Hű, de régen nem jártam erre.... Hát igen, ebből a blogból sem az lett, aminek terveztem.
Ha még csekkolja néha valaki, annak egy "kis" update:
A tavaly május végi laparoszkópia eredménye lesújtó volt: mindkét petevezetőm átjárhatatlan, az elzáródást minden bizonnyal nem sikerült feloldani... Dokim 2-3 hónap spontán próbálkozást, majd ősszel lombikkezelés indítását javasolta.
Mi ennél hosszabb, fél éves időt adtunk magunknak, ez azonban több okból sem vezetett eredményre.
Testileg sem voltam fitt: a műtéti táppénzt követő hónapokban nagyon-nagyon sokat kellett túlóráznom, hulla voltam, a fáradtság és nyári kánikula miatt a prolaktinszintemet karbantartó gyógyszert sem bírtam rendesen szedni, mert folyton el akartam ájulni tőle, és az IR-diéta elkezdésére sem tudam rávenni magam.
És bármennyire is lehetett rá számítani már az elejétől fogva, hogy végül szükséges lehet a lombik ("lehetnek majd gondjai a teherbeeséssel" hangzott el már a prolaktinóma diagnózisakor 10 éve), akkor is mellbevágó volt, hogy igen, alig 10 hónapja próbálkoztunk a babával, de máris itt tartunk, sajnos nincs más opció.
Így teltek a hónapok, természetesen a testi okok miatt eredménytelenül, így végül február táján sor került a beszélgetésre, amikor is úgy határoztunk, most már vágjunk bele, ha lombik kell, akkor legyen lombik.
...............................................................
...............................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése