Ezek után...

... mégis mi legyen? Ez itt a nagy kérdés. Ugyan eléggé magától értetődőnek tűnik a válasz, de azért annyira mégsem az. Ennek megértéséhez kanyarodjunk kissé vissza a történetben.

A magam részéről pontosan ugyanennél a kérdésnél tartottam, amikor a hasi ultrahangról távoztam, ahol az ultrahangos doktornő egyrészt enyhén szólva kapacitálgatott, hogy ugyan hagyjam már abba ezt az egész lombikosdit, másrészt ha mégsem, akkor viszont inkább menjek el mondjuk a SOTE 1. Szülészeti Klinika meddőségi központjába.

Akkor mihelyst hazaértem, átbeszéltem Vele ezt az egészet, és kiderült, hogy Ő most hogyan gondolja a folytatást. Világossá vált, hogy Ő erősen bízik Lázár doktornő progeszteronemelős terveiben. Anno azon a bizonyos, igazi bohózatban végződött beszélgetésen (amikor a ciklus eleji hormonleletet vittem el megmutatni, és eléggé összekapott mindenki mindenkivel a hőmérőzésem, a prolaktinszintem és egyebek miatt) a doktornő végül elég alaposan kifejtette Neki is azt a nézetét, hogy a progeszteronhiány az, ami a lombikok sikertelenségét is okozza, és amit ő megfelelő kezeléssel helyre tud állítani. Az egész elmélet valóban igen logikusan és kereknek hangzott, a kezelés módjáról pedig akkor még természetesen nem esett szó. Így érthető, hogy Ő ennyire fellelkesült a hallatán, hiszen nagyon úgy tűnt, hogy végre megtörtént az, amire olyan régóta vártunk: egy orvos végre rámutat valamire, hogy egyértelműen ez volt az eddigi sikertelenség oka, ráadásul egy egyszerű megoldást is kínál rá. A doktornő elméletének legalábbis kérdéses elemei pedig Neki nyilván nem szúrtak szemet, nem lévén jártas a női hormonokban, plusz akkor olyan részletek még nem hangzottak el, mint hogy „olvastam valahol” annak indoklására, hogy miért is nem megfelelő a mesterséges progipótlás.

Így aztán amikor az ultrahangról nem kissé letörten hazaértem, és átbeszéltük a dolgot, Ő lendületesen közölte, hogy nem igazán gondolna rá, hogy másik meddőségi központba menjünk, csináljam csak most a doktornővel a progeszteron ellenőrzését, és ha kell, a kezelést. Aztán ha nem jön össze spontán, akkor mehetünk újra lombikra. Tudjátok jól, hogy nekem már akkor is komoly fenntartásaim voltak a doktornővel és az elméletével kapcsolatban, de annyira izgatott, hogy vajon milyen kezeléssel állna elő a doktornő, hogy félig komoly, félig a Csigusz által is említett „Na most már látni akarom, mi sül ki ebből az egész marhaságból!” jellegű kíváncsiságtól hajtva viszonylag könnyen beleegyeztem ebbe. Némi beszélgetés után végül még abban maradtunk, hogy azért a javasolt SOTE-s meddőségi főmuftinak utánanézek, és ha van magánrendelése, oda elmegyek egy beszélgetésre, meghallgatni, hogy neki mi lenne a véleménye vagy a javaslata a sztorink kapcsán.

Neki tehát az volt most az első számú terve, hogy a doktornővel vágok bele a kezelésbe.

Közben igyekeztem megkeresni ezt a bizonyos Urbancsek doktor urat, aki a SOTE Asszisztált Reprodukciós Osztályát vezeti. Nos, magánrendelésnek nem találtam nyomát, és páciensek véleményének se nagyon, néhány sajtóhírnek/cikknek viszont igen. Bár ezek közül a legfrissebb is 6 évvel ezelőtti, a tartalmuk alapján még így is érdekesek. Arról szólnak ugyanis, hogy a doktor úr botrányba keveredett, amikor a SOTE II. Szülészeti Klinika korábbi vezetője távozott, aki a saját utódlására kiírta a pályázatot, és neki jó barátja volt, így a szokásos pályázati feltételeket olyan módon módosította, hogy csak Urbancsek doktor feleljen meg. Neki azonban nem volt megfelelő szakmai (klinikai, azaz műtőben szerzett) tapasztalata, így a mindenféle szakmai döntőbizottságok végül úgy tűnik megvétózták a pályázatát. Ennek a balhénak kapcsán azonban felemlegették Urbancsek doktor úr korábbi ügyeit is. Példának okáért az általa vezetett reprodukciós osztályon korábban 500 fagyasztott embriót egyszerűen kidobtak a kukába (beleegyező nyilatkozatot persze aláírattak erről a párokkal), mert nem volt kedvük megvenni a cryo gépet. Amikor ezt a dolgot megpiszkálták, a SOTE azt állította, hogy a fagyasztási technikát gyakorolták akkor az osztályon, ezek az embriók ennek a gyakorlásnak estek áldozatul. Habár ennek is már vagy 15-16 éve, már akkor is mind a magánintézetekben, mind a többi állami helyen rutinszerűen zajlottak a fagyasztások... Ráadásul valahol (nem tudom, hogy hol) a doktor úr az osztály sikerességi rátáját is "megszépítette", lényegesen jobbnak tüntetve fel annál, mint amit a hivatalos állami statisztikához jelentettek le. Sőt, még ennél is korábban volt egy rendőrségi nyomozás is a doktor úr ellen, akinek egy gyógyszergyár 3500 dollárt fizetett a privát bankszámlájára állítólag egy olyan kutatásért, amit Urbancsek doktor vezetésével a Klinikán végeztek el a gyógyszergyárnak. Vagyis az érte járó összegnek az egyetemnél kellett volna landolnia, nem a doktor úrnál.
Khm... Ezek régi ügyek, és ennél többet nem tudok róluk, de legalábbis nem nevezném őket bizalomgerjesztőnek. Így aztán viharos tempóban leszavaztuk, hogy elmenjek konzultálni a doktor úrral, szóval ez az irányvonal nagyon gyorsan el is halt.

Ennek megfelelően maradt tehát a doktornővel való további "együttműködés" lehetősége. És ebbe az egyetlen reménybe csapódott most be az a bomba, amiről az előző posztban írtam.
A helyzet megítélése tehát nem olyan egyszerű, mert Ő most teljes mértékben ebben a doktornő féle kezelésben bízott, és némi reményem nekem is volt, hogy a meglehetősen nyers csomagolás ellenére esetleg tényleg tud majd valami jó ötlettel előállni a doktornő, amit eddig nem hallottam, nem olvastam, vagy egyik orvos sem javasolt.
A bombasztikus beszélgetés közben azonban a magam részéről legszívesebben ott helyben felálltam volna, és otthagytam volna a doktornőt, amikor a Clostilbegytet kiejtette a száján. Neki viszont azért nem ilyen egyértelmű a dolog, hiszen egyrészt csak másodkézből és erősen tömörítve értesült a beszélgetés lényegéről, másrészt nyilván nehezebb megítélnie a dolgot, mivel ezzel az egész hormonosdival nincs nagyon képben.
Ugyanakkor már eddig is jobban aggódott a stimulációk kapcsán az egészségemért, mint én magam, és már elég régóta mondogatja, hogy nem akar több stimut, csak FET-eket akar, addig, amíg tartanak a fagyibabák. Ilyen szempontból tehát neki sem tetszik ez a stimulációs ötlet, azon meg nagyon kiakadt, hogy a doktornő még FET alatt is szedetné velem a Clostit. Ugyanakkor nyilván nehéz elengedni az épp csak felcsillant reményt, hogy talán viszonylag egyszerűen megoldható lenne a problémánk, és végre "garantált" lehetne, hogy teherbe tudjak esni. Így végül azt kérte, hogy menjek el a saját nőgyógyászomhoz, és kérjem ki az ő véleményét is a dologról. Ez tulajdonképp nekem is elfogadható, mert így kikérhetem a doki véleményét arról is, hogy vajon tényleg számolnom kell-e azzal, hogy lassan abba kellene hagyni az egész lombikozást, és a Krizsa által már régóta "erőltetett" ismételt laparoszkópos műtétről (az első műtétet ő végezte), illetve kifejezetten a petevezetékeim eltávolításáról szóló ötletéről is (ami alighanem újra fel fog merülni, ha visszamegyek egy újabb beültetésre).

Ezzel együtt engem továbbra is nagyon idegesít ez az egész. Rágom magam azon, hogy mekkora bajt csinálhatunk azzal, ha nekiállunk szerencsétlen agyalapi mirigyemet stimulálni, továbbra is idegesít, hogy miért ezt a 100-120-as progiszintet erőlteti a doktornő, holott sehol nem láttam ennek soha nyomát, és persze baromira aggódom azon, hogy mekkora gebaszt csinálhatuk összességében egy ilyen hónapokon át tartó stimulációval. Hiszen mekkora nonszensz már, hogy kb. 2 hete az ultrahangos doktornő azon aggódott, hogy már így is túl sok hormont kaptam, ebből baj lesz, abba kellene hagyni, most meg a nőgyógyász olyat akar, amilyen eddig soha nem is volt: hónapokon át folyamatosan stimulálni.
Így aztán elkezdtem olvasgatni. Először is a gyógyszer betegtájékoztatóját. Hogy egyáltalán pontosan mi a hatóanyag (mert ha azonos a Gonal-lal, akkor a kérdés el is dőlt, nem fogok beleegyezni, hogy azzal stimuláljon), milyen ellenjavallatok és mellékhatások várhatóak. Elég érdekes dolgokat találtam. Ami szinte pozitív: szokták a terhesség és szoptatás után megmaradó kóros tejelválasztás (galactorrhea) kezeléseként adni. Ez azért érdekes nagyon az én esetemben, mert a galactorrhea oka a magas prolaktinszint! Tudom, mert nálam is ez volt az a tünet, ami alapján egyáltalán megtaláltuk anno a hiperprolektinémiámat, pedig még messze nem terveztem babát, szóval a kutya nem nézegette egyébként a hormonjaimat. Vagyis még az is lehet, hogy a prolaktin gondjaimra kifejezetten jó a Closti???
Aztán még az is érdekes lehet, hogy egyes petefészek megbetegedések esetén is szokták alkalmazni. Nekem ugyan ilyen diagnózisom nincs, de anno az infravizsgálatos doki mondta, hogy lát a petefészkeimen kis megmaradt tüszőket. Még nem ciszták, tehát nem PCOS, de látszik, hogy valami gond lehet a tüszők megrepedésével, majd a felszívódásukkal, vagy hogy is mondta. Szóval finoman utalgatott rá, hogy valami enyhe gebasz van. És érdekes módon, most, amikor a hasi ultrahangon voltam (épp a luteális fázis közepén, mint most már tudjuk), a doktornő szintén tüszőket látott a petefészkeimen, ami fura ennyivel az ovuláció után. Szóval lehetséges, hogy tényleg van valami enyhe gebasz nálam ezen a téren, és arra még talán jó is lehetne a Closti, ha egyébként nem kellene aggódnom a stimuláció miatt.
Aztán jött a feketeleves. Ne szedje a gyógyszert: petefészek ciszta (most épp már nincs, de volt), vagy például a pajzsmirigy működési zavarai esetén. Remek. Már a Gynatren is rontott a Hashimoto-mon (legalábbis az anti-TPO értékem romlott), ha most a Closti tovább rontja a helyzetet, akkor lehet semmi értelme a progit növelni. (Vicces "apróság": a progeszteronhiány egyik oka lehet a pajzsmirigy alulműködés -vagyis ha az esetemben romlik a Hashimoto a gyógyszertől, akkor lehet adunk annak a bizonyosnak egy pofont...). Ezekkel kapcsolatban végülis abban maradtam magammal, hogy remek, épp 1,5 hét múlva megyek a SOTE endokrinológiára a prolaktinos kontrollra, kifaggatom a dokit, hogy mit szól a Clostis ötlethez.

Továbbra is halálra idegesített azonban a doktornő elméletének azon része is, hogy egyrészt 100-120-as progi lenne az alapfeltétele a teherbeesésnek, másrészt hogy a mesterséges progit nem hasznosítja a szervezet, ezért nincs értelme adni. Folyamatosan Hunti esete járt az eszemben. Hunti, remélem nem gond, hogy ennyit emlegetlek, és mindjárt kissé ki is fejtem a teherbeesésed sztoriját, de számos okból (9 beültetés, ugyanaz a dokink, és ebből a progis huzavona szempontjából annyira tökéletes példa az ügyed) a Te eseted számomra egyértelműen referencia. :)

Szóval Hunti fedőnevű kedves sorstársam márciusban szülte meg kisfiát. Ő is sokat küzdött a piciért, a kilencedik beültetés hozta csak meg a sikert. És miért is emlegetem őt folyton? Régi motorosként, amikor végre pozitívat tesztelt, azonnal elnyargalt vérvételre, és nem csak hcg-t, hanem progit is nézetett. Rémlett, hogy elég alacsony volt neki, de most visszakerestem, és döbbenten néztem az értékét: picivel még az enyémnél is alacsonyabb volt! 36,4 nmol/L volt (nekem most 37,77-et mértünk). Tökös csajként azonnal szerzett progiinjekciót, így 2 nap múlva már 100-as, újabb két nap múlva pedig már 200 feletti értéket produkált. És aztán egészséges kisfiút szült.
Na most. Ha a doktornő által egyszer olvasott cikk állítása igaz volt, akkor nem hatott a szervezetére a beadott progi, azt csak a vérvétel mutatta ki. Ebben az esetben viszont a 36-os progi is elég volt a baba megtartásához, sőt, nyilván még kevesebb, hiszen IVF-ről volt szó, vagyis kapott progit már előtte is Utrogestan formájában, és már a 36-os értékben is lennie kellett bőven a mesterséges proginak, ami mint tudjuk, nem ér semmit... Vagy. Vagy mégiscsak hatott rá a progiinjekció, és az segített? Most vagy a szükséges progi értékben, vagy abban nincs igaza a doktornőnek, hogy a mesterséges progi nem ér semmit.

A Pasival beszélgetve egyébként Ő is említette, hogy épp a napokban derült ki a munkahelyén, hogy több kollégájának a felesége is progit kapott, mert csak úgy maradt meg a baba, mivel alacsony volt a progiszintjük. És még rajtuk kívül is hány olyan esetről tudok, ahol ez történt, mesterséges hormonpótlással sikerült megtartani a terhességet!
Akkor ezek az esetek hogyan lehetségesek, ha a doktornőnek van igaza, és a mesterséges progi nem ér semmit, csak a szervezet által termelt???
Esküszöm nem értem, de nekem ez már határozottan a „... csak én vagyok helikopter?!?” esete. Egyszerűen ha a doktornőnek lenne igaza, akkor kb. a komplett nyugati meddőségi kezelési módszertant ki lehetne dobni a kukába. Túlságosan hihetetlen, hogy neki lenne egyedül igaza nagyjából mindenki mással szemben...

Mindenesetre most ott tartunk, hogy ebben a ciklusban már nyilván nem lehet elkezdeni a Clostit, és szerintem a következőben sem fogom, mert május végén két hétre nyaralni megyünk, és a progis vérvételhez ideális időpont akkorra esne. Feleslegesen meg nem szedem be a gyógyszert, az tuti. Viszont legalább olyan szempontból jól jönnek ki a dolgok, hogy akkor most elmegyek a nőgyógyászomhoz (pénteken), aztán Krizsához is van időpontom, amit elég régen foglaltam le, így nem hagyom veszni, bármennyire káoszos is most a szitu. Legalább őt is kifagagtom, hogy mi lenne a terv, kellene-e valami újabb vizsgálat, meg hogy van-e értelme a meglévő fagyibabákkal próbálkozni még (megfelelő-e a minőségük). Hozzá hétfőhöz egy hétre megyek. Ugyanazon a héten szerdán pedig a SOTE endokrinológiára megyek. Vagyis 1 héten belül 3 dokival tudok majd mindenféléről egyeztetni. Bízom benne, hogy utána tisztább lesz a kép.
Ja, és bár a doktornő azt mondta, hogy nem szükséges, még ebben a ciklusban is meg akarom nézetni a progit, mielőtt elkezdeném (esetleg) beszedni a Clostit.
De nagyon bízom benne, hogy megúszom ezt az egész Clostis marhaságot.

Hát, ez van Hölgyek. Nevetnék, ha tudnék, de már azt sem tudok, kínomban sem.