Összegzés

Csak hogy a lényeggel kezdjem: nem vagyok terhes.

Tegnap bementem az intézetbe vérvételre, bár igazából a végeredményt már induláskor tudtam, hiszen meg is jött. Hogy miért döntöttem mégis úgy, hogy megcsapoltatom magam? Természetesen azért megerősítést is akartam, mert a témába vágó fórumokon folytatott csevejek mindegyikében azzal vígasztalgattak a sorstársak, hogy láttak már karón varjút; és persze mindenkinek volt valami sztorija, amiben a kismama többé-kevésbé vérzett, negatív pisiteszteket produkált, debezzeg mégis terhes volt, és ne adjam fel. Oké, akkor ellenőrizzük le, hogy igen, valóban, nincs baba.
A másik ok, amiért tök "feleslegesen" elmentem a vérvételre az volt, hogy tudni szerettem volna, eleve el sem indult semmi, vagy esetleg az alapbetegségeimnek hála nagyon korai vetélésről lenne szó voltaképp, ami azelőtt halt el, hogy a pisilős teszt ténylegesen mutathatta volna. Gondoltam ha ez utóbbiról van szó, némi kis hcg-nek kell lennie a véremben.
Nos, mint az kiderült, nem ez történt, állítólag egy bágyadt egységnyi hcg-t sem sikerült összehoznom, vagyis az összes pozitív tünet mindössze a progeszteron műve volt, és a későbbiekben ezeket legfeljebb akkor érdemes számításba venni, ha még ET + 12-13. napon is változatlanul fennállnak.
Ami viszont számomra némileg jó hír: a progeszteronom szép magas volt, még a mensi kezdetének napján is 70 körüli volt az érték. Ez azért megnyugtató, mert például legrégebbi betegségem, a hiperprolaktinémia többek között a progeszteronszint csökkentése révén, korai vetéléssel képes keresztbetenni a sikeres teherbeesésnek, és ha jól tudom, a magas TSH-szint szintén a progeszteron csökkentése révén jelent akadályt. Vagyis afelől megnyugodhatok (progipótlás mellett legalábbis), hogy a magas prolaktin- és/vagy TSH-szint akadályozná a teherbeesést.

Ami pedig a folytatást illeti: a fagyibabákkal megyünk tovább, valamikor szeptember környékén. Igazából szinte azonnal lehetne folytatni a dolgot, de mi Vele úgy döntöttünk, hogy ránk fér egy kis pihenés, lazítás, lelki feltöltődés és némi újra egymásrahangolódás, így a nyarat ennek szenteljük, elmegyünk nyaralni is, most először külföldre, és majd utána, újult erővel ugrunk neki a fagyis transzfernek.

Orvosi-testi szempontból nincsenek nagy tervek: az éles ciklus előtt mindössze a tsh-t kell ellenőriztetnem, illetve egy ultrahang kell, ellenőrizendő, hogy a túlstimuláció okozta duzzadt-megnagyobbodott állapotukból helyreálltak-e már a petefészkeim.
Ezen kívül önszorgalomból legfeljebb egy dolgora gondolok most pluszban: mivel igencsak hajlamos vagyok mindenféle fertőzésekre mind húgyúti, mind hüvelyi úton, és korábban volt ureaplazmám is, aminek tényleges elmúlását a kezelést követően sosem ellenőrizték le, illetve most, a protokoll indulásához is mindössze a chlamydiát kellett megnézetnem, így arra gondoltam, hogy esetleg nézetek egy teljes panelt a fertőző cuccokra. Hátha mégsem lett rendesen kikezelve az ureaplazma, vagy eredendően volt mellette más is, amit nem vettek észre (itt és most nem kívánok arra részletesen kitérni hogy mind TB, mind magánúton milyen mértékben tesznek a nődokik az ilyen fertőzéses dolgokra még akkor is, ha visszatérő a probléma, és a páciens maga forszírozza, hogy ne csak egy nyamvadt kenetet vegyenek már, hanem rendes tenyésztést... nevetséges). Hirtelenjében erre tudok gondolni, amit magánszorgalomból meg tudok nézetni, és befyolásolótényező lehet.
Egyébként nincsenek nagyszabású felkészülési terveim a következő beültetésre.

Ami pedig a lelkieket illeti: egyáltalán nem vagyok padlón. Egyrészt nem ért arculcsapásként az eredmény, hiszen fokozatosan jelentkeztek az egyértelmű tünetek. Másrészt eleve sem nagyon vártam, hogy majd pont nekem sikerül elsőre.

Én sikerként könyvelem el az elmúlt 1 hónapot: kiderült, hogy az én szervezetem is működik: reagáltam  a stimulációra, és ha lassan is, de megérleltem 17 petesejtet, amiből 13 megtermékenyült, 10 eljutott a 3 napos korig, és amiből most 9 embrió várja a jégkorszak végét. És még a progeszteron-szintemet is sikerült szépen feltornázni, ja meg szuper lufi-ciciket is növesztettem, bár azok le is eresztettek, igaz bánatunkra. :)

Egyszóval nem vagyok összetörve, a pozitívumokat nézem, és bizakodva várom a következő beültetést.
Ennyi, első protokoll lezárva.