Oltatunk

A mellékhatások körüli pánikolást követően tehát megrendeltem újra az oltást, és elmentünk az első szúratásra. Ez így elsőre már sima menetnek hangzik ugyan, de ismertek... :D
Igazából ténylegesen csak egy dologtól tartottam: Ő most fog szembesülni a doktornővel és a rendelővel, és mivel sok szempontból még nálam is kritikusabb alkat, joggal tartottam tőle, hogy már az elején elszakad nála a cérna. És ha ez végül nem is következett be, érdekes momentumok akadtak azért. :)

Kezdődött ott, hogy rengetegen voltak, és piszok lassan haladtunk. Kissé össze is zavarodtam, úgy tudtam, hogy kifejezetten oltási nap van, amit én úgy értelmeztem, hogy normál rendelés nincsen, mégis, egy-egy páciens, vagy egy páros kb. 20 - 25 percig is bent volt. Már vagy másfél órája vártunk, mire bejutottunk, Ő addigra már nagyon ideges volt, de én sem örültem neki, hogy este negyed 8-kor még a váróban ültünk, miközben a hazaút 1 órás...
Aztán bejutottunk végre, és Ő is megláthatta, miről beszéltem. Időnként rásandítottam, és láttam rajta, hogy ő csak azért vette nálam jobban ezt a kanyart, mert már nem érte felkészületlenül. Így is vágott arcokat, pláne, amikor rájöttünk, hogy de, oltási nap van, de a doktornőnek két ember megszúrása 20 percbe telik. Az első igazi meghökkentő történés az volt, hogy amikor az első dobozból elővette az ampullákat, az egyiket egész egyszerűen leejtette, és az eltört. Egy 7 000 forintos ampulla... Amiből egyetlen darabot tudtommal nem lehet rendelni, csak egy dobozzal, ami már 21 000 forint. Ez szaladt rajtam azonnal keresztül, és azt hittem, hogy rögtön felnevetek. Valahogy annyira abszurd volt a dolog, hogy nem mertem se a doktornőre, se Rá nézni, csak lesütöttem a szemem, igyekeztem nem vágni pofákat (biztosan nem sikerült, sosem megy, mindig az arcomra van írva, amit valójában gondolok), és meg sem szólaltam, nehogy hangosan felnevessek. Csak vártam, gondoltam majd a doktornő megmondja, hogy ilyenkor mi van. Így is lett, valakinek a maradékából, vagy miből vett ki egy pótampullát. Azt mondta már fáradt a keze, ezt mondjuk simán el is hiszem.
Miután sikeresen mégis lett megfelelő számú ampullányi oltóanyagunk, jött a szúrás. Mint kiderült nem is fenékbe, hanem a csípő feletti izomba megy a szúrás. Ehhez megfelelően kell beállni, hogy ellazuljon, hát az szerintem kész kabaré volt, mire sikerült megfelelő pózba vágni magunkat. Én voltam az első, és a régi olvasók talán emlékeznek rá, hogy masszív tűfóbiám van, így eléggé aggódtam (gyerekkoromban egy farba adott injekciónál ráfeszítettem, és belém tört a tű is, szóval okkal tartottam a dologtól). De egy dolgot meg kell hagyni: a doktornő nagyon ügyesen és trükkösen szúr, szinte észre sem lehet venni. A bal kezével, nyitott tenyérrel rácsap az ember derekára a szúrás helye mellett. Nem túlságosan, csak annyira, ami egy picit csíp, az ember egy egész tenyérnyi területen érzi ezt a pici szurkáló érzést, és közben a másik kezével beadja a szurit. Alig erősebb a szúrás fájdalma, mint a tenyércsapás nyomán a sok pici szúró érzés, elsőre tényleg meglepett, amikor rájöttem, hogy közben már belém is döfte a tűt. Teljesen felszabadultam a megkönnyebbüléstől, aztán jött az oltás vicces része: úgy tűnik a doktornő nem szereti leragasztani a vattakupacot, ő az alsó ruházattal igyekszik azt fixálni a szúrás helye felett. Igen, jól értettétek, a doktornő törekszik erre, vagyis nekiállt felöltöztetni! Majd ő, én ne nyúljak hozzá, ezzel megpróbálta a csípőbugyimat a derekamon lévő szúrás fölé rángatni. Komolyan mondom, soha életemben nem volt olyan bugyim, ami addig ért volna, ahol a szúrás volt. Viszont egy nagyon rugalmas varrás nélküli bugyi volt rajtam, így a szúrás felőli oldalát sikerült szinte a gyomrom magasságáig felrántania. Még nevetni sem tudtam, ezen megint annyira meglepődtem. :) A Pasinál persze még érdekesebben alakult az öltöztetés, egyszerűen sem az alsónadrágja, sem a nadrágja nem nagypapa fazonú volt, azaz nem ért hónaljig, bárhogy próbálta is a doktornő ilyen mértékű nyúlásra bírni. Így Ő végül mégiscsak ragasztót kapott, a mázlista. :D

Aztán a távozás után jött a kevésbé vicces része a dolognak: az előtérben való némi beszélgetés után a metró felé tartottunk, kb. 10-15 perccel a szúrás után, amikor Őt elkezdte rázni a hideg, de nagyon durván, szemmel láthatóan rángatózott tőle. Majd egy perc múlva a beszéde elkezdett nehezen érthetővé, kásássá válni, mondta is, hogy egyszerűen egy pillanat alatt elzsibbadt a szája. Baromira megijedtem, onnantól azt figyeltem, hogy lesz-e rajta kiütés, feldagad-e a nyaka, szája vagy az arca a szája körül (azaz kezdődik-e ez anafilaxiás sokk). Gyorsan szétnéztem, addigra már az Üllői úton voltunk, a SOTE Klinikákkal szemben. Ha picit is rosszabbodott volna az állapota, berongyoltam volna oda. De végül ennyiben is maradt a dolog, ezek a tünetei néhány perc alatt elmúltak, újabbak pedig nem jöttek. De mondanom se kell, hogy nagyon megijedtem, egész este és másnap is árgus szemekkel figyeltem, hogy minden rendben van-e vele.

Azóta már a második oltást is megkaptuk, ennyi alapján azt mondhatom, hogy nálam a szúrás utáni kb. 24 órában nagyon komoly só- és ezzel vízháztartási gondokat okoz az oltás. A szám szó szerint taplószárazra szárad ki, nem győzök inni, minden élelmiszert túlsózottnak érzek, és őszintén szólva a vécézéssel is gondok vannak a visszatartott víz miatt, bocsánat, de mindkét változatnál. Sőt, ami azt illeti, a pisilésnél még ijesztőbb is a dolog. Azt hiszem megpróbálok majd ennek utánajárni, hogy mi az oka, hátha valami egyéb problémára utal.

Ami az egyéb, doktornő által elrendelt kezelést illeti, egyelőre semmi extra nem történt. Amikor először jártam nála, akkor a ciklus közepén jártam, a hőmérést sem kezdtem el. A következő ciklusban (a mostaniban) elkezdtem, de a 3. napi vérvételhez nem jól jöttek ki a napok: az első két napon annyira vacakul voltam, hogy itthonról dolgoztam, az irodába sem tudtam bemenni, a 3-4. nap meg hétvégére esett. Így a vérvételek csúsznak, csak a hőmet mérem, ami teljesen össze-vissza alakult eddig. Egyrészt mivel már vagy 1,5 hete szinte állandóan fáj a torkom, és amikor rosszabb, akkor a hőm is megugrik, még ha nem is lesz kifejezett hőemelkedésem sem; másrészt meg az oltások után is ugrott mindkét alkalommal 3 tizedet a hőm. Ja, és még hétvégén sem vagyok hajlandó a mérés miatt korábban kelni, így azokon a napokon is kiugróan magas a hőm. Az eredmény ennek megfelelően egy teljesen kaotikus cikk-cakk, kenhetem a hajamra. :)

Na, hát itt tartunk a doktornővel indított vonallal.
A többiről majd a folytatásban. Jövök, amikor tudok, de lehet megint csak a hétvégén tudok majd írni. Addig is az erő legyen veletek! :)