Progeszteron, te csodás!

Azt hiszem új monomániám született. :D Piszkosul idegesít most már a kérdés, hogy mennyi is az annyi, azaz mi a normális progeszteron (innentől P) érték terhességhez.
Elkezdtem hát kutakodni alaposabban, és aki keres, az talál! :)

Az általánosabb, nagyközönségnek szóló angol nyelvű oldalak sokkal bőbeszédűbbnek tűnnek a magyarnál. Sok oldallal találkoztam, és meglepetésemre viszonylagos konszenzus mutatkozik közöttük. Szinte mindegyik azonos P értéket jelöl meg, ami minimálisan elvárt a sikeres terhességhez, az pedig 30 nmol/L. Néhány helyen ez 40 körüli, de többnyire inkább 30 nmol/L(10 ng/mL) a megjelölt határérték. Jelzem nekem durván 38 volt ugye, ami állítólag iszonyúan alacsony. :) Oké, valóban kissé halvány, de ezek szerint azért nem esik a reménytelen kategóriába. Ez némileg megnyugtató.
De továbbra is kérdés: honnan jön az a 100-120-as érték? Az mi, miért lenne szükséges a teherbeeséshez, és ki állított ilyet? Aztán kezdtem szembetalálkozgatni ezzel az értékkel is. Ez az a P szint, ami azt jelzi, hogy 2 vagy több petesejt ért meg. Vagyis spontán ciklusban nem túl gyakori, egyértelműen inkább a stimulált ciklusokra jellemző. Ekkor már erősen ráncoltam a homlokom.
Aztán egyszer csak szembejött velem ez:

medind.nic.in/jaq/t05/i4/jaqt05i4p350.pdf

Heuréka!!!
Akinek van kedve, affinitása és megfelelő angol tudása, annak javaslom elolvasni, nem túl hosszú, és a statisztikai részt leszámítva eléggé jól érthető és érdekes.

A lényege az, hogy egy indiai kutatócsoport épp azt vizsgálta, amin én is morgolódtam: oké, vannak referenciatartományok a P-re, de ezeket egészségesnek gondolt nők ciklusai alapján lőtték be, attól függetlenül, hogy terhesek lettek-e vagy sem, azaz ebből nem tudható, hogy kifejezetten a teherbeeséséhez mekkora P a megfelelő. Csináltak tehát egy kutatást, amiben 210 primer infertilitással küzdő nőt vizsgáltak, vagyis olyanokat, akik még sosem voltak terhesek, és gondjuk volt a teherbeeséssel. Ráadásul kétféle csoportot néztek, olyanokat, akiknek volt normális ciklusuk, és olyanokat, akik csak ritkán menstruáltak (35 napnál hosszabb ciklusaik voltak). Mindkét csoportból azokat a ciklusokat nézték, amik terhességgel (12. hetet meghaladó, kihordottnak minősülő) végződtek. És ami az igazi öröm volt számomra: ez a tanulmány a spontán és a klomifén citráttal (Clostilbegyttel) stimulált pácienesek értékeit vetette össze. Azaz összehasonlították, hogy mekkora P volt jellemző a spontán teherbeesők és a Clostival kezeltek esetében. 
Nos, a spontán terhes ciklusok átlagos P értéke a luteális fázis közepén (ovuláció utáni 7. nap) 17,11+/-5,3 ng/mL (54,5 +/-16,9 nmol/L) volt. Ez azt jelenti, hogy spontán ciklusban 37,5 nmol/L volt az általuk talált legalacsonyabb, és 71,3 nmol/L a legmagasabb P érték terhes ciklusokban. Ugyanez a Clostis ciklusoknál átlagban 23,9 +/- 17,07 ng/mL (76 +/-54,3 nmol/L), vagyis a legalacsonyabb terhességgel végződött P érték 21,7, a legmagasabb pedig 130,3 nmol/L volt. Tehát, egyrészt az én értékem, bár éppen csak, de elegendő lehet már a terhességhez, és ismét, a 100-120 körüli érték csak a stimulált ciklusban jelenik meg. Jól látszik az is, hogy a stimuláció emeli a P értékét, ebben a tanulmányban 30%-kal, mások 50%-os emelkedést találtak.

Vagyis, e szerint a tanulmány szerint messze nem szükséges a 100-120-as P érték, akár már az enyémhez hasonló is elegendő lehet (bár nem árt, ha némileg magasabb), a doktornő által emlegetett 100-120 viszont egyértelműen csak a Clostinak köszönhető.

Találtam még ezt a tanulmányt is:

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/10202883

Itt human menopausal gonadothropin (mint pl. a Menopur) kezelés esetén nézték a minimálisan szükséges P értéket a terhességhez. Az érték, amit közölnek: 10,83 ng/mL (azaz 34,4 nmol/L).

Aztán itt van egy régebbi tanulmány, kb. erre alapozva közölgetik mindenütt a 30 nmol/L-es minimális P értéket:

https://www.fertstert.org/article/S0015-0282(16)46095-4/pdf

Nos ez már lényegesen hosszabb cikk, én sem olvastam el betűről betűre, de van benne egy nagyon érdekes dolog. Ők is meddő nőket vizsgáltak, az átlagos terhességhez szükséges luteális fázis közepi érték 40,7 nmol/L volt, 28 és 53 nmol/L közötti konfidenciaintervallummal (azaz az ő felmérésük alapján  a P valószínűleg 28 és 53 közé esik terhesség esetén). Ez rám nézve eléggé jó hír, igen közel esek az átlaghoz, és itt már viszonylag kényelmes mértékben vagyok az alsó határérték felett.
De nem ez az, ami nagyon érdekes, hanem az, hogy ezek után külön megnézték, hogy mennyire pontos ez a két határérték, azaz hány tényleges terhesség volt az alsó határérték alatti, a két határérték közötti, és a felső határérték feletti P érték esetén. Összesen 138 ciklusból 16 lett sikeresen terhes ciklus, ebből 1 esett a 28-as P érték, azaz az alsó határérték alá; 15 terhesség pedig a 28-53 nmol/L-es határétékek közé. És ami a lényeg: egyetlen terhesség sem volt 53 nmol/L feletti P érték esetén!!! Arra a következtetésre jutottak, hogy alighanem azért, mert az ennél magasabb P (bár önmagában akár jó is lehetne a magzat megtartásához) arányaiban már eltolódik más hormonokhoz (leginkább valószínűleg az ösztradiolhoz) képest. Vagyis nincs meg a megfelelő hormonális egyensúly abban a ciklusban, és ezért nem jön létre terhesség. Vagyis, úgy tűnik, hogy a 100-120-as érték ezen tanulmány alapján is eléggé kizárt, és ha spontán össze is jönne egy ilyen P érték, akkor sem jelentene sikerességet, sőt...

És akkor jöjjön az utolsó tanulmány, az egyetlen, ahol látszólag teljesül az, amit a doktornő hirdet: a 120 nmol/L feletti P érték a siker kulcsa:

https://www.rbmojournal.com/article/S1472-6483(11)00017-4/fulltext

Na, ezt már végképp nem olvastam végig, csak a lényeget igyekeztem kihámozni belőle. Itt igazából spontán nem ovuláló nőket vizsgáltak, akiknél stimulációval ovulációt indukáltak, tehát rám nézve végső soron nem releváns a cikk. De van érdekes megállapítása ennek is.
A hölgyeket alacsony dózisú gonadothropin kezeléssel (Menopur, vagy Bravelle, vagy Gonal-F) stimulálták, és még HCG-t is kaptak. Azoknál, akik ovuláltak a kezelés hatására, átlagosan 22,8 ng/mL (azaz 72,5 nmol/L) volt a P értéke, ami tulajdonképp 7,9 és 194 ng/mL (vagyis 25,1 és 617 nmol/L) között szóródott. Ezek után vizsgálták az élveszületések arányát különböző szempontok alapján, amelyek között nagy hangsúlyt kapott annak elemzése, hogy egy, vagy több petesejt ért-e meg, és mennyi volt közöttük a nagy és közepes méretű, azaz végső soron milyen volt a minőségük. Na, ebben a tanulmányban a Figure 1 ábra mutatja az egyes P szintekhez tartozó élveszülési arányokat, és itt látszik, hogy 10-15 ng/mL (31,8 - 47,7 nmol/L) között csak 15% körüli az arány, 40 ng/mL (127,2 nmol/L) felett azonban már a duplája, 32-33% a sikerességi ráta.
Azonban, ez az IVF stimulációra vonatkozik olyanoknál, akik egyébként nem is ovulálnak. És mint azt a tanulmányban is kifejtik, itt a magasabb P érték (különösen nagyobb számú petesejt esetében) egyértelműen a petesejtek és a sárgatestek jobb minőségét jelzi. Vagyis nyilván azért alacsony a terhességi ráta a rám is jellemző P értéknél, mert piszkosul nem mindegy, hogy azt a 38 körüli P-t egyetlen, teljesen spontán érlelt tüsző után megmaradó sárgatest, vagy egy kemény stimuval érlelt, egyetlen, netán eleve több sárgatest termeli. Ez olyan, mintha a doppingolt sportoló ugyanolyan lassan futna, mint én, aki egyáltalán nem is sportolok. Tőlem az adott eredmény egészen jónak is minősülhet, de legalábbis elfogadható lehet, míg a doppingolt, keményen edzett sportolótól ez elfogadhatatlanul gyenge teljesítmény lenne. Szóval itt ez a 120-as P, ami a 32-33%-os sikerességi rátához tartozik, messze nem olyan megítélés alá esik, mint az az elvárás, hogy én tök spontán termeljek ekkora P-t. A stimuban, pláne több petesejttel teljesen normálisnak tűnik, hogy ennyinek kell lennie egy terhességhez, spontán azonban egy ugyanakkora érték nyilvánvalóan eléggé extrém elvárásnak tűnik. (Emlékszem, az egyik beültetés után még az első dokim a Kaáliban közölte, hogy 77-es a P-om a 0 HCG mellett - és akkor valójában már menstruáltam is, csak azért mentem el a vérvételre, hogy tudjam, egyáltalán elindult-e valami. Vagyis ha 77-es P-nál megjött, akkor a luteális fázis közepén nyilván jóval magasabb volt annál, még nekem is. :))

Ja, és láthattátok, hogy a fenti tanulmányok ng/mL-es értékeit állandóan átszámolgattam nmol/L-ra. A vicces ebben az, hogy a doktornő 3,6-os váltószámot mondott a két érték átváltásához, holott az 3,2, sőt, egész pontosan 3,18. Szóval még ez sem stimmelt abból, amit mondott...

Összefoglalva a kutakodásaim eredményét: nagyon úgy fest, hogy a doktornő egy eleve stimulált P értéket vár el tőlem, majd amikor (micsoda meglepetés!) nem termelek annyi P-t, akkor kijelenti, hogy ez kevés, meg kell stimulálni. Pfff.... Most inkább nem kezdek elmélkedésbe azt illetően, hogy miért támaszt eleve teljesíthetetlen elvárást. Előbb egyeztetek a saját nődokimmal is a biztonság kedvéért, hogy jól értelmezem-e az olvasottakat, és neki mi a véleménye. De jó eséllyel megvan az aduászom a doktornő ellen, már én is tudok lobogtatni egy cikket, amit VALAHOL OLVASTAM. :D

Az olvasmányaim eredményeit folyamatosan megosztottam Vele is, így már azt hiszem ha a  nőgyógyászom megerősíti a dolgokat, nem lesz nehéz leszavazni a doktornő féle kezelést. Ha meg a nőgyógyászom esetleg azt mondaná, hogy a doktornőnek igaza van, akkor inkább átmegyek hozzá, csinálja ő a kezelést, neki legalább van ultrahangja, alaposabban tudná ellenőrizni a gyógyszer hatását.

Ja, és még egy dolog, amit szintén megtaláltam szinte mindegyik tanulmányban: a progeszteron termelés hullámzik a szervezetben, azaz egyetlen nem túl jó eredmény alapján nem szabad levonni azt a következtetést, hogy az illető P-hiányos, és nem szabad azonnal elkezdeni kezelni. Én erre is rákérdeztem a doktornőnél még azelőtt, hogy erről olvastam volna, hiszen tudom, hogy az általános alapelv szinte minden hormonnál az, hogy egy mérés nem mérés. Ő persze kapásból rávágta, hogy nem, nem kell többször ellenőrizni... Hát én igenis meg fogom nézetni most is, pénteken és jövő hétfőn megyek vérvételre (valahogy most is bizonytalan még ezen a ponton, hogy pontosan mikor is volt a peteérésem :D).

Jövök majd az eredményekkel és az orvosok véleményével, amikor tudok.