Boncolgassuk a dokit

Ó, drágáim, ha tudnátok milyen jól esik, hogy ennyien írtatok! A bíztatásról már nem is beszélve. Megmondom őszintén, kissé tartottam attól, hogy talán csak én fújom fel az egészet, de úgy látom ez a rágörcsölés-dolog tényleg biztosíték-kiverő szöveg másoknak is.
Viszont annyi mindent írtatok, hogy inkább így próbálom megválaszolni a felvetéseket.

A problémám alapvetően a doki hozzáállásával van, azzal, hogy nem tekint partnernek. Pedig én élek ebben a testben inkább meg sem mondom, hány éve, de már több, mint 20 éve, hogy nagylány lettem. Szóval elég jól ismerem magam, bizonyos dolgokat ha mondok, legalábbis el kellene, hogy gondolkodtassa. Arról nem is beszélve, hogy már mondtam neki, és tapasztalhatta is, hogy én eléggé másként tudok működni, mint az átlag. Nálam az orvosi tankönyvekben leírt dolgok igen sűrűn meg szoktak dőlni, és olyankor a dokik kapkodják a fejüket, meg kétségbeesnek, és én szoktam nyugtatni őket, hogy pánikra semmi ok, én ilyen vagyok. Szóval csak annyit várnék, hogy hallgasson meg, és ne reflexből verje le az érveimet, vagy ötleteimet, hanem legalább gondolkozzon el rajta, vagy kérdezze meg (és hallgassa is meg), miből jutottam erre a következtetésre. Na nem azért, mert én olyan zseniális nőgyógyász-belgyógyász-endokrinológus lennék, hanem mert olyan részletekre derülhet fény, amit elfelejtett megkérdezni, én nem mondtam, mert nem tudtam, hogy fontos lehet, és közben igenis van jelentősége, és befolyásolhatja az egész herce-hurca kimenetelét.

Nem mellesleg (még ha csak finoman sugallva is), titulálhat ő engem hisztis, rákattanós, akaratos picsának, de ha nem lennék ilyen rászívommagaméslesemszállokatémárólamígavégérenemjárok típus, akkor nem is ismerne a dokim, mert még nem kerültem volna  a színe elé. Csak az én állhatatos, és a dokik hülyeségeit bátran felülbíráló természetemnek köszönhető, hogy a betegségeim kiderültek. Mindegyik esetében a dokik első körben leráztak, elbagatellizálták a tüneteimet, vagy magát a betegséget. Minden esetben én jártam utána  a dolgoknak, csináltattam privátban is vizsgálatokat, kerestem új orvost, aki komolyan vett, stb. És még így sem ment könnyen, vagy gyorsan, mire mindent (??? - nagyon remélem!) felgöngyölítettünk. Szóval ha valamiért, ezért a hozzáállásomért nagyon nem kellene lecsesznie. De ha ez még valaha előjön kettőnk között, az biztos, hogy elmesélem neki röviden ezeket a sztorikat, hogy visszavegyen kicsit.

Na de, hogy konkrétabb legyek: végső soron nekem semmi bajom a spontán ciklussal, nem hormonokra vágyom, nem ilyesmire gondoltam, amikor a dolgok megtámogatását kértem a dokitól. Inkább olyasmik jártak a fejemben, mint pl. mondjuk a teljes ciklusban szedett Aspirin protect, vagy bármi egyéb olyasmi, ami némi pluszt jelenthet. Egyébként az aspirint végülis meg is kérdeztem, és szedem is ciklus elejétől. Ezen kívül végül saját szakállra gránátalmalét ittam, mert nagyon jó gomba- és baktériumölő, antioxidáns, és sokan esküsznek rá, hogy amikor azt ittak, akkor lett szép vastag méhnyálkahártyájuk. Én meg ugye a fertőzésekre is érzékeny vagyok, és ez a biocucc végre nem árt a hormonjaimnak, csak az ösztrogént emeli meg némileg. Na nem kell aggódni, mivel ezokból endometriózis esetén meg nem igazán javasolt, így csak napi 1 dl-t ittam meg, holott inkább 2-3 decit szoktak javasolni.

Alapvetően meg az egész herce-hurca kapcsán én is pont ugyanarra jutottam, mint Csigusz: mi a fenéért nem lehetett kérni egy vérvételt, és akkor tiszta lett volna a kép. Kész örömmel kifizettem volna, csakhogy tutira jól lőjjük be a peteérésem idejét (mellesleg ez az egyetlen igazi bajom a nem felépített ciklussal - így nehéz biztosat mondani nálam).

A testemben egyébként egész jól bízom, sokszor bizonyította, hogy olyan hormonértékek mellett is egészen megbízhatóan működik, amilyenekkel másoknak évente két menzesze van maximum. Szóval attól nem félek, hogy nem képes "elvégezni a feladatát", inkább csak attól, hogy ezt milyen újabb egyedi módszerrel fogja kivitelezni. :)

És az utolsó reagálás a megjegyzéseitekre: sajnálom, de egészen biztos vagyok benne, hogy ha lenne is tuti recept, akkor sem sikerülne mindenkinek elsőre, mert az nem érné meg. És bár eddig erről nem beszéltem, és egyelőre továbbra sem akarok ennyire paranoiáskodni, van egy olyan gyanúm, hogy az én esetemet némileg pénzfejésre akarják használni... De ebbe most inkább tényleg nem mennék bele.

Na, azt hiszem kiveséztem a dokit, innentől járhat dialízisre! :D