Tanácstalanul

Nos, akkor kunkorodjunk vissza a lombik témához. A kettővel ezelőtti, Emlékeztetőül posztból tudjátok felvenni a fonalat, hogy pontosan miért, és hogyan is zajlott nálam eddig a lombikozás.
A lényeg: eddig összesen 7 beültetés volt, abból 2 teljes stimuláció és 5 FET, azaz fagyasztott embrió transzfer. Az első stimulációnál 17 petesejtem lett, abból 13 termékenyült meg, és 10 maradt meg a 3. napra. A második stimulációból 13 petesejt lett, 8 termékenyült meg, és mindannyian életben is maradtak a 3. napig. Mivel az első teljes lombiknál túl lettem stimulálva, és ezért csak egyetlen embriót ültettek be, a többi alkalommal pedig mindig 2-2 embriót, így ha minden igaz, jelenleg is még 5 fagyasztott embriónk van, 1 az első, és 4 a második stimulációból.

2016 áprilisi FET-nél lett pozitív tesztem (igaz, csak extra érzékeny, de korán végzett teszttel), de a csoda csak 3 napig tartott, amikor az előírt időben vérvételre mentem, már csak 10-es volt a HCG szintje.

Ezután tavaly, 2017 júniusában volt egy újabb FET, amikor még ennél is korábban teszteltem, és volt is halvány pozitív (hasonlóan érzékeny teszttel), de még az előzőnél is hamarabb negatívra váltott, így vérvételen már nem is voltam.

Azóta nem volt újabb beültetés, az intézetnek (pesti Kaáli) azóta a közelében sem voltam.

Mivel az orvosom az általa kötelezőnek vélt dolgokat már mind megnézette (ld. Emlékeztetőül poszt), és már csak egy újabb laparoszkópiás műtétet sürgetett, de egyben a petevezetékeimet is ki szerette volna vetetni, eléggé kétségbe estem. 37 évesen, 7 sikertelen beültetés után, már csak 2-3 körre elegendő fagyasztott embrióval, minden beültetés után egyre rosszabb általános állapotban, minden alkalommal egyre nyilvánvalóbban a feje tetejére álló, majd egyre nehezebben rendeződő hormonokkal fogalmam sem volt, hogy mit tegyek.

Egy kedves ismerősömtől kaptam kölcsön a Női igazságok című könyvet, ami nagyon sok hasznos infót tartalmazott a női hormonokról. Korábban azt hittem, hogy eléggé képben vagyok az összefüggéseket illetően, de sok meglepő újdonságot olvastam benne, ami rávilágított dolgokra. Ebben a könyvben olvastam új vizsgálati módszerekről is a szokásos meglehetősen invazív eljárások kiváltására, illetve eléggé alaposan boncolgatták a táplálkozás szerepét (glutén, inzulinrezisztencia, stb.) is. Ezeken fellelkesülve vágtam bele az új lépésekbe.

Mindez ráadásul még 2016-ban volt, a 3 napos pozitív teszt után. Bár nagyon szomorú is voltam, most először láttam megcsillanni a reményt, hogy legalább el tud indulni valami, úgy éreztem már csak az utolsó láncszemet kell megtalálnom a siker érdekében.

Első lépésként a teljes glutén- és tej- és tejtermék mentes táplálkozás mellett döntöttem. Az endometriózis miatt állandóan a glutén minél teljesebb elhagyására biztatott orvosom, és mivel szintén az endó miatt akart állandóan a "csonkoló" műtétre küldeni, úgy döntöttem, hogy akkor inkább egy erős diéta. Jó 3-4 hónapig csináltam, de hát elég nehéz volt megoldani, és sok glutént helyettesítő megoldás (mint mondjuk a kukoricalisztes dolgok) pedig az inzulinrezisztenciának nem tesznek jót. Igazából egészen addig bírtam csinálni, amíg 2016 szeptemberében kétszer 1-1 hétre elmentünk nyaralni, ahol egyszerűen nem tudtam megoldani a glutén- és tejmentes étkezést.

A diéta ideje alatt olvastam a fent említett könyvet, ahol például kifejezetten a endometriózis diagnosztizálásában is alkalmazható új eljárást, a test hőkamerás, vagy infravizsgálatát is említették. Elvileg az alapján találja meg az elváltozásokat, hogy a test mekkora hőt termel és bocsájt ki az adott ponton, így például az endometriózis meglétének vagy aktuális állapotának felmérésére is alkalmas, hiszen az gyulladásos telepeket hoz létre. Bármekkora marhaságnak is tűnhet ez, számomra vonzó volt, hogy műtét, és különösen a petevezetékek eltávolításának kockázata nélkül kaphatok esetleg választ arra a kérdésre, hogy nálam most mi a helyzet endometriózis ügyben, így jelentkeztem egy vizsgálatra.

Maga a vizsgálat kissé vicces és persze irtó drága volt. A teljes testet feltérképezték, és ennek alapján kiegészítő diagnózisokat is kaptam (mint pl. enyhe meszesedés a nyakamnál, kezdődő gerincproblémák az alsó, deréktáji szakaszon), de a meddőséggel összefüggésben is érdekes dolgokat mondott a doki a teljes normál nőgyógyászati vizsgálattal kiegészített felmérés alapján.
Endometriózis telepet egyetlen helyen talált: a méhfalban. Nem rajta, kívülről, hanem a méhizomzatba beépülve talált méhnyálkahártyát. Csodálatos, ez nyilván nem is műthető, szóval...
A petefészkeimen látott még cisztaszerű göböket, vagy miket. Ez még nem PCOS, de ahogy mondta, arra utal, hogy már megvastagodott a tüszők fala, és elég nehezen tudnak a petesejtek kiszabadulni, illetve utána is megmaradnak a tüszők nyomán ezek a kis "gömböcök".
De a legnagyobb, amit talált, vagy legalábbis találni vélt, az egy permanensnek tűnő gyulladás a belekben, illetve ennek nyomán a combokban a seprűvénákban. Ez szerinte valami elég súlyos ételérzékenységre utal, aminek utána kellene járni, mert ez az állandó gyulladás lehet a legfőbb oka a meddőségnek. Javasolta tehát ennek alaposabb kivizsgálását, amire persze nekik (mármint az ő rendelőjének) pont van is egy egyszerűen elvégezhető, alapos, és az eddigiekhez képest már igen olcsó vizsgálata. 
Bejelentkeztem hát erre a vizsgálatra is, eredmények, javasolt terápia a következő posztban jönnek.