Baaahhh...

Bocsánat Hölgyek, nem tűntem el, nem hagyom megint félbe-szerbe a blogot, csak nem nagyon volt miről írnom. Na de most aztán lett!

Folytatódik a tragikomédia! :D

Szóval az történt ugye, hogy amikor a doktornőnek elküldtem a görbémet, hogy szakértse meg, mikor menjek vérvételre a progi miatt, akkor értékelhetetlennek minősítette azt. Ezen nem szívtam fel magam, alvási problémák és kezdődő torokgyuszi okán még én is igen bizonytalan voltam azt illetően, hogy mikor is ovuláltam. Abban mondjuk cseppet sem voltam, hogy ez megtörtént-e egyáltalán, a testem egyértelműen jelezte. Aztán a gasztroenterológiai aktuális mintaadás miatt két egymást követő napon, valamikor pont a luteális fázis közepe táján jártam privát laborban, így élve az adódó lehetőséggel, mindkét napon kértem progimérést. Az első, a ciklus 17. napján mért érték magasabb volt, de még kissé ekkor is bizonytalan voltam, hogy mindez a peteérésemhez képest mikor is volt.
Időközben a múlt kedden lezártam ezt a ciklust, így tiszta lett a kép: ez a ciklus mindössze 23 napos lett, és a 17. napi progimérés utáni 7. napon jött meg a menzeszem. Vagyis a mérést követően még 6 napig tartott a luteális fázisom, és a teljes hőgörbe alapján a fertilityfriend-del teljes egyetértésben a 10. ciklusnapra tesszük az ovuláció idejét, vagyis egy 13 napos luteális fázis pontos közepén sikerült megejtenem a vérvételt. Az örömöm persze csak ennyi a dologban: eltaláltam a vérvétel időpontját, ám a progeszteronom ezen a napon csak 37,77 nmol/L volt.

A Gynatren oltássorozat utánra a doktornő előirányzott egy kontroll vizsgálatot, emiatt mindenképp vissza kellett most mennem hozzá, így vittem magammal a progieredményt is görbéstől, hogy ha egyetért a vérvétel időpontjának megfelelőségében, akkor beszéljük is meg a hogyantovábbot. Szerfelett izgatott, hogy pontosan hogyan is kívánja megemelni a progeszteronomat úgy, hogy a saját szervezetemet bírja rá több termelésére.
De azt azért nem gondoltam komolyan (bár persze felmerült bennem), hogy a rémálmom válik valóra.

Nos, igen, a mérés időpontjával egyetértett, és tragikus hangon rögtön közölte is, hogy ez nagyon kevés az elvárt 100-120-hoz képest (dögöljek meg, a mai napig sehol nem találom nyomát, hogy valaha is bárki azt állította volna, hogy ennyi kell a teherbeeséshez). Gyorsan mellétoltam neki azért az előző ciklusból származó hormonsort is, mielőtt reklamált volna, hogy ez így csak a teljes kép fele. Ezen a várakozásoknak megfelelően a(z akkor még) magas prolaktinszintem szúrt szemet neki megint, rögtön szóvá tette, de én készültem: azonnal újra az orra alá toltam a progis vérvételi leletet, azon volt ugyanis a legfrissebb, immár bőven a referenciatartományon belüli prolaktinértékem. Ha azt hittem, hogy legalább ezzel boldog lesz, hát hatalmasat tévedtem! Ez sem tetszett neki, hát mit kezdjen ő ezzel, a prolaktint a ciklus elején szokták nézni. Ahogy a progeszteronnak, úgy a prolektinnak is megvan a megfelelő mérési időpontja, akkor lehet összevetni a referenciaértékekkel. Itt nyeltem egy nagyot, és nem tartottam székfoglalót, hogy igen, de a prolaktin a ciklus során emelkedik, tehát ha arról beszélünk esetemben, hogy nekem mindig (!) határérték fölött szokott lenni, és most a ciklus végefelé azon belülre került, akkor hurrá, örülünk, mert a ciklus elején is azon belül kellett lennie. Tudom továbbá azt is, hogy ugyanúgy, mint a TSH-nál, a prolaktinnál is van egy szigorúbb határérték, ami a teherbeeséshez ideális, de az én esetemben már ennek az eredménynek is örülni kell(ene). Ráadásul a normálisabb orvosok kifejezetten a progeszteronnal együtt is meg szokták nézetni a prolaktint, épp azért, hogy hátha az illetőnek a ciklus második felében jelentősebben meg szokott emelkedni, és az már nem jó a teherbeeséshez. Erre sem hívtam fel a figyelmét, lélekben elegánsan legyintettem, kettőnk közül úgyis csak én vagyok azzal tisztában, hogy az elmúlt 12 évben hogyan alakultak a prolaktinszintjeim.

Na és akkor jött a lényeg (mivel rákérdeztem, magától lehet el sem mondta volna): hogyan is fogjuk most akkor kezelni a progeszteronhiányomat? Válasz: Clostilbegyttel! ... .... ... A szemem fennakadt, levegőt sem vettem, és tutira abban a pillanatban lesápadtam. Mármint hogy Clostilbegyttel? Már hogy engem? Már hogy stimulálni akar? Ő? Engem? Mármint hogy úgy, hogy semmit nem ellenőriz, nincs egy tetves ultrahangja sem? Mármint hogy engem, akit az első stimunál egy hétig naponta rendelgettek vissza ultrahangra és vérvételre a Kaáliba, mert olyan hülyén reagált, hogy kb. szinte azonnal hiperstimuláció lett belőle? A hormonjaim elszálltak, a petesejtek meg nem nőttek mellé, csak egy közepeske szintig, onnantól nem nőttek tovább, csak a közepesek száma emelkedett gyors tempóban. Volt is nagy riadalom, de még a végül bekövetkezett rendeződés ellenére is 17 petesejtem lett, és egy embriót sem akartak visszaültetni, mert túl voltam stimulálva. Hiperstimulációs szindróma ugyan végül nem lett belőle, de tele lettem vízzel, a hasam nagyjából egy 5 hónapos terhesének felelt meg, a petefészkeim a többszörösükre duzzadtak. Még a 3 hónappal későbbi első FET-et is csak egy kontroll ultrahang után engedélyezték, amin azt nézték meg, hogy lelohadtak-e már a petefészkeim. A második stimum ennek a tapasztalata alapján már sokkal óvatosabban, vigyázva zajlott, ám mégis igen hasonló eredménnyel zárult: 13 sejtem lett, bár közel sem vizesedtem be annyira. És azt már Krizsa csinálta, kifejezetten az első stimu problémáira alapozva, szintén rendszeres kontrollal.
Ezt gyorsan el is hadartam a dokinőnek, aki persze a szokásos orvosi dumával jött, amitől már hányingerem van, annyiszor hallottam, és annyiszor dőlt meg az esetemben: ő nem tudja, hogy azok a stimulációim pontosan hogyan zajlottak, de a Closti biztosan nem okoz hiperstimulációt, ő olyan esettel még nem találkozott. (Ja, és olyannal sem, akinek a Gynatrentől só- és vízháztartási problémái lettek volna...). Ilyen mellékhatása nincs, nem fog több petesejt érni tőle. Az egyetlen lehetséges mellékhatása, hogy gyakran okoz ikerterhességet. Azt hittem felröhögök, de le is csaptam a labdát rögtön: tehát több petesejt ért meg, ugye??? Á, csak az a kettő, az biztos! (Grrrr!!!)
Oké, akkor újabb kérdés: ha az nem gond, hogy hiperstimulálható vagyok, azzal mi a helyzet, hogy - mint ahogy a Clostit magyarázó fejtegetésében is elmondta-, az agyalapi mirigyre hat, azt stimulálja, nekem meg beteg az agyalapi mirigyem, van benne egy jóindulatú daganat. Á, az sem gond, mert az a mirigynek egy "másik része", azaz a Closti nem azokhoz a receptorokhoz kötődik, amik a prolaktintúltermelésért felelősek. Jó, oké, ezt mág hajlandó vagyok elhinni, ezügyben olvasottabb vagyok, kissé már értem ezt a receptorosdit.
De nem álltam le, bombáztam a kérdéseimmel. Azt mondja, hogy a mesterséges progipótlás nem jó... Folytattam volna a kérdésemet, de közbevágott, és olyat mondott, hogy megint felakadt a szemem: igen, mert (szó szerint idézem): „Azt OLVASTAM VALAHOL, egy tudományos cikkben, hogy az anya szervezetére és a magzatra is csak az a progeszteron hat, amit az anya szervezete maga termel, a mesterségesen előállított és bevitt progeszteron nem.” Ahha, azt olvasta valahol, egyszer, ezért ő nekiáll inkább stimulálni!
Oké, ezen a ponton elengedtem a dolgot, egyértelmű volt, hogy ezzel nem érdemes vitába szállnom, hogy mi az, hogy azt olvasta valahol?!? Inkább folytattam a kérdésemet: ha nekem a spontán ciklusú FET-eknél , ahol csak tüszőrepesztőt és a mesterséges progit kaptam, a végén csináltak vérvételt, és a HCG nulla volt, tehát nem indult el semmi, és mégis, 20-22 napos luteális fázisaim lettek, akkor az nyilván a progitól volt, nem? Mi más tolhatta volna ki a menzeszemet? Akkor mégis hatott rám, nem? Válasz: igen, az részben hatott magára, de nem azon a részen, hogy az embrió megmaradjon. Ott nem hatott. Esküszöm, ez volt a magyarázat! Oké, és mi van azokkal az esetekkel, amikor stimulálva voltam? Hiszen akkor nemhogy két petesejtem lett, mint amit állítólag a Closti csinál, hanem 13 meg 17! Akkor bőven elegendő progeszteront kellett, hogy termeljek! Miért nem lettem terhes mégis? Őszintén, arra már nem emlékszem, hogy erre pontosan mit mondott, de valami hasonló épületes marhaságot.
Aztán eszembe jutott még Hunti esete (erre kicsit lentebb majd visszatérek, akkor világossá válik a jelentősége), ezért megkérdeztem, hogy oké, van egy elvárt progiszint a teherbeeséshez, de ezt a luteális fázis közepén nézzük. És mekkora az elvárt mennyiség az embrió megmaradásához, amikor a terhesség ténylegesen bekövetkezik, vagyis pozitív lesz a teszt a ciklus végén? Hát, egy kicsit ilyenkor még emelkedni szokott, de nem lényegesen, ugyanaz a 100-120-as érték elegendő, mint amit egyébként is produkálni kellene a luteális fázis közepén. Oké, ezt ennyiben hagytam (mondom, ennek az értelme később jön).
Akkor kunkorodjunk vissza a kezeléshez: hogyan is lesz? Meddig akarja csinálni? Hiszen csak akkor érik több tüszőm a szokásosnál, és lesz ebből több sárgatest, ami több progit termel, amikor stimulálva leszek. Azaz hónapról-hónapra akar stimulálni, amíg terhes nem leszek? Igen, így van! (Naba....!) Majd nézzük a progiszintet, és ha én ilyen érzékeny vagyok a stimulálásra, akkor majd kis adaggal indítunk, ami biztosan nem lesz elegendő, de akkor majd folyamatosan emelgetjük hónapról hónapra, amíg elég nem lesz, közben meg meglátjuk, hogy milyen tüneteket fogok produkálni. Max. 2x2-ig szokta emelni ő egyébként. Hát ez valami csodálatos! És akkor itt jön a képbe ugye az, amit Rita kérdezett: egyáltalán szóba jöhet-e nálunk a  spontán teherbeesés. Mert a doktornő szerintem bele sem nézett a kartonomba, odáig meg valahogy nem jutott el, hogy megkérdezze, mégis pontosan miért is kellett nekem a lombik? Egész pontosan például egyáltalán átjárható vagyok-e? Nos, a szitu az, hogy endometriózis miatt el volt záródva mindkét petevezetékem. Ezt a doki az endót diagnosztizáló műtét során megpróbálta feloldani, de nem volt benne biztos, hogy sikerült, eredendően ezért lettem lombikra irányítva. Közben amikor Krizsához átkerültem, ő csináltatott egy átjárhatóságit, ahol kiderült, hogy már mindkét petevezetékem átjárható (ez legalább két évvel ezelőtti állapot, azóta ismét változhatott is). De ezzel együtt még egyáltalán nem biztos, hogy egyáltalán képes vagyok spontán teherbeesni. Ugyanis az átjárhatóságin folyadékot nyomnak át. Eleve megküldik egy kis nyomással, plusz a folyadék ugye folyik, vagyis magától keresi a kiutat. Ezzel szemben a petesejt önálló mozgásra képtelen, azt a petevezeték juttatja el a méhűrbe, egyrészt a nyálkahártyáján lévő nyákréteg méhüreg felé való áramlása, másrészt a falában lévő simaizmok perisztaltikus (hullámszerűen tovahaladó) mozgása révén. Na most, ha a műtét nyomán nekem mondjuk heges maradt, vagy más módon sérült a petevezetékem, akkor egyáltalán nem biztos, hogy ez a továbbító funkciója működik, vagyis hiába tud a folyadék átfolyni, attól még a petesejtek nem biztos, hogy átjutnak.
Az átjárhatósági sztorimat gyorsan összefoglaltam a dokinőnek, de hozzátettem: alapvetően én a következő lombikra készülök, ha nagyon záros határidőn belül nem leszek spontán terhes. Nyilván akkor viszont nem szedhetem a Clostit, akkor hogy legyen, mi értelme lesz úgy a kezelésnek? Válasz: ő azt szokta mondani, hogy a lombik alatt is folytassák a hölgyek ezt a kezelést. (Tessék????) Készen voltam teljesen. Hogy mi? Rontsam el szándékosan a dokim által felépített stimulációt, vagy egy spontánnak szánt FET-nél stimuláljam magam titokban??? Vagy (talán emlékeztek) a netes kutakodásaim alapján azt találtam, hogy a FET szigorúan nem stimulálva, tisztán ösztrogénnel és progival épített ciklusban működik a legjobban, szóval kérjek egy ilyet a dokitól, majd közben stimuláljam meg magam??? „És ez működik? Volt ennek így sikere lombiknál?” - kérdeztem döbbentem. Esküszöm a doktornő el is pirult büszkeségében, amikor rávágta, igen, voltak ilyen sikeres esetei. Mert ha valaki lombik közben, vagy azokat feladva eljön hozzá a Gynatrenért, azt ő mindenkit el szokott "kapni" a progi miatt, és akinek alacsony, azt mindenkit el is szokott kezdeni kezelni. (Basszus, ez a doktornő szabályosan vadászik a páciensekre, hogy aztán stimulálhassa őket!) Na, itt már nagyon erősen kezdett kiégni a biztosíték nálam, azt hiszem rekordot döntöttem önfegyelemből.
És jött még mindezek konklúziója:  „Magának Clostilbegytet kell kapnia, és ha azt nem bírja, akkor magának sosem lesz gyereke!” - vágta ismét az arcomba keményen.
Eddig háromszor beszélgettünk a teherbeesésem megoldásáról a doktornővel. Az első, az oltássorozatot is megalapozó randin, az egyik oltáskor, amikor vittem a ciklus eleji hormonleletet és most. 3 alkalomból kétszer sikerült hozzámvágnia, hogy ha ez vagy az nem lesz (előbb a magas prolaktinom levitele kellett, most meg a Closti), akkor nekem sosem lesz gyerekem. Normális az az orvos, aki ilyeneket mond? Aztán rájöttem, hogy miért csinálja: az a sok hölgy, akik csak a Gynaternért érkeztek és akiket be kellett lasszóval fognia a Clostis kezeléshez, alighanem gyakran vonakodtak, így be kellett őket fenyíteni. És mi lenne jobb mondat ehhez, mint ez? Pofám leszakad.
Legyünk optimisták, hogy mindezt valóban a segíteni akarás vezérli, csak a módszerek nyersek. De akkor is.
Végül még az oltás utáni vizsgálatot is megejtette, ott rendben talált mindent, így megkaptuk a felszállási engedélyt a szexhez, bár védekeznünk kell majd!!! Mert amíg nem lesz rendben a progeszteronszintem, addig úgysem marad meg a baba, és a célunk spontán terhesség, nem spontán vetélés - hangzott az indoklás.
Végül két recepttel és egy újabb progis vérvételi vizsgálatkérővel távoztam.

Konklúziók, Vele egyeztetett tervek a következő posztban jönnek.