"Simán" megy minden

Hű, jó régen nem jártam errefelé. Vártam, hogy legyen mit írni, ami azt illeti. Aztán meg amikor lett, akkor muszáj voltam pár napig ülepíteni magamban, mielőtt leírtam volna, különben itt kő-kövön nem marad. :)


Nem mondhatnám, hogy jól alakulnak a dolgok. Persze lehet megint csak az én variálós természetem mondatja ezt velem, bár azt hiszem jó adag objektív negatívum is van az aktuális történésekben.

A dokim ugyanis eléggé kiakasztott. Pontosabban kölcsönösen kiakasztottuk egymást, azt hiszem. Épp csak a kettőnk helyzete között az a különbség, hogy neki kellene empátiát mutatnia irántam, pláne, ha már fizetek neki (most nem állami támogatással megyünk). Ehelyett ő istenesen lecseszett, olyannyira, hogy döbbenetemben képtelen voltam megválaszolgatni neki, csak elnémultam, és legszívesebben elbőgtem volna magam, hogy hogyan lehet ekkora bunkó. Persze ő meg nyilván besértődött, hogy mit képzelek én, és miért nem mutatok tiszteletet iránta. Hát például azért, mert kb. velem egykorú lehet, talán még fiatalabb is, és csak azért ülünk az íróasztala ellentétes oldalán, mert kettőnk közül neki van orvosi diplomája. Erre azonban nem kellene olyan nagyon felvágni, mert nekem meg csak  azért nincs, mert nem bírom a vér látványát. Viccen kívül, ez az egy dolog tartott vissza csak az orvositól, minden más kvalitásom minden szerénytelenség nélkül állíthatom, bőven meglett volna hozzá. Szóval én pusztán azért nem fogom tisztelni, mert ő nem ájul el a vérvétel látványától. Bár már lassan semmiért sem fogom tisztelni, ahogy halad a kapcsolatunk, mint orvos és beteg. Ha túljutunk ezen a FET-en, akármi lesz is a kimenetele, másik orvost keresek, az tuti…

Na de hogy pontosan mi is történt?
Hétfőn megvolt az ultrahang, méhnyálkahártya 8,8 mm, jobb oldalon 15 mm-es domináns tüsző. Ítélet: tüszőrepesztő szuri menjen szerdán, beültetés 1 hét múlva. Elkerekedett a szemem. Tiszteletteljesen (jah, akkor még képes voltam rá) elnézést kértem, hogy belepofázok a dologba, és megpróbáltam felhívni rá a figyelmét, hogy pl. habár az előző ciklusban a 8. napon uh-n 13 mm-es tüszőt látott még csak, ami állítólag napi 1-1,5 mm-es növekedést tud produkálni, és magára az ovulációra 20-22 mm-es tüszőméretnél kerülhet sor, én minden valószínűség szerint az elmúlt ciklusban legkésőbb a 11. napon ovuláltam. Ezt nem kötözködésnek szántam, csak informálni szerettem volna, mert tartottam tőle, hogy a tüszőméretem már megint becsapós lesz, és jól lemaradunk a peteérésről. Az érveket már nagyon végig sem hagyta mondani, holott szerepelt közöttük a verhetetlen is: a 12. napra már megnőttek a cicik, ami ugye csak progeszteron hatására következik be, tehát addigra a tüszőből az ovulációt követően sárgatestnek kellett létrejönnie.
Én hülye azonban azzal próbálkoztam érvelni először, hogy mérem az ébredési hőmet, ebből tudom, hogy max. a 13. napon szoktam ovulálni, plusz a méhnyaknyák legfeljebb 2-3 nappal a peteérés előtt válik tojásfehérjeszerűvé, és vasárnap már ilyet produkáltam, így a megszokott tüneteim alapján legkésőbb szerdára várható a peteérésem. Ő meg ugye azt számolta, hogy pénteken lesz, ami már 14. ciklusnap lenne. Na ezt már nem fejthettem ki, mert elkezdte leszedni a fejemet, hogy minek mérem én a hőmet, meg mit foglalkozok a méhnyaknyák milyenségével. Nem akartam levezetni az egészet, így csak annyit makogtam, hogy hát, tudom, hogy most nincs sok értelme, de például szeretem tudni, hol tartok a ciklusban, milyen hosszúságút várhatok. Erre megint: hogy mit kell nekem azt tudni? Ne stresszeljem magam ilyenekkel, ne görcsöljek rá. Na, aki csak a felét átélte annak, amit én, az tudja, hogy a "Ne görcsölj rá!" egy bűvös mondat minden olyan nő esetében, akinél objektív okai vannak a meddőségnek, és egyszerűen ütéskényszert vált ki, annyiszor tanácsolták már ezt olyanok, akiknek halványlila segédfogalma sincs arról, milyen éveket várni a babára annak ellenére, hogy az ember mindent megtesz az ügy érdekében, nem csak a sült galambot várja. Kevés híján én is kirobbantam, amikor a dokim, akinek épphogy nagyon jól tudnia kellene, hogy ez az egész már nem a rágörcsölésről szól, ezzel jött nekem.
Azon kezdett lovagolni, hogy ha nagyon rákattanok a dologra, akkor persze hogy nem sikerül, pszichésen gátlom a sikert, és így nem is jöhet össze. Mert ha én a méhnyálkahártyám vastagságával (erre persze emlékezett múltkorról) meg a hőmmel foglalkozom, akkor úgy bestresszelem magam, hogy nem is sikerülhet. Megálltam, és nem fejtettem ki (pedig erős volt a késztetés), hogy pl. négyféle meddőségi betegség esetén engem épphogy megnyugtat a hőgörbém vezetése, mert legalább látom, hogy mindezek ellenére működik a szervezetem. Arról nem is beszélve, hogy a FET előtt ő faggatott szinte riadtan, hogy szokott-e spontán peteérésem lenni, hát a hőgörbém vezetése nélkül nem nagyon tudtam volna erre válaszolni. A ciklushosszamat meg micsoda meglepi, az endometriózis miatt kell tudnom. Mármint annak nyalánk tünetei: a falkaparós, Cataflamot drazséként kapkodós, epét hányós görcsölések miatt fontos, hogy egy ilyen görcsölés, amikor egy órán belül 2 Cataflamot is be kell vennem, és még azok se érnek semmit, lehetőleg ne olyan helyen jöjjön rám, ahol nem tudom megoldani az aktív rosszullét logisztikai oldalát, hogy úgy mondjam.
Ráadásnak jött még nekem egy konkrét példával is: párocska 8 sikertelen inszemináció után került hozzá. Azt a csajt is sikeresen túlstimulálta, olyannyira, hogy ő egyetlen embriót sem kapott vissza, ment mind a 9 a fagyiba. De, a következő ciklusban nem jött meg neki, spontán terhes lett. A doki szerint tutira azért, mert megnyugodtak, hogy ott van a sok szép embrió lefagyasztva, így már baj nem lehet, és emiatti nagy lelazultságában a csaj fogta magát és rögtön teherbe is esett. Na itt akartam elbőgni magam, hogy ez a doki mekkora gyökér. Biztos úgy gondolta, hogy valójában nálam is csak a rágörcsölés volt a sikertelenség oka (véletlenül sem a négyféle meddőségi betegség).

Mindegy, a vége az lett, hogy ezekre csak bólogattam, mert az ő baja, ha már megint nem tartja észben, hogy nekem bőven az átlag feletti számú egészségügyi hátráltató tényező nehezíti a lombikot; és én a 9 fagyibabával sem lehetek nyugodt.

A végeredmény tehát: ma bement az  Ovitrelle, péntektől 4 napig Metypred, szombattól napi 2 x 2 Utrogestan, hétfőn 10-kor meg telefon az intézetbe, hogy rendben felébredtek-e a babáink, és mikorra kell mennem értük.

Mindezeknek köszönhetően az eddigi optimizmusom megcsappant, de igyekszem visszanyerni. Most már nem csak pozitívan igyekszem hozzáállni, de már az is bennem van, hogy csakazértis terhes leszek, mert nincs szükségem ezekre a negatív dolgokra, és mert megérdemlem. :)