The End

Gyors leszek, a buszon ülök hazafelé. Nincs baba, a hcg egy nagy büdös nulla. Most megyek és telezabálom magam junk food-dal. Majd jövök, amikor összekapartam magam. Sziasztok!

Repkednek a mínuszok

Nahát drágáim! Most teljesen elérzékenyültem! Nagyon aranyos tőletek, hogy ennyire drukkoltok.

Hát jó hír az nincs egyenlőre. Híresen idegbajos tesztelő vagyok, így nem kevesebb, mint 3-féle tesztet lőttem el ma reggel. Természetesen az aduász Clearblue-t, egy "játszós" X-epilt, és aztán dühömben az intézetist is.
Hát, ha nagyon akarom (és ezzel nálam sosincs gond :) :P) nagyon-iszonyat halványan látok valamit. Csakhogy ilyen már rengetegszer volt, még a lapar előtti spontán ciklusokban is, tehát ezt vehetjük úgy, hogy nincs ott semmi. Az eredmény tehát ET+10-en 3 darab negatív teszt.

Ami a testi tüneteket illeti: cicik azt hiszem még rendben, a hőm is, pecsételésnek még nincs nyoma, vannak viszont elszórtan mensis jellegű hasfájások, görcsölések. Ha összegezni kellene, inkább hajlok afelé, hogy nincs baba, mint afelé, hogy még lehet, hogy van.

Mondjuk ha nagyon akarok, egy dologba bele tudok kapaszkodni, ez pedig a pecsételés kérdése. Ma vagyok a 27. ciklusnapon, ami már a szokásos átlagos ciklushosszam felett van. Azt mondanom se kell, hogy spontán ciklusban, még ha hosszabbra is sikerül ennél, már régen pecsételek ilyenkor. Viszont most jön a kérdés, hogy akkor hol is tartok a luteális fázisban:

1)  Ha a doki számolt jól, akkor a 13. napon. Már ez sem rossz, mert a legrosszabb  esetben 12 napos szokott lenni,  a legjobban 15, utóbbi esetében természetesen a 13. napon már szintén szoktam pecsételni.

2) Ha a hőm alapján nekem kellene megítélni, akkor szerintem ma vagyok a 14. dpo-n, normális esetben ilyenkor már szintén mindig pecsételek.

3) Viszont ha a mégis a fertilityfriend-nek van igaza, ami az ott vezetett kb. 54 eddigi hőgörbe alapján számol, akkor ma már a 15. dpo-n vagyok. Mellesleg eredetileg én is úgy számoltam, hogy akkor lesz a peteérésem, mint amikorra a ferty jelzi (talán emlékeztek, ezen "vitáztunk" össze a dokival is). Ez a verzió egyetlen szempontból bír jelentőséggel: a stimus protokollban a 15. dpo reggelén kezdtem el pecsételni (igaz, akkor ugye az ET+12. nap volt). Tehát ha mégis a fertynek lenne igaza, akkor nekem már pecsételnem "kellene".

Na jó, tudom, ez már tényleg a szalmaszálba kapaszkodás kategóriája. De ha holnap reggel nem kezdek el pecsételni, akkor azt hiszem már jobban fogok állni, mint a múltkor. És akkor lesz némi esélyem arra, hogy jó híreket kapjak az intézetben.

Na, hát ez a helyzet jelenleg. Ha bármilyen változás lesz, jövök, ha nem, akkor majd holnap valamikor a hírekkel.

Köszi mindenkinek, aki szorít!

9. nap

Hát itt volnék ismét. Csak azt nem tudom, mit írjak. A tények: transzfer utáni 9. napon, egyben a ciklus 26. napján vagyok. A luteális fázisnak meg minimum a 12. napján. Ezer bocsánat, de én ezt továbbra is így számolom, hiszen 3 napos embriókat a doki szerint a 3. dpo-n kaptam vissza, nemigazán látom a logikát abban, hogy miért a transzfertől kellene számolni a dpo-t. Már csak azért sem, mert legutóbb, ha a punkciótól számolom, akkor 15 napos lett a luteális fázisom, ha ezt a transzfertől számolnám, akkor csak 12, ami még tőlem is meglepő lenne 17 sárgatest és napi 3 x 2 Utro mellett... De persze lehet, hogy én gondolom rosszul, ez ügyben nem vagyok még annyira kikupálódva.
Na mindegy, a lényeg: pecsételésnek egyelőre nyoma sincs. Viszont a cicik csak nem nőnek, sőt, mintha elkezdtek volna leereszteni, bár már komolyan nem tudom, annyit nézegetem őket. :)
Ma éjszaka elég erősen, igazi menzesz eleji-jellegűen begörcsöltem. A jó hír az, hogy már bocsánat, de vécézés közben, tehát nem magától történt, hanem nyilvánvalóan a hasi simaizmok normális összehúzódásai terjedhettek át a méhizmokra is. 5 perc múlva el is múlt, bár ma már napközben is eléggé mensi előjel-szerűen fájogatott a hasam. Most, amikor ezt írom, éppen ismét a mindkét csípőmbe kisugárzó fájdalmat érzem.
Más tünet azt hiszem nincs. A ma éjszakai görcsölésig a hasam se nagyon fájt, a Magne B6 adagját is szépen le tudtam vinni.

Holnap reggel teszt Clearblue-val, péntek reggel meg megyek vérvételre az intézetbe. Remélem nem jön meg addig, jó lenne ezúttal úgy várni az eredményre, hogy legalább egy hangyakukinyi esélyem még van.

Egyébként a hitem megrendült azzal, hogy a cicik mintha apadnának, és megérkeztek a mensi előjel hasfájások is. El vagyok kenődve, magamban feladtam ezt a próbálkozást is, azt hiszem. Halványan azért még reménykedem, hogy hátha átejt a szervezetem a mensi mellett szóló tünetekkel, de ez azért nagyon meglepne.
Na, majd holnap reggel okosabbak leszünk!
Addig is szép jó éjszakát mindenkinek!

A 7. napon

Elveszett bárányka jelen... :) Ha esetleg valaki aggódott volna, megnyugtathatom: nincs semmi baj. Két okból nem jöttem az elmúlt napokban. Egyrészt most azért nem vagyok annyira rázsongva a dologra, mint az első stimus protokollnál. Másrészt a hétvégén foglalt volt a laptopom, házimozizásra használtuk egy projektorral (mellesleg nagyon buli dolog egy 20 nm-es szobában egy kb. 190 cm-es átlójú "képernyőn" nézni filmeket, tiszta mozi élmény :)).

De lássuk, mi a helyzet. Először a biztos tények: a ciklus 24. napján, 7 nappal a transzfer után vagyok. A kevésbé biztos tények: a 10-12. dpo-n (days past ovulation = ovuláció utáni napok száma). Ez azért nem biztos, mert ha a doki számolt jól, és az Ovitrelle beadásához képest számolok, akkor a 10. Ha a hőgörbémet nézem, akkor szerintem a 11., a Fertilityfriend nevű hőgörbevezetős alkalmazás/oldal szerint meg a 12. A Ferty-t mondjuk simán felülbírálom, 53-54 ciklus után bátran állíthatom, hogy elég jól tudok hőgörbét elemezni (na és ez például egy olyan terület, ahol a közgázon feleslegesen tanultak mégiscsak hasznosíthatóak - 1 éven át tanultam függvényanalízist, ennél sokkal rondább görbékkel is).
Szóval mondjuk a 11. dpo.

Pecsételés egyenlőre nincs még, hál' istennek. A cicik most nem olyan lufik, de nem is kicsik. Múltkor brutális lehetett a progiszintem, hiszen 70-es értéknél jött meg, és hát ugye 17 sárgatest termelte, ráadásul 50%-kal több Utrogestant is kaptam. Most még egyenlőre elfogadható ez a ciciméret, mától-holnaptól számítanék némi növekedésre, ha minden jól megy, mert ma-holnap fejeződik be a beágyazódás, ha megtörtént.

A hasam fájdogál, de nem vészes, Magne B6-tal kordában tartható. Egy furcsa új "tünetem" van: csütörtök estétől-péntektől furán feszül a hasfalam. Összehúzódik magától, vagy én húzom össze önkételenül, mintha be akarnám húzni a hasam, vagy mintha hasprést csinálnék. De tényleg olyan önkéntelenül, hogy egyszer csak azt veszem észre, hogy be van húzva megint. Ilyenkor szó szerint erővel-akarattal kell kiengednem az izmokat, de még úgy is nehezen megy, és 1 perc múlva újra be van húzva. Amikor meg nem csinálja ezt a satuzást a hasam, akkor olyan izomlázszerűt érzek. Tök béna ez az egész, de ez van.

Ezen kívül még jobb és bal oldalon is szokott lenni a csípőcsontom felé kisugárzó fájdalom-féleség, illetve kicsit az oldalam-hátam felé közvetlenül a medence csontnál. Nem kifejezetten a derekamba, épp csak az oldalamnál egy picikét hátrébb. Kétlem, hogy a veséimet érezném, az nagyon ritkán szokott fájni, és jóval bentebb, közelebb a gerincemhez. Mondanám, hogy biztos az endometriózis, de az meg tudtommal csak a bal petefészkemnél van, ez a fájdalom meg egyforma mindkét oldalon.

Na mindegy, nem spirázom túl ezeket a tüneteket, majd lesz valahogyan. Ma-holnap megpróbálok szerezni egy Clearblue tesztet, mármint a hagyományosat. A Compact verziója van itthon, de csak a hagyományos alkalmas "előrejelző" tesztelésre, azaz ad egész pontos eredményt már a nemvárt menzesz előtt is. Ezzel tesztelnék nem is tudom... Ha ma meg tudnám venni, akkor lehet már holnap, amilyen türelmetlen vagyok. Ha csak holnap tudom megvenni, vagy ha győz a józan eszem, akkor csütörtökön.

A nemvárt ideje egyébként kb. szerda-szombat, mivel 12-15 napos luteális fázisokat szoktam produkálni, a stimus prtokollban 15 napos volt. Pénteken pedig megyek az intézetbe vérvételre.

3 nap után

Jöjjön egy kis összefoglaló az első 3 napról.

Nincs túl sok minden. Fáj a hasam, menstruációs görcsökre emlékeztető módon, és tegnap rengeteget pisiltem. Előbbire elkezdtem napi 3 x 2 Magne B6-ot szedni, utóbbinak nem tudom mi az oka, mert szerintem nem vagyok felfázva, tünetnek meg még nagyon korai lenne.
Az első nap idegbajt okozó munkamennyisége után tegnapelőtt már kevesebb (stresszel járó) munka volt, a tegnapi nap pedig már egész kellemesen teljesíthető volt. A mai nap pedig még jobb lesz, mert a legnagyobb ügyfél/ügyfelek ma szabin vannak nemzeti ünnep miatt. Így, ha minden jól megy, akár még hétfőre is fogok tudni előre dolgozni, úgy, hogy ma sem lesz vészes még ezzel együtt sem, és hétfőn is sokkal könnyebb lesz teljesíteni a napi adagot.

Egyébként meg innentől kezd izgalmas lenni a dolog, mától indul a bugyimustra. :) Kissé korainak tűnhet ez, hiszen még csak ET + 4-en vagyok (azaz 4 nappal a beültetés után), de egyben a 21. ciklusnapon, és a 20-21. naptól sokszor már el szokott kezdődni a pecsételés. Persze most elvileg nem fog, hiszen megy a progeszteron pótlás, de a múltkorihoz képest kisebb mennyiségben (3 x 2 Utrogestan helyett most csak 2 x 2 megy), és "ránézésre" is kisebb most a progiszintem. Természetesen ennek megállapítására a népi megfigyeléseket használom: a cicik nincsenek különösebben megnőve még. Múltkor emlékeim szerint ilyenkorra már hatalmasak voltak, igaz, elsősorban valószínűleg azért, mert 17 tüszőm volt érett petesejttel, ergo ennyi sárgatest képződött, ami már hatalmas mennyiségű hormont képes termelni.

Mindegy, egyébként igazából csak a ciciket figyelgetem, a többi tünet, vagy érzet nem foglalkoztat túlzottan. Továbbra is pozitívan állok a dologhoz, igyekszem minden nap vizualizálni, hogy a csöppségek hol tartanak a fejlődésben, néha beszélek is hozzájuk, hogy motiváljam őket. :D Tudom, ez marhaság, de segít abban, hogy fejben meg tudjam teremteni a sikert. És ha ez utóbbi sikerül, talán a testem nem nyírja ki őket. :)

Ja, meg tegnap este rendeltem "segítőket" is. Személy szerint rajongok az ékszerekért, pláne a csillogó, színes féldrágakövekkel vagy ásványokkal díszítettekért. Nem vagyok egy túlzottan ezoterikus-spirituális beállítottságú, de valahogy az ásványok "erejében" hiszek (bár talán tényleg csak azért, mert gyönyörűek :)). A lényeg az, hogy most elsősorban ásványgyöngyöket rendeltem, amiből magamnak fogok ékszert összeállítani, és ezek közé tettem smaragdot és krizokollát is. Előbbi állítólag a gyermeket vállalók talizmánja, utóbbi pedig a terhesség alatt segít, hogy minden rendben legyen. Ráadásul mindkettő a csillagjegyem alapján is az "én kövem", és nem utolsó sorban elvileg gyönyörűek lesznek. Jövő héten kedden vagy csütörtökön fog megérkezni, majd ha összeállítottam belőlük az ékszert, teszek fel róla képet. :)

Mint látjátok elvagyok. Türelmetlen vagyok most is, minden nap számolom a napokat, hogy hol tartok, és mikor derül már ki. :) Azt hiszem az idő múlásával majd most is egyre idegbajosabb hangvételű bejegyzések fognak születni. :)

Első nap - a pokolba kívánom

Túl vagyunk az első napon. Egy tapasztalattal és ebből eredő konklúzióval máris gazdagabb lettem: azok a sorstársak, akik dilemmáznak azon, hogy dolgozzanak-e a transzfer után, mondván, hogy mi értelme otthon maradni, vagy nem értenek meg másokat, akik azonnal táppénzre vonulnak hasonló esetben; nos, ők valószínűleg csak a "lábukat lógatják" a munkahelyen. Oké, ez biztos túlzás, de az tuti, hogy semmi különösebben megterhelő nem lehet a munkájukban. Vagy van, de a kirúgástól rettegnek.
Én mindenesetre ilyet többet nem csinálok. Az, hogy itthonról dolgozok, nem sokat segít, sőt, bizonyos szempontból nehezíti is a dolgot. Odabenn az irodában azonnali technikai segítséget kaphatok, plusz a kolléga is, akivel "párban" vagyunk, és össze szoktunk dolgozni, kérés nélkül is jobban látja, hogy mikor van szükségem egy kis segítségre. És mivel tudja, mi  a szitu, igyekszik is megkönnyíteni a dolgomat. Ma itthonról csak a problémákkal szembesültem, és tiszta ideg voltam. Ez így nagyon nem jó, erre a stresszre nagyon nem lenne most szükségem, de nem nagyon van választásom. Helyettesítenem is kell, ezért "nem mehetek" táppénzre. Persze tiltva nincsen, de ha megteszem, és aztán mégsem leszek terhes, kanyar nélkül kirúgnak szerintem...
Szóval csinálnom kell ezt péntekig minimum. Hétfőn már visszajön, akit helyettesítek, és bár más meg elmegy szabira, vele legalább nem keresztezzük egymás útjait, csak a többiek szívnák meg, hogy mindkettőnket kell helyettesíteni. Ez azonban csak 1 nap lenne, kibírtak ennél már többet is. Van az a szint, ahol az egészséges önzésnek kell győznie.

Egyébként elvagyok, fájogat a hasam... Azt hittem ez múltkor a túlstimuláció és a hormonok miatt volt, de most is érzem, igaz, kevésbé. Ahhoz túl korai, hogy jelnek foghassam fel, és nem is nagyon akarok semmi ilyet keresgélni. Ezt csak egyszerűen érzem. Nem spirázom magam rajta, csak szimplán feltűnt.

Kb. ennyi van eddig. Igyekszem szuggerálni a kis bogyókat, hogy szépen, ügyesen osztódjanak tovább, aztán kezdjék meg a kannibál kapcsolódást, azaz essenek neki a méhnyálkahártyának. Tudom, ez a bogyózásosdi nem kicsit nyálas, de azt hiszem nekem segít a pozitív hozzáállásban, ha máris megszemélyesítem őket, és így próbálom elképzelni és egyben szuggerálni, hogy mi történik.

Na, mára ennyi elég volt, felborulok a fáradtságtól. Jó éjszakát!

Day Zero

Egy rövid helyzetjelentés: immár hárman vagyok. Már csak meg kellene tartanom ezt az állapotot cirka 38 hétig.... :)
Szóval a kis buborékkupacok szépen hazajöttek velem. Igazából minden simán ment, mindössze két momentum emelhető ki: 

1, Az embriók 6 és 8 sejtesek voltak. Ettől ugyan nem vagyok elájulva, de túlzottan nem is érdekel. Ezen én most nem vagyok hajlandó aggódni. Majd belehúznak és kész. :)

2, A méhnyálkahártya 12 mm. A múltkor emlékeim szerint 9,2 mm-t produkáltam. Tehát a spontán ciklus és/vagy a gránátalmalé és/vagy a ciklus elejétől szedett Aspirin protect, avagy mindezek együtt megtették a hatásukat.
De ami ennél is megnyugtatóbban hatott rám, - és jelentem én innentől fogva nem vagyok hajlandó a méhnyálkahártya vastagságán sem aggódni -, az egy nem is tudom, talán műtő asszisztens egyetlen mondata volt. Beszélgettünk arról, hogy most aztán sikerülni fog, mert úgy döntöttem, és hogy vajon múltkor mi lehetett a baj. Az utóbbit ő kérdezte. Tőlem. Én meg megemlítettem, hogy talán vékonyka volt a méhnyálkahártya is. Mire ő (Hofit idézve: Hé haver, figyelj!): Na és mi van a méhenkívüli terhességnél, ott hol van a méhnyálkahártya?
Az állam leesett. Basszuskulcs, hogy ez nekem nem jutott eszembe! Hát mondjuk a petevezetékben hol van méhnyálkahártya? Igen, a helyes megfejtés az, hogy SEHOL! Vagyis a megtapadásnak nem feltétele a dolog. Igen tudom, most sokan felszisszentek, de nyugalom, én is tudom, hogy végső soron mégiscsak szükség van rá, mert valamiből ki kell alakulnia egy normális méhlepénynek, de itt most nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ha az a blasztocita eléggé életképes, még egy leeresztett gumilabda belsejébe is be tudja fúrni magát. Tehát pont ennyire érdemes a méhnyálkahártya vastagságán túráztatni magunkat. Az a minimális 7-8 mm kb. legalább legyen meg, de onnantól tök mindegy, hogy pontosan mennyi.
Innen is csókoltatom a hölgyet, aki rányitotta erre a szememet. :)

Egyébként most kicsit fájt a katéterezés, és már most este érzek némi nyomást vagy mit a hasamban, de ezt alighanem pszichésen csinálom csak most még. :)

Innentől kímélő életmód, amennyire lehet. Tesztelni persze elvileg 2 hét múlva kell, de azon a héten a dokim már szabin lesz, így azt találtam ki, hogy jövő hét pénteken megyek el vérvételre az intézetbe, akkor úgyis szabin leszek. Az már ET+11 lesz, tehát vérből egyértelmű eredménynek kell mutatkoznia, és ha pozitív lesz, akkor tudok kérni táppénzes papírt. 

Most egyébként abszolút pozitív vagyok, nagyon bizakodom. Majd meglátjuk.

Na, mára ennyit, szép jó éjszakát!

A szépséges ikrek

Csak egy gyors helyzetjelentés erejéig: beszéltem az intézettel, és azt mondta a biológus hölgy, hogy két szép embrió rendben felébredt, és köszöni jól van. Próbáltam faggatni, hogy hány sejtesek, milyen minőségűek, de azt mondta, hogy a kolléganője keltette fel őket, ő ezt nem tudja, de az biztos, hogy mire megyek még szebbek lesznek, és akkor derül ki a "végleges" fejlettségük és minőségük.

Kettőre kell mennem a beültetésre. Addig meg még dolgozom (hű, de jól megy most a koncentrálás! :P)

Az Óperenciás tengeren, az üveghegyen és a peteérésen is túl...

Hát, ennyi van most. Végülis tökmindegy már, hogy mikor, a lényeg, hogy megvolt az ovuláció. Tippre leginkább csütörtökre tenném, mert péntekre 4 tizedet emelkedett a hőm, de tudja fene, hogy például az Ovitrelle mennyire befolyásolhatta ezt.

Most már úgyis a következő para-pontra koncentrálhatok: csak ébredjenek fel holnap reggel a gyerkőcök! Ja, ha valakinek még nem tűnt volna fel: mindig tudok találni valamit, amin aggódhatok. :D

De ebben az egyben most csakazértis hiszek a dokinak, és ő azt mondta, hogy a másfél éve bevezetett új fagyasztási eljárással a sejtek 99%-ban épek maradnak. Plusz ha a két ébresztett embrió közül valamelyik nem indulna újra osztódásnak, akkor állítólag addig keltegetik őket sorban, amíg nem lesz 2 beültethető embrió. 9-en várnak a frigóban összesen, így erre van bőven lehetőség.
Tehát no para, holnap beültetés.

Egyébként nagyon vicces érzés arra gondolni, hogy már van kilenc "gyerekünk", és ők jelen pillanatban is a klinikán vannak tárolva valami ipari fagyasztóban, várva a sorukra.  És én vagyok az "anyjuk", Ő meg az "apjuk". Érdekes élmény ez az egész.

Na mindegy. Izgulok. :) Igen, tényleg, érdekes módon valahogy jobban, mint az elsőnél, amikor azt vártuk, hogy a beültetés napjára hányan maradtak, és ráadásnak még a túlstimuláció miatt még az is kérdéses volt, hogy lesz-e egyáltalán beültetés.

Tehát holnap 10-kor telefon az intézetbe, hogy hogy vannak a picikéim (juhujj, máris kezdem a nyálas gügyögést :D) és mikorra kell menni.
Aztán jön a "pihi". Merthogy nem leszek táppénzen, sőt, helyettesíteni is fogok, ami plusz munkát jelent, holott a sajátom is bőven elegendő szokott lenni... Az egyetlen kedvezmény, hogy itthonról fogok dolgozni, illetve aug. 20 után leszek 2 nap szabin. 

Hát ennyi van most. (Ezt hívják keretes szerkezetnek. :))

Boncolgassuk a dokit

Ó, drágáim, ha tudnátok milyen jól esik, hogy ennyien írtatok! A bíztatásról már nem is beszélve. Megmondom őszintén, kissé tartottam attól, hogy talán csak én fújom fel az egészet, de úgy látom ez a rágörcsölés-dolog tényleg biztosíték-kiverő szöveg másoknak is.
Viszont annyi mindent írtatok, hogy inkább így próbálom megválaszolni a felvetéseket.

A problémám alapvetően a doki hozzáállásával van, azzal, hogy nem tekint partnernek. Pedig én élek ebben a testben inkább meg sem mondom, hány éve, de már több, mint 20 éve, hogy nagylány lettem. Szóval elég jól ismerem magam, bizonyos dolgokat ha mondok, legalábbis el kellene, hogy gondolkodtassa. Arról nem is beszélve, hogy már mondtam neki, és tapasztalhatta is, hogy én eléggé másként tudok működni, mint az átlag. Nálam az orvosi tankönyvekben leírt dolgok igen sűrűn meg szoktak dőlni, és olyankor a dokik kapkodják a fejüket, meg kétségbeesnek, és én szoktam nyugtatni őket, hogy pánikra semmi ok, én ilyen vagyok. Szóval csak annyit várnék, hogy hallgasson meg, és ne reflexből verje le az érveimet, vagy ötleteimet, hanem legalább gondolkozzon el rajta, vagy kérdezze meg (és hallgassa is meg), miből jutottam erre a következtetésre. Na nem azért, mert én olyan zseniális nőgyógyász-belgyógyász-endokrinológus lennék, hanem mert olyan részletekre derülhet fény, amit elfelejtett megkérdezni, én nem mondtam, mert nem tudtam, hogy fontos lehet, és közben igenis van jelentősége, és befolyásolhatja az egész herce-hurca kimenetelét.

Nem mellesleg (még ha csak finoman sugallva is), titulálhat ő engem hisztis, rákattanós, akaratos picsának, de ha nem lennék ilyen rászívommagaméslesemszállokatémárólamígavégérenemjárok típus, akkor nem is ismerne a dokim, mert még nem kerültem volna  a színe elé. Csak az én állhatatos, és a dokik hülyeségeit bátran felülbíráló természetemnek köszönhető, hogy a betegségeim kiderültek. Mindegyik esetében a dokik első körben leráztak, elbagatellizálták a tüneteimet, vagy magát a betegséget. Minden esetben én jártam utána  a dolgoknak, csináltattam privátban is vizsgálatokat, kerestem új orvost, aki komolyan vett, stb. És még így sem ment könnyen, vagy gyorsan, mire mindent (??? - nagyon remélem!) felgöngyölítettünk. Szóval ha valamiért, ezért a hozzáállásomért nagyon nem kellene lecsesznie. De ha ez még valaha előjön kettőnk között, az biztos, hogy elmesélem neki röviden ezeket a sztorikat, hogy visszavegyen kicsit.

Na de, hogy konkrétabb legyek: végső soron nekem semmi bajom a spontán ciklussal, nem hormonokra vágyom, nem ilyesmire gondoltam, amikor a dolgok megtámogatását kértem a dokitól. Inkább olyasmik jártak a fejemben, mint pl. mondjuk a teljes ciklusban szedett Aspirin protect, vagy bármi egyéb olyasmi, ami némi pluszt jelenthet. Egyébként az aspirint végülis meg is kérdeztem, és szedem is ciklus elejétől. Ezen kívül végül saját szakállra gránátalmalét ittam, mert nagyon jó gomba- és baktériumölő, antioxidáns, és sokan esküsznek rá, hogy amikor azt ittak, akkor lett szép vastag méhnyálkahártyájuk. Én meg ugye a fertőzésekre is érzékeny vagyok, és ez a biocucc végre nem árt a hormonjaimnak, csak az ösztrogént emeli meg némileg. Na nem kell aggódni, mivel ezokból endometriózis esetén meg nem igazán javasolt, így csak napi 1 dl-t ittam meg, holott inkább 2-3 decit szoktak javasolni.

Alapvetően meg az egész herce-hurca kapcsán én is pont ugyanarra jutottam, mint Csigusz: mi a fenéért nem lehetett kérni egy vérvételt, és akkor tiszta lett volna a kép. Kész örömmel kifizettem volna, csakhogy tutira jól lőjjük be a peteérésem idejét (mellesleg ez az egyetlen igazi bajom a nem felépített ciklussal - így nehéz biztosat mondani nálam).

A testemben egyébként egész jól bízom, sokszor bizonyította, hogy olyan hormonértékek mellett is egészen megbízhatóan működik, amilyenekkel másoknak évente két menzesze van maximum. Szóval attól nem félek, hogy nem képes "elvégezni a feladatát", inkább csak attól, hogy ezt milyen újabb egyedi módszerrel fogja kivitelezni. :)

És az utolsó reagálás a megjegyzéseitekre: sajnálom, de egészen biztos vagyok benne, hogy ha lenne is tuti recept, akkor sem sikerülne mindenkinek elsőre, mert az nem érné meg. És bár eddig erről nem beszéltem, és egyelőre továbbra sem akarok ennyire paranoiáskodni, van egy olyan gyanúm, hogy az én esetemet némileg pénzfejésre akarják használni... De ebbe most inkább tényleg nem mennék bele.

Na, azt hiszem kiveséztem a dokit, innentől járhat dialízisre! :D

"Simán" megy minden

Hű, jó régen nem jártam errefelé. Vártam, hogy legyen mit írni, ami azt illeti. Aztán meg amikor lett, akkor muszáj voltam pár napig ülepíteni magamban, mielőtt leírtam volna, különben itt kő-kövön nem marad. :)


Nem mondhatnám, hogy jól alakulnak a dolgok. Persze lehet megint csak az én variálós természetem mondatja ezt velem, bár azt hiszem jó adag objektív negatívum is van az aktuális történésekben.

A dokim ugyanis eléggé kiakasztott. Pontosabban kölcsönösen kiakasztottuk egymást, azt hiszem. Épp csak a kettőnk helyzete között az a különbség, hogy neki kellene empátiát mutatnia irántam, pláne, ha már fizetek neki (most nem állami támogatással megyünk). Ehelyett ő istenesen lecseszett, olyannyira, hogy döbbenetemben képtelen voltam megválaszolgatni neki, csak elnémultam, és legszívesebben elbőgtem volna magam, hogy hogyan lehet ekkora bunkó. Persze ő meg nyilván besértődött, hogy mit képzelek én, és miért nem mutatok tiszteletet iránta. Hát például azért, mert kb. velem egykorú lehet, talán még fiatalabb is, és csak azért ülünk az íróasztala ellentétes oldalán, mert kettőnk közül neki van orvosi diplomája. Erre azonban nem kellene olyan nagyon felvágni, mert nekem meg csak  azért nincs, mert nem bírom a vér látványát. Viccen kívül, ez az egy dolog tartott vissza csak az orvositól, minden más kvalitásom minden szerénytelenség nélkül állíthatom, bőven meglett volna hozzá. Szóval én pusztán azért nem fogom tisztelni, mert ő nem ájul el a vérvétel látványától. Bár már lassan semmiért sem fogom tisztelni, ahogy halad a kapcsolatunk, mint orvos és beteg. Ha túljutunk ezen a FET-en, akármi lesz is a kimenetele, másik orvost keresek, az tuti…

Na de hogy pontosan mi is történt?
Hétfőn megvolt az ultrahang, méhnyálkahártya 8,8 mm, jobb oldalon 15 mm-es domináns tüsző. Ítélet: tüszőrepesztő szuri menjen szerdán, beültetés 1 hét múlva. Elkerekedett a szemem. Tiszteletteljesen (jah, akkor még képes voltam rá) elnézést kértem, hogy belepofázok a dologba, és megpróbáltam felhívni rá a figyelmét, hogy pl. habár az előző ciklusban a 8. napon uh-n 13 mm-es tüszőt látott még csak, ami állítólag napi 1-1,5 mm-es növekedést tud produkálni, és magára az ovulációra 20-22 mm-es tüszőméretnél kerülhet sor, én minden valószínűség szerint az elmúlt ciklusban legkésőbb a 11. napon ovuláltam. Ezt nem kötözködésnek szántam, csak informálni szerettem volna, mert tartottam tőle, hogy a tüszőméretem már megint becsapós lesz, és jól lemaradunk a peteérésről. Az érveket már nagyon végig sem hagyta mondani, holott szerepelt közöttük a verhetetlen is: a 12. napra már megnőttek a cicik, ami ugye csak progeszteron hatására következik be, tehát addigra a tüszőből az ovulációt követően sárgatestnek kellett létrejönnie.
Én hülye azonban azzal próbálkoztam érvelni először, hogy mérem az ébredési hőmet, ebből tudom, hogy max. a 13. napon szoktam ovulálni, plusz a méhnyaknyák legfeljebb 2-3 nappal a peteérés előtt válik tojásfehérjeszerűvé, és vasárnap már ilyet produkáltam, így a megszokott tüneteim alapján legkésőbb szerdára várható a peteérésem. Ő meg ugye azt számolta, hogy pénteken lesz, ami már 14. ciklusnap lenne. Na ezt már nem fejthettem ki, mert elkezdte leszedni a fejemet, hogy minek mérem én a hőmet, meg mit foglalkozok a méhnyaknyák milyenségével. Nem akartam levezetni az egészet, így csak annyit makogtam, hogy hát, tudom, hogy most nincs sok értelme, de például szeretem tudni, hol tartok a ciklusban, milyen hosszúságút várhatok. Erre megint: hogy mit kell nekem azt tudni? Ne stresszeljem magam ilyenekkel, ne görcsöljek rá. Na, aki csak a felét átélte annak, amit én, az tudja, hogy a "Ne görcsölj rá!" egy bűvös mondat minden olyan nő esetében, akinél objektív okai vannak a meddőségnek, és egyszerűen ütéskényszert vált ki, annyiszor tanácsolták már ezt olyanok, akiknek halványlila segédfogalma sincs arról, milyen éveket várni a babára annak ellenére, hogy az ember mindent megtesz az ügy érdekében, nem csak a sült galambot várja. Kevés híján én is kirobbantam, amikor a dokim, akinek épphogy nagyon jól tudnia kellene, hogy ez az egész már nem a rágörcsölésről szól, ezzel jött nekem.
Azon kezdett lovagolni, hogy ha nagyon rákattanok a dologra, akkor persze hogy nem sikerül, pszichésen gátlom a sikert, és így nem is jöhet össze. Mert ha én a méhnyálkahártyám vastagságával (erre persze emlékezett múltkorról) meg a hőmmel foglalkozom, akkor úgy bestresszelem magam, hogy nem is sikerülhet. Megálltam, és nem fejtettem ki (pedig erős volt a késztetés), hogy pl. négyféle meddőségi betegség esetén engem épphogy megnyugtat a hőgörbém vezetése, mert legalább látom, hogy mindezek ellenére működik a szervezetem. Arról nem is beszélve, hogy a FET előtt ő faggatott szinte riadtan, hogy szokott-e spontán peteérésem lenni, hát a hőgörbém vezetése nélkül nem nagyon tudtam volna erre válaszolni. A ciklushosszamat meg micsoda meglepi, az endometriózis miatt kell tudnom. Mármint annak nyalánk tünetei: a falkaparós, Cataflamot drazséként kapkodós, epét hányós görcsölések miatt fontos, hogy egy ilyen görcsölés, amikor egy órán belül 2 Cataflamot is be kell vennem, és még azok se érnek semmit, lehetőleg ne olyan helyen jöjjön rám, ahol nem tudom megoldani az aktív rosszullét logisztikai oldalát, hogy úgy mondjam.
Ráadásnak jött még nekem egy konkrét példával is: párocska 8 sikertelen inszemináció után került hozzá. Azt a csajt is sikeresen túlstimulálta, olyannyira, hogy ő egyetlen embriót sem kapott vissza, ment mind a 9 a fagyiba. De, a következő ciklusban nem jött meg neki, spontán terhes lett. A doki szerint tutira azért, mert megnyugodtak, hogy ott van a sok szép embrió lefagyasztva, így már baj nem lehet, és emiatti nagy lelazultságában a csaj fogta magát és rögtön teherbe is esett. Na itt akartam elbőgni magam, hogy ez a doki mekkora gyökér. Biztos úgy gondolta, hogy valójában nálam is csak a rágörcsölés volt a sikertelenség oka (véletlenül sem a négyféle meddőségi betegség).

Mindegy, a vége az lett, hogy ezekre csak bólogattam, mert az ő baja, ha már megint nem tartja észben, hogy nekem bőven az átlag feletti számú egészségügyi hátráltató tényező nehezíti a lombikot; és én a 9 fagyibabával sem lehetek nyugodt.

A végeredmény tehát: ma bement az  Ovitrelle, péntektől 4 napig Metypred, szombattól napi 2 x 2 Utrogestan, hétfőn 10-kor meg telefon az intézetbe, hogy rendben felébredtek-e a babáink, és mikorra kell mennem értük.

Mindezeknek köszönhetően az eddigi optimizmusom megcsappant, de igyekszem visszanyerni. Most már nem csak pozitívan igyekszem hozzáállni, de már az is bennem van, hogy csakazértis terhes leszek, mert nincs szükségem ezekre a negatív dolgokra, és mert megérdemlem. :)