Össze kellene szedni magam

Az infrakamerás, illetve holisztikus szemléletű vizsgálat és az ez alapján elrendelt, majd nagyjából semennyire sem betartott kezelés után végképp nem tudtam, mit csináljak. Közben ugye, ahogy írtam, 2017 olyan sűrűre sikerült, hogy az egyszem júniusi FET-et leszámítva nagyon nem is volt időm foglalkozni a dologgal. Kellett a rápihenés is, nem mondhatnám, hogy nem viselt meg a tény, hogy immár 7 sikertelen beültetésen voltam túl...
Ilyen szempontból a sok kirándulás, utazás igazi áldást jelentett: ha fizikailag nem is feltétlenül, de lelkileg-szellemileg mindenképp nagyon pihentető volt.

Lassacskán azonban erősödni kezdett a kis hang az agyam hátsó zugában, hogy na jó, pihikéljünk, de azért azt sem ártana kitalálni, hogy merre tovább. A probléma nyilvánvalóan fennáll továbbra is, és a megoldásnak láthatóan a közelében sem járunk. Két dolog látszott evidensnek: egyrészt legfőbb ideje lenne a fennálló ügyeimet (IR, endometriózis, pajzsmirigyalulműködés, hiperprolaktinémia) valamelyest ellenőrizni, és ha kell, újra rendbe tenni; másrészt kell keresni valami új irányt is. Újabb vizsgálatok kellenének, mert valaminek még lennie kell a háttérben, a beültetések idején az egyéb dolgaim nagyjából rendben voltak.
Illetve ezt is többször végiggondoltam, és arra jutottam, hogy talán lehet az alapokhoz is érdemes lenne visszatérni, amikre már korábban is többször gyanakodtam.

Az első lökés egy beszélgetés volt: anyukám említette meg, hogy valamikor tavasszal Sváby műsorában volt egy riport valami olyan szerről, ami sok reménytelen meddő párnak segített. Az ilyesmivel kapcsolatban ugyan alapvetően mindig nagyon szkeptikus vagyok, de 7 lombik után tulajdonképp már ne finnyáskodjon az ember, legalább tájékozódjon, miről van szó. Megkerestem a  riportot, és íziben mindenestül felcsillantam. A Gynevac!!! A Gynevac egy "oltás" lactobacyllus törzsekkel, ami a mindenféle, akár rejtetten meglévő nőgyógyászati (vagy akár húgyúti) fertőzések ellen hatásos elvileg. Én eleve hajlamos vagyok minden ilyesmire, volt olyan időszakom miután összejöttünk Vele, hogy a nőgyógyász az urológushoz, az urológus pedig a nőgyógyászhoz küldözgetett állandóan, mert egyébként egyik sem tudott kikezelni. Na, akkor kaptam először Gynevac-ot. Nem állítom, hogy elsöprő volt a sikere, de valamennyit használt (igaz, most már tudom, hogy Őt is be kellett volna oltani, ami természetesen akkor elmaradt). Aztán kicsit később még egy urológus is adott nekem valami bitang erőset, onnantól lettem teljesen jól.
Aztán amikor belevágtunk a családalapítási törekvésekbe, a nőgyógyászom újra felírta a Gynevac-ot (ez olyan 2012 körül lehetett), de addigra kivonták forgalomból. Egész pontosan tudtommal az történt, hogy volt benne tartósítószer, ami az EU-s szabályozás szerint ez tilos, és amikor a türelmi idő lejárt, bevonták az engedélyét. Sehol nem lehetett szerezni, így már le is mondtam róla, pedig a lombikok körüli antibiotikumozások, szteroidok, na meg a sok minden turkálás, progikúpok, stb. megtették hatásukat, és egyre gyakrabban voltak-vannak újra diszkomfort érzéseim, egyelőre házi megoldásokkal is uralható helyzetek.
Így amikor a műsorban azt ecsetelték, hogy elindult az új, tartósítószermentes változat kifejlesztése, illetve egészen pontosan idén januártól elindul a klinikai tesztelés, amire lehet jelentkezni, rettenetesen megörültem. De valahogy hónapokon át sosem jutottam el odáig, hogy megkeressem, hol, és hogyan lehetne jelentkezni. Mire végül rászántam magam olyan november tájékán, addigra kiderült, hogy az egész füstbe is ment...
Ezzel dugába is dőlt az egyetlen újabb igazi ötletem, ami tulajdonképp már jó ideje foglalkoztatott, hiszen Krizsa is állandóan gyulladást vizionált a petevezetékeimbe, és hát az nem csak endometriózistól lehet, hanem fertőzésektől is, így már jó ideje fel-felmerült bennem, hogy ezen a fronton is jó lenne tenni valamit, és milyen kár, hogy nincs már Gynevac.

Ezek után a lelki oldallal kezdtem kicsit foglalkozni. Egy ideje néha felmerült bennem, hogy akár pszichés oka is lehet mind a sikertelenségnek (hiszen a doki is eléggé értetlennek tűnt), mind akár a betegségeimnek, hiszen érdekes módon legjobb tudomásom szerint allergiát leszámítva semmilyen más bajom nem volt, csak a meddőséget okozó női-hormonális betegségeim. Azaz mintha valahogyan specifikusan csak ilyen, az anyaságot gátló betegségeket sikerült volna sorban összeszednem. Megvettem tehát a "Ha lelki okok miatt késik a baba" című könyvet. Néhány, a gyerekkorommal kapcsolatos lehetséges lelki okot már korábban, önállóan is felfedtem, de kíváncsi voltam, mi olyanra tud esetleg rávilágítani, ami eddig fel sem merült bennem, hogy valami lelki törést okozhatott bennem. :D Nos, ezt a könyvet azóta sem olvastam el, csak a bevezetőjét. Már az alapján kb. 4-5 újabb okot azonosítottam a saját életemben, ami akár pszichés gátját is okozhatja a teherbeesésnek. Ismervén magamat, attól tartottam, hogy ha tisztességesen végigolvasom a könyvet, minden létező lehetséges okot felfedezek (vagy felfedezni vélek) magamon vagy inkább magammal kapcsolatban, és onnantól azon fogok görcsölni, hogy mennyire terhelt vagyok, és hogy így eleve kizárt - bármit teszek is testi értelemben -, hogy ezt mind helyre tudjam tenni magamban, és végül a lelki okoktól való rettegésem lesz majd az igazi lelki ok. :D
Így ezt is hagytam, és ezzel véget is ért a 2017-es esztendő, én pedig valójában még mindig nem tettem semmit. Csak odáig jutottam el, hogy 2018-at valami konkrétummal kell majd nyitni, mert az idő szalad, én meg nem haladok sehová.