Lassan talán már megszokhattátok, hogy szakaszosan jelentkezem, és két szakasz között (nem is olyan) rövid időre eltűnök. Sajnálom, alighanem rosszul esik nektek, amikor lendületben vagyok, hozzászoktok, hogy pár naponta jelentkezem, aztán egyszercsak jön a mély csönd. Aki maga is benne van a lombikozás vagy egyáltalán csak a "még mindig nem jön az a csemete" elkeserítő ördögi körében, az talán megérti: van, amikor az ember rápörög, és jól is esik kibeszélni, vagy esetleg kiírni magából a történéseket vagy akár csak az érzéseket; és van, amikor elege lesz az egészből, és nem akar vele foglalkozni semmilyen szinten.
Nos, a legutóbbi hosszú hallgatásom részben ennek is köszönhető, bár egyáltalán nem volt betervezve, sőt, a tavaszi "nyaralás" után folytatni szerettem volna az év eleji lendületes blogírást.
Első körben a nyaralás eseményei húzták keresztül a számításainkat. Ne haragudjatok, itt már nagyon nem is szeretném részletezni, de azért hogy mégiscsak megértsétek: két hétre, két helyszínre tervezett nyaralásunk második hete teljes kudarcba fulladt, megsérült a vadonatúj (alig 9 hónapos) autónk, a szállással komoly gondok voltak, mindezek miatt haza kellett jönnünk, majd heteken-hónapokon át tartó huzavona zajlott mind az autó javíttatása (pedig casco is volt rajta, és márkaszervíz csinálta), mind a szállás díjának visszaszerzése kapcsán. Ez utóbbira elvileg a történtek alapján jogosultak lettünk volna, de végül sem a szállásadó, sem a szállásközvetítő nem bizonyult partnernek, és még az európai fogyasztóvédelem bevonása sem segített.
Mindezekkel azonban eltelt a nyár, rengeteg idegeskedéssel.
Talán emlékeztek, a nyaralás után indult volna egy lombik is, Suprefact+Estrofem kombóval épített FET-es ciklussal, ami a korábbi egyetlen, 3 napos csodaterhességemet is eredményezte. Az év elején rengeteg orvosnál jártam, mindenféle (például gasztroenterológiai) problémát igyekeztem körbejárni és rendbetenni, és bár a siker nem volt teljes minden fronton, mire ez a lombik indult volna, az alapproblémáim legalábbis kellően kordában tartottak voltak, azaz kellően szép leleteim voltak ahhoz (tsh, prolaktin, cukor/inzulin), hogy a doki is bátran rábólintson: hajrá, ugorjunk neki újra egy FET-nek.
Hogy mi történt ehelyett? Semmi. Elindult a megbeszélt ciklus, és én érezvén, hogy Ő valahogy ebben most nincs annyira benne szívvel-lélekkel, mint én, még egyszer rákérdeztem, hogy oké-e a dolog, kezdhetem-e szúrni a Suprefactot. Ő pedig nemet mondott. Nyakig voltunk a reklamációkban, és bár fentebb viszonylag egyszerűen lezártam az elrontott nyaralás kérdését, azt tudnotok kell, hogy valami elképesztően fáradtan és idegileg kikészülve jöttünk haza, amit a következő hetek csak súlyosbítottak. Szóval ő azt mondta, hogy bocs, de szerinte ezt most nem kellene, nem érzi úgy, hogy most ehhez lenne erőnk. Nem vitatkoztam, egyrészt nyilván én is eléggé készen voltam, másrészt pedig egyértelmű, hogy mindkettőnknek akarnia kell a beültetést.
Így aztán nem kezdtem el szúrni magam. Sőt, azóta sem történt semmi az ügyben. Az életünk további mutatványokat is dobott (pl. majdnem vettünk egy vidéki családi házat, az előleg fizetése előtt kellett visszamondanunk, mert közölték Vele, hogy a munkahelye új telephelyre, a város teljesen másik végébe költözik, ami a bejárási időnkent úgy egy laza 1 órával dobta volna meg irányonként, ami már nem volt vállalható), és én is leeresztettem, mint egy lufi.
A tervezett júniusi beültetésre teljesen rá voltam hangolódva. Bennem volt egy hatalmas hurráoptimizmus, amolyan "Gyerünk, csináljuk, jó lesz ez, most menni fog!" lelkesedés, ami egyszerűen kipukkant és eltűnt azzal, hogy nem kezdtük el azt a kezelést.
Időközben spontán terhes se lettem, ha valaki most abban reménykedett esetleg, hogy végre egy igazi karácsonyi szívfacsaró tündérmesét fogok hozni. :)
A jelenlegi terv az, hogy jövő év elejére, még az allergiaszezon előttre próbálok egy új időpontot szerezni a Kaáliban egy FET-re, azonos paraméterekkel, mint amilyen a júniusi lett volna. Addig megpróbálok visszatérni a rendszeres sportoláshoz (nálam ez nem megy könnyen, baromi lusta vagyok sajnos :D), és rendesen szedni a gyógyszereket (a Norprolac-kal ez is nehezen megy, mert eléggé rosszul szoktam lenni tőle).
És megyünk megint nyaralni, illetve telelni, illetve pihenni, karácsonykor ismét Olaszországba, ha minden jól megy. A katasztrofális nyaralás óta azért ősszel sikerült elmennünk még 2 hétre Nápolyba és környékére, így egy kicsit ugyan tudtunk pihenni, de ez az év eléggé zúzós volt, jó lenne pihenéssel lezárni.
Nem ígérem, hogy mostantól rendszeresen jövök majd, mert nem merek felelőtlen kijelentéseket tenni, de igyekszem majd. :)
Most azonban máris jövök majd még egy bejegyzéssel, kreatívság kategóriában, szintén a közeledő ünnepre való tekintettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése