Hát, ennyi van most. Végülis tökmindegy már, hogy mikor, a lényeg, hogy megvolt az ovuláció. Tippre leginkább csütörtökre tenném, mert péntekre 4 tizedet emelkedett a hőm, de tudja fene, hogy például az Ovitrelle mennyire befolyásolhatta ezt.
Most már úgyis a következő para-pontra koncentrálhatok: csak ébredjenek fel holnap reggel a gyerkőcök! Ja, ha valakinek még nem tűnt volna fel: mindig tudok találni valamit, amin aggódhatok. :D
De ebben az egyben most csakazértis hiszek a dokinak, és ő azt mondta, hogy a másfél éve bevezetett új fagyasztási eljárással a sejtek 99%-ban épek maradnak. Plusz ha a két ébresztett embrió közül valamelyik nem indulna újra osztódásnak, akkor állítólag addig keltegetik őket sorban, amíg nem lesz 2 beültethető embrió. 9-en várnak a frigóban összesen, így erre van bőven lehetőség.
Tehát no para, holnap beültetés.
Egyébként nagyon vicces érzés arra gondolni, hogy már van kilenc "gyerekünk", és ők jelen pillanatban is a klinikán vannak tárolva valami ipari fagyasztóban, várva a sorukra. És én vagyok az "anyjuk", Ő meg az "apjuk". Érdekes élmény ez az egész.
Na mindegy. Izgulok. :) Igen, tényleg, érdekes módon valahogy jobban, mint az elsőnél, amikor azt vártuk, hogy a beültetés napjára hányan maradtak, és ráadásnak még a túlstimuláció miatt még az is kérdéses volt, hogy lesz-e egyáltalán beültetés.
Tehát holnap 10-kor telefon az intézetbe, hogy hogy vannak a picikéim (juhujj, máris kezdem a nyálas gügyögést :D) és mikorra kell menni.
Aztán jön a "pihi". Merthogy nem leszek táppénzen, sőt, helyettesíteni is fogok, ami plusz munkát jelent, holott a sajátom is bőven elegendő szokott lenni... Az egyetlen kedvezmény, hogy itthonról fogok dolgozni, illetve aug. 20 után leszek 2 nap szabin.
Hát ennyi van most. (Ezt hívják keretes szerkezetnek. :))
...............................................................
...............................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése