Gynevac - Csapó 2

Belevágtam tehát az újabb vizsgálatokba, önállóan kiegészítve a szokásos ellenőrzési kört némi újdonsággal, de továbbra is olyan érzésem volt, hogy nem lenne szabad (tovább) elhanyagolni azokat a biztosan problémás pontokat, amikkel bizony itt a fene sok lombikozás közepette nem, vagy alig törődtünk.

Épp ezért nem hagyott nyugodni a Gynevac kérdése sem. Ha valami egyidős problémának tűnik a hormonális zűrzavarral, ami bennem uralkodik, az bizony a „női érzékenységem”, azaz a mindenféle fertőzésekkel, felfázásokkal, gombákkal szembeni ellenálló képtelenségem (ezt már nem nevezném ellenállóképességnek semmiképp :)). Nagyon régre, tulajdonképp még szűzlány koromra datálódnak az első jelek, szóval nem léhaságból összeszedett dolgokról van szó, egyszerűen nekem ez egy gyenge pontom, holott nagyon vigyázok a higiéniámra ezen a téren (is).

Mint azt már említettem, jó 6 évvel ezelőtt odáig fajultak a nőgyógyászati és urológiai panaszaim, hogy a két szakterület orvosai feszt egymáshoz küldözgettek, nem tudván kikezelni, mígnem a nőgyógyászom felírt egy Gynevac injekciókúrát. Ebben Lactobacillusok elölt keveréke található, és emiatt vakcinaként működik tudtommal, azaz az immunrendszert a megfelelő válaszreakció kialakítására készteti. Nos, én ezt megkaptam, bár túl sok eredménye emlékeim szerint nem lett, vagy inkább úgy mondanám, nem volt látványos. (Igaz, épp most kerestem vissza a betegtájékoztatóját, és érdekes módon - bár tudtommal volt benne tartósítószer - hűteni kellett, és nekem nagyon nem rémlik, hogy ezt bárki mondta volna, és én hűtögettem volna... hoppá!). Később egy erős antibiotikum vagy micsoda oldotta meg a gondjaimat, amit egy urológus írt fel végül.

Mindezektől függetlenül amikor a családalapítás terén a tettek mezejére léptünk (vagy talán már közvetlenül a lombikozás előtt??? - nem emlékszem már pontosan), a nőgyógyászom újra felírta, de addigra kivonták forgalomból. 

A lombikokhoz tartozó kivizsgálások során azonban kiderült, hogy van ureaplazmám is, amire onnantól többször is kaptam Doxycyclint. Ez a baktérium eleve megtalálható bennünk, de ha felborul az egyensúly, akkor elszaporodik. Ilyen fertőzésem is lett tehát újból, és bizony a lombikkal járó turkálások, hormonkúpok, egyebek sem tettek jót az én ultraszenzitív hüvelyflórámnak, voltak-vannak problémáim ezen a téren továbbra is. Az utóbbi időben pláne élénkebbnek éreztem ezeket a csipp-csupp ügyeket, így amikor a Sváby műsor révén hallottam az új, tartósítószermentes Gynevac változat előkészületeiről, és a tervezett klinikai kutatási szakaszról, amibe jelentkezni is lehetett volna, felcsillant a remény. Ezek után kissé nehéz volt elfogadni, hogy valóban csak ennyi volt, ennyi év után csak egy rövidke bíztatás, és máris újra kútbaesett a Gynevac ügye.

Ezért tovább keresgéltem, nem is teljesen értvén, hogy most akkor megint mi történt az ügyben, és tényleg véglegesen félbemaradt-e az új kutatás, vagy van még valami halvány remény.

És ekkor találtam egy fórumot, ahol a sorstársak hasonló okokból kétségbeesetten kérdezgették, hogy mi a helyzet, és ahol tavaly májusban dr. Lázár Erika, a Gynevac egyik "szülője", aki évtizedeken át lelkesen oltotta vele nem csak a hozzám hasonlóan tünetelőket, hanem a hozzám hasonlóan meddő nőket is, és ezáltal sok, már nem remélt baba megfoganását segítette elő, szóval a doktornő jó hírrel jelentkezett. Noha a Gynevachoz való hozzájutás már akkor is kétesélyes volt (tavaly májusban még a klinikai kísérletekbe lehetett volna jelentkezni, azok azonban vaktesztek, azaz az alanyok egy része placebót kap, és még az orvosuk sem tudja, hogy ki kap igazi vakcinát és ki nem), de a doktornő örömmel jelentette, hogy Németországban újra elérhető a Gynatren, ami a Gynevac „testvére”, hatóanyaga azzal nagyrészt megegyezik, és amit a Pharmaexpresszel be lehet hozatni, és a doktornő olt vele. Én ezt a hozzászólást már valamikor december végén, vagy január elején találtam meg, így nem voltam benne biztos, hogy ez a lehetőség él-e még, egyáltalán, akár a doktornő rendel-e még, de mivel a hozzászólásában meg volt adva egy emailcím, így írtam neki egy levelet. Ebben nagyon röviden vázoltam, hogy már mennyi sikertelen lombik kezelésem volt, aminek az orvosom se nagyon érti az okát, de korábban már kaptam Gynevac-ot, illetve később még egy körre volt receptem, de akkor már nem lehetett kapni, és most megtaláltam ezt a bejegyzését és érdeklődnék, hogy olt-e még, tudna-e nekünk segíteni. A lombikokat őszintén szólva csak azért írtam meg neki, hogy hangsúlyozzam, mennyire szükségem lenne az oltásra.
A doktornő hamarosan válaszolt is, és eléggé meglepett: azt írta, hogy az ő fő profilja 43 éve a meddő párokkal való foglalkozás, és nem csak a Gynatrennel, hanem valami mással is tud segíteni, amit szerinte a világon mindenütt figyelmen kívül hagynak, de ez az oka, hogy a lombikok 80%-a nem sikerül. Megadta a számát, hogy egyeztessünk. Természetesen felkeltette az érdeklődésemet, amit állított, és amit aztán a telefonban is megpendített egyelőre még konkrétumok nélkül, de nyilván nem telefontéma volt ezt megbeszélni, így elmentem hozzá egy első konzultációra. Kissé szkeptikus voltam, hiszen mindig hihetetlenül hangzik, ha valaki, akiről az ember ilyen összefüggésben végső soron még nem is hallott (holott a blogok és fórumok révén a „csodagyerekcsinálók” híre gyorsan terjed vagy terjedhetne) azt állítja, hogy ő egyedül tudja a titkot. Másrészt amiatt is furcsállottam az ügyesen bepromózott állítását, amit mi itt már elég sokszor tapasztaltunk: mindenki más és más, minden meddő párnál más a baj oka, már csak ha eleve a két alaptáborra, azaz a férfi és a női eredetű meddőségre gondolunk is. Azaz eléggé hihetetlen, hogy létezik egy ember, akinél ott lenne a meddőség Szent Grálja. Az oltást viszont mindenképp akartam, még ha csak a fertőzéseimen segít is végső soron, így a leleteimmel felszerelkezve elmentem az első beszélgetésre.
Ennek leírása a következő posztban jön.