Fájdalomcsillapítás - vigyázat!

A sok mesélés közepette majdnem elfelejtkeztem egy dologról, amit mindenképp szerettem volna megosztani veletek. Alighanem sokaknak segíthet a teherbeesés megkönnyítésében a dolog, és úgy gondolom, hozzám hasonlóan másokat sem világosítanak fel erről az orvosok.

Bár a laparoszkópos műtétem során nem sikerült szövetmintát venni, az endometriózis hivatalosan szerepel a diagnózisaim között. A tüneteit nagyjából 16-17 éves korom óta produkálom, és ezek között előkelő helyen szerepelt természetesen az igen erős menstruációs fájdalom. Tini koromban szinte mindig, de később is, a fogamzásgátló szedésének szüneteiben olyan erős görcseim voltak, amik végül hányáshoz, nem ritkán ájulásszerű állapothoz vezettek. Furcsán hangozhat, hogy fogamzásgátlót szedtem, de bizony fiatal felnőtt korom döntő részében erre rákényszerültem, éppen emiatt az erős fájdalom miatt. Amikor (még) nem szedhettem az antibébi tablettát, csak a legerősebb fájdalomcsillapítók működtek, végül maradtam a Cataflamnál, de abból is gyakran 2-3 szem is kellett, mire hatott. És a vényköteles, 50 mg-os változatról beszélek, nem a Dolo-ról, amit vény nélkül is lehet kapni. Ez utóbbiról viszont érdemes tudni, hogy mindössze annyiban különbözik a vénykötelestől, hogy fele akkora a hatóanyagtartalma (a vényköteles 50 mg-os, a Dolo pedig 25 mg-os), így én például anno nagyon örültem neki, amikor megjelent a patikákban, hiszen tudtam, csak annyi a dolgom, hogy eleve kétszeres adagot vegyek be...
Egy szó, mint száz: általában csak a Cataflam-ot kapkodva bírtam ki a menzeszeket, ha néha megpróbáltam, hogy mégsem vettem be azonnal gyógyszert, ritkán volt sikerem, többnyire végül annyira erős lett a fájdalom, hogy utána a szokásosnál is több gyógyszer kellett, hogy csillapítsam.

Azt ugyan tudtam, hogy a Cataflam a teherbeesést nehezíti, erről néha próbáltam is faggatni az orvosokat, de csak a vállukat vonogatták, vagy állították, hogy ez nem igaz. Netes keresgéléseim sem hoztak eredményt, hogy pontosan mit is jelent ez, hol és milyen módon avatkozik be a gyógyszer a rendszerbe. Így végül abban maradtam magammal, hogy a betegtájékoztató azon mondata, miszerint aki teherbe akar esni, csak indokolt esetben szedjen Cataflamot, rám sajnos igaz, így nincs is nagyon választásom.

Aztán 2015 karácsonyán történt valami. A céges karácsonyi buli kezdete előtt az egyik, mellettem ülő kolléganő, akinek nagyon gyakran fáj a feje, ismét migrénnel küzdött, ezért Algoflexet akart bevenni, de előtte megjegyezte: remélem nem lesz gond, ha iszom rá némi bort. Gyorsan rászóltam, hogy mielőtt bekapná a gyógyszert, talán nézzünk erre rá, ha mindenképp szeretne az este folyamán bort is fogyasztani. Mindketten visszaültünk a gépünk elé, külön-külön rákerestünk az Algoflex tájékoztatójára, elkezdtük pörgetni az ellenjavallatokat, mellékhatásokat, aztán egyszercsak megfelejtkeztem a kolléganőről, a borról és a karácsonyi partiról is. Az Algoflex betegtájékoztatójában ugyanis a Cataflammal ellentétben egyértelműen szerepelt: a gyógyszer hatóanyaga megakadályozhatja az ovulációt. Gyorsan rágugliztam, és most már pillanatok alatt meglett, amit eddig nem találtam, sőt, mint kiderült, alig pár hónappal korábban publikálták egy ezirányú kutatás eredményeit.

A kutatás során egészséges szülőképes korú nőknek adtak naponta különböző ún. nem-szteroid fájdalomcsillapítókat a ciklusuk 10. napjától, majd a ciklusok nyomonkövetésével kiderült, hogy ezek az esetek túlnyomó többségében megakadályozták az ovulációt, a progeszteron szintet jelentősen csökkentették (ovuláció nélkül ez természetes), sőt, cisztákat is képeztek a petefészken. A különböző hatóanyagok közül a diklofenák (a Cataflam és sok ismert fájdalomcsillapító krém, például Voltaren, Diclac hatóanyaga) bizonyult a legkárosabbnak: az azt szedő nők mindössze 6,3%-ának volt peteérése az adott ciklusban, azaz 93%-ban megakadályozta a peteérést. A következő ciklusban, a fájdalomcsillapítók elhagyásával a peteérés helyreállt. Diklofenákból napi 100 mg-nyit (azaz kétszemnyit a vényköteles Cataflamból) kaptak az alanyok. Természetesen nem csak a diklofenákot vizsgálták, hanem a naproxént (pl. Apranax) és az etorikoxib-ot is (itthon úgy tűnik ez nem elterjedt), azok valamelyest kevésbé voltak "hatásosak" az ovuláció megakadályozásában, de még így is hasonlóan döbbenetes eredményt hoztak.

Teljesen ledöbbentem a kutatási eredményeket olvasva, kis híján sírva fakadtam azt végig gondolva, hogy még azzal együtt is, hogy csak a menzesz előtti 1-2 napon és általában a menzesz első napján vettem be Cataflamot, az elmúlt sok év alatt összesen mennyi gyógyszert szedtem be, és ezzel mekkora kárt okozhattam az egyébként is rosszul működő hormonháztartásomnak.
Aztán kicsit később még nagyobb döbbenet volt, amikor eszembe jutott a 2015-ös, 10-es HCG-vel végződött, majdnem sikerült beültetés. Az a beültetés eleve rosszul indult: Krizsa úgy döntött, hogy bár fagyasztott embrió beültetés lesz, kivételesen a spontán ciklus helyett inkább megpróbálkozik azzal, hogy épített ciklus legyen. De alig kezdtem el a Suprefactos és Estrofem-es kezelést, minden korábbi negatív rekordot felülmúlva, a 9. ciklusnapon újra megjött a menzeszem, a méhnyálkahártya teljesen levált, és újra kellett kezdeni a ciklus építését. Ebben a szerencsétlenül indult ciklusban kaptam vissza azokat az embriókat, amik kivételesen "sikeresen" beágyazódtak ugyan, de végül alig háromnapnyi, egyébként egyre gyengülő pozitív teszt után véget is ért a háromnapos csoda. A dokival együtt sosem értettük, hogy mi történt, miért jött meg újra a vérzésem a kilencedik napon. Nos, az a ciklus, amit építeni kezdtünk, egy egyhetes római vakáció alatt indult. Egy hét városnézés, az akkor még szokásos extra fájdalmas menzesszel súlyosbítva? Kétségbe voltam esve, ezért már a megelőző napokban, és a menzesz elején is, kb. 1 hétig, a szokásosnál sokkal nagyobb adagban, szinte cukorkaként ettem a Cataflamot, csak hogy kibírjam a városnézést. Mióta olvastam erről a kutatásról, erős bennem a gyanú, hogy ennek volt köszönhető az újabb menzesz.

Nos, én amióta ezt a kutatási eredményt megtaláltam, nem vettem be egyetlen szem fájdalomcsillapítót sem. Immár 15 hónapja, egyetlen szem Cataflam, egyetlen nyomásnyi Diclac vagy Apranax krém (korábban néha ilyeneket is használtam ízületi fájdalmak miatt), semmit nem használok. A vicces az, hogy a korábbi erős menstruációs görcsök már nincsenek. Fáj, nem mondom, de közel sem annyira, többnyire simán bírom fájdalomcsillapító nélkül is. Melegítő tapaszt szoktam néha használni, de ennyi. Igaz, az utóbbi időben kezd újra erősödni a fájdalom, így némileg tartok tőle, hogy mi lesz a folytatásban, de bízom benne, hogy lényegesen nem lesz rosszabb. Felmerült mondjuk bennem, hogy eddig is azért volt egyedül csak a Cataflam hatásos, mert valójában ugye gyulladáscsökkentő, és endometriózisnál az elvándorolt méhnyálkahártya telepek gyulladást okoznak a kiürülni nem tudó vérzés miatt. Ilyen szempontból viszont ha esetleg vannak jelenleg is aktív endós telepek bennem, akkor ezekben a gyulladást csökkenthette a korábban szedett Cataflam, és okozhatja ez, hogy az elhagyásával lassan újra egyre erősebb a fájdalom, azaz bár a hormonoknak nem tesz jót a diklofenák, az endó ellen a gyulladáscsökkentés miatt esetleg valamennyire mégiscsak jó volt. Nem tudom, hogy ezt jól sejtem-e, és orvossal sem beszéltem erről, mert korábban is hiába kérdeztem őket, hogy pontosan miért is nem jó a Cataflam teherbeesni vágyók számára. Azt mindenesetre továbbra is tartom, hogy semmilyen fájdalomcsillapítót, és lehetőség szerint gyógyszert sem veszek be.

Javaslom nektek is, hgy ha bármilyen okból viszonylag rendszeresen szedtek fájdalomcsillapító tablettákat, vagy használtok krémeket, tapaszokat, próbáljatok helyettük valamilyen alternatív, lehetőleg természetes megoldást találni. Nem csak a teherbesesést akadályozzák, számtalan egyéb, elég komoly kockázata van a szedésüknek/használatuknak.