Ülj le, egyes!

Értékelhetetlen. :D

Ezt a választ kaptam a doktornőtől a hőgörbémre. Nem vitatkozom vele, én is csak azért merek tippelni, mert már elég jól ismerem a testem jelzéseit, illetve a hőgörbéim viselkedését. De a tankönyvi értelmezés felől nézvést valóban nem lehet rá mit mondani. Annyit javasolt még a doktornő, hogy esetleg 3 nap múlva küldjem el újra, megnézi ismét, hátha az alapján már mer valamilyen kijelentést tenni. Ennek mondjuk nem sok értelme van, mert a 3 nap holnap telik le, ha holnap este megszavazza, hogy mondjuk szerdán menjek el vérvételre, már úgysem tudok, mert a székletvizsgálatra van időpontom a város másik végében egy laborban. Ahol egyébként fogok vért is vetetni, és a progeszteront, prolaktint mindenképp megnézetem. :)
De ettől eltekintve a konklúziója az volt, hogy majd a következő ciklusban... Érdekes, ez már harmadszor hangzik el a vele megbeszélt hormonos vérvételek kapcsán. Lassan kezd sziklaszilárd meggyőződésemmé válni, hogy a végzet, vagy sors, vagy valami felsőbb hatalom ezt próbálja üzenni: "Nem! Érted? Nem!!! Ezt hagyd!" :D

A hőgörbéről meg... Megértem FElla álláspontját is, bár az tény, hogy valóban egy működő eszköz, ami ultrahang hiányában segít a peteérés tényét és idejét valószínűsíteni. Én anno ezért is kezdtem bele az egészbe.
22 éves voltam, amikor a kóros prolaktintúltermelést, és annak okát, az agyalapi mirigyben lévő jóindulatú daganatot diagnosztizálták nálam. Ifjú titán voltam, aki a korábbi sok betegeskedése és menstruációs problémája ellenére is szinte még hitt a saját halhatatlanságában. Aztán jött ez a diagnózis, ami mellé az orvos mintegy mellékesen odavetette: "Ja, ez azt is jelenti, hogy minden valószínűség szerint nehezen fog tudni teherbe esni. De ne aggódjon, ha mást nem, majd gyógyszerekkel csinálnak magának peteérést!" 22 évesen ez ijesztő, de egyben olyan távoli volt... Aztán 10 évvel ezelőtt jutottam el oda, hogy szeretnék gyereket, a viszonylag közeli jövőben. A diagnóziskor tett orvosi ki- vagy inkább bejelentés és némi internetes kutakodás alapján valóban a peteérés tűnt a legsarkallatosabb kérdésnek a magas prolaktinszintek mellett, ezért kezdtem el a hőmérőzést. Orvosi segítség nélkül, magamnak tudtam ellenőrizni, hogy valószínűleg mi a helyzet. Látni akartam, hogy normálisan működik-e legalább nagyjából a testem, plusz tudatosan készülni akartam a gyermekvállalásra: biztos voltam benne, hogy amilyen átlagostól eltérő vagyok, segítség lesz majd az orvosomnak, ha addigra megtanulom a jeleket, az én testem működését, és ha élesítésre kerül a "babaprojekt", jól jöhet, ha ezzel tisztában leszek. Közel 10 éve, hogy belekezdtem, és bár messze nem mértem végig a 10 évet, mostanra eléggé magabiztos vagyok többnyire még hőmérőzés nélkül is az ovulációm idejében. És igazam is volt: bizony néhányszor már jól jött, hogy tudom, mikor szokott lenni a peteérésem, többnyire hány napos a luteális fázisom, stb.
Szóval én hiszek a hőmérőzés értelmében, de nem ilyen céllal. 

Ez a "fanatikus" mód, ahogy most kellene mérnem, és hogy ehhez kötjük a progeszteron mérés idejét, annyira, hogy ha a görbém nem egyértelmű, akkor újabb hónappal toljuk el a mérést, ahelyett, hogy az átlagos ciklushosszam alapján számolnánk ki az időpontot, na ez már nekem is sok. És a doktornő jelezte, hogy ha valóban alacsony a progiszintem, akkor elkezdjük a kezelést, és minden ciklust ellenőrizve addig folytatjuk, amíg normalizálódik. Azaz ha én erre hajlandó vagyok, akkor jó pár hónapon át tartó hőmérőzésre és minden ciklusban való vérvételre szaladgálásra kell számítani. Aha, hát persze! Eleve az utazgatásainkkal ez nehezen összeegyeztethető: már a következő utáni ciklusom nagyrészt külföldön telik majd, tele nem megfelelő feltételek közötti méréssel, és a progimérésre alkalmas időpont is várhatóan akkorra fog esni...
Meg eleve, az, hogy most én hónapokig ennek rendeljem alá az életemet, az nonszensz. Mert például most az alvási problémáim kapcsán azt mondta, hogy ha hajnalban felébredek, és előtte egyben már aludtam 5 órát, akkor mérjek hajnalban, ne visszaalvás után a normál időben. Na persze, ha én 4-kor felébredek, majd nekiállok hőmérőzni, ami a csipogással egyébként még Őt is felébreszti! Hajnali ébredéskor ki az, aki az órát megnézve nem sóhajt fel: ó, még egy csomót alhatok, és már durmol is tovább? Ha nekiállok hőmérőzni, akkor rendesen fel kell ébrednem, mert a szájban való mérést meg ugye nyelv alatt kell csinálni (nem, végbélben nem fogok mérni, akárki akármit is mond!), ezért figyelni kell, hogy odaszorítsa az ember a mérőt, és az félkómában ne forduljon ki a szájából. Ha meg már eléggé magamhoz térek ahhoz, hogy erre képes legyek, akkor már nem biztos, hogy utána rendesen vissza tudok még aludni. Márpedig mivel már erősen emelt adagban szedem a Norprolacot (az elmúlt néhány napban a korábbi elhatározásommal ellentétében már próbálgatom a maximális adagra emelni), ha nem alszom eleget, nagyon rosszul tudok lenni tőle napközben. Azaz pont teszek a hülye hőmérőzésre, az fontosabb, hogy mondjuk reggel majd ne ájuljak be a HÉV alá a gyógyszer miatti rosszullétemben.

Mindent egybevetve tehát erősen hadilábon állok ezzel a méregetéssel. A legjobb az lenne, ha szerdán méretnék egyet magamnak, eltalálnám a mérés időpontját, és még a progeszteron szintje is megfelelő lenne... Hátha az előző ciklusban csak a Gynatren okozott kavarodást... (Álom, álom, édes álom! :))
Pár nap, és a mennyiség legalábbis kiderül, aztán meglátjuk.