ET+4: beágyazódás

Legalábbis melegen ajánlom  a szervezetemnek, hogy végre az legyen! :)

Egyébként csak a napok száma alapján gondolom, hogy kb. ott tartok, tünet természetesen nincs.

Ma olyan semmilyen-nyugis napom volt, apróságokat tettem-vettem, gyógyszertárban voltam (fincsi, újabb adag Clexane-ért... ), papírboltban, sütöttem, hajat mostam, egyszóval éltem a nem dolgozók eseménydús életét. :)

Érezni nem érzek kb. semmit, csak a reggeli enyhén mensis görcsök vannak, bár már rájöttem, hogy alighanem részben attól, hogy mostanában sokat pisilek (sokat is iszom, de szerintem valamelyik gyógyszer is hajthatja a vizet), és reggelente úgy ébredek, hogy már nagyon-nagyon kell. És szerintem annyira tele van már addigra a hólyag, hogy nyomja a méhemet. De mivel az elmúlt napokban voltak lábizomgörcseim is, megnéztem már a vitaminkomplexem összetételét is, hogy mennyi magnézium van benne. Hát, az persze pont nem olyan sok (mert ennek még értelme is lenne a lombik alatt -ha már a gyártó főleg a lombik sikerességi arányának növelésével promótálja a cuccot -, ellentétben a lórúgás adag B12-vel, ami csak hízlal, mint egy kocát), mindössze a napi ajánlott mennyiség 26%-a. A korábbi normál "bolti" multivitaminom emelt adagot tartalmazott magnéziumból, így ez most tutira kevés a szervezetemnek. Gyorsan át is álltam MagneB6-ról Magnesolv-ra, annak elvileg jobb a felszívódása (gyógyszerészt kértem, hogy valami tutit ajánljon).

Jajj, meg ha már gyógyszertár, jut eszembe! Hát nem elcsábultam, amíg sorban álltam a Clexane-ért? Naná, hogy terhességi tesztet vettem, méghozzá 10-es, azaz extra érzékenységűt. Ha már esetleg tesztelek a vérvétel előtt, ami szerintem 1 hét múlva lesz, a transzfer utáni 12. napon (15. dpo-n, az mondjuk már nem annyira korai), akkor olyan tesztem legyen, ami még esélyes is, hogy kimutassa.

Na jó, most már tényleg kezdek összekavarodni a napokkal. Vagyis a doki kavart meg teljesen. Én eddig mindig kb. ET+11-re kalkuláltam a vérvétellel, ami 3 napos embrió esetén ugye a 14. dpo (azaz peteérés utáni nap), ami vérből való ellenőrzéshez is már bőven a biztonsági játék kellene, hogy legyen, mert addigra a pisilős tesztnek is nagy eséllyel mutatnia kell. Az intézet ehhez képest ugye mindig kerek két hetet ír elő a transzferhez képest a pisilős tesztelésre. Na, az már tényleg a biztosra "menés", mert az már a 17. dpo. Ha akkor nem mutat semmit a teszt, ott már szerintem sok értelme nincs is a másnapi ismétlésnek (tudom, persze, van akinek a 8-10. hétig se mutatja ki...).

Vissza a számolgatáshoz. Doki most is a két hetet mondta, amikor szóltam, hogy inkább vérvételre jönnék, akkor mondta, hogy igen, az 1-2 nappal korábban is ki tudja mutatni, mehetek 14-étől, nem is, 15-16-án menjek. Na most, könnyű számolni - mivel november utolsó napján volt a petesejtleszívás, azaz a luteális fázisom napjainak száma mindig az adott napi dátummal egyezik -, hogy 16-án például a 16. dpo-n leszek (egyben ET+13-n). Na ne már, hogy ilyen későn kelljen mennem vérvételre, ez teljesen nonszensz! Egyébként  a nyakamat merném tenni rá, hogy az történt, hogy a doki a napok száma alapján számolta nekem először a 14-ét, amikor már mehetek vérvételre (14. dpo, ET+12, teljesen jó időpont), aztán ránézett a naptárra, és látta, hogy az hétfő. És mivel újabban nincs nyitva vasárnap az intézet, hétfőn teljesen bolondokháza van, és szerintem egész egyszerűen emiatt nem akarta, hogy akkor menjek...

Hm, most, hogy ezt így levezettem, tutira kedden, 15-én fogok menni vérvételre. Na, akkor ez is kész, haditerv rendben. :) Persze így már végképp csábító az otthoni tesztelés gondolata még a vérvétel előttre, hiszen már előző napon is a 14. dpo-n leszek, ott már egy 10-es tesztnek kb. mindenképp mutatnia kellene. Ezt majd még meglátom, tutira attól függ majd, hogy hogyan állok majd a tünetekkel (cicik méretével, görcsöléssel, esetleg pecsételésels, de legfőképp az akut idegbajjal :D).

Hát, a mai napról kb. ennyit is. :) Annyira nem történt semmi extra, hogy értelmes fotót sem tudok hozni, így kaptok egy értelmetlent. :) A CBA-ban bóklászva botlottam ebbe a meghökkentően megmosolyogtató termékbe. Egyszerűen ott ácsorog a többi lekvár között, méghozzá az extra minőségűek polcán. :)

Jó éjszakát!

ET+3: a 6. nap

Mi is történt ma?

Kezdjük a tegnappal:

5. nap:

120 órával a megtermékenyítés után. A szedercsíra közepén megjelenik egy üreg. A sejtjei kétfelé kezdenek válni, kialakul egy külső és egy belső sejtcsoport, ez lesz a hólyagcsíra, a blasztociszta. A belső sejtcsoportból (embrioblaszt) lesznek a csíralemezek, majd a magzat és később a baba. A külső sejtrétegből (trofoblaszt) lesz majd a méhlepény. A hólyagcsíra falából  fog majd kialakulni a külső magzatburok (chorion).

1. Korai blasztociszta

2. Blasztociszta

Ezek után ma:

6. nap:

144 órával a megtermékenyítés után. Bővülő hólyagcsíra vagy hatching-elő (a védőburokból "kikelő")  blasztociszta stádiumban kell lennie. 

1. Bővülő hólyagcsíra

2. Hatching-elő hólyagcsíra

(Forrás:

http://www.reprofit.cz/hu/ivf/vyvoj-embrya és

https://piszenpisze.hu/terhesseg/mindenfele/petesejttol-az-ujszulottig-i-resz/)

Nos, tehát, elvileg az embriók ma szabadultak ki a burokból, hogy aztán megkezdhessék a beágyazódást. Őszintén remélem, hogy ez volt a mai leglényegesebb történés. :)

Ezen kívül nem sokat tudok elmondani, ma bevásároltunk, főztem, és pihentünk.

Ami a testi dolgaimat illeti, van már egy-két érdekes dolog, de ezek egyelőre még nem lehetnek tünetek.

1. Cicik: újra elkezdtek végre nőni, és érzékennyé váltak, ez azonban csak a progeszteronpótlás eredménye, hiszen a beágyazódás még csak most kezdődik, a szervezetem még nem "tudhat" róla, hogy ott vannak az embriók.

2. Kajálás: hát, ezen a téren elkeserítő változások vannak. Az, hogy rengeteget eszem, nem meglepő, alighanem elsősorban az új vitaminkomplex magas B12 tartalmának köszönhető elsősorban. Viszont mostanában csak a fűszeres, intenzív izű dolgokat vagyok képes megenni, így az elmúlt 3 napban sok fogyott ajvárból, tejszínes tormából, chilis barbecue szószból, jó kis ecetes káposztasaliból (kizárólag a tormával együtt, így a kettő együtt nagyot üt :)), hagymából, füstölt kolbászból és csemege ubiból. Az utóbbit szinte klasszikus terhestünetként, 3 napja főleg magában fogyasztom, egyre nagyobb mennyiségben. Ha nem lenne teljesen korai, erre már simán ráfognám, hogy biztos nem véletlen. :)

3. Illatok: ma először mintha érzékenyebb lennék a szokásosnál az illatokra.

4. Hasfájás: hát, továbbra is van, sőt, mintha több lenne, menzesz előtti jellegű. Meg is emeltem a magnézium adagot.

Hát, kb. ennyi, amit most el tudok mondani. Fotót sajátot most nem is hoztam, most az embrió fejlődési fotókat kapjátok. :)

Jövök holnap is, jó éjszakát!

ET+2: punnyadás

Hát,a  mai napról kábé ezt tudom elmondani. Az égvilágon semmit sem csináltunk, a kanapén seggeltünk, videókat néztünk, illetve ő játszott a Playstation-nel. Na jó, amikor eluntam a sok hülye videót, én némileg hasznosba kezdtem.

Ezt még nem meséltem, pedig már régi történet, kereken egy éve finoman ejtegettem róla emlékeim szerint, de karácsony előtt nem akartam róla konkrétat írni, mert régebben előfordult, hogy Ő is olvasta a blogot. Aztán közben ugye akkor is negatív eredménnyel zárult az akkori fagyibabás transzfer, így utána meg szokás szerint elvonultam a sebeimet nyalogatni.

Akkor most elmesélem, úgysincs más sztorim mára. Szóval az úgy volt, hogy szereti a sci-fiket, olvasni is azt szeret. Természetesen az Asimov féle Teljes Alapítvány sorozat alap, a polcon figyel az összes kötet. Aki maga is olvasta, az tudja, hogy az eredeti, mester által írt sztoriban vannak nagy időbeli ugrások, és ezeket a lyukakat más irók kezdték el utólag feltöltögetni, a saját történeteikkel, amik kapcsolódnak is az alap történetvonulatba, meg nem is. Na, a Kedves ilyen könyveket keresgélt magának tavaly nyáron, és elpanaszolta, hogy megtalálta Mark W. Tiedemanntól a Káprázatot magyarul, de az egy kisebb, három könyvből álló ilyen beékelt új sztori része, és a többi könyv nélkül nincs értelme elolvasni, de már a következő rész, a Chimera sehol sincs meg magyarul. Itthon én vagyok az ebook ellátó, anyukámnak is én szállítom a könyveket. Persze rögtön elöntött az önhittség: majd én! Én a föld alól is előkerítem azt a könyvet!

Nos, nem kerítettem elő, mivel még le sincs fordítva magyarra, mint kiderült. És akkor jött a szokásos elmebeteg ötleteim egyike: akkor én lefordítom! No comment, hogy mennyire vagyok eszement. Maga a fordítás ugyan nem áll távol tőlem, habár nem vagyok fordító, viszont megfelelő segítséget tudtam hozzá igénybevenni. Így valamikor július környékén nekiálltam, hogy karácsonyi ajándékként megkaphassa. Titokban. Ettől volt igazán nehéz. Ő mindig korábban ér haza, mint én, ha itthon vagyok, 99%-ban együtt vagyunk. A lakás kicsi, nem tudok nagyon félrevonulni, még annyira sem, hogy ne lásson rá, hogy mit csinálok, tehát csak olyankor dolgozhattam, amikor biztosan nem látta. Igen, amikor aludt... Jelen esetben mondhatni, hogy hál' istennek fizikai jellegű, egész nap talpon lévős, ugrálós munkát végez, és aztán az őszi-kora téli hónapokban, amikor korán sötétedik, átáll téli üzemmódba, és képes már 9 körül aludni. Innentől kezdve azon voltam (én kis számító :)), hogy minél előbb álomba simogassam, hogy aztán dolgozhassak. Volt, hogy a feje fölött klimpíroztam a laptopon a kanapén, de hát annak azért van hangja, így idővel kiszoktam a konyhapulthoz. És éjszakánként dolgoztam, volt hogy éjjel kettő - fél háromig is úgy, hogy reggelente fél hétkor szoktam kelni... Hál' istennek nagyon kevés alvással is be tudom érni, de azért amikor heteken át ez ment, meglátszott... Hulla voltam, hétvégente aludtam délutánonként, amikor ő fenn volt, csak akkor tudtam pótolni.

De készen lett, karácsony előtt kb. két nappal elkészült a laza 116 000 szó fordítása (460 standard oldal), formázása, és megfelelő filefomrátumba alakítása, felmásolva az új tablet-jére, amit "csomagolásként" vettem ajándékként a könyvhöz.

Vagyis majdnem készen volt. Az az első nyersfordítás volt, nagyon át kellett volna még egyszer nézni, de arra már egyszerűen nem volt időm. Így azzal a kikötéssel kapta meg, hogy nem olvashatja el, amíg újra át nem nézem, és javítom a hibákat. Mert hát egy 9-10 órás munkanap után éjjel kettőkor, ki tudja, miket írkáltam össze(-vissza) fordítás közben.

Nos, ezzel az átnézéssel viszont mindmáig adósa vagyok sajnos... A hónapokig tartó éjszakázás eléggé leszívott, utána már nem voltam rá képes, pláne, mivel karácsony után, januárban kezdtünk el edzésre is járni, na az meg annyit kivett még fizikailag belőlem, hogy esténként legkésőbb 11 körül bekómáztam. Később sem sikerült nagyon rávenni magam, most novemberig mindössze a 10 %-át néztem csak át.

Hát, ezt kezdtem most el újra, hiszen már van rá időm, pláne, mivel a karácsonyi dekorálgatással nagyjából végeztem. Így most újra a nyakamba vettem a lehetetlen küldetést, hogy idén karácsonyra megkaphassa végre olvasható állapotban is a könyvet.

Tudom, hülye vagyok, de ez legalább megint le fog foglalni.

Na, hát ez a nagy karácsonyi ajándék története.

És ha már karácsony, a Cukiságok rovatban ma a végre elkészült adventi koszorú következik. Ez szerintem viszonylag könnyedén lopható. :) Recept a képek alatt. :)

Kell hozzá:

- fenyőalap (én szóló galyakkal csináltam, mert volt külön spéci kovácsoltvas gyertyatartóm, ami olyan, mint egy fémkoszorúalap, eleve ráaplikált gyertyatartótalpakkal, csak azt borítottam be a fenyővel)

- gyertyatüskék

- Ikeás gyertyatálca, vagy egyéb, pofásabban kinéző nagy lapos tányér vagy alátét

- tömbgyertya

- karácsonyias szalag (bármelyik kreatívboltban, papírírószerben, vagy akár DM-ben lehet szerválni ilyesmit)

- karácsonyi díszek, lehetőleg rusztikusabb, fából, vagy szalmából, bárhol szerezhető, OBI-ban, a kínainál, utcasarkon, virágboltban, a piacon, szerintem ilyenkor még a török büfés is árul ilyesmit

Mindezek lehetőleg színben harmonizáljanak, legyenek kicsit viccesek, vagy cukik, és kész.

Na tessék, már tényleg úgy osztom itt az észt, mintha én lennék a fő virágkötő-guru, vagy ilyesmi. :) Bocsánat, de marhára élveztem ezt a karácsonyi kreatívkodást!

Hát, mára ennyit, szép jó éjszakát!

ET+1: első nap hármasban

Máris eltelt (nagyjából) az első nap, amikor az ikrek velem voltak. :)

Tegnap kérdeztem a dokit, hogy mi a használatai utasítás, mire figyeljek, mondjuk ne hajolgassak, vagy ilyesmi, amire azt válaszolta, hogy mindent csinálhatok mától. Hát jó, akkor én mindent csináltam, amit csak gondoltam. Amikor meg elfáradtam, akkor megpihentem kicsit, volt, hogy le is feküdtem egy jó háromnegyed órára.

Egyébként semmi vészeset nem műveltem, egy mosás ment le, ott a teregetés volt a legnehezebb része - már amennyire egy teregetés nehéz :) -, aztán kreatívkodtam gyakorlatilag egész nap. Viszont nagyjából készen is van a karácsonyi dekor, innentől már csak apró finomítások jönek, ha lesz hozzá kedvem.

Megmondom őszintén, hogy ez a dekorálás annyira jól sikerült figyelemelterelő, hogy ma volt olyan, amikor el is felejtkeztem az "állapotomról".

Érezni túl sokat még természetesen nem érzek, a hasam fájogatott kicsit, de ez szerintem csak a tegnapi macera utózmánya, hiszen hétfőn meg szétszurkáltak, akkor eléggé fájt is, azóta sem múlt el teljesen, szóval nem vagyok meglepve, hogy ma is éreztem. De a biztonság kedvéért a MagneB6-ot is elindítottam ma, egyelőre csak napi 1-2 szemet gondolok még, hiszen szedem a multivitamint is, biztosan abban is van (őszintén szólva fogalmam sincs, mivel az a pajzsmirigyes "csodakészítmény", amit  a doki rendelt el, így túlzottan nem is foglalkoztam vele, mi van benne, ha azt mondják nekem kifejezetten az való, akkor azt szedem alapon).

Más most még nem is érezhetek, nincs is semmi más.

És ha már Piros felvetette, akkor ejtsünk szót máris a tesztkérdésről. Ami biztos, hogy mindenképp fogok menni vérvételre. Biztos eredményt akarok tudni, mert talán emlékeztek, hogy nekem aztán fura halvány szellemcsíkokat szoktak produkálni a tesztek, na meg hall az ember mindenfélét, még a saját családjából is. Szóval vérvétel lesz, a dokinak is mondtam. Azt mondta, hogy ha otthon pisilek, akkor kereken két hét múlva tegyem, a vérvétel 1-2 nappal hamarabb is kimutathatja. Aztán ehhez képest jól kiszámolta nekem, hogy legkorábban 16-án menjek vérvételre, ami a transzfer után 13 nappal van. Őszintén szólva én azt kicsit későinek érzem, nem hiszem el, hogy transzfer után a 10-11. napon a vérből ne tudnák kimutatni, hiszen az már a 13-14. nap az ovuláció után, normál terhességnél is a sima pisilős teszt is kimutatja addigra... Így úgy saccolom, hogy 15-én megyek majd vérvételre, legkésőbb 16-án. Azt nem tudom, hogy fogok-e előtte tesztelni itthon, mondjuk Clearblue-val, vagy valami mással, ami korán képes kimutatni. Szerintem sokan vagytok, akik régebb óta olvastok, így tudjátok, mennyire türelmetlen tudok lenni, de most szeretném normálisan csinálni, nem akarok totális idegbajt magamnak. 

Filózok azon is, hogy egyáltalán nem tesztelek a vérvétel előtt, de ez nem biztos, hogy jó ötlet. Bármi lesz is az eredmény (és esetleg nekem ráutaló jelek és tünetek révén nem is lesz róla elképzelésem előre, hogy mi lehet a helyzet), azzal ott helyben kell majd megküzdenem, valószínűleg egy tele lévő váróban. Ha pozitív, ha negatív lesz, nem adhatom majd nagyon ki az érzelmeimet, márpedig afelől nincs kétségem, hogy addigra eléggé felfokozott idegállapotban leszek. Szóval ezen még rágódom, meg meglátjuk, hogy mennyire bírom cérnával.

De azért azt szeretném kérni, hogy legyetek olyan kedvesek, és ne bíztassatok tesztelésre, vagy ha lehet, eszembe se juttassátok! :D Ezen a téren kicsi az önuralmam, elég egy példa, hogy valakinek milyen korán mutatta ki a teszt, és már rohanok is a mosdóba. :) Köszi!

Na, az első napi elmélkedés végére jöjjön a Karácsonyi Cukiságok rovat, ezúttal a hálóba, az ágy fölé készített csüngi-büngivel. Több képet is kaptok, a könnyebb ötletmerítés végett. :)

2. nagy nap - transzfer: minden szuper

Jelentem kettő csimótát hoztam ma haza. :) Köszönöm a drukkokat, ügyesek voltatok! :)

Szóval reggel a munkahelyemen kezdtem a NAV-os papír miatt, ami a fizetésnélküli szabadság alatti egyéni egészségbiztosítási járulék fizetéshez kell. Nem is volt rossz kezdés, sokan megörültek nekem, és mivel mindenki tudja már a cégnél, hogy mi a helyzet, sok kedves szót, drukkolást kaptam ott is. Aztán átgaloppoztam az intézetbe. Kár volt sietnem, mert bár fél 11-re hívtak oda, a műtőbe csak délben kerültem be. Na de ne ugorjuk át az egyik lényeges momentumot, a dokival való előzetes konzultációt.

Szóval amikor bejutottam hozzá, közölte, hogy nyolc embriónk van, és ő hármat gondolna beültetni. A nyolcnak nagyon megörültem, mert ezek szerint mindannyian megérték a harmadik napot, és ezúttal nem volt lemorzsolódás a csapatból (az első stimunál 13 embrióból 11 maradt a harmadik napra). Ez szerfelett megnyugtatott, ezek szerint ők nyolcan mokány kis kölykök, teljesen életképesek és erősek, hurrá!

A hármas beültetési tervvel azonban vitába szálltam, én kettőre licitáltam helyette. A doki kérte az érveimet, mondtam mi lesz, ha mindannyian megmaradnak? Mire ő: és ha még osztódnak is esetleg? Na ugye, pláne!?! Tudom, három babát is ki lehet hordani és meg lehet szülni, és alapvetően én is három gyereket szeretnék, de nem egyszerre. :) Bocsánat, de tudom, hogy ahhoz az én erőm is kevés lenne. :) Belenyúlni meg semmiképp sem szeretnék, habár lehetséges a "redukáló" műtét, de arra sem lennék képes. Így maradtunk a kettőnél, aztán ha valaki úgy rendelte el nekem, hogy hárman legyenek végül, az még mindig lehetséges, és akkor úgyis úgy lesz. :)

Az egyezkedést követően megint eltelt vagy fél óra legalább, mire felvittek minket műtőhöz, ahol olyan szinten televoltak, hogy mi hárman, akiket akkor vittek, átöltözés után az öltözőben kellett maradjunk, kint már nem volt hely. Amikor egyikünket kivitték, a másik lánnyal elcsacsogtunk kicsit, mivel a punkción is pont egyszerre voltunk. Mint kiderült, neki is ugyanaz volt az első dokija az intézetben, mint nekem, és ugyanúgy K-hoz jött át. Ezen a témán elrágódtunk kicsit, így egész jól elrepült az idő.

Aztán végül bejutottam a műtőbe. A buborékkupacokat meg sem néztem, K doki már az előző alkalommal mondta, hogy nem nagyon tesz jót nekik a levegőztetés, így én "Majd a kiságyban, alvás közben nézegetem őket inkább!" felkiáltással inkább fel is pattantam a kengyelbe. Jött az ultrahang, a szívem szabályosan feldübörgött, amikor a doki elkezdte. De nem történt semmi, csak valami fura adatokat diktált le, de egy szót sem szólt, hogy víz lenne bennem, vagy bármi más baj lenne, ami miatt nem kaphatom meg a srácokat. Már kezdte is a transzfert, én meg a döndülést hallgattam, ahogy a szikladarab lezuhant a szívemről. :)

És kb ennyi is volt, még csak egy méhnyálkahártyavastagságot sem tudtam meg, egyáltalán semmit. Csak annyit, hogy az ikreket hazahozhatom, Erről bizonyítékként megkaptam szokás szerint az UH fotót is, mai Cukiságok rovatunkban ezt láthatjátok. :)

Zárójel: Hezitáltam, hogy tényleg jó ötlet-e a kedves olvasókat a méhem keresztmetszeti képével riogatni, de egyrészt arról volt szó, hogy minden napról az arra a napra jellemző fotót hozok, másrészt azt hiszem ennél meredekebb dolgokat is megosztottam már veletek, még ha szavakkal is. Zárójel bezárva.

A pihengetés és öltözés után még egy újabb órát vártam a zárójelentésre, majd hazataxiztam (Ő most nem tudott velem jönni). Itthon a nagy izgalmakra jól beebédeltem rakott káposztából, aztán bokros teendőim után néztem, azaz elvágódtam a kanapén, ahonnan csak most keltem fel, hogy megírjam Nektek a helyzetjelentést. :)

Na, hát ez történt ma, már hárman vagyok. :)

(A kép közepén lévő krumpliszerű izében bal oldalon lévő fehér pöttynél vannak ők)

Transzfer mínusz egy nap

Újabb izgalmas nap előestéjén járunk, holnap kapom vissza  a babákat. Legalábbis nagyon remélem, hogy visszakapom őket, és egynél többet.

Aggodalmamat a túlstimuláció lehetséges következményei táplálják. A doki ugyan nem mondta ki konkrétan, de rengeteg folyadékot és sok mozgást rendelt el. A folyadák esetében külön javasolta az izotóniás sportital fogyasztását, gondolom vízhajtó hatású lehet. Szóval aggódom, hogy nehogy az legyen, mint a tavaly májusi, első stimulációs transzfernél, amikor egy embriót is csak azért kaphattam vissza, mert szinte kikönyörögtem.

Ezért igyekeztem ma is tenni az ügy érdekében. Tegnap több, mint 3 liter folyadékot toltam le, abból 7 deci ilyen izotóniás izé volt. Ma pedig a mozgást iktattam be nagyobb mennyiségben: lépcsőzés a tizedikről (khm, igen, csak lefelé, mert visszafelé annyira meg voltam pakolva, hogy a plusz súlytól még sík terepen is fájt a hasam), séta a bankhoz, majd a HÉV állomáshoz bérletért, aztán irány a DM egy pár cuccért, majd hazafelé útbaejtettem a konditermet (még sportitalért) és a CBA-t, ahol kicsit bevásároltam. Ez így cakli-pakli olyan 1,5 km-es séta lett, így megvolt szerintem a kellő mozgásadag.

Ma az ivással vagyok lemaradva, még csak 2-2,2 liternél járok, habár abból legalább 1,2 liter izotóniás ital volt. Még egy kicsit belehúzok este, és simán meglesz közel 3 liter is.

A mai napom egyébként kb. ennyi, ezen kívül kis főzés (a párolóval egyszerű minden nap frisset főzni, hamár úgyis itthon vagyok), nasi készítés, minimális kreatívkodás, és huss, már el is repült a nap.

A kreatívkodáshoz visszatérve, Karácsonyi Cukiságok rovatunkban (copyright by Piros :)) a készültségük különböző fázisaiban már többször bemutatott filc és textil díszek szerepelnek. Legutóbb alighanem már úgy tűnt, hogy készen vagyok velük, de most megmutatom, hogy valójában hogyan és hová kerültek. :)

(A kanapét és a párnákat most nem nagyon kell nézni, ütik erősen a piros díszeket, de ők még nem kapták meg a karácsonyi ünneplős ruhájukat, ami sötétbarna - óarany színvilág lesz.)

Holnap tehát transzfer, azaz az embriók visszaültetése, fél 11-kor lehet rám gondolni! :) Köszi!

Punkció + 1 nap: csimótáink

Csimótáink, azaz gyermekeink egy naposak. :) Már a hogylétükről is érdeklődtem, beszéltem az intézet biológusával. 

Kérdésemre, miszerint mi újság a kis embriókkal, mosolygós, lelkesítőnek szánt hangon közölte, hogy minden szuper, 8 embriónk van. Abban a pillanatban végigsöpört rajtam a jeges rémület... 8 embrió? 13 petesejtből? Komoly? Jézusom! Tavaly májusban 17 petesejtből lett 13 embrió első napra. Akkor ez most rosszabb arány, mint akkor, pedig az egész új stimulációs cécóval az volt a célom, hogy lehetőség szerint jobb minőségű petesejtek és belőlük nyilván életképesebb embriók legyenek. Viszont ha 13-ból csak 8 termékenyült meg, akkor nem tűnnek jobbnak a múltkorinál, sőt... A lélegzetem is elakadt, amíg ez a gondolat átfutott a fejemen.

Közben a biológus félretette a telefont, időpontot nézni nekem a beültetésre. Még szerencse, mert ezidő alatt éppoly gyorsan, mint ahogyan az első rémület legyűrt, már érkezik is a megváltást hozó második gondolatmenet. 8 embrió, a doki pedig 5-8 petesejtre számított, tehát ők nyolcan lehetnek azok, akik ezekből a "várt" petesejtekből lettek. Az utolsó ultrahangon 6 tüszőm volt, melléjük alighanem a doki számításainak megfelelően még ketten tudtak érdemben felzárkózni, nekik még volt idejük a stimuláció leállítása és a tüszőrepesztő beadása előtt nemcsak megnőni, de "be is érni". A többi 5, amelyik nem termékenyült meg, alighanem már csak nagyjából a megfelelő méretet tudta elérni, a kellő érettségi fokot már nem. A doki azonban nyilván őket is leszívta, mert nem tudhatta, melyik a jó sejtet tartalmazó tüsző, és melyik nem. Én legalábbis a józan paraszti logika mentén csak erre tudok gondolni. Ha igazam van ezzel a gondolatmenettel, akkor nem is baj egyáltalán, hogy 8 embrió van, ha kell, még azzal is kibékülök, ha a 3. napra csak hatan maradnak majd, az eredeti 6 szépen fejlődő petesejtből. Ők viszont reményeim szerint tényleg jó minőségűek lesznek majd.

Mire ez a vigasztaló gondolat is keresztülfutott az agyamon, a biológus már mondta is, hogy csütörtökön fél 11-re menjek beültetésre. Ez nem volt meglepetés, a doki is a csütörtököt prognosztizálta tegnap a transzferre. Azt viszont, hogy hány embriót kapok vissza, még mindig nem tudom.

A doki attól tartok nem véletlenül írta elő a sok mozgást, és az ő megfogalmazása szerint is vízi erőmű-jellegű folyadékbevitelt. Nyilván ismét a túlstimuláció következményeitől, azaz a vizesedéstől tartunk. Tegnap ugyanis óriási volt a hasam, bár igaz, ami igaz, az infúzió mellett jó kislány voltam, és még plusz kb. 2,5 litert bedöntöttem. Pisiltem is tényleg, mint egy lyukas főnyomócső, állandóan vécére rohangáltam. Ma már jobb a helyzet, nagyon bízom benne, hogy most nem fog annyi víz felgyülemleni a hasüregben, mint múltkor, amikor azt az egy embriót is lényegében csak könyörgésre rakta vissza a doki...

Egyébként jól vagyok, de most jobban megviselt a punkció, mint elsőre, emlékeim szerint. Tegnap úgy fájt a hasam, mintha hasbarúgtak volna izomból, még a pisilés is fájdalmas volt (de persze nem felfázásszerűen, egyszerűen fájt, ahogy a tele hólyag nyomott...). És kínomban még a Clexane beadását is elrontottam. Ilyen még nem volt, szerintem totálisan telibekaptam egy eret a tűvel, mert baromira csípett azonnal, és ahogy kihúztam a tűt, elkezdett csorogni a vérem, meg attól tartok a tetves injekció tartalma is egy helyes kis patakban le a hasamon. Gyorsan leragasztottam, amihez azóta sem mertem nyúlni, így fogalmam sincs, hogy nézhet ki, de az biztos, hogy annyira fáj, hogy hajolni sem tudok rendesen miatta. Azt hiszem ideje lesz keresnem valami oktató anyagot a beadásáról, mert ami a tájékoztatóban volt, az alapján csak ezeket a szörnyű bénázásokat csinálom...

Ma egyébként pihengetek, de tevékenyen, elvégre mozognom is kell. Továbbra is kreatívkodom, de nem csak ücsörgök, hanem jövök-megyek is közben elég sokat. Délután majd főzök egy kicsit light-osan (nem kell aggódni, van egy szuper gőzpárolónk, csak beledobálom a dolgokat, elindítom az időzítőt, és onnantól hozzá sem kell nyúlni...).

Fotóként ma is a kreatívoskodásomról kaptok, ez a nappaliban lévő karácsonyfánk, és mellette egy gyertyatartó. Nálunk évek óta nincs élő fenyő, idén ezt a kis műcuccot szerváltam, szerintem egész kis helyes ezzel az ikeás tartóval.

Na, mára csók, jövök majd holnap is!