Elmélkedés a Szent Grálról

Bocsánat, ez a hét elég sűrűre sikeredett, sajnos még temetésen is voltunk, és mivel vidékről származom, félnapnyi munka után 120 km-re kellett leautóznunk, majd vissza. Az ember ezt természetesen a családért megteszi, csak ezért említem, hogy ennek megfelelően hullák is vagyunk...

Nos tehát, a Lázár Erika doktornővel való első találkozásomnál hagytam félbe a mesét. Szinte sírva jöttem el a doktornőtől, akkora csalódást éreztem. A buszról felhívtam Őt (egyedül jelentem meg a doktornőnél, hiszen semmi egetrengetőre nem számítottam első alkalommal, plusz ugye rákszűrésem is volt), hogy hazafelé tartok, Ő meg rákérdezett, hogy na, milyen volt? Értelmesen nem tudtam elmakogni a dolgot, csak annyit mondtam, hogy ezt még le kell ülepítenem, meg egyébként sem buszos telefontéma, majd otthon beszéljük meg. Hazafelé emésztgettem a történteket. Akkora sokként éltem meg azt a látogatást (igen, valóban igyekeztem az előző bejegyzésben a lehető legsemlegesebb maradni), hogy magam is éreztem, egyelőre nem látok túl a döbbeneten. Ezért erővel kényszerítettem magam, hogy próbáljam egy kicsit racionális szemszögből végiggondolni a dolgot, hogy megérthessem, volt-e értelme ennek a látogatásnak, és ha igen, micsoda.

Először azt jártam kicsit körbe, hogy mi is okozta pontosan a döbbenetemet, és valóban akkora jelentőséget kell-e neki tulajdonítanom? Világos volt, hogy két dolog miatt fagytam le az agyamról: a doktornő személyisége és a környezete, azaz a rendelő miatt.
Nos, a doktornő valóban érdekes, de ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy egyrészt ő még a szocializmusban nevelkedett (mármint kezdett praktizálni is), amikor még teljesen más alapokon működött a beteg-orvos kapcsolat, mint manapság; másrészt nyilván a korát sem olyan értelemben, hogy eleve van köztünk egy erős generációs különbség (illetve inkább már szinte akár 2 generációnyi is). Ezzel együtt elég sok érdekes felfogású és stílusú orvossal találkoztam már, és ezen túl lehet lendülni, ha mögötte ott van a tudás és alaposság.
A rendelő meg... Az elmúlt egy évtizedben elsősorban magánrendeléseken jártam, különféle orvosi központokban, akik piaci alapon versenyeztek, ennek megfelelően nyilván nagy hangsúlyt fektettek (többnyire) a megjelenésükre is, törekedve arra, hogy az ügyfelek (itt már nem is annyira páciensről beszélünk sokszor) jól érezzék magukat náluk. Ha ehhez van szokva az ember, már rosszul viseli, ha nem ilyen környezetbe kerül. Pedig ha rend és tisztaság van, akkor nem ennek kellene számítania, csak hát már nagyon hozzászoktunk, hogy a rendelő kinézetéből vonjunk le következtetéseket a professzionalizmust illetően is. De megint csak, az "átkosban" szocializálódott doktornőnek nyilván sokkal kisebb az affinitása, hogy ilyesmivel törődjön.
De mint tudjuk, nem mind arany, ami fénylik, illetve fordítva (hogy még egy közmondással fárasszak mindenkit): jó bornak nem kell cégér, vagyis lehet, hogy a rendelőn is túl kellene tenni magam. Mondjuk a konkrét orvosi felszerelések, vagy részben azok hiánya már érdekesebb kérdés...

Na mindegy, miután ilyen frankón levezettem magamban pszichologice, hogy elsősorban mitől mentem le az agyamról, sorra vettem az elhangzottak lényegét is.
Oké, hőmérőzés, csináltam, ismerem, tudom, hogy működik, valójában csak a mérés helyével van gondom, de ha nem bukom le, hogy szájban mérek, miért is ne? (Mondjuk már nagyon ráuntam, de sebaj.)
Progeszteron. Teljesen jogos, ráadásul a magas prolaktinszintjeim mellett hihető is alapvetően. Ugyanakkor érdekes azon elmélázni, hogy akkor hogy is van a dolog a lombikos progipótlással? Mondjuk simán el tudom képzelni, hogy ez valójában (de legalább részben) csak egy hókuszpókusz, abból a célból, hogy a páciens jó kezekben érezze magát, és ne tűnjön úgy, hogy az embriók beültetésével véget is ért a teherbeesés támogatása, innentől magára van hagyva orvosilag. Nekem is volt ilyen érzésem már jó párszor, az ember szinte pánikban azon agyal, hogy hát nem igaz, hogy semmi mást nem lehetne tenni az esélyek növelésére, miért olyan béna a doki? Ha még progit sem ad(at)nának, azt hiszem nagy semminek érezném a lombikot, szóval lehet, hogy valóban alig van hatása, csak pszichológiai okokból adják.
A hormonsor megnézése: naná, igen, köszönöm, kérem! Az elmúlt  kb. 6 évben, amióta küzdünk, talán ha összesen kétszer nézték ezt így meg nekem, ami nyilván idegesített is, így persze, hogy jó ötlet ránézni. Az FSH és LH meg több szempontból is érdekes lehet, egyrészt a viszonylag korai menopauza réme miatt is (az AMH-m sem olyan fényes), másrészt ugye az infrás doki is emlegetett valami PCOS-szerű képleteket a petefészkeimen, bár akkor még egyértelműnek tűnt, hogy még nem az. Ki tudja, azóta mi a helyzet ezekkel, mert tünetelni eléggé hormonális katyvaszra utalóan tünetelek. Szóval a hormonsor jöhet.

DE! A kérdés még a jogosnak tűnő vizsgálatok elrendelése mellett is adott. Ha nem szintetikus progit akar adni, mégis milyen módon akarja majd megemelni az esetlegesen alacsony szintemet? Gondolom nem gyógyszerrel, de akkor hogyan? Jönnek a vitaminok és a gyógynövények? Hát én az utóbbiakra nem nagyon vagyok vevő. Úgy hatnak, mint a gyógyszerek, mégis igen nehéz pontosan adagolni őket, ráadásul a gyógyszerekkel ellentétben nem folytak velük kísérletek, azaz többnyire a népi tapasztalatra alapozva alkalmazzák őket. Egy hirtelen guglis rákeresés valóban ezeket dobta ki a természetes progiemelésre: a felsoroltak között ott virított a barátcserje is, amiről már említettem, hogy ráadásul az agyalapi mirigyre hat, ami nekem régóta (alighanem születésemtől) beteg, és gyógyszeresen sem állítható be teljesen a működése, nyilván nem fogok erre gyógynövényt szedni?
Szóval a gondom az, hogy bár az irányvonal jónak tűnik, látatlanban is erős kétségeim vannak, hogy milyen terápiát javasolna a doktornő, és én azt hajlandó lennék-e követni?

Mire hazaértem, már képes voltam Vele beszélni erről értelmesen is, bár még mindig nagyon erős kétségeim voltak, hogy egyáltalán akarom-e én ezt így csinálni, pláne mennyi értelme van mondjuk újra hőmérőzgetni 7 sikertelen beültetés után. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy már annyi mindenen  mentem/mentünk keresztül, és a csilli-villi közptontokban rendelő orvosok is annyiszor okoztak csalódást, hogy akár ki is próbálhatnám, Lázár doktornő mire megy velem, túl sok veszíteni valóm nincs, és még a végén lehet, hogy tényleg kiderül, hogy mindig a legegyszerűbb  megoldás a jó megoldás. Az alapvizsgálatot érdemes megcsináltatni mindenképp, az eredményt jó lenne tudni, aztán meglátjuk. A Gynatren meg nyilván kell mindenképp, szóval akkor legyen, elhatároztam magam, hogy üsse kő, adok ennek a  dolognak egy esélyt.