ciszta nem is ciszta, hanem endometriózis, ami összenőtt a belével is. A lombikos punkció alkalmával próbálták meg leszívni neki, amennyire lehetséges volt. Így stimulálták, így zajlott a punkció, és ezután kapta vissza az embriókat. És basszus sikerült neki! És ha irigy vagyok is rá, akkor is baromira örülök neki. Miatta, és miattam is. Mert akkor ennyit arról, hogy mekkora jelentősége van az endónak.
Ugyanakkor persze jön azonnal a kérdés nálam is: mi van, ha az én petefészkemen lévő ciszta is endometriózis? (Lapozzunk, elég dolgon tudok enélkül is parázni!)

És most őszintén: ha nekik sikerült, nekem miért nem? Azért, mert nekik csak 1-1 bajuk volt, nekem meg kapásból 4 meddőségi diagnózisom van? Mert nálam az egész rendszer el van cseszve?
Szóval értitek, beindult a negatív spirál.

Aztán eszembe jutott valami, alapvetően a szintetikus progi kérdéséből kiindulva: nem vagyok benne biztos, sőt, elbizonytalanodtam (én se tudhatok mindent! :D :P - ez itt az önirónia helye), hogy az ilyen épített ciklusnál hogy is van? Ott nincs is peteérés, nem? Vagy van? Kaptam tüszőrepesztőt, vagy sem? A Fertility frienden nem találtam nyomát. A kérdéses FET-hez bejegyeztem a kezdő Suprefactot, hogy végigment az Estrofem, és hogy mikortól indult a progi, de tüszőrepesztőt nem. Előkerestem hát a hangfájljaimat. Krizsánál szoktam rá, hogy felveszem a beszélgetéseinket. Hiába jegyzetelek, rájöttem, hogy egy-egy alaposabb konzultáció után arra már nem emlékszem pontosan, hogy miket beszéltünk meg, mi alapján maradtunk a végleges protokollban. Na, most megpróbáltam előkeresni az épített ciklus előtti megbeszélésünket. Ez nem lett meg, csak a következő évi, viszont akkor pontosan erről is beszélgettünk. Már akkor is újra ciklus építést akartam kérni, arra hivatkozva, hogy egyedül annál a FET-nél indult el valami legalább. Erre Krizsa azt mondta, hogy tudja, hogy a világon mindenütt ezt szeretik és csinálják (igen, én is ezt olvastam, ezért is döntöttem úgy most is, hogy legközelebb megpróbálok megint azt kérni), de ő nem szereti, neki nem jött be. És csak olyannak szokta csinálni, akinek nincs saját, spontán ciklusa. Én meg erre megpróbáltam forszírozni a dolgot, hogy de hát miért nem, és mégis lehetne, erre azt válaszolta, hogy térjünk ehhez vissza később, előbb más dolgokat kellene megbeszélni. Megbeszéltük a más dolgokat, de végül nem esett szó újra a ciklusépítésről, csak tényként közölte a másfajta protokollt (Spontán ciklus lett volna megint, bár végül az UH alapján úgy tűnt, hogy el sem indul a peteérés, ezért Gonallal lettem kissé megstimuzva, hogy legyen ovuláció - és ez az, amit külföldön kifejezetten kerülnek, mert szerintük nem gonadotropinnal kell stimulálni, hanem leállítani a ciklust, és ösztrogénnel építeni méhnyálkahártyát.) Így végül nem beszéltük meg a ciklusépítést, vagyis nem úgy lett, ahogyan én szerettem volna. Ezek után vannak kétségeim, hogy mekkora esélyem lesz ezúttal rávenni a dokit, ha ő ennyire nem akarja. Persze valahol tök felesleges még ezen agyalni, eleve csak májusban megyek majd hozzá, de ezúttal szeretnék szuper felkészült lenni. :) 

Na jó, ezt itt abba is hagyom, nincs értelme ezekkel idegesíteni magam, azzal is csak a kortizol szintem nő. :)
Ennyi, ennyike csak ez a se füle, se farka bejegyzés. Értelme semmi, csak némi kifröccsenés a nem mindig olyan pozitív gondolataimból. :)